Nagyon sok meghívásnak teszek eleget, egyértelműen nagyobb lett az érdeklődés, ráadásul az utcán is gyakran megállítanak, átintegetnek az autóból, gratulálnak a sikerhez. Ez jelzi, hogy bár sokan elpártoltak a magyar futballtól, most mégis tudnak örülni a győzelemnek.

Egy barátságos meccs után szinte mindig felvetődik, hogy tétmérkőzéseken kellene eredményesnek lenni. Volt olyan, aki fanyalgott?

Nem, és elsősorban azért, mert most nem úgy nyertünk, hogy szereztünk egy gyors gólt, beálltunk védekezni, az ellenfél pedig kihagyta mind a 15-20 helyzetét. Itt minden az olaszok kezére játszott, az elején ők domináltak, majd a második félidő elején vezettek, de - visszanézve a meccset - a végén ők örülhettek, hogy megúszták három kapott góllal.

Az első félidőben is sok helyzet volt, gól azonban nem esett. A szünetben min változtatott?

Taktikailag nem stimmelt minden, elcsúsztunk a védekezésben. Ezt tettük helyre, hogy többet birtokolhassuk a labdát. Agresszív játékot kértem, és azt, hogy Dzsudzsák Balázshoz hasonlóan vállaljuk fel az egy-egy elleni párharcokat.

Dzsudzsák határozottsága mennyire sugárzott át a többiekre?

Neki volt az elején a legnagyobb lehetősége, mert az olaszok a bal oldalra összpontosítottak támodásban. Zambrotta már-már balszélsőt játszott, visszavitte Gerát szinte a védelembe, a fordításaink Dzsudzsákra jöttek ki, és a sikeres cselei magával ragadták a társait is.

A meccs előtti napokban érezte a kerettagokon, hogy ennyire magabiztosak?

Amikor a válogatott kerete megkezdi a munkát, mindig látni a játékosokon, hogy milyen állapotban vannak, mennyire viselte meg őket az elmúlt bajnoki forduló, kik levertebbek, kik magabiztosabbak. Most az első perctől lehetett érzékelni az elszántságot a társaságon. Meg is jegyeztem a segítőimnek, hogy ugyanazt a bizonyítási vágyat érzem a csapaton, mint tavaly ősszel a Kanada elleni meccs előtt, amikor rengeteg fiatalt hívtam be a válogatottba.

A tétmeccsekhez képest ezúttal egyértelműen lazák, felszabadultak voltak a játékosai.

A világbajnok ellen játszani minden futballista játékos álma. Én is reméltem, hogy minél több sztár eljön Budapestre, mert így van igazi értéke a meccsnek. Tudtuk, hogy a közönség is elsősorban az olaszokra kíváncsi. Magam is vártam, hogy Dzsudzsák mit tud kezdeni Oddóval, Gera Zoli Zambrottával, Priskin Tamás pedig a világ egyik legjobbjának számító Cannavaro, Materazzi védőpárossal.

Materazzi megsérült az első félidőben, és a szünet után már ki se jött a pályára. A védő kiesése mennyire könnyítette meg a magyar csapat helyzetét?

Szerintem semennyire. Az olaszok minden poszton több világsztárt tudtak felvonultatni. Hamar tudnak váltani, a csereként beállt Grosso és Barzagli kiváló védő. Materazzi nagyon megosztja a közönséget és a szakmát is. Magabiztos futballista, nagy erőssége az Internek és az olasz válogatottnak, de elég durva és - ahogy azt már nemcsak a vébé-döntőben láttuk - sok botrány van körülötte, többször is elragadtatja magát.

Di Natale a második félidőben hamar vezetést szerzett az olaszoknak. Kapushibának látta az esetet?

Nem, semmiképpen nem mondanám annak. Egy nagyon balszerencsés szituáció volt, többen is hibáztak. Fülöp Marci elindul a labda felé, és valószínűleg övé is lett volna, ha Di Natale nem szúr bele egy különleges mozdulattal. A statisztikák alapján nekünk általában a második félidő eleje a holtpont, ekkor hiányzik a koncentráció. Bosszantó volt, hogy hiába készültünk erre pszichológus segítségével is, mégis ekkor kaptuk a gólt.

A szurkolók rá voltak hangolódva az első félidő biztató játékára, így nem csoda, hogy néhány percre megfagyott a levegő a Puskás Ferenc Stadionban.

Az első félidő valóban adott egy jó alapot a folytatásra, bár a labdabirtoklás alapján sokszor úgy éreztem, hogy jó lenne gól nélkül kihúzni. Sokáig azért nem tudtunk mérgelődni, szerencsére nem fogtunk padlót, gyorsan átvettük a kezdeményezést, és egyenlítettünk. Nagy erőt és hitet adott a csapatnak Juhász Roland gólja.

Az Anderlecht - korábban még csatárként is futballozó - hátvédje mindkét kapu előtt nagyon határozottnak tűnt. Ilyen jól talán a németek ellen 2-0-ra megnyert mérkőzésen játszott.

Roland túllépett a holtponton. Amikor átvettem a csapat irányítását, sokat beszélgettem vele, mert igen bizonytalan volt pályafutását illetően. Belgiumban erős csapatnál van, szeretik, de hat válogatott játékos van a posztján. Többször váratlanul kikerült a csapatból, sérülések is hátráltatták. Most minden megváltozott körülötte, rendszeresen játszik az Anderlechtben, helyreállt az önbizalma, így jóval kevesebbet is hibázik.A becserélt Filkor Attilának meghatározó előkészítő szerepe volt mindhárom gólban. Miért nem kezdett az Inter fiatal középpályása?

Felvetődött ez is, de végül Vass Ádám mellett döntöttem, két 19 éves védekező középpályással pedig túl nagy kockázat lett volna játszani. Filkor végül a kisebb sérüléssel bajlódó Hajnal Tamás helyére állt be. Tamás már a szünetben jelezte, hogy nincs teljesen rendben, így innentől arra készítettük fel Attilát, hogy bármikor pályára léphessen.

Mennyire nehéz ilyen játékost találni, mint Filkor Attila, aki támadásban és védekezésben is szinte egyaránt hatékony?

Érdekes volt megtapasztalni, hogy még a magyar szurkolók sem ismerik. Amikor becseréltem, megtapsolta a közönség Hajnal Tamást, de a többség nem tudta, hogy ki állt be helyette. Amikor a hangosbemondó közölte a cserét, akkor reagáltak a nézők. Attilát a drukkerek még nem látták játszani, csak a nyilatkozatait olvashatták. Nagy volt a várakozás vele szemben, és szerencsére sokat tudott hozzátenni a csapat játékához.

Gera Zoltán kissé nehezen lendült játékba, de a szünet előtt már voltak látványos megmozdulásai, a második félidő pedig róla is szólt.

Zoli lett újra a csapatkapitány, ez a feladat nagyon feldobta, és példát mutatott a társaknak. Mentalitását jellemzi, hogy nem volt rest becsúszni vagy jobbhátvédet játszani, amikor kellett, ezzel pedig óriási tartást adott a csapatnak.

Sokan féltik a West Bromwich játékosát az angol másodosztályban. Sokat volt sérült, és már biztosan megkezdte pályafutása második felét.

Juhászhoz hasonlóan neki is bizonytalan volt a helyzete a csapatában. Zolit el akarták adni, folyamatosan jöttek a hírek, hogy éppen kitől mennyit kérnek érte, miközben nem játszott eleget. Az ő helyzete is valamelyest rendeződött. Ez a meccs számára is nagy kiugrást hozhat, most biztosan felfigyeltek rá a szakemberek.

Korábban és a meccs után is hangsúlyozta, hogy két-három év múlva lehet ütőképes a csapat. Kik lehetnek adigra nemzetközileg elismert futballisták?

Bízom benne, hogy szinte mindenki. Amikor annak idején kijelöltem a bő, 35 fős keretemet, akkor a már bizonyított futballisták mellé elsősorban azokat a fiatal tehetségeket válogattam ki, akiktől idővel nemzetközi szintű teljesítményre számítottam. Sok 20 év körüli játékosunk van, a 1985 és 1988 között születettek talán a legtehetségesebbek, de nem szabad elfeledkezni Németh Krisztiánékról, és az idősebb, Fülöp-Juhász-Huszti-féle korosztályról sem. A fejlődésük szerencsére töretlen, de nemzetközi klasszis azért nem lesz mindenkiből.

Huszti Szabolcsnak lesz esélye visszakerülni eltiltása után?

Még véletlenül sem örökre írtuk le! Számítok majd rá.

Roberto Donadoni, az olaszok szakvezetője elsősorban fizikális okokkal magyarázta a kudarcot. Egyetért vele?

Szerintem nem a fizikális tényezők határozták meg az eredményt. Látni kell, hogy a cserelehetőségek nekünk is nagyon jót tettek. Egy tétmeccsen nincsen hat csere. A magyar futballisták még mindig nem tudnak 90 percen keresztül megfelelően hajtani, elég csak a norvégok elleni meccsre gondolni. Az olaszok a mieinknél jobban felkészített, jobb futballisták, csak ez ezen a napon nem jött ki. Biztos vagyok benne, hogy a franciák elleni Eb-selejtezőt végighajtják majd.

Sajnos erre nem volt meg a lehetőség. Későn is volt a meccs, a külföldön játszókat pedig ilyenkor szinte azonnal vissza kell juttatni a klubjukhoz. Filkor Attila már az olaszokkal visszautazott. Majd egyszer akkor szeretnék ünnepelni, amikor kijutunk egy világeseményre.

Értékelésre volt idő?

A sajtótájékoztató alaposan elhúzódott, így csak 3-4 percben elemeztem a látottakat. Az Eb-selejtezők előtt lesz idő értékelni a sikert. Annyit azért hangsúlyoztam, amit a meccs előtt is mondtam: higgyenek egymásban legalább annyira, amennyire én hiszek bennük.Az öröm hamar elillanhat, ha a következő két Eb-selejtező rosszul sikerül.

A kritika ilyenkor soha nem marad el, pedig a magyar futballnak évtizedek óta nincs támpontja. Látni kell, hol tartunk. Sokan még csak most kezdik elfogadni, de a fiatalítás az egyetlen kiút. Lesznek még hullámvölgyek és buktatók. Továbbra is azt vallom, hogy a csapatnak kell még 30-40 mérkőzés, mire igazán kiegyensúlyozottan szerepelhet.

Már csak azért is, mert a magyar futball alapvető problémáit nem oldotta meg a mostani siker. A bajnokság színvonala változatlan, kevés a pálya, szűkül a sportág bázisa. Mennyit változtathat ez a mérkőzés a gyermekek és a szülők lelkesedésén?

Egy meccsel a 15-20 éves gondokat valóban nem lehet megoldani, de bízom benne, hogy valamint lendít a helyzeten. Az utánpótlásba változalanul jóval többet kell fektetni, nemcsak anyagilag, hanem szakmailag is. Fizikálisan, gyorsaságban, állóképességben teljesen le vagyunk maradva a világtól, és nem tudjuk utolérni őket, mert nem képezzük a modern futballnak megfelelően a gyerekeinket! Már a 18-19 éves korosztály is nehezen tart lépést a riválisokkal, utána pedig szépen elhaladnak mellettünk. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy a mai 16-17 évesek pár év múlva a felnőttek között gond nélkül legyőzik az ellenfeleket.

Hol kezdődik a probléma?

Az első versenykorosztályban, a 15 éveseknél még nem. A 17 éveseink még tartják a lépést, de a 19 éves játékosaink már nem tudnak kiugróan teljesíteni. Az írországi U19-es Eb-selejtezőtornán a németek ellen a pályán volt a legkisebb különbség a két csapat között. Ég és föld a két ország! Az a gólnélküli döntetlen legalább akkora csoda volt, mint a múlt szerdai siker.

Az egymás után induló futballakadémiák sem segítenek?

De igen. Csak még nincs annyi. A franciák csúcsra kerüléséhez is idő kellett Platiniék után. Ott kitalálták, hogy minden élvonalbeli csapatnak kell akadémia. Ma Cipruson már a másodosztályban sem lehet indulni működő labdarúgó-akadémia nélkül.

A magyar felnőtt csapatok többsége még mindig nehezen nyúl a fiatalokhoz. Az Újpestnél ráadásul éppen a saját nevelésű játékosok jó részét cserélték le idegenlégiósokra.

Az élklubok mindig mindenhol a versenyképességre törekednek. Külföldön a többi 10-12 csapatnál ugyanakkor komoly lehetőséget kapnak a fiatalok. Nálunk még a gyengébb együttesekben is inkább jut szóhoz egy-egy külföldi vagy kiöregedett játékos, mint a saját nevelésű tehetség.

A külföldiek közül viszont egyre többen válnak meghatározóvá az NB I-ben.

Ezzel tényleg egyre kevésbé tudok vitatkozni, viszont a legtehetségesebb magyar gyerekeket már 16-18 évesen kiviszik külföldre. A szülők menedzsereket fizetnek, a külföldiek pedig ebben a korosztályban még komolyan érdeklődnek a magyar tehetségek iránt. Az NB I szempontjából ez a halál, de a válogatott hosszú távon hasznot húzhat ebből a tendenciából.

A Ligakupa mennyit segíthet?

Javít a helyzeten, hiszen több fiatal bekerülhet a kezdőcsapatba. De ez még egy kísérleti év, és nagyon kevés a néző. Meg kell találni az egyensúlyt, rangot kell adni a sorozatnak.

A Zalaegerszeg, az MTK és a Debrecen is rögtön elvérzett a nemzetközi porondon. A Honvéd viszont bizalomgerjesztő döntetlent játszott itthon a Hamburggal az UEFA Kupa-selejtező második fordulójában. Lát esélyt a kispestiek továbbjutására?

Látok, hiszen nincsenek hátrányban. A Hamburgnak nagyobb a múltja, mint a jelene. Van der Vaart az egyetlen igazi sztár a csapatban, vele a visszavágón meggyűlhet a Honvéd baja. Természetesen a Hamburg az esélyesebb, valószínűbb, hogy a németországi meccsen felpörgetik majd a játékot, ezen a szinten pedig jobban kijöhetnek a hibák.