December 3-a van. Meddig van pénz a főváros működtetésére?

December 31-ig mindenképpen. December 31-ig él a főváros folyószámla-hitelszerződése. A tét az, hogy ezt meg tudjuk újítani január 1-jétől is, hiszen a városnak érdemi bevétele március közepén lesz az iparűzési adó befizetésnek az első etapjából, addig kell valahogy kihúznunk. Ez a politikai vitáknak a tétje tulajdonképpen, ha le akarom fordítani egészen konkrétan, akkor az a kérdés, hogy meg tudjuk-e kötni az új hitelkeret-szerződést, és ehhez nyilván zárnunk kell az idei évet.

A bank mit követel ahhoz, hogy egy új hitelkeretet megnyisson? Egy lezárt évet vagy valami ígérvényt a kormány kifizetéseire a jövő évre? Szóval mennyire rugalmas?

Azt tudom mondani, hogy eddig mi volt. Az OTP a főváros folyószámlavezetője szerintem 45 éve, még az átkosban is így volt, és aztán a demokratikus időszakban is egy nagyon jó szakmai partnerség alakult ki. Benne vagyok még a tárgyalásokban, de azt gondolom, hogy az egy jogos igény, hogy zárni tudjuk az idei évet ahhoz, hogy megnyissuk az újat.

Konkrétan melyik naptári napon kell zárni az idei évet? Lehet december 31-jén, mint egykor a költségvetésnél megállítani éjfél előtt az órát? Mert volt már ilyenre példa.

Úgy szól a törvény, hogy nem lehet éven túlnyúló működési adóssága egy önkormányzatnak. Ez ugye azt jelenti, hogy december 31-e éjfélkor ezt nekem meg kell oldani. Ahhoz, hogy ez megoldódjon addig, már most is nagyon későn van. Igazából nem pontosan értem a kormánynak az álláspontját, de főleg nem értem azt, hogy hogyan lehet ilyen teljesen hozzá nem értő módon, kapkodva teljesen zavaros politikai, meg különböző jogi nyilatkozatokat tenni, miközben mi folyamatosan éreztük ezt a problémát, és nyáron el is indultak a tárgyalások, olyan tárgyalások, amelyek előremutatóak voltak. Nemcsak Budapest, hanem egyébként más önkormányzati szereplők számára is fontos döntések előkészítése indult el, aztán valahogy ez a folyamat kisiklott, és most a kormány kapkod, és valójában szerintem ők sem pontosan értik, hogy mit mondanak.

Van valamilyen vészforgatókönyv arra, hogy milyen sorrendben kell leállítani a szolgáltatásokat, hogyha rosszul alakulnak a dolgok és nincsen jövő évi költségvetés, és emiatt nincsen jövő évi folyószámlahitel-keret?

Azt tudom erre mondani, hogy a magyar kormány kiadott egy határozatot, amely határozatról levélben Gulyás Gergely miniszter úr az összes fővárosi intézményt és céget tájékoztatta, és amiben a kormány garanciát vállalt arra, hogy ez nem fordulhat elő. Hogy ezt hogyan akadályozzuk meg, hogy ez most egész pontosan mit jelent, ezt nem tudom. És azért nem tudom, nem azért, mert nem kérdeztem meg, hanem azért, mert nem mondták meg. Az egész egy nagyon furcsa politikai játszma, amit lehet, hogy a politikai elemzők majd jól kielemeznek, hogy ez miért történt, de nem egy politikai elemző vagyok, hanem Budapest főpolgármestere, akit azért választottak meg, hogy a város működjön és fejlődjön, és nem pontosan értem, hogy ez a garancia hogyan fog megvalósulni. De hogyha a kormány fontosnak érezte azt, hogy a kormányhatározat kiadása utáni konkrétan hajnal három és négy óra között is még küldözgessék ki ezeket a leveleket Gulyás Gergely titkárságáról, tehát fontosnak érezték megnyugtatni az intézményvezetőket, akkor én is megnyugodtam olyan szempontból, hogy az nem fordulhat elő, hogy januárban nem tud elindulni az élet, és hogy az embereknek bármilyen szempontból aggódniuk kell a fizetésük miatt. Azt is mondhatnám, hogy hátradőlhetnék, hiszen a kormány vállalta ezt a feladatot. Nyilván nem ezt teszem, mert a legegyszerűbb út az lenne, hogy a kormány visszaadja a fővárosnak azt a pénzt, amit törvénytelenül vett el. Ez lenne a legegyszerűbb. Sőt, még ki is kéne fizetniük azokat a tételeket, amelyekkel tartoznak a fővárosnak. Ezek kormányhatározatban, törvényben foglalt támogatások. Közösségi közlekedési normatíva, a korábbi járműbevásárlás, amit a főváros előlegezett meg a kormánynak, amit a kormány azóta elszámolt európai uniós forrásokra. Tehát ezeknek a forrásoknak meg kéne érkezniük, és akkor nem kéne semmilyen unortodox jogi megoldást kitalálni. Ez lenne a legegyszerűbb. Nyilván lehet, hogy ők azt gondolják, politikailag nem fér bele a kampányba, hogy a fővárosnak adjon igazat a kormány ebben a vitában, de én nem tudok az ő kampánylogikájukban gondolkodni, én Budapest főpolgármesterének a logikájában tudok gondolkodni, ez a pénz a fővárosé, és ennek a pénznek meg kell érkezni ahhoz, hogy zárni tudjuk az évet.

Azt technikailag lehetségesnek látja, hogy a kormány a garancia jegyében a főváros kikerülésével, közvetlenül a cégek fő számláit megkeresve oda utalja át azt a pénzt, amit a cégeknek mondjuk munkabérre ki kell fizetni? Ez működhet?

Ahhoz, hogy elkerüljünk egy nagyon éles válsághelyzetet, átmeneti időre ez akár működhetne is, hogyha jogszerű lenne, de ennek a jogszabályi feltételeit meg kell teremteni. Ennek a jogszabályi feltételeit, ha jól értem, ha nagyon akarjuk, akkor meg lehet teremteni. De nagyon fontos tudni azt, hogy a BKV, ami a legnagyobb szolgáltatónk, a BKK megrendelésére szolgáltat. Azért tud a BKV szolgáltatni a városnak, mert úgynevezett belső szolgáltató. Ez azt jelenti, hogy EU-s versenyjog szempontjából a mi tulajdonunkban lévő céget bízzunk meg egy közfeladattal. Tehát magyarán a BKV-nak a kormány közvetlenül utalni nem tud. És miért akarna utalni? Tehát ez a pénz a fővárosé. Hagyjuk már ezt a politikai hagymázas hülyeséget, hogy nem ismerjük el, hogy tévedtünk, meg nem ismerjük el a bírósági döntéseket, meg nem ismerjük el a saját korábbi jogszabályainkat. Lehet ilyen jogi eszközöket, ilyen nagyon kreatív, okosban megoldó eszközöket kitalálni, és hogyha minden kötél szakad, akkor persze, hát a lényeg az, hogy járjon a busz és az emberek megkapják a fizetésüket. Megjegyzem, ugye a buszhoz nemcsak fizetés kell, hanem üzemanyag is. A működési költségeinknek a fele bér, és a másik fele az a dologi kiadás, beleértve a teljes intézményrendszerünket, tehát az idősellátást, a hajléktalanellátást. Az összes fővárosi közszolgáltatásra érvényes az, hogy nagyjából a fele a működési költségeinknek a bér és a másik fele pedig a dologi kiadás. De nyilván egy válsághelyzet elkerüléséig, hogy valahogy eljussunk az új kormány megalakulásáig, és bármilyen új kormány lesz, nekünk azzal meg kell tudnunk állapodni, mert nyilvánvaló, ez így nem mehet tovább hosszú távon. Erre a Tisza is ígéretet tett, és egyébként a kormány is arról beszél, hogy tárgyal az önkormányzatokkal, hogy a választás után – hogy miért utána, azt nem tudom – megvalósítson egy önkormányzati reformot. Tehát valahogy nekünk el kell ketyegnünk a jövő év első felében, és ha ehhez ilyen furcsa, politikai logikából levezetett unortodox megoldásokat kell találni, akkor azért mindig jobb, mintha leáll a város. Ezt tudom erre mondani, de azért ez valójában abból a politikai perspektívából nézve, hogy a budapestiek mit gondolnak arról, hogy ez a helyzet ki miatt alakult ki, ez szerintem tök mindegy. Budapesten az emberek kétharmada pontosan tudja azt, hogy a főváros pénzügyi helyzetét a kormányzati elvonások okozták, nem fogják tudni meggyőzni őket semmilyen módon arról, hogy ez nem így van. És ráadásul konkrétan ez a valóság. A valóságot persze mindenki vitathatja, de van Magyarországon egy állami szerv, amit azért hoztak létre az adófizetők, hogy a közpénzek felhasználását elemezze, és tegyen javaslatokat a döntéshozóknak. Ezt úgy hívják, hogy Állami Számvevőszék. A Magyar Állami Számvevőszék 2023-ban és legutóbb 2025-ben is kiadott egy jelentést, amely leírja azt, hogy a főváros pénzügyi helyzete fenntarthatatlan, már '23-ban is ezt mondták, és igazuk is volt, és a pénzügyi helyzet kialakulását az okozza, hogy a főváros bevételei nem fedezik azokat a kiadásokat, amelyeket a kormányzati elvonások és a közszolgáltatások költségei jelentenek. Valamelyik, mert nem tud mind a kettőnek eleget tenni a főváros. És kétharmados törvényben kiszabott feladataink vannak, például a közösségi közlekedés üzemeltetése – ráadásul ez Magyarország egyik legjobb közszolgáltatása, az emberek 90 százaléka evvel elégedett, és ez az egyik legnagyobb kiadása a városnak, egyébként 30 éve. Ezzel szemben vannak azok az állami elvonások, amelynek a mértéke az elmúlt években a húszszorosára nőtt, és amelyek törvénytelenségét kimondta a Kúria. Ez a nagyon fontos bírósági döntés az egész önkormányzati finanszírozás újragondolására készteti a döntéshozókat. Azt mondta ki a Kúria, hogy egy önkormányzattal szemben az állami elvonásoknak a megállapítása nem lehet önkényes. Tehát az nem lehet, hogy valaki a Pénzügyminisztériumban kitalál egy képletet, és ebből kijön egy befizetési kötelezettség. Ugyanis az önkormányzatok az állam által rájuk ruházott kötelező feladatokat látnak el. És ezek a kötelező feladatok védendőek. És hogyha ezen kívül még vannak olyan források, amelyeket az önkormányzati rendszer finanszírozásához az önkormányzatoktól el lehet vonni, akkor a mértékének a megállapítása során figyelembe kell venni az önkormányzatok valós feladatait. És mivel ez nem következett be, ezért ezek törvénytelenek. Ez azt jelenti, hogy a fővárostól tulajdonképpen az elmúlt években elvont nagyjából 350 milliárd forint elvonása törvénytelen volt. De tovább megyek. A teljes önkormányzati szektort 2017 óta megcsapoló szolidaritási hozzájárulás – most már szerintem több ezermilliárd forint – kivétele az önkormányzati rendszerből törvénytelen volt. Tehát nem lehet azzal lezárni ezt a vitát, hogy Karácsony alkalmatlan, meg ugye a csőd, meg Facebook-posztokban üzengetünk egymásnak. Az egész önkormányzati rendszer recseg és ropog, és ráadásul a kormányzati elvonásoknak, amelyek ezt az egész önkormányzati szektort érintő nagy problémahalmazt okozták, nincs meg a törvényi alapjuk. Szerintem ez skandalum. Ilyenekbe jogállamokban azért bele szoktak bukni kormányok. Magyarország nem ilyen hely, én értem. Azt is értem, hogy a mi 27 ezer dolgozónkat nem érdeklik a bírósági határozatok, csak az, hogy az elvégzett munkáért megkapják a bérüket, éppen ezért minden jogtechnikai megoldásra nyitottak vagyunk, még akkor is, hogyha ezeknek semmi értelmük nincs az égadta világon. Egy dolog viszont nem lehet: a Fővárosi Közgyűlés rendkívüli ülésén elfogadott határozat értelmében, és egyébként a józan ész és minden erkölcsi parancsolat alapján sem járul hozzá Budapest ahhoz, hogy bármilyen fővárosi irányítás vagy tulajdon a fővárostól a kormányhoz kerüljön át. Tehát államosítás nem lehet.

Már van-e vészforgatókönyv, hogy mit állítanak le először, ha a dolgok rosszul alakulnak? Előbb a színház, vagy előbb mondjuk a díszkivilágítás? Ha jól értem, akkor a BKV az utolsó.

Természetesen mindenféle forgatókönyvekkel számolunk, de valójában semmi okunk számolni olyan forgatókönyvekkel, amik alapján januártól le kéne állni az életnek, akár a színháznak, akár a BKV-nak, tekintettel arra, hogy a magyar kormány, annak kancelláriaminisztere személyes levélben tájékoztatta az intézményeket, hogy a működőképességüket a kormány garantálja. Ezt az összes intézménynek elküldték, olyan cégeknek is egyébként, amelyek nem kapnak a fővárostól támogatást, mert önálló gazdálkodási körben vannak, de még azokat is meg akarták nyugtatni, bár szerintem ők nem izgultak. Ezért azt gondolom, hogy ilyen nem fordulhat elő. És hogyha esetleg mégis előfordul, akkor mindenki ezeket a leveleket fogja lobogtatni, ezt a kormányhatározatot fogja lobogtatni, és Gulyás Gergely miniszter írásos garanciavállalását fogja számon kérni. Nagyon szeretnék ebben világosan fogalmazni: nem arról van szó, hogy akkor mi most hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy akkor oldja meg a kormány helyettünk. Amit a kormány old meg, az általában rosszabb, mint amit a főváros. De átmenetileg egy ilyen vis maior helyzetben, ha a kormány belép és ennek kitalálja a jogszerű módját – nem olyan egyszerű ezeket megtalálni az előbb idézett problémák miatt, de tegyük föl, hogy ez mégis működik –, akkor azt gondolom, hogy átmenetileg ez működhet. Hosszú távon nyilvánvalóan nem. De mondjuk legalább el kéne jutnunk odáig, hogy a főváros hozzájut az iparűzési adó első befizetési részéhez, tehát nagyjából márciusig valahogy el kéne jutnunk, és a kormány garanciáját mindenképpen érvényesíteni kell. Nekem az a feladatom, hogy ne engedjem ki a kormányt ebből az ígéretéből, mert ez azt jelenti, hogy a főváros ezen az ágon kapja vissza azt a pénzt, amit egyébként jogállami módon közvetlenül kéne megkapnia, de ha közvetve kapja meg, ugyanúgy az autófizetők pénze kerül visszal Budapesthez.

Annak mi volt a jelentősége, hogy a közgyűlés kimondja-e a fizetésképtelenséget vagy nem? Kívülről nézve jogászkodásnak tűnik.

Jogászkodásnak tűnik, de valójában nem az. Azért nem az, mert jogi értelemben ez értelmezhetetlen. A fizetésképtelenség szó a cégjogban van, az önkormányzati jogban nincs, semmilyen önkormányzati törvényben, a mi gazdálkodásunkat szabályozó jogszabályban ez a szó nem merül föl. Éppen ezért ez egy politikai játszma. A politikai játszma pedig arról szól, hogy ki a felelős. Ez erről szól: ha a főváros kimondja azt, hogy ez a mi felelősségünk volt, tehát magunkra húzzuk a helyzet kialakulásának okát, akkor kegyesen méltóztatik megmenteni minket. Hát a nagy túrót, azt szeretném mondani. A következő történt. 2019-ben a főváros 10 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást fizetett. 2008-ban 5 milliárd forintot. 2017-ben egy fillért sem. A 2018-as, tehát az utolsó Tarlós-évhez képest 20-szorosára emelték ezt az elvonást. Úgy, hogy közben egyébként volt egy energiakrízis, volt egy Covid, ami elvitte a város összes pénzügyi megtakarítását, annak a sokszorosát is. A miniszterelnök egy interjúban kvázi megdicsérte a fővárost, hogy milyen derekasan küzdött, hogy az utolsó pénzügytechnikai, jogi eszközt is megragadta, hogy a város működőképességét megőrizze. Ő azt mondta, hogy megoldották okosba. De van egy pont, amikor ezek az eszközök kimerülnek, nem beszélve arról, hogy ezek az eszközök sajnos nagyon sok kamatterhet is jelentenek a városnak, de mi idáig el tudtunk jutni. Én azt gondolom, hogy a politikai terv az az volt, hogy már '24-ben az önkormányzati választáson egy csődbiztos vezesse a fővárost, és ezen keresztül támadja a kormány az ellenzéket. Teljesen abszurd, hogy nekünk azt az államot kell finanszíroznunk, amelynek az elmúlt években az inflációt meghaladó mértékben növekedtek a bevételei. Tehát a magyar állami költségvetés bevételei brutálisan megnőttek, az állam mégis eladósodott. A Fővárosi Önkormányzat jelenleg – mert ugye szoktak dobálózni azzal, hogy mennyi az iparűzési adó, de hát ugye infláció is van, ráadásul az iparűzési adó egy bevétel típusú adó, tehát az inflációval szinte egyenes mértékben nő – reálértéken 20 százalékkal kevesebb pénzből kéne gazdálkodnunk, és mégis nekünk kell finanszíroznunk az államot. Ez abszurd. Ilyet nem játszunk. Erről szólt ez a politikai játszma és erről szólt a közgyűlési vita is, ahol a Fidesz-frakció azt akarta követelni a közgyűléstől, hogy mondja ki, hogy a fizetésképtelenség helyzete fennállhat, és gyakorlatilag beismerje azt, hogy ez miattunk van, miközben bírósági döntések, alkotmánybírósági döntések, állami számvevőszéki jelentések világosan, feketén-fehéren leírják, hogy a főváros nem tud egyszerre megfelelni a törvény feladatainak és befizetni az állami elvonásokat. A kettő együtt nem megy. És én nem azért lettem főpolgármester, engem nem azzal bíztak meg a budapestiek, hogy finanszírozzam az állam mérhetetlen eladósodását. Engem azzal bíztak meg, hogy a város működjön és fejlődjön, és az ehhez szükséges forrásokat megőrizzem a városnak.

A főváros pernyertességeinek irataiban bármilyen végrehajtható bírósági utasítás van-e, amivel az államkincstárt meg lehetne inkasszózni, le lehetne emelni onnan a pénzt, vagy nincs ilyen?

Mi nyilvánvalóan nem tudjuk nyilvánvalóan levenni a számlájukról a pénzt. Ez egy közigazgatási per. Most a kúriai döntés révén, ami egy '23-as beadvány alapján született, kinyílt az összes per, amit később indítottunk 2024-re és 2025-re is. 2025 egy kicsit más eset, mert azóta más jogszabályi környezet van, de az elv ugyanaz. És ahhoz, hogy mi kártérítési pert tudjunk indítani, ahhoz meg akarjuk várni a '24-es közigazgatási pert, ahol a '23-as kúriai iránymutató per döntésnek a tükrében fog születni egy közigazgatási döntés arról, hogy '24-ben is törvénytelenül vették el ezt a pénzt, és akkor tovább tudunk menni egy másik bírói eljárásban, egy polgári peres eljárásban, ahol visszaköveteljük ezt a pénzt.

Államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése tárgyában?

A kártérítés visszamenőleg egy nagyjából százmilliárdos összeg. Nyilván a per még nem zárult le, és többféle módon lehet értelmezni azt a kárt, amit mi elszenvedtünk, de az a lényeg, hogy ez egy törvénytelen jogi aktusból származó kár. Ez egy nagyon hosszú és bonyolult jogi folyamat, és tényleg nem eljogászkodni akarom, mert valójában, ha jogállam lennénk, akkor ez nem következett volna be. Éppen ezért egy politikai megoldás kell, ráadásul egy gyors megoldás a beszélgetésünk elején idézett okok miatt.

Saját hatáskörben bármilyen takarékossági lehetőség van-e? A Budapest Branddel meglépték. Van-e még valami, amit meg lehet szüntetni, kii lehet belőle venni a pénzt?

Amióta főpolgármester vagyok, megszüntettünk szerintem tíz fővárosi céget. Megszüntettünk fővárosi intézményeket. A Covid idején volt egy olyan racionalizálási intézkedési csomag, ami tényleg példátlan az elmúlt 30 év történetében. Külső közgazdász szereplők, de néha még a kormányzati szereplők is elámultak, hogy még élünk. Olyan szoros likviditásmenedzsmentben működik a főváros hosszú évek óta, olyan mértékben takarékoskodtunk, amilyet 30 éve ez a város nem csinált végig. Megszorításokat nem csináltunk, ez nagyon fontos. Én abban nem hiszek, sőt, mélységesen nem hiszek, hogy, mondjuk, a béreken kéne spórolnunk, mert akkor összeomlanak ezek a szolgáltatások. Így is akut munkaerőhiány van. Ha valaki látja, minden busz hátulján buszvezetőket keresünk, vagy mi, vagy pedig a külső szolgáltató. Megőriztük a reálbéreket, egy picit javítottunk is ezeken. Itt nem tudunk spórolni. Nem tudunk spórolni azon, hogy mennyibe kerül a gázolaj vagy az áram, bár egyébként a fővárosnak egy olyan beszerzési policyja van energiában, ami alapján mi olcsóbban vettünk energiát, főleg az energiakrízis idején, mint bárki, mert napi vételezéssel egy sokkal bonyolultabb rendszert csináltunk, mint amit az önkormányzatok általában, vagy az állam maga követett. Tehát minden lehetséges módon spórolunk. De a nap végén nem lehet 20 százalékkal kevesebb pénzből ilyen hatalmas rendszereket működtetni. Reálértékben 20 százalékkal kevesebb pénzünk van, mint 2019-ben volt.

Fővárosi szakszervezetek egyszer már szabtak egy határidőt az érdemi tárgyalások megkezdésére, de ez a határidő, ha jól értem, eltelt. Nyomás van a főváros és a kormány irányába a fővárosi munkavállalók részéről ebben a pillanatban?

Abszolút van, és mind a két irányban van. Nyilván az egyik irányban azért van, mert mi vagyunk a munkáltató, és ugye velünk kell például megállapodni a jövő évi béremelésről. Kötöttünk egy bérmegállapodást, amely alapján jövő évben a reálbérek minimum megőrzését el kéne érnünk, sőt, egy kis reálbér-növekedést is vállaltunk hosszú távon, azt gondolom, hogy ez helyes. De nem tudunk most leülni tárgyalni nyilván, hiszen azt sem tudjuk még, hogy mi lesz az év végén, illetve van egy elvi döntés arról, hogy baj nem lehet, de hogy hogyan kerüljük el ezt a bajt, ezt még nem tudjuk. De hát a szakszervezetek azért – miközben ők nyilván nem politikai szereplők és nem dolguk állást foglalni a kormány és a főváros viszonyában – pontosan ismerik az Állami Számvevőszék jelentését, ismerik a főváros gazdálkodását, pontosan tudják azt, hogy a kormányzati megszorítások miatt van ez a helyzet. És egyébként azt, hogy ők azért mégiscsak fontos szereplők ebben a történetben, abból is lehet tudni, hogy Gulyás miniszter úr elkezdte fölhívni a szakszervezeti vezetőket is, hogy megnyugtassa őket. Sőt a szakszervezeti vezetőknek külön levelet küldtek, amiben azt mondták, hogy a bérek nincsenek veszélyben. Tehát akkor csak várjuk azt, hogy ez konkrétan mit is jelent.

A kormány részéről ki a tárgyalópartner, ha egyáltalán lesz tárgyalás?

Muszáj, hogy legyen, mert a politikai szándékok önmagukban nem valósulnak meg, és ráadásul minden jogi eszközhöz kell a főváros. A múlt hét csütörtöki Kormányinfón Gulyás miniszter úr erről az ügyről azt mondta, hogy a kormány nyitott az egyeztetésekre a fővárossal. Én ezt a nyitottságot adottságnak veszem, és most már van egy fővárosi közgyűlési döntés, amely adott egy világos tárgyalási mandátumot nekem, ami tulajdonképpen arról szól, hogy egyrészt fenntartjuk, hogy törvénytelenek voltak az elvonások és folytatjuk a pereket, másrészt nyitottak vagyunk minden egyeztetésre, ami mégis megoldja átmenetileg ezeket a problémákat. Harmadszor pedig semmilyen államosítás nem történhet, erről szól ez a közgyűlési határozat.

Van-e már bármilyen időpont arra nézve, hogy hol, kivel, miről fognak tárgyalni?

Nem, nincs. Én ebbe a mondatba tudok kapaszkodni, ami elhangzott a Kormányinfón, és korábban is Gulyás miniszter úr volt a tárgyalópartner. Van egy közgyűlési mandátum, ami alapján tudok tárgyalni, érvényt kell szerezni a kormány döntésének. Még egyszer mondom, önmagában kormányhatározatokkal nem lehet fizetni a boltban. Kormányhatározatokból nagyon sok technikai, igazgatási lépésnek kéne még következni, hogy ezek mik, ezeket át kéne beszélnünk, és nélkülünk azt a problémát, amit ők okoztak, nem tudják megoldani.

Nem választotta meg a közgyűlés Tüttő Katát a helyettesének. Mi a következő lépés?

Most a kormányhivatalnak van lépési helyzete. A bíróság fölszólított arra, hogy tegyek javaslatot, én ezt megtettem. Olyan javaslatot tudtam megtenni, ami megfelel a törvényi elvárásoknak és ami számol azokkal a politikai realitásokkal, amik ebben a közgyűlésben vannak. Például azzal, hogy a közgyűlési frakciók túlnyomó többsége semmilyen módon nem kíván jelöltet állítani erre a pozícióra. Nyilván a papírforma az volt, hogy ez nem lesz sikeres, azért én adtam egy esélyt annak, hogy egy ilyen korlátozott mandátummal a törvényesség helyreállítása érdekében ez működhet. És ráadásul hittem abban, hogy egy olyan ember, aki betölti a legmagasabb európai uniós vezetői pozíciót, amit magyar valaha betöltött, és vezeti az Európai Unió önkormányzati politikáért felelős konzultatív testületét, a régiók bizottságát, ez talán egy jó ajánlólevél.

Ezt még a kormány is üdvözölte, hogy végre ott van egy magyar.

És ne felejtsük el, hogy Tüttő Katát a régió bizottságában az ott lévő magyar ellenzéki és kormánypárti delegáltak is megszavazták, és megszavazta az Európai Néppárt frakciója is, tehát a Tisza Párt pártcsaládja is. Tehát szerintem egy olyan megoldás, amit én javasoltam, hogy 2026 júniusáig, az új kormány megalakulásáig – amely után mindenképpen egy új politikai helyzet lesz, mert muszáj annak lennie – a törvényességet állítsuk helyre. Ráadásul a képviselő asszony társadalmi munkában, társadalmi megbízatású alpolgármesterként vállalta volna a munkát, tulajdonképpen térítés nélkül. Reméltem, hogy ebben a politikai patthelyzetben, ahol a nagy frakciók tulajdonképpen a '26-os parlamenti választásra készülnek és mindent ennek rendelnek alá, ez talán feloldja a szituációt. Tudtam azt, hogy ez valószínűleg nem fog sikerülni. Azt nagyon fontos látni, hogy ez a közgyűlés személyi döntésekben még semmilyen érvényes döntést nem tudott hozni semmiben. Tehát nemcsak helyettesünk nincs, felügyelőbizottságaink sincsenek, cégvezetők esetében is azon nagy konszenzus volt, hogy rúgjunk ki mindenkit, de hogy válasszunk új vezetőket, új cégvezetőket, ott senkinek nem volt többsége. Szóval egy patthelyzetben vagyunk, és ennek a patthelyzetnek a feloldására én tettem egy javaslatot, ez nem volt sikeres. Sajnos azt kell mondjam, hogy azért nem ez a legnagyobb problémánk.

Ilyenkor a főispánnak kell kijelölnie majd valakit, akinek a főpolgármester ad hatásköröket? Ez a technikája, vagy hogy működik tovább?

A főpolgármester-helyettesek a főpolgármester megbízatása szerint járnak el, a feladatokat a főpolgármestertől kapják. Ez egy nagyon régi jogelv, és szerintem egyébként helyes, hiszen a főpolgármester és vidéki településeken a polgármester esetében is így van. Ebben a helyzetben a főispánnak egy bírósági folyamat igénybevételével van módja arra, hogy kinevezzen valakit helyettesnek. Nyilván ez lehet egy politikai játszma része. Ki lehet nevezni olyan embert helyettesnek, aki másnap lemond, mert ugye nem szeretne helyettes lenni, vagy ki lehet nevezni olyat, aki esetleg vállalja, de akivel a főpolgármester és egy főpolgármester-helyettes között elvárható együttműködésnek nem lesznek meg a bizalmi feltételei.

Vitézy Dávid nem jön szóba, épp most kapott 40. szülinapjára egy palack VD 40-et, ami kontaktjavító is, tehát az együttműködést tudja javítani, rá van írva az oldalára.

Igen, igen. Valóban fölmerült, de ne felejtsük el, hogy én tettem már javaslatot Vitézy Dávid megválasztására. Egy évvel ezelőtt volt egy közgyűlés elé terjesztett javaslatom, amiben két főpolgármester-helyettes megválasztását indítványoztam, az egyik Kiss Ambrus általános helyettesként, akivel az előző ciklusban együtt dolgoztam, és ma főigazgatóként továbbra is kulcsfontosságú szereplője a város működtetésének, az ő tudását, szakértelmét, erkölcsi integritását nem tudom és nem is akarom nélkülözni, de egyébként Vitézy Dávidot, aki mégiscsak a politikai ellenfelem volt és bizonyos szempontból most is az, szintén a városvezetés részeként tudtam volna elképzelni. Ez a javaslat sem kapott többséget. Nem tudom, hogy Dávidnak mi a személyes hozzáállása ehhez a dologhoz, de nem is merült ez most föl, mert azt gondolom, hogy ebben a politikai patthelyzetben nincs jó megoldás. A törvényességet helyreállító szimbolikus megoldás talán lehetett volna, ezt elvetették, valódi, olajozott együttműködést feltételező koalíciós együttműködésre egyszerűen ebben a politikai patthelyzetben, amiben a közgyűlés van, nem látunk lehetőséget.

De annak mi az oka, hogy senki nem akar, nem tud vagy nem mer személyi javaslatokat tenni?

Személyi javaslatot jogi értelemben csak én tehetek, de...

Vagy kialakítani azt a konszenzust, hogy a főpolgármester azt érezze, hogy ott egy jelölt, aki mögött megvan.

Két nagy frakció van a Fővárosi Közgyűlésben, 10-10 képviselővel. A Fidesz frakció úgy állítja be, és nyilván politikailag ez a realitás, hogy ők a főpolgármester politikai ellenzéke, ők részt vesznek a döntéshozatalban, de nem vesznek részt a városvezetésben. Ez az ő politikai pozíciójuk. Ezt én értem. Nem tartom ördögtől valónak egyébként egy normális helyzetben, hogy politikai oldalakon átnyúló városvezetői koalíciók legyenek, nekem is volt Zuglóban fideszes helyettesem, de a Fideszt bevonni itt a hatalomba, ez science fiction, ez nem tud lenni. A Tisza-frakció pedig egy olyan szerepfelfogással érkezett a közgyűlésbe, hogy ők ugyan részt vesznek a döntéshozatalban, például a költségvetés megszavazását támogatták, és éles valódi helyzetekben a legtöbb esetben tudtam velük közös döntéseket hozni, vagy az általam előterjesztett döntéseket elfogadtatni, de ők nem akarnak politikai felelősséget vállalni azért, ami Budapesten történik. Én már leszoktam arról vagy meguntam azt, hogy ezt minősítsem. Szerintem ilyen nincs.

Ők most jöttek be a politikába villámgyorsan, és ha bármikor olyan felelősséget vállalnának, akkor azt mondanák, hogy na, ezek ugyanazok.

Idáig értem. Azt értem, hogy mi a Tisza Párt országos politikai stratégiája. De ebből az következik, hogy ezen a választáson neki Budapestre nem kellett volna listát állítani. A 33 képviselőből 10 tiszás képviselő van. Ők egyébként szerintem rendes, jó szándékú emberek, nem személyi a kérdés. A kérdés az az, hogy lehet-e okos lányként felelősséget is vállalni, meg nem is. Elhatárolódni a főpolgármestertől és az ellenzék korábbi politikai szereplőitől ezen keresztül, és közben vállalni azt a felelősséget, ami ezzel a tíz mandátummal jár. Szerintem ez egyszerűen lehetetlen. Politikailag ez egy nagyon szerencsétlen helyzet, és miközben én drukkolok a Tisza Pártnak, nyerjék meg a következő választást, nekem főpolgármesterként az az érdekem, hogy véget érjen ez a Budapest-ellenes politika, de ami a Fővárosi Közgyűlésben történik, azt muszáj szóvá tennem, mert az az én politikai mandátumom teljesítését nehezíti el. Nem lehet egyszerre részt is venni, meg nem is. Nem lehet egyszerre felelősséget vállalni és ezt elutasítani. Nem lehet az, hogy egy ilyen éles helyzetben, ami most legutóbb kialakult, egy rendkívüli helyzetben egy rendkívüli közgyűlési ülésről kimaradni azért, mert nem akarnak állást foglalni. Budapesten nincs olyan, hogy Karácsony-szavazó, meg Tisza-szavazó. Ez ugyanaz a szavazótábor, szinte 100 százalékra ugyanaz a tábor. 2024-ben a Tisza-szavazók elsöprő többsége rám szavazott. És ez most is így van, sőt, még inkább így van. A Tisza-szavazók körében Budapesten az én támogatottságom és Magyar Péter támogatottsága között nincs érdemi különbség. Tehát én a Tisza szavazókkal jóban vagyok. De a Tisza politikusaival konfliktusokban állok, mert azt gondolom, hogy sokszor, amikor számítani kellene a jelenlétükre vagy a támogatásukra a város érdekében, akkor ezt azért nem kapom meg, mert egy másik, egyébként teljesen legitim és fontos politikai szempont, de az általam tett eskün túlmutató szempont miatt ezt ők nem tartják a maguk szempontjából előnyösnek.

Bemennének és tartózkodnának legalább, az már elég lenne? Vagy akkor sincs meg a matek?

Nincs. A tartózkodás az egy nem szavazat. Egy udvariasabb nem. És most visszatérve erre a legutóbbi rendkívüli közgyűlésre. Ott a Tisza-frakció nem volt jelen, hiányzott még néhány képviselő, 22-en voltunk. Tíz fideszes és tizenketten, akik, mondjuk, nem fideszesek. Nem akarom összemosni ezeket, de azért a nap végén mégiscsak itt törik el ez a dolog. Hogyha két képviselő még beteg, vagy nem tud eljönni egy rendkívüli közgyűlésre, vagy éppen Tüttő Katának mondjuk Brüsszelben kellett volna lennie és nem tudott volna jelen lenni, akkor lehet, hogy a Fidesz javaslata ment volna át a közgyűlésen, ami azt jelenti, hogy a város tulajdonképpen letérdel a kormány előtt. Ezek nem súlytalan dolgok. De ezt adottságként el tudom fogadni '26 közepéig. Addig muszáj csinálnunk egy költségvetést, mert bár teljesen abszurd dolognak tűnik költségvetést tervezni egy ilyen bizonytalan helyzetben, de a bizonytalanságot csak növeljük, hogyha nincsen elfogadott költségvetésünk. És valahogy el kell ketyegnünk 26-ig, és az új kormánnyal, az én reményeim szerint egy Tisza-kormánnyal, de ha a választók úgy döntenek, akkor egy Fidesz-kormánnyal, nekem mindegy, de új alapokra kell helyezni a főváros és a kormány viszonyát. És nagyon fontos, csak erről kevesebb szó sik, hogy az egész önkormányzati rendszer viszonyát. Hadd mondjak egy példát. A Megyei Jogú Városok Szövetsége egy olyan szövetség, amelyben ott van az összes kormánypárti és ellenzéki megyei jogú város polgármestere. Legutóbb Székesfehérváron találkoztak és teljes egységben kimondták azt, amiket mi is követelünk, hogy legyen a közösségi közlekedésnek állami finanszírozása, Budapest esetében ez nevetségesen kevés, máshol pedig nulla. Csökkentsék a szolidaritási hozzájárulás mértékét, sőt, ott a megyei jogú városok azt kérték, hogy legyen egy megyei jogú városok problémáit szabályozó törvényi szabályozás. Én ugyanezt kérem Budapestre.

Navracsics Tibor pedig azt mondja, hogy semmi esély nincs arra, hogy önkormányzati szabályozási reformot csináljon a választás előtt.

Ezt én úgy értelmezem, hogy a kormány ezzel azt üzeni a kormánypárti polgármestereknek, hogy tartsanak ki, szállítsák a szavazatokat, segítsék hatalmon maradni a Fidesz, és akkor utána jön a juti falat. Én ezt nem tudom máshogy értelmezni. Nagyon becsülöm és tisztelem a kormánypárti kollégáimat. Szerintem mi egy csapatban vagyunk, és higgye el, amikor beszélgetünk egymással, akkor nagyon-nagyon hasonlóan látjuk a helyzetet. Elfogadom azt, hogy nekik más politikai kötődéseik vannak, és hogy az ember legyen lojális. De azért ez egy nagyon méltatlan helyzet. Azt az ígéretet, amit a választási kampányban tesznek a pártok, még csak-csak komolyan lehet venni, de azt amiről a választás után akarnak csak beszélgetni, azt nagyon nehéz komolyan venni. De azért mégis belekapaszkodok. Azt mondta az önkormányzatokért felelős miniszter, hogy az új kormánynak új önkormányzati politikája lesz. Az összes városi polgármester pontosan tudja, hogy mit kéne csinálni, és persze ez a központi költségvetés számára, ha nem is kiadásokat jelent, de a bevételek csökkenését igen, hiszen ma az önkormányzati szektor egyre nagyobb mértékben finanszírozza saját magát. Azt gondolom, hogy mindenképpen újra kell gombolni a kabátot '26 után. Bármilyen kormány van, ez így nem maradhat.

Nyáron azt mondta, hogy megpróbálkozik azzal, hogy közvetlen brüsszeli forrásokat hozzon Budapestre. Sikerült bármit elhozni?

Most már nagyjából a tízmilliárdot érik el azok a közvetlen EU-s projektek, amiket csinálunk, de nyilván ez nem oldja meg egy ekkora város finanszírozási problémáit. Az új európai uniós költségvetésben azonban, amely egyébként az önkormányzatok számára nem túlságosan baráti javaslat, hiszen az összes tagállami EU-s forrás tulajdonképpen berakná egy nagy borítékba, és megszűnnének az operatív programok, és azoknak a társadalmasítása, ahol az önkormányzatok érdemi szereplőkké tudnak válni, ez a része nekem nagyon nem tetszik, és az önkormányzati világ lázadozik. Ezt a lázadást egyébként Tüttő Kata vezeti, az európai döntéshozatalban neki nagyon nagy szerepe van abban, hogy az önkormányzatokat támogató új költségvetésünk legyen. Ugye 2027-ben indul az igazi tartalmi párbeszéd erről, de a lényeg az, hogy ebben a javaslatban azért szerepel egy úgynevezett safeguard mechanizmus, hogyha a tagállamok jogállami problémái miatt fel vannak függesztve források, akkor ezek közvetlenül juthatnak el városokhoz, NGO-khoz, vállalkozásokhoz.

Függetlenül attól, hogy ki vezeti azt a várost, kihez kötődik az NGO?

Ideális esetben az európai pénzek felhasználása és az egész európai eszme az a partnerségre épít, de ez a partnerség nagyon sokszor fölborul. Fölborul például egy olyan kormánynál, Magyarország ebben sajnos élen jár, amely tulajdonképpen leépíti azokat a társadalmi partnereket, akikkel neki partnerségre kéne lépnie. Ha megnézzük az európai uniós átlagot, ott az önkormányzati világ általában a GDP nagyjából 10 százalékával gazdálkodik. 2010-ben, amikor Orbán Viktor miniszterelnök lett, ez a szám Magyarországon 13 százalék volt. Most 5. Ráadásul a legutóbbi években a csökkenés 2019-től 2024-ig úgy következett be 7-ről 5 százalékra, hogy az önkormányzatok feladatai nem csökkentek. Tehát kivették az önkormányzati szektorból a GDP 2 százalékát, ez egy brutális összeg, tényleg elképesztő mennyiségű sok pénz, és az önkormányzatok ugyanazokat a feladatokat látják el. Azt gondolom, hogy egy jól működő kohéziós politikában a tagállami, az európai uniós és a globális célkitűzések, a tagállami szempontok és a lokális szempontok egyaránt kell, hogy érvényesüljenek. Az Európai Unió lakosságának most már több mint a kétharmada a városokban él, és ez a szám hamarosan 75 százalék lesz. Az Európai Unió politikai céljait alapvetően befolyásoló dolgok, mint a klímaváltozás, a lakhatási válság, a társadalmi inklúzió problémái, a demokrácia elmélyítésének a kérdése mind-mind a városokban fognak eldőlni. Én nem állítom, hogy a városok csak a fontosak, de azt állítom, hogy a lokális kormányzásnak van egy olyan plusz tényezője, amit az európai uniós döntéshozatalban egy plusz lábként meg kell jeleníteni.sen.

De a városoknak van valami szervezete, ami a saját kormányaikat átlépve képes emellett érvelni?

Két önkormányzati szövetségben is vezető tisztségviselő vagyok, az egyik a budapesti önkormányzatoké, a másik pedig a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, társelnöke vagyok, a Gémesi elnök úr által vezetett szövetségnek. Mi tettünk javaslatot arra, hogy legyen egy egységes ajánlás a parlamenti választáson induló pártok felé a következő parlamenti többségnek egy önkormányzati reformra, és bár egyébként tulajdonképpen majdnem mindenki ugyanazt gondolja a szövetségekben, úgy tűnik, hogy ez nem fog tudni létrejönni. Ezzel együtt is a MÖSZ-nek lesz egy javaslata az önkormányzati politika helyreállítására, és ebben egyébként egy nagyon fontos elem az, hogy az európai uniós források felhasználásában igenis az önkormányzati partnerséget fenn kell tudni tartani, és ma az európai döntéshozók ennek a súlyát nem eléggé látják.

A Népligeti felüljáró ügyében van-e valami világos álláspont arról, hogy mi lesz. Volt úgy, hogy meg kell vizsgálni, hogy milyen állapotban van, megvizsgálták. Kiderült, hogy nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. Aztán volt, hogy el kell bontani, legyen ott lámpás kereszteződés, ezt a kerület szeretné, mert akkor nem ömlene, hanem pöffösen menne be a forgalom, legalább percekre fel lehet lélegezni. Mi lesz ott?

A Népligeti felüljáró kapcsán arról van elvi döntés, ráadásul szerintem még a Tarlós-érában született, hogy hosszú távon nem számolunk vele. Ezek a felüljárók azt a hamis látszatot keltik, hogyha van egy felüljáró, akkor a forgalom akadálytalanul tud közlekedni, de egy kilométerrel később ugyanúgy be fog szorulni a közlekedő. A népligeti felüljáróval hosszú távon nem számolunk. Az elbontása is persze komoly költséggel jár, de akkor az lehetőséget teremtene arra, hogy humanizáljuk ezt a városrészt, illetve ezzel párhuzamosan zajlik egy villamosberuházás koncepcionális tervezése, az, hogy a 42-es villamosnak a meghosszabbítása az egyik irányba megvalósuljon, és a Határ út helyett elérje a Gloriett lakótelepet a XVIII. kerületben. Van egy gondolkodás arról, hogy elérje a népligeti csomópontot is, ezzel összefüggésben forgalmi modellezés történik. Hosszú távon szerintem ezek a felüljárók túl azon, hogy pestiesen szólva csúnyák, valójában nincs olyan forgalmi szerepük, mint amit tulajdonítunk nekik, és keresztmetszeti csomópontok okos létrehozásával ugyanazt a forgalmat el lehet vezetni, mint a felüljárókkal, miközben azoknak a felújítási költségei folyamatosan nagyon nagy kihalást jelentenek.

Közgyűlési hatáskör vagy meg kell kérdezni azokat a kerületeket, amelyeken a forgalom utána át fog menni? Vagy ahol a forgalom éppen csökkenni fog a lámpák miatt.

A IX. kerület nagyon erősen támogatja a felüljáró lebontását, a XVIII. kerület, Kőbánya pedig szerintem érti azt, hogy nem ezen fog múlni a forgalmi helyzet. Közgyűlési döntés ebben a közgyűlésben talán erről nem született, de a korábbiakban igen, többször is. És ráadásul amikor még működött az FKT, tehát a főváros és a kormány egyeztető fóruma, ott konszenzusos döntés volt a felüljárók lebontásáról. Valamiért Orbán Viktor miniszterelnök nem szereti a felüljárókat, legalábbis ezt tudtam következtetni abból, hogy korábban még Tarlós főpolgármester úrral megállapodtak nemcsak a Népligeti, hanem a Rottenbiller utcai és a Nyugati téri felüljáró lebontásáról is. A Nyugati térre visszatérve, ott is elindult a tervezése a pesti fonódó villamosnak, praktikusan a Lehel tértől a Deák térig hiányzó szakasz megépítésének, és ennek kapcsán a Nyugati tér teljes újratervezése szükséges, és annak a felüljárónak is az elbontása, azt gondolom, hogy előbb-utóbb be fog következni.

Tarlós István, ha jól emlékszem, még a legutolsó választása előtt küzdötte ki, hogy egy csomó kérdésben vétójoga van a fővárosnak, ami a fővárost érintő kormánydöntés. Ebből maradna valami, ha működne ez az együttműködés?

2019-ben, amikor az egyik első nagy, szembejövő ügy az atlétikai világbajnokság volt, akkor a főváros kötött egy megállapodást a magyar kormánnyal. Ebben vannak nagyon konkrét dolgok – ezek egyébként nem teljesültek, tehát az 50 milliárdos egészségügyi fejlesztésnek nagyjából a felét adta oda a kormány valójában –, az is benne volt, hogy a fővárost érintő döntést a kormány vagy a parlament nem hoz a főváros megkérdezése nélkül. Innen indultunk. Ehhez képest most szerintem reggelig tudnám mondani azokat a jogszabály-változásokat, amelyek megszülettek a fejünk felett, ráadásul amelyek éppen ellentétesek velünk. Éppen most hallom, hogy az egyik parlamenti bizottság elé benyújtottak egy olyan előterjesztést, ami elvenné a főváros jogait az egyik Duna-part szabályozásával kapcsolatosan, nem is értem, hogy most ezt ki nézte ki magának. Tehát mi abban élünk, hogy reggel fölkelünk, megnyitjuk a Magyar Közlönyt, és megnézzük, hogy milyen terhelő döntéseket hoztak a fejünk felett. Ez így nem működik. És én értem a politikai játszmákat, mindent értek. De ez az ország túl kicsi és Budapest túl nagy ahhoz, hogy ez a viszony hosszú távon fönnmaradjon. Van ennek is egy történelmi, nagyon rossz beágyazottsága, hiszen a trianoni döntésnek a súlyát cipeli ez a város száz éve, és a jobboldali hagyományban beágyazódott ez a bűnös város imidzs, ami a városra terhelődik. És ugye volt egy Nagy-Magyarország 300 ezer négyzetkilométeren egy nagy nemzeti fővárossal. Trianonban elvették az ország területének a kétharmadát és Budapest itt maradt egy nagy, de ezzel együtt is egy fantasztikus, szerethető és befogadó, a magyar gazdaság motorját jelentő várossal, Budapesttel. Túl kéne lépnünk ezen a százéves fátumon. A magam részéről még egyszer mondom, minden nyitottság megvan bennem arra, hogy újragomboljuk a kabátot '26-ban.

A két ünnep közötti ingyenes parkolás eltörlésének jobban fognak örülni a helyben lakók, mint amennyien fogják utálni azok, sokak, akik bevásárolni mennek és otthagyják az autót?

Ez egy nagyon erős lakossági nyomás volt kerületi polgármesterek részéről tolmácsolva, arra nézve, hogy ezt szüntessük meg. De miért is volt eddig ez? Ha elfogadjuk azt, hogy fizetős parkolás nélkül nem lehet szabályozni a parkolóhelyek helyes használatát, akkor a két ünnep között miért gondoljuk azt, hogy ez a szabály nem érvényesül? Szerintem nem az a kérdés, hogy ezt meg kellett-e lépni, hanem az, hogy eddig miért volt ez így. Milyen logikai év szól amellett, hogy egész évben van fizetős parkolás, de a két ünnep között nincs.

Ajándékot adnak. Most meg elvesznek valami ajándékot.

Amikor elveszünk valamit, ami eddig volt, az politikailag mindig kényes, és azért utálják a politikusokat, de szerintem nemcsak azt kell nézni, hogy az emberek rövid távon hogyan reagálnak egy dologra, hanem azt is, hogy az helyes-e vagy sem. Szerintem azt, hogy mivel kevés parkolóhely van, és ezeket szabályozni tudjuk, részben egyébként a helyben lakók védelme miatt is, és azt, hogy ne adjunk valamit ingyen, amiből kevés van, mert akkor egyszerűen el fogjuk pazarolni és emiatt van a fizetős parkolás, azt mindenki elfogadta. Semmilyen érv nem szól amellett, hogy a két ünnep között ez megszűnjön.