Hollywood aranykorában, az 1930-40-es években az igazán nagy sztárok megközelíthetetlen csodalények voltak, akiket feltétel nélkül lehetett imádni, és akik gyakorlatilag soha nem hozták magukat szánt szándékkal botrányos helyzetbe.

Vajon mit szólna például James Stewart vagy Humphrey Bogart Tom Cruise, esetleg Mel Gibson botrányaihoz? Vajon milyen tanácsot adnának a tinédzser Lindsay Lohannek, akit alighanem már többen ismernek állandó botrányai és meztelenkedései miatt, mint színésznőként?

Hollywood döntő változása

A legnagyobb sztárok botrányai egy sokkal fontosabb jelenségre hívják fel a figyelmet: a filmkészítés komoly változáson megy át. A valóság egyértelmű és nehezen lehet róla nem tudomást venni.

A filmforgalmazási adatok nem hazudnak: egy-egy kiugró siker ellenére a 2005-ös az elmúlt másfél évtized leggyengébb éve volt. Ráadásul az elmúlt időszakban kiugró DVD-eladások is visszaestek, egyre elterjedtebb a kalózmásolás, amely egyes számítások szerint évente 1,3 milliárd dollár (260 milliárd forint) veszteséget okoz a filmiparnak - csak az Egyesült Államokban.

Eközben a színészek egyre magasabb gázsit követelnek, amire jó példa, hogy míg 1995-ben egy film átlagos előállítási és marketingköltsége 54,1 millió dollár (10 milliárd 874 millió forint) volt, addig ez tíz évvel később 96,2 millió dollárra (19 milliárd 336 millió forintra) emelkedett.

Az igazi problémát azonban nem feltétlenül a számok jelentik. Az 1990-es évek felfutása (amikor Bruce Willis 100 millió dollárt keresett a Hatodik érzékkel, Keanu Reeves pedig 206 milliót kapott a Mátrix-trilógiáért) mára egyértelműen véget ért.

Tom Cruise és a költségek

A nagy stúdiók szeretnék visszafogni a költségeket, márpedig ezt a legkézenfekvőbb a jelentősen túlfizetett sztárokon kezdeni. Ráadásul a nyugati világ kultúrája is változik: míg 60-70 évvel ezelőtt a sztárok hősök és példaképek voltak, addig a mai pletykalapok olyannak mutatják a sztárokat, amilyenek: néha szenvedélybetegek, néha pocakosak...

Ha bizonyítékot szeretnének a változásra, érdemes megvizsgálni a közelmúlt talán legnagyobb világsztárja, Tom Cruise esetét, akivel a Paramount filmstúdió augusztusban felbontotta a 14 éves szerződést, névleg a színész botrányai miatt, a háttérben pedig azért, mert a Mission: Impossible harmadik része nem hozta az előzetesen várt bevételeket.

A sztárok nélküli filmek

Sok tanulságot hordoz minden idők legnagyobb bevételeit produkáló filmek listája. Az élen a Titanic áll 1,8 milliárd dollárral, de a legjobb tíz között szerepel még a Gyűrűk ura két része, két Harry Potter-film, a Star Wars: Baljós árnyak és a Karib-tenger kalózai második része.

A filmekben az a közös, hogy mindegyiket a történet viszi magával és nem valamely sztárszínész neve. Senki sem megy be azért a moziba (remélhetőleg) mert egy filmben Elijah Wood vagy Hayden Christensen szerepel - ami jó hír a stúdióknak. Hiszen miért is fizetnének ki rengeteg pénzt a színészeknek, amikor azt magára a filmre is költhetik?

Jól bizonyítja a gázsik zuhanását és a körülötte kialakuló egyre keményebb vitát Russel Crowe esete. Az ausztrál sztárszínész legutóbb azért lépett vissza egy filmtől, mert nem tudott megegyezni a 20th Century Foxszal. "Szoktam jótékonykodni, de nem a nagy stúdiók javára" - fogalmazott a színész.

Pedig lehet, hogy hiába keménykedik Russel Crowe, a stúdiók ugyanis jó alkupozícióban vannak, hiszen joggal bízhatnak abban, hogy a nézőket a különböző franchise-filmek beviszik a mozikba. A pletykák szerint a pénz miatt cserélték le James Bond szerepéből Pierce Brosnant is, aki 20 millió dollárt és a nyereség 10 százalékát kérte. Utódja, Daniel Craig állítólag 1,5 millió dollárért játssza el a titkosügynököt. Nagyon nem mindegy...

A biztos siker titka

Ráadásul lehet, hogy Hollywood megtalálta a biztos siker titkát. A csodaszert Epagogixnak hívják és elsősorban arra használják, hogy kitalálják: miként lehet a kasszasiker és a bukás közötti lélektani határnak számító 50 millió dolláros költségvetési határt megtartani.

Az Epagogix egyik legfontosabb megállapítása, hogy sem a főszereplő, sem a rendező személye nem garantálja a sikert. Ami igazán fontos az a sztori, a helyszín és a szerepek színvonala. Az Epagogix tehát azt üzeni, amit minden stúdióvezető hallani szeretne: a forgatókönyv a legfontosabb és nincs szükség primadonnákra.

Azért vannak és lesznek kivételek

Hollywoodra tehát bizonytalan idők várnak. Egyre többen kérdőjelezik meg ugyanis az 50 millió dollárnál magasabb költségvetésű filmek gazdasági létjogosultságát. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy mindig lesznek stúdiók, amelyek szívesen áldoznak majd a sztárokra (Julia Roberts például 29 millió dollárt kapott legújabb filmje, az Our Family Trouble című horror főszerepéért). Más kérdés, hogy elsősorban a botránymentesen élő, nem egomániás színészekre...

Létezik persze kiút Tom Cruise számára is. Mint mondani szokás, ha nem tudod legyőzni a rendszert, csatlakozz hozzá! Így tett a kiebrudalt Tom Cruise is, aki a legfrissebb hírek szerint üzleti partnerével, Paula Wagnerrel együtt átvette az MGM-hez tartozó United Artists irányítását.