A megkérdezettek elsődleges megbánása az, hogy fiatalabb korukban túl nagy jelentőséget tulajdonítottak mások véleményének. Pszichológiai szempontból ez az attitűd a szociális szorongás és a megfelelési kényszer (social conformity) jelenségeihez kapcsolható - olvasható egy német oldalon.

Az emberi agy evolúciósan a társadalmi elfogadásra van kódolva, mivel a csoportból való kirekesztés túlélési szempontból kockázatot jelentett. Bár ez a mechanizmus a modern korban is fennáll, az idősek tapasztalata szerint ez a fajta aggodalom nagymértékben gátolja a személyes célok megvalósítását.

A kutatás megerősíti, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni, mennyire figyelnek rájuk mások. A valóságban az egyének kognitív erőforrásainak többségét saját belső folyamataik és problémáik kötik le.

A második leggyakoribb megbánás a túlgondolás jelensége, vagyis az, hogy

az élet jelentős részét olyan hipotetikus negatív kimenetelek miatti aggódás töltötte ki, amelyek végül nem következtek be.

Karl Pillemer, a Cornell Egyetem professzora is hasonló következtetésre jutott: a legfőbb baj a krónikus szorongás volt, nem pedig a konkrét, megfontolatlan cselekedetek. A túlzott aggódás az exekutív funkciók (tervezés, döntéshozatal) rovására történő felesleges energiafelhasználás

A jelenre való koncentrálás (tudatos jelenlét vagy mindfulness) segít elterelni a figyelmet a jövőbeli, hipotetikus problémákról, ezáltal csökkentve az anticipációs szorongást.

A szakember azt javasolja, hogy gondolkodjunk minidg rövidtávon és a passzív szorongás helyett aktív, problémamegoldásra törekedjünk. Ez csökkenti a tehetetlenség érzését .

Legyünk nyitottak olyan dolgok elfogadására, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, a mentális rugalmasság (mental flexibility) növelésének kulcsa. Ez a hozzáállás segít megszabadulni az elkerülhetetlen valóság elleni küzdelemtől, megteremtve a belső nyugalmat.