Mi Budapest főpolgármesterének legfontosabb feladata?

Az, hogy vezesse a várost és ne a Facebookon tegye ezt, hanem a valóságban. Oldja meg azokat a problémákat, amelyek a budapestiek életét nehezítik. Ez egy gyönyörű város, büszkék vagyunk rá, amikor kritizáljuk, akkor én magam kritizálom, az mindig szeretetből van. Minden nap tömegközlekedem, járok aluljárókban, átszállok a külső kerületi csomópontokban. Minden problémát az ember észrevesz, elraktározza magában és bosszantja, és azt érzem mindig, hogy ezt lehetne jobban csinálni. Ez vezetett odáig, hogy úgy döntöttem, elindulok a főpolgármester-választáson, és azt gondolom, hogy főpolgármesterként tudnám ezt a szemléletet képviselni, hogy a fővárosnak a világos hatáskörébe eső kérdésekben eredményesebben és jobban lehessen működtetni a közszolgáltatásokat, lehessen végre fejleszteni Budapestet, ne a pártpolitikai csatákról szóljon minden. Ne egy permanens ellenzéki miniszterelnök-jelölti kampányt vigyen a főpolgármester a városházáról, szemben a kormánnyal, amelyik meg egy Budapest–vidék ellentétet próbál mindig élezni, és valóban elvon forrásokat a fővárostól, valóban sokszor nehezíti a főváros fejlesztését, de ne mindig ez az oda-vissza egymásra mutogatás és panaszkodás legyen csak. Másrészről vannak az állam, a kormány hatáskörébe tartozó kérdések, mint az egészségügy vagy a HÉV-ek fejlesztése, ahol pedig azt a fajta szemléletet érdemes követni, hogy a főpolgármester először, másodszor és harmadszor tegyen világos javaslatokat, próbáljon meg tárgyalóasztalhoz ülni és így eredményeket elérni a kormányzatnál, de ha nem megy, akkor természetesen meg kell tudnia fogalmazni világosan azt, hogy milyen problémák vannak, milyen javaslatai vannak és a nyilvánossághoz tudnia kell fordulni. Tehát az sem lehet megoldás, ha a kormányszóvivő ül Budapest élén, mert nyilván a kormány szóvivőjeként nem tudná képviselni a kormánnyal szemben a budapestiek érdekeit, amikor erre szükség lenne. A kormányszóvivővel és a jelenlegi főpolgármesterrel, az örökös ellenzéki miniszterelnök-jelölttel szemben egy olyan harmadik javaslatot, ajánlatot szeretnék tenni a budapestiek számára, ami a gyurcsányozás és orbánozás helyett a Budapestről szóló Budapest-politikára tesz ajánlatot.

Milyen lapot osztanak egy budapesti főpolgármesternek egy olyan rendszerben, ahol a kormány nagyon erős, folyamatosan bővíti a hatásköreit, van egy nagyon erős főpolgármester, mert közvetlenül választják meg, ott vannak az önálló hercegségek, az önkormányzatok Budapest területén?

Egyikkel sem tudok vitatkozni abból, amit most felsorolt. Ez egy nagyon speciális rendszer. Szélsőségesen centralizált hely Magyarország, és ez nem 2010 óta van csak így, de nyilván 2010 óta ez az oktatás, az egészségügy és több más közszolgáltatás államosításával csak tovább fokozódott. Ezzel együtt a főpolgármester nem egy szimbolikus pozíció, nem egy sok lájkot összegyűjtő Facebook-oldal, nem egy olyanfajta politikus, akit azért választunk, hogy megtestesítsen egy alternatív miniszterelnöki szerepet, aki mindig jelen van a közéletben, mindenről van véleménye, hanem egy óriási nagy intézményrendszer, a fővárosi önkormányzat irányításáért felelős személyként választjuk meg, akinek azért vannak bőven közvetlen jogkörei arra, hogy eljárjon. Bár szerintem joggal kritizálja Karácsony Gergely azt, hogy a kormány egyre nagyobb adóterhet tesz a fővárosra szolidaritási adó címen, de azért a kommunikációja rendkívül zavaros és következetlen ebben az ügyben. Ha megnézzük, akkor a fővárosi önkormányzat 2021-ben 122 milliárd forint iparűzési adóbevételből gazdálkodott a szolidaritási adó után, tehát a kormányzati elvonások után, 2024-ben ez a szám 228 milliárd forint, tehát majdnem 90 százalékkal több. Még a kormányzati elvonások után is Budapest anyagi lehetőségei nőnek, tehát én azt a narratívát nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a főpolgármester nem csinálhat semmit, csak panaszkodik. Én ezt a szerepfelfogást nem osztom, és példaként meg is említettem néhány polgármestert, akár Botka Lászlót Szegedről, vagy Baranyi Krisztinát Ferencvárosból, vagy Őrsi Gergelyt a II. kerületből, akik nyilvánvalóan ellenzéki pozíciót foglalnak el és ellenzéki polgármesterek, de teljesen világos róluk mindenkinek, hogy amikor kell, meg tudnak állapodni a kormánnyal, egyértelműen a településük érdekeit tekintik elsőnek, és nem azt látjuk, hogy folyamatosan panaszkodnak és másokra mutogatnak, hanem haladnak előre a városuk fejlesztésében. Baranyi Krisztina el tudta érni a kormánynál, hogy a teljes ferencvárosi rendelőintézet megújuljon, vagy Botka László meg tudott állapodni a kormánnyal egy új elektromos autógyár vagy egy új lézerközpont fejlesztéséről.

Sem Baranyi Krisztina, sem Botka László nem köthető most már igazán ellenzéki pártokhoz. Van olyan szándéka, hogy például Baranyi Krisztinát vagy az MSZP-t megnyerje támogatónak?

Engem egy civil szervezet és az LMP támogat. Ebből szerintem az LMP szorul abban az értelemben magyarázatra, hogy nagyon máshonnan jövünk. Ők 2022-ben még az ellenzéki összefogás tagjai voltak. Én országos közlekedéspolitikai feladatokat láttam el, illetve előtte a Budapest Fejlesztési Központot vezettem, ami egy kormányzati intézmény volt. Mind a ketten abban a tekintetben jutottunk közös álláspontra, hogy az a fajta pártpolitikai csatározás, ami minden ügyet átsző, minden kérdést felülír Budapesten, az így nem mehet tovább. El kell kezdeni Budapestről Budapest-politikaként beszélni. Az nem mehet tovább, hogy Budapesten minden ügy országos pártpolitikai ügy, minden kérdés az országos pártpolitikai harc része. A Városháza ellenzéki hídfőállásként működik, ahol amikor esetleg a kormánnyal előre lehetne lépni egy ügyben, akkor is inkább azt keresik, hogy hogy lehet ebből konfliktust generálni, és ez persze fordítva is így van. Ebből ki kéne lépni. Ők is eljutottak idáig, én is eljutottam idáig, más irányba jöttünk, de ebben tudtunk megállapodni, de azért az egy nagyon fontos kikötésem volt: amennyire csak lehet, a pártpolitikát háttérbe kell szorítani a budapesti politikában. Két ponton állapodtunk meg ebben. Az egyik az volt, hogy a lista többségét, amit én vezetek, 70 százalékban szakemberek, civilek, nem pártpolitikai emberek álljanak. Ez volt a feltételem, ezt elfogadták, a másik pedig az volt, hogy a fővárosi cégek, közszolgáltatók igazgatótanácsait, felügyelőbizottságait ne pártpolitikusokkal töltsék föl, ne egy pártpolitikai kifizetőhely legyen a budapesti intézményrendszer. Ma a BKK igazgatóságát, amely a legnagyobb fővárosi cég, Draskovics Tibor, a Gyurcsány-kormány volt pénzügyminisztere vezeti, a Fővárosi Vagyonkezelő igazgatóságában Gál J. Zoltán volt kormányszóvivő, de Tarlós István idején a BKK felügyelőbizottságát Papcsák Ferenc fideszes országgyűlési képviselő vezette. Szerintem ez nincs rendjén, szakemberekre van szükség. Az LMP is elfogadta magára nézve, hogy pártpolitikusoktól mentes lesz ez a fővárosi intézményrendszer, ha engem a budapestiek megválasztanak főpolgármesternek, ezt egyértelműen vállalom és ez így is lesz. Hogy ehhez az együttműködéshez melyik párt hogy viszonyul, ezt nekik kell eldönteni. Én nem számítok arra, hogy ehhez a két jelölőszervezethez képest mások lesznek a szavazólapon a nevem mellett. A Kutyapárt szerintem egy nagyon is érvényes alternatív ajánlatot fogalmaz meg hozzánk hasonlóan a két nagy politikai tömbbel szemben. Ha hivatásos politikus lennék, akkor mivel valahol hasonló az ajánlatunk, akkor meg se kéne őket említenem, vagy biztos ezt tanácsolnák, de én nem így viszonyulok ehhez. Én pont úgy viszonyulok inkább ehhez, hogy a Kétfarkú Kutyapártban egy potenciális szövetségest látok. Ők eddig azt követték, hogy nem neveznek meg olyan főpolgármester-jelöltet, akit támogatnak, nem tudom, hogy ezen szeretnének-e változtatni, ez az ő döntésük, de mivel várhatóan a Fővárosi Közgyűlésben ők is ott lesznek, én arra számítok, hogy velük közösen is tudunk azon dolgozni, hogy megtestesítsük a két nagy országos, pártpolitikai háborút folytató tömbtől eltérő erőt a Fővárosi Közgyűlésben, és ezzel akár közel legyünk vagy el is érjük a többséget.

Mikor nevezi meg, hogy kik lesznek a listán?

Meg fogjuk ezt nevezni a jelöltállítás határideje előtt. Se a Fidesz, se a DK, se más párt listáját nem ismerjük. Mi sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mert nekem meg kell győznöm olyan szakembereket, akik az elmúlt másfél-két-három évtized magyar politikája nyomán hallani sem akarnak arról, hogy politikával foglalkozzanak, arról, hogy próbáljuk ezt meg mégis, és egy olyan alternatív ajánlatot tenni a budapestieknek, ahol a saját életútjukkal, a saját szakmai hátterükkel, önálló helyi értékkel bíró szakemberek is lehetőséget kapnak arra, hogy a Fővárosi Közgyűlés tagjai legyenek.

Ha jól értem, akkor nem ma született szakembereket keres, hanem olyanokat, akik már régóta szakemberek, de sosem voltak párthoz köthetőek az előéletükben sem. Ahogy megnevezi őket, mindenki kutatni fogja, hogy dolgozott-e pártnak bárhol, bármikor.

Ez nyilván így lesz. Sokakkal beszélgettünk, van, akivel már meg is állapodtunk, egy picit türelmet kérek és meg fogjuk nevezni ezt a listát. Egy olyan ajánlatunk lesz a budapestiek számára, ami ezt a fajta pozíciót meg fogja testesíteni, hogy ne a pártpolitikai csatározás folytatódjon Budapesten, hanem végre Budapest valódi kérdéseiről, valódi városfejlesztésről szóljon a budapesti politika, ezt fogjuk képviselni.

A másik feltétel, hogy kitakarítja a főváros vezetését a pártpolitikusoktól. Mivel fogja akkor megvásárolni a pártok lojalitását, ha valamiről majd szavazni kell?

A főpolgármester-választás egy elég speciális választás, hiszen úgy választ a budapestiek többsége közvetlenül egy főpolgármestert, hogy együttműködési kényszer jön létre a Fővárosi Közgyűlés frakcióival, mindenkori többségével. Ez a fajta közvetlen fölhatalmazás a főpolgármester számára pontosan arra ad lehetőséget, amire aztán tud hivatkozni, amihez tudja és köteles is magát tartani, és amihez aztán a többi szereplőnek is igazodnia kell. Ez nekem egy kulcskérdés, hogy ne pártpolitikusok üljenek az igazgatóságokban és ne pártok megvásárlására szolgáló kifizetőhely legyen ez.

Karácsony Gergely is azt mondta, hogy nem lesz politikai zsákmányszerzés főpolgármesterré választása után röviddel ugyanabban a székben.

És aztán Draskovics Tibor lett a BKK igazgatósági elnöke, de olyat is mondott egyébként, hogy ez benne van a programjából, hogy minden fővárosi nagy cég igazgatóságának egyharmada nő lesz. Ehhez képest ma az a helyzet, hogy a BKK-ban, a BKV-ban, a Budapesti Vagyonkezelőben, a Fővárosi Vízművekben és a Fővárosi Csatornázási Művekben, tehát a legnagyobb fővárosi cégekben hat férfi és egy nő ül az igazgatóságban. Ez nemhogy egyharmad nincs, de annak töredéke sem, pedig ezt aztán nem Orbán Viktor akadályozta meg, nem a Covid akadályozta meg, nem a kormány ármánykodása akadályozta meg, hanem valóban ezek a koalíciós alkuk. Én ezen változtatni szeretnék, ehhez tartani fogom magam. A főpolgármester ilyen tekintetben nagyobb felhatalmazással bíró szereplő, mint, mondjuk, egy kerületi polgármester vagy akár egy megyei jogú város polgármestere, hiszen személyi és szervezeti kérdésekben a Fővárosi Közgyűlés kötve van a főpolgármester előterjesztéséhez. Ezzel a jogkörömmel élni szeretnék, egész biztosak lehetnek abban, hogy pártpolitikusoknak a delegálására bármelyik fővárosi intézmény igazgatóságába javaslatot nem fogok tenni, és ha nem fogok javaslatot tenni főpolgármesterként, akkor ilyen döntés nem is születhet.

Melyek Budapest legfontosabb kérdései ma ön szerint?

Lakhatás, egészségügy, közlekedés, utak és közterületek és egy általánosabb, a külső kerületek általános elhanyagoltsága. A várospolitika magára hagyta a körúton túli Budapestet. A fejlesztési források nagy része a turistabelvárosban összpontosul. Szerintem el kell kezdenünk a Budapest-politikát olyan helyeken folytatni, ahol az emberek élnek. A budapestiek háromnegyede a körúton kívül él, és itt közlekedésfejlesztésre, nagy budapesti közlekedési csomópontok rendbetételére, zöldfelületek fejlesztésére legalább ugyanannyira, sőt, szerintem sokkal inkább szükség van. Hadd mondjak egy nagyon eklatáns példát. Nem fogjuk a Clark Ádám teret újra átépíteni körforgalomból körforgalommá, ha én leszek a főpolgármester. Karácsony Gergelynek ez az egyik nagy uniós vállalása, hogy a Clark Ádám teret újra átépíti, hogy ott könnyebb legyen biciklizni, miközben át volt építve már többször az elmúlt években. Ez megint a turistabelvárosnak egy újabb fejlesztése. Az uniós forrásokból inkább rakjuk rendbe az Ecseri úti metróállomás környékét, az Újpest-Központot, a Kökit, a Határ útat, az Örs vezér terét, ennyire nyilván nem is fog mind forrás jutni, mondjuk, a Clark Ádám tér pénzéből, de Budapest nagy külső városrészi csomópontjai nem akadálymentesek jellemzően, sok helyen az üzletek évek óta zárva vannak, rohad az egész. Nyilván köztisztasági problémák is vannak, bár ahhoz nem kell uniós pénz, hogy kitakarítsuk őket. És az egész környezet sokszor ottfelejtődött a hetvenes-nyolcvanas évek óta.

Ezt meg tudja csinálni egy budapesti főpolgármester, amikor a Magyarországra irányuló turizmus legnagyobb rész Budapestre jön?

Én nem turizmusellenes vagyok, csak a budapesti várospolitikának például az uniós forrásokat nem kizárólag az ilyen helyeken kell elköltenie. A kormánynak messze a legnagyobb és szinte az egyetlen még létező fővárosi beruházása a vár rekonstrukciója. Szerintem a fővárosnak éppen ezért példát kéne azzal mutatnia, hogy nem csak ezzel a területtel foglalkozik. A turizmus kapcsán kell arról a problémáról beszélni, hogy Budapest a határán van az elturistásodás jelenségének, amivel sok nagy nyugat-európai város is küzd. Néhány példát hadd emeljek ki ebből, a nagyvásárcsarnokban ma már több szuvenír- és bóvliárus van, mint amennyi szerintem ahhoz kell, hogy ez egy színvonalas budapesti piacként működjön, a budapesti gyógyfürdőkbe ma már sokszor be se lehet jutni budapestiként. Nemcsak az ára miatt, az is nagyon magas, de amiatt sem, mert annyira tele vannak. Szerintem kellenek védett idősávok, ahol csak budapesti lakcímmel rendelkezők tudnak például a reggeli órákban elmenni a Rudasba. Ezt lehet, hogy valaki turistaellenességnek fogja lefesteni, ám legyen, de szerintem a budapesti gyógyfürdők történetileg arra jöttek létre, hogy a budapestieket szolgálják. Hogy ezekből teljesen kiszoruljanak a budapestiek az árazás és a tumultus miatt, ez nincs rendjén. Az Airbnb kérdést is szerintem ki kell nyitni újra. Én nem vagyok a teljes tiltás híve, de szerintem kell korlátokat szabni ennek a jelenségnek. A szállodahajó-kérdést szerintem ki kell nyitni, hogy helyes-e az, hogy Budapest legjobb Duna-partjain szállodahajók álldogálnak. Karácsony Gergely megígérte, hogy ez nem így lesz, nem történt semmi ez ügyben sem. Egyébként az Airbnb-t is megígérte, az ügyben sem történt semmi. A legértékesebb pesti rakparti szakaszokon szükségesebb lenne az, hogy olyan úszóművek kerüljenek elhelyezésre, ahol a rakparton sétáló emberek le tudnak ülni, meg tudnak inni egy kávét vagy egy sört, ki tudnak ülni, kiterjesztjük a közterületet vele, és én még azt is el tudnám képzelni, hogy akár egy olyan úszóművön elhelyezett uszoda helyet kapjon Budapesten. Ha végignézzük a régi budapesti képeket, volt ilyen, ma is van Berlinben vagy Párizsban, sok európai városban ilyen, ahol lényegében egy kihelyezett strandként működik a folyópart.

Budapest fölmondhat ilyen szerződést az utaztató cégekkel meg a nekik dolgozó szállodákkal?

A legnagyobb nemzetközi szállodahajós cégekkel és a Maharttal lehet ebben új alapokra helyezni az együttműködést. Azok a szerződések, amelyek a legértékesebb kikötőhelyek használati rendjét szabályozzák, lejárnak jövőre, tehát lesz módja a következő ciklusra megválasztott főpolgármesternek ezt újratárgyalni. Nem vagyok hajlandó azt az érvelést elfogadni, hogy azért nem jönnek Budapestre a szállodahajós turisták, mert két megállóval arrébb áll meg a szállodahajó. Elég szép és elég nagy a Duna-parti rész Budapesten, hogy azért ez ne így működjön.

Az öt legfontosabb feladat között a lakhatást említette. Az nem magánügy? Akinek van pénze, az vesz lakást, a legnagyobb vagyontárgyunk a lakás, azt csinálunk vele, amit akarunk, nem?

Ebben nem is szeretnék senkit korlátozni, ugyanakkor a budapesti albérletárak elszállása ma már érdemi problémát jelent az egész főváros számára. Budapesten ma a bécsit lassan megközelítő albérletárakat látunk. A trend egyre emelkedő, és ez azt jelenti, hogy főleg azokban az állásokban, ahol egyébként az állam vagy az egyéb közszolgáltatók alig tudnak többet fizetni, mint egy vidéki városban, Budapest versenyképességi hátrányt szenved. A lakhatás költségei miatt egész egyszerűen nem éri meg Budapestre jönni dolgozni. A másik oldalról a fiataloknak egyre nehezebb elhagyni a szülői otthont és saját életet kezdeni, végképp családot alapítani, ami pedig nyilván demográfiai okokból is releváns probléma. Ebben ma a budapesti lakásállomány, hogy új lakásból nem épül elég, akadályt jelent. Szerintem itt van teendője a fővárosi önkormányzatnak, a tervem az, hogy Budapesten legalább tízezer olyan szolgálati lakást felépítsünk a következő ciklusban, ami egyrészt bővíti a lakáskínálatot, tehát a lakáspiac többi részén is van egy áremelkedést hűtő hatása, másrészről egy lakbértámogatási rendszer segítségével lehetőséget ad arra, hogy azokat az ápolókat, tanárokat, szociális dolgozókat, rendőröket, buszgarázsban dolgozó szerelőket ilyen módon tudjuk segíteni abban, hogy megtalálják a bérlakásukat. Emellett lehet ezt egy olyan elemmel is kiegészíteni, ahol kifejezetten szociális vagy fiataloknak szóló bérlakásállományt hozunk létre. Ebbe be lehet vonni a magántőkét. Hadd adjak el egy egész konkrét példát. A fővárosi önkormányzat árulja például a Kelenföldi pályaudvar melletti kollégiumépületet – most éppen reklámhálóként használják, bár a főpolgármester azt mondta, hogy a köztéri reklámhálókat ő eltávolítja, de ehhez képest a főváros saját ingatlanain is tele van ilyenekkel –, erre a telekre 75 ezer négyzetmétert lehet építeni a hatályos építési szabályok szerint, ez körülbelül ezer lakást jelent. Én ezt csinálnám, hogy a telket felajánljánk egy ingatlanfejlesztőnek, és azt mondanánk, hogy építsen ide ezer megfizethető lakást. Lakbértámogatást garantál a főváros, és előírja, hogy ide milyen állásokból, milyen anyagi helyzetben lévő emberek számára kell ezt biztosítani támogatott lakhatásként, akkor lenne olyan fejlesztő, aki hajlandó lenne fölépíteni az ezer lakást. Rengeteg példát ismerek Európában erre. Ma ilyen együttműködések nincsenek, csak a panaszkodás megy a Facebookon, hogy nem lehet semmit csinálni, mert a kormány nem ad pénzt. Ennél jóval többet lehetne tenni, ha például azokban a rozsdaövezetekben, mondjuk, a józsefvárosi pályaudvar felhagyott területére is lenne mód ilyen programokat indítani, amelyek ma a vasút által fölhagyott állami területek. Én ezekről is főpolgármesterként megpróbálnék megállapodni az állammal, hiszen valahol ez az államnak is érdeke, a közoktatást, az egészségügyet, a rendőrséget az állam tartja fönn, ha ott nincs elég munkaerő, akkor ez érdeke az államnak is, hogy megoldásokat találjunk.

A főváros miért finanszírozná a saját eszközeiből az állami egészségügy meg az állami rendőrség dolgozóinak kedvezményes lakhatását? Ezt nem nekik kéne megoldani?

Pont ez a pártpolitikai csatatérszemlélet, ahol mindig mindenki a másikra mutogat, aztán a végén nincs ápoló, aki ellásson minket. Persze ezeknek a közszolgáltatásoknak a fönntartása állami feladat, de a végén egyrészt a budapestiek járnak rosszul, ha ezek nem működnek megfelelően, másrészről ha meg szeretnénk tartani Budapest versenyképességét, akkor muszáj, hogy Budapest adjon egy kis pluszt ahhoz, hogy ide tudjuk vonzani azt a munkaerőt, aki ahhoz kell, hogy a közszolgáltatások jól működjenek. Ha ezt a modellt összerakjuk, akkor ennek a modellnek még számos leágazása lehet. Lehet például olyan bérlakásokat is létrehozni, amit a családot alapító fiatalok számára biztosítunk, akik szociálisan vagy anyagi hátterüket tekintve nincsenek olyan helyzetben, hogy maguk finanszírozzák az első lakás megvásárlását. Lehet abban tenni lépéseket, hogy azok a legveszélyeztetettebb csoportokat, akik például a gyermekvédelmi intézményekből jönnek, segíteni az életkezdésben. És még két hasonló témát kiemelnék. Óriási hiány van kollégiumi férőhelyből Budapesten, ez aztán lakhatási krízist okoz, mert a lakáscélú ingatlanokat veszik ki az egyetemisták. A Diákváros projekt erről szólt, azt a kormány sajnos leállította. Szerintem fontos ilyen modellben kollégiumfejlesztésben is gondolkodni, és végül az idősellátásban is van új koncepciónak helye. Számos jó európai példa van arra, hogy a méltó időskorra lehetőséget adó apartmanházakat hoznak létre önkormányzati feladatellátás keretében: az idős embereknek van saját lakásuk, el tudnak vonulni, van saját kis konyhájuk, van saját lakóterük, de az elmagányosodás ellen van olyan közösségi tér is abban a házban, ahol viszont tudnak sakkozni, leülni, filmet nézni, találkozni, kártyázni a többiekkel. Ma másfél év a várakozási idő a budapesti idősotthonokban, amit a főváros tart fönn. Szerintem érdemes lenne kapacitást bővíteni, de itt is van feladata a fővárosnak abban, hogy ne azt mondja, hogy majd a piac mindent megold, de ne is olyan álmokat kergessen, hogy itt mindent közpénzből kell fölépíteni. Persze meg kell próbálni a kormánytól, az Európai Uniótól minél több pénzt szerezni és abból elvégezni azt, amit csak el lehet, de egyébként én hiszek abban, hogy létre lehet hozni a magántőke és a között olyan együttműködést, amiből nemcsak a magántőke jár jól, hanem a köz is profitál. Van ebben tapasztalatom, a budapesti buszflottát 2010 után a BKK vezérigazgatójaként úgy cseréltük le a régi Ikarusokat új buszokra, hogy bevontunk magánszolgáltatókat, és azok a BKK által előírt útvonalon menetrend szerint és továbbra is azzal a tarifával, mint régen, működtették ezeket a járatokat, és hirtelen több mint ötszáz buszt le tudtunk cserélni a köz és a magántőke együttműködésében. Szerintem ilyen típusú modellekkel lehet Budapestet más területeken is fejleszteni.

Az egészségüggyel mi dolga a főpolgármesternek? Az régen az államé, és fantasztikus tervek vannak papíron centrumkórházakról, szuperkórházakról, ügyeleti rendszer átalakításáról, mindenről szinte.

Fantasztikus tervekből valószínűleg nincs hiány, de megvalósításból annál inkább. Én nagyon röviden négy pontot emelnék ki az egészségügy kapcsán. Én abban hiszek, hogy az egészségügyben a legelhanyagoltabb terület az, hogy megpróbáljuk megelőzni a betegségeket. Ennek nyilván van egy olyan ága, hogy Budapesten legyen több elérhető uszoda, futópálya, mozdítsuk elő ezeknek a fejlesztését, akár legyenek olyan lineáris parkok, ahol mondjuk egy infrastrukturális nyomvonal mentén, például a vasútvonalak mentén végig lehet futni, végig lehet sétálni, végig lehet biciklizni. Rengeteg ilyen jó példa van most európai nagyvárosokban. Vagy akár különböző olyan köztereken, dzsemborikon, hétvégi programokon megjelenni a fővárosnak olyan szűrőbuszokkal, szűrőeszközökkel, ahol a könnyen szűrhető betegségekben segítjük a budapestieket. Ebben szerintem együtt lehetne működni a kerületek szakrendelői hálózatával is. Én komoly problémaként azonosítom ma Budapesten a sürgősségi betegellátás állapotát. Ez alapvetően a nagy centrumkórházakban zajlik, de elképesztő körülmények között, sok-sok órás várakozással szembesül az, aki ma bemegy egy nem életveszélyes, de azért kórházi ellátást igénylő problémával, sérüléssel valamelyik kórház sürgősségi osztályáról. A várakozási idő és az ellátási színvonal, ami ma a budapesti kórházakat ez ügyben jellemzi, az nem Stockholmtól vagy Bécstől idegen, hanem az összes nagy vidéki városunkban is jobbak az állapotok. Budapesten ma az egészségügyben és a kórházak kapcsán nem azt kell kitűzni célul, hogy utolérjük Londont vagy Stockholmot vagy Bécset, hanem azt, hogy utolérjük Debrecent vagy Győrt. Én azt látom, hogy az egészségügyi kormányzat egy vidéki nagyvárosban egyrészt uniós pénzeket is föl tud könnyebben használni, másrészt sokkal világosabb nyomás alatt van a település polgármestere, önkormányzata részéről, mint Budapesten, ahol egy szétaprózódott kerületi rendszer van. A budapesti ellátásban rengeteg intézmény működik, ezek között nagyon kevés koordináció van. A főpolgármester igenis tudja artikulálni ezeket a problémákat, szerintem ez fontos és ezt meg kell tennie. Végül, de nem utolsó sorban a centrumkórházak kérdése: itt ugyanúgy leállított Lázár János minden beruházást, mint a HÉV-ek és a vasútfejlesztés kapcsán. A Honvédkórház bővítése és ezáltal a régi, rémes állapotú MÁV-kórház kiváltása, vagy akár a Szent István–Szent László Dél-Pesti Centrumkórház új főépületének a megépítése, ezek mind-mind lekerültek a napirendről, nem történik semmi. 2024-ben egyetlen kórházi beruházás sincs folyamatban érdemi léptékben Budapesten, de ugyanígy nem zajlik egyetlen HÉV-fejlesztés sem, egyetlen villamosépítés sem, egyetlen nagy köztérrekonstrukció sem. Budapest fejlődése egyfajta lendületvesztésben van. Az én életemben ilyen még nem volt, ezért is van bennem egy nagyon erős csalódottság a várospolitika mai helyzetével és ezzel az állandó egymásra mutogatással, pártpolitikai csatározással kapcsolatban, ami Budapestet jellemzi, és azt látom, hogy nemcsak Bécstől maradunk le egyre jobban, hanem Varsó, Prága, Pozsony fejlődési üteméhez képest is egy jelentős lemaradó trend látszik, miközben ez tényleg egy isteni hely, Budapest gyönyörű szép, rengeteg kiváló adottsága van, gyönyörű épületeink, köztereink vannak, tehát van mire büszkének lennünk és van mire építkeznünk, és nekünk arról kéne a budapesti politikában beszélni, hogy hogy hozunk ide egy fejlesztőközpontot és hogyan versenyzünk Tallinnal, hogy jönnek létre a mesterséges intelligencia, biotechnológia és egyéb XXI. századi iparágakban azok a munkahelyek, kutatóközpontok, amik a mi egyetemi világunkra épülve Budapestet a világ élvonalába repítik és azt a gazdasági erőt megteremtik, amiből még többet tudunk fejleszteni. Ehelyett az egymásra mutogatás és ez az állandó kisstílű pártpolitizálás megy Budapesten. Engem ez dühít és ezért fogalmazom meg ezeket az álláspontokat.

Mit gondol a profi sportról? Legyen-e több sportrendezvény Budapesten? Legyen-e olimpia Budapesten? Legyen-e több futóverseny Budapesten?

Futóverseny ügyben kialakult szerintem azért egy egyensúly itt az elmúlt években, van ennek egy nagyjából fix száma, nem rendezhet bárki bármilyen apropóra marketing célú futóversenyeket. Szerintem ez helyes, és működtetni kell ezt a rendszert. A professzionális sport infrastrukturális megjelenése kapcsán egész konkrétan hadd fogalmazzam meg, hogy szerintem nincs szükség több stadionra Budapesten, nem is támogatnék ilyet, és ez az álláspontom nem olyan, mint Karácsony Gergelyé volt 2019-ben, hogy addig hirdetett stadionstopot, ameddig a Városházára oda nem került, majd másnap ezt a véleményét megváltoztatta. Nincs szükség több stadionra Budapesten. És ezt nem azért mondom, mert azt gondolnám, hogy egyikre sem volt szükség, ami megépült. Szerintem a Puskás Aréna tényleg egy olyan intézményként jött létre, ami nagyon sok olyan eseménynek adott otthont, ami megdobogtatta a magyarok szívét, de szerintem további stadionépítésekről nem érdemes beszélni. Ami az olimpiát illeti, egyrészről a kérdésnek minimális aktualitása van, hiszen idén olimpia van Európában, 2028-ban az Egyesült Államokban, 2032-ben Ausztráliában lesz olimpia, és Ázsiában várható, hogy 2036-ban lesz olimpia, és akkor még Afrikáról nem is beszéltünk. Szerintem Budapest, mint európai főváros, valójában 2040 előtt szóba sem kerülhetne. Nem tartom igazán időszerűnek ezt a kérdést a budapesti politikában és ebben a kampányban. Ezzel együtt az első kérdés, amit körül kell járni, hogy alkalmas-e Budapest egy ilyen rendezvény megrendezésére, és most ha csak visszacsatolhatok az előző témánkra, ha a 2040-es Usain Bolt elesik a futás közben, és utána beviszik a Szent János Kórház traumatológiájára, azt a képet azért szerintem nehezen tudjuk elképzelni. Az én válaszom jelenleg az, hogy nem alkalmas Budapest egy ilyen rendezvény megtartására. Először ezt a fajta vitát kell lefolytatni, hogy mi kell ahhoz, hogy egyáltalán alkalmasak lehessünk, de szerintem ez a kérdés jelenleg nem aktuális.

Mit kíván tenni az autósokért, a kerékpárosokért meg a gyalogosokért? Mind a három kritikus tömeg és az egymás iránti gyűlöletvektorok egy rosszabb napon azért tapinthatók a közlekedésben.

Itt két dolog egyszerre igaz. Az egyik az az, hogy Budapesten az autóforgalom növekedésére se hely nincs, se szándék nincs. Ebben egyébként kivételesen a pártpolitikai oldalak között van egyetértés, azokat a stratégiai dokumentumokat, amik azt célozzák, hogy Budapesten tíz utazásból nyolc ne autóval történjen, Tarlós István idején és most Karácsony Gergely idején is ugyanezt a dokumentumot elfogadták többször. Ez mutat is egy problémát, hogy a célok ugyanazok, de nem haladtunk semmit a megvalósításuk felé, hiszen az autóforgalom jobban nőtt, mint a közösségi közlekedést vagy kerékpárt választók száma az agglomerációs nyomás miatt, tízből hat utazás a városhatárt átlépő forgalomban autóval történik és minden második autóval megtett kilométert Budapesten egy agglomerációból érkező gépkocsival tesznek meg. Ez azt jelenti, hogy a közösségi közlekedés fejlesztésében még többet kell tennünk és az autósok felé azt világossá kell tenni, hogy a közösségi közlekedés fejlesztése és az egyéb alternatív közlekedési módok, így a kerékpározás fejlesztése azért szükséges, mert ezt a fejlődési ütemet a város helyben nem tudja kiszolgálni. Egymillió autó volt 2010-ben Magyarország központi régiójában, Budapesten és Pest megyében jelenleg 1 millió 350 ezer van. Ha csak a többletautókat, amik azóta érkeztek Budapestre, mióta a jelenlegi kormány 2010 óta hatalmon van, ez a 350 ezer plusz autó Budapesttől Koppenhágáig járna egymás mögé.

Egy autós nem a többletautót nézi, hanem a sajátját, és azt mondja, hogy itt tegnap még vígan autóztam, de most egy kerékpársáv van föltéve, és micsoda dolog ez.

A másik fele pedig, hogy Karácsony Gergely főpolgármestersége idején teljes egészében hiányzott az a fajta empátia, hogy az autósok nem ártani akarnak Budapestnek és szennyezni és dugót csinálni, nem lehet egy ilyen morális kioktató hozzáállással változást elérni a közlekedésben. Volt egy olyan elhíresült mondata, hogy szálljanak ki és menjenek gyalog, amikor valaki szóvá tette azt, hogy milyen közlekedési problémák vannak. Szerintem ez nem a helyes út. Olyan megoldás, hogy mindenki autóval tudjon járni, nem tud lenni, mert akkor le kéne bontanunk hozzá a belvárost. Szükség van arra, hogy épüljenek P+R parkolók és a közösségi közlekedés fejlesztését elsődlegesnek tekintsük, villamosokat fejlesszünk, buszsávokat hozzunk létre és végre elérjük a kormánynál a HÉV-ek fejlesztését. Én pártján vagyok a kerékpáros közlekedés fejlesztésének, de nagyon sok elhibázott félmegoldást látok abban, ahogy a főpolgármester ez ügyben eljárt az elmúlt években. Én főpolgármesterként azt vállalom, hogy az Üllői úti és a Váci úti lekarózott kerékpársávokat felülvizsgáljuk azonnal, és új forgalmi rendet alakítunk ki, ahol a biztonságos kerékpározás feltételeit létrehozzuk. Nem biztonságos ez a kialakítás, és ezt az összevissza festegetett, egyébként esztétikai értelemben is Budapesthez méltatlan kialakítást, ami ma ezeken a főútvonalakon van, ezt ebben a mai formájában fölszámoljuk és egy olyan új közlekedési rendet hozunk létre, amivel hitem szerint mindenki, még a kerékpárosok is és a buszon utazók is, jobban jár. A kerékpáros közlekedés bővítésében a tekintetben is hiszek, hogy például a BuBit ki kell terjeszteni a külsőbb kerületekre, az összes metróállomás környékén legyen BuBi-állomás. Én nem szeretném mindig kritizálni Karácsony Gergelyt, mert ismerjük el, ha valamiben elért eredményt, én ebben egy korrekt, nem személyeskedő, mindig a tényekhez ragaszkodó kampányt szeretnék vinni. Tehát a BuBi megújítása szerintem egy jól sikerült dolog lett, többen is használják, örülök, hogy továbbvitték azt, amit elkezdtünk 2014-ben és egy jobb kerékpárrendszer jött létre. Szerintem erre építkezve ezt tovább kell bővíteni a külső városrészekben. Az autósok felé pedig folyamatosan alternatívát kínálva, kellő empátiával, az összefüggéseket megmagyarázva, ha kell, mindig korrekcióra készen és P+R parkolók építésére kellő figyelmet fordítva kell szerintem a városvezetésnek fordulnia. Én azt végképp nem értettem Karácsony Gergely politikájában, hogy folyamatos ellenkampányt folytatott a Galvani híd ellen, és megtámadta a környezetvédelmi engedélyét ennek a beruházásnak. Ezzel elérte, hogy Lázár János megérkezett és vigyorogva állította le ezt a beruházást is, és elvitte a pénzt vidékre. Nyilván, ha Lázár János tehetné, minden ilyen forrást a mezőhegyesi ménesbirtokra vinne, ezt tudjuk jól sajnos, de mégiscsak az a helyzet, hogy itt egy olyan együttműködés jött létre, ahol azt, hogy egy új híd épüljön Budapesten, közösen akadályozták meg. Szerintem ezt a kérdést napirendre kell újra venni. Szerintem van szükség új Duna-hídra Budapesten, pont a belváros elkerülhetősége érdekében, hogy tudjunk több közteret biztosítani arra, hogy sétálni lehessen, hogy zöldfelületek jöjjenek létre, hogy ki lehessen ülni egy kávét meginni. Igenis ezek fontos dolgok, szükség van arra, hogy a belvárosban kevesebb legyen az átmenő forgalom, de ehhez a külsőbb körutakat fejleszteni kell. Szerintem a Galvani híd terve jó, én a kormány felé főpolgármesterként szeretném újra napirendre venni a Galvani híd kérdését.