A feladat azonban nem könnyű, az igazgatók beszámolói szerint ugyanis rendkívül nehéz rávenni a tiniket a visszafogott, szolidabb öltözködésre, annál is inkább, mivel a divat változásai pillanatok alatt megjelennek az iskolában. A felkapottabb gimnáziumokban például a lányoknál idén a feneket inkább kiemelő, mint eltakaró "mikroszoknya" és rövidnadrág a menő.

Amikor ezt az erősen kihívó viseletet szeptemberben egy Párizs környéki iskolaigazgató meg akarta tiltani diáklányainak, azok egyszerűen tüntetést szerveztek a gimnázium előtt az öltözködés szabadságát követelve, és az üggyel az országos média is foglalkozott.

A helyzet kezelését a szociológusok által Comptoir des cotonniers - magyarul Gyapotosok pultja - névre keresztelt jelenség is nehezíti. Az elnevezést egy francia márkás termékeket kínáló bolthálózattól vették kölcsön, amely divatot kreált abból, hogy azonos öltözetet kínál az anyáknak és tinédzser lányaiknak. Emiatt aztán nem ritka, hogy a túlságosan rövid szoknya miatt hazaküldött diák a hozzá hajszálra hasonló módon öltözött dühös édesanyjával jön vissza, aki nem érti, hogy mi kifogásolnivaló van lánya viseletében.

A fiúk az amerikai börtönviseletet utánzó, majdnem lecsúszó, úgynevezett baggy nadrágokkal okoznak állandó fejfájást a tanároknak, melyek alól egyébként a legfrissebb divat szerint márkás alsóneműnek kell kikandikálnia.

Õrületbe kergetik a szülőket

A márkás ruhák egyébként csaknem kétségbeesésbe kergetik a francia szülőket, akik immár valóságos "márkadiktatúrára" panaszkodnak. Az utóbbi évek egyik erős tendenciája ugyanis az, hogy a nebulók kizárólag csak ilyen, általában méregdrága holmikba hajlandók öltözködni. A versailles-i iskolákban például a fiúk körében jelenleg a Vicomte Arthur márkájú póló divatja tombol, melynek ára 49 eurónál, mai árfolyamon közel 14 ezer forintnál kezdődik, miközben a lányok normál iskolatáska helyett Chanel szatyrokban hordják az iskolaszereket.

A jelenségről riportot készítő Le Figaro napilapnak nyilatkozó egyik párizsi iskolaigazgató szerint egyre nagyobb méreteket öltő rongyrázás folyik, és a diákok úgy érzik: meg kell mutatniuk, hogy sok pénzük van, ezt pedig főleg a ruhamárkákkal tudják megtenni. Az intézményvezetők szerint a probléma az, hogy ez a magatartás féltékenységet, a szegényebbek megbélyegzését és az iskolán belüli lopások számának meredek emelkedését eredményezi.

"Amit az iskolában látunk, az valójában leképeződése a televíziókból a nézőkre ömlő látszat- és divat világnak" - véli a jelenség kapcsán egy a kamaszok viselkedésének kutatására szakosodott szociológus. Michel Fize figyelmeztet: a divat ennyire lázas követése nem csak örömmel, hanem erős rabsággal is jár. Azokat a diákokat ugyanis, akik nem vetik alá magukat a pillanatnyi "kódrendszernek", csoportjuk könyörtelenül kizárja magából.

Az igazgatók szigorító politikája tehát egyben védelmet is jelenthet a divat diktátuma alatt öntudatlanul szenvedő kamaszok számára, és a kezdeményezés a jelek szerint komoly társadalmi egyetértéssel találkozik. Ami amúgy nem meglepő, a közvélemény-kutatások ugyanis évek óta azt mutatják, hogy a franciák közel kétharmada azt szeretné, ha a diákok ismét egyenruhában járnának iskolába.