Az ipari forradalom óta a gazdag országok többnyire gyorsabban növekedtek, mint a szegények. Az 1995 utáni két évtized azonban kivételt jelentett.

Ebben az időszakban csökkentek az országok GDP-je közötti különbségek, visszaesett a mélyszegénység, jelentősen javult a globális közegészségügy és oktatás színvonala. Abból a szempontból is jobb lett az élet a szegényebb országokban, hogy visszaestek a malária okozta halálozások és a csecsemőhalandóság, és sokkal több gyerek kezdett iskolába járni – emlékeztet a brit gazdasági-politikai magazin.

„Ma azonban ezek a csodák már csak ködös emlékek”

– áll a vezércikkben.

Ennek alátámasztásához azokat az adatokat említi, amelyek szerint 2015. óta már alig csökkent a mélyszegénység – ami 700 millió embert sújt világszerte, míg szegénységben megdöbbentő módon, 3 milliárd ember él.

Across the world, 700m people are still extremely poor and 2.8bn people reside in regions that are getting no closer to rich-world living standards. What is going on? https://t.co/KVgZsIzhi4
from The Economist

— Soumya Sarkar (@scurve) September 22, 2024

Nem adott lökést a donorok pénze

A globális közegészségügyi mutatók ugyan javultak a 2010-es évek végén, de csak lassan, majd a pandémia után visszaestek. A malária a 2020-as években évente ismét több mint 600 000 ember halálát okozta, azaz visszaállt a 2012-es szintre.

Körülbelül 2015 óta már nem lehet a szegényebb országok felzárkózásáról beszélni – de persze ez attól is függ, hol húzzuk meg a határt a gazdagok és a szegények között.

A Világbank adatai szerint a világ 75 legszegényebb országa egyre jobban lemarad a leggazdagabbakhoz képest – öt év alatt nőtt a vagyoni olló. (Eme országok fele, a Szaharától délre eső ország közül kerül ki, 15 az Ázsia-Csendesóceáni és 8 Latin-Amerikában és a karibi térségben található. 35 országban évi 1315 dollár alatti az átlagjövedelem – azaz az embereknek napi 3,6 dollárból, 1300 forintból kell megélniük.)

„Első ízben, nem látunk konvergenciát. Szegényebbé válnak” – mondta Ayhan Kose, a Világbank vezető közgazdásza és a jelentés szerzője.

The mainstream narrative about global inequality is that poor countries are catching up with rich countries.

That narrative is simply not supported by evidence. In fact, the opposite is happening. Incomes between the Global North and the Global South are diverging. pic.twitter.com/keHWw67i2D

— Jostein Hauge (@haugejostein) February 8, 2024

Hogy miért történik mindez? A washingtoni székhelyű szervezet ismerős „mumusokat” említi: Oroszország ukrajnai inváziója, a klímaváltozás és a szaporodó helyi konfliktusok.

Továbbá: Washington Kína hitelpolitikáját is megemlítette, azt állítva, hogy 40 szegény ország 2022-ben több pénzt fizetett ki adósságszolgálatra, mint amennyi új hitelt kapott.

Közben, mint az Economist cikkéből kiderül, a korábbi, javuló egészségügyi és oktatási adatokat a nemzetközi donorok adományaira lehet visszavezetni.

A legszegényebb országok nem tudták a helyzetet arra kihasználni, hogy fenntartható növekedési pályára állítsák gazdaságaikat – ami nagyban függött a nyersanyagárak alakulásától is.

Mit lehet tenni?

Az Economist nem nagyon rejtegeti, hogy a szabadkereskedelem és a liberalizáció híve és úgy véli, hogy ezek lökhetik be a gazdasági növekedés motorját, ami pedig nagyobb jólétet hozhat el a szegényebb országokban.

„A fejlődés megtorpanásáért nem a gazdag világ a felelős” – fejtegeti a cikkíró, de elismeri „a Nyugat hibás erőfeszítéseit”:

• az IMF és a Világbank a reformok előmozdítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem között egyensúlyoz,
• az Amerika és Kína közötti hatalmi harc megnehezíti a szegény országok adósságainak átstrukturálását,
• visszaesett a segélyezés, ami árt a globális egészségügyi kampányoknak
• ezeket a pénzeket más célokra, például az energiahálózatok „zöldítésére” és a menekültek megsegítésére fordították
• a megmaradt segélypénzek nagy részét elpazarolják, és nem tanulmányozzák, mi az, ami működik,
• az ENSZ „fenntartható fejlődési céljai reménytelenül terjedelmesek és homályosak”.

A gazdag világban is nőttek a különbségek

Közben – és ez más a londoni Imperial College és a Párizsi Közgazdasági Egyetem tanulmányából derült ki – a gazdag világban is nőnek a vagyoni különbségek.

Az Egyesült Államokban Európánál nagyobb mértékben nyílt ki a vagyoni olló az elmúlt 50 évben – annak ellenére, hogy mindkét régióban hasonló mértékben nőtt a háztartások átlagos vagyona. Az eloszlása viszont radikálisan más irányt vett az 1980-as évek óta.

„A nagy vagyoni különbségek gazdasági és politikai instabilitáshoz vezethetnek” – figyelmeztetnek a szerzők, akik szerint

a megtakarítások szintje, a bérek és a vállalati adók... és a részvényárfolyamok hatnak ki a vagyoni olló alakulására.

Az Egyesült Államokban ugyanis az utóbbi volt az, ami sokkal jobban megugrott a vizsgált időszakban. A tengerentúlon emellett sokkal nagyobb a jól és rosszul fizetett dolgozók javadalmazása közötti különbség, mint Európában.

A kutatók azt sürgetik, hogy a politikai döntéshozók emeljék meg az alacsony jövedelműek fizetéseit, stabilizálják az ingatlanárakat és korlátozzák a munkanélküliséget.

Világbank, 2020-as adatok - Zöld: Európai országok, ahol kisebbek a vagyoni különbségek, mint az Egyesült Államokban.

This map really is a cheap joke at the expense of the US. Do European countries have a higher or a lower income inequality rating than the US? Source: https://t.co/g0rLsNOJY0 pic.twitter.com/Wo5Hyjoon6

— Simon Kuestenmacher (@simongerman600) July 7, 2021

Ajánlott gyógyír: a szabadkereskedelem

Visszatérve a szegény és gazdag országok különbségeihez, az Economist a „reformok leállását” okolja a bajokért – és sokak számára sokkoló módon, jó példaként hozza fel az ultraliberális és fájdalmas lépéseket bevezető Javier Milei argentin elnököt.

Vele szemben sok vezetőt „jobban érdekli az állami ellenőrzés, az iparpolitika és a protekcionizmus”.

Példaként hozza fel Nigériát, ahol a lakosság közel egyharmada rendkívül szegény. Az ország azonban még mindig „egy vagyont pazarol el benzintámogatásokra”.

Bangladesben a textilipar vezetőivel kivételeznek, az olyan gyártók kárára, akik egyébként jobb munkahelyeket teremthetnének. Pakisztánban pedig az állam által támogatott, de pazarló bányászati, olaj- és gázipari konglomerátumokba öntik a pénzt, hogy azok a víz felett maradjanak.

A múltbeli növekedés ellenére Kína lakosságának egynegyede még mindig évi 2500 dollárnál kevesebből él; a jelenlegi gazdasági lassulás, amelyet Hszi Csin-ping központosító törekvései és a gazdasági adatok cenzúrázása tovább ront, csökkenti az esélyeiket a jobb életre.

Még India és Indonézia is – ahol sok szegény ember él – és amely országok a múltban sikeresen liberalizáltak, most beavatkoznak a piaci mechanizmusokba, hogy megpróbálják „hazatelepíteni az ellátási láncokat” – írja a magazin.

Mindez, – az Economist filozófiája szerint – az 1950-es évekhez való visszatérést idézi, amikor „a globális verseny helyett” a szegény országok „nem engedték be az importot”.

Most is a kereskedelmi korlátok eszközéhez nyúlnak, ami azonban nem segíti a gazdasági növekedést (és az életszínvonal emelkedését), csak további szenvedést fog okozni a szegényeknek – szól a szabadkereskedelmi érvelés.