A helyszín

Olaszország (Bari, Bologna, Cagliari, Firenze, Genova, Milánó, Nápoly, Palermo, Róma, Torino, Udine, Verona)

A dátum

1990 június 8.–július 8.

Különlegesség

Mindenki tudja: Olaszország rendezett. De arra talán kevesebben emlékeznek, hogy a többi jelentkező közül a végére az olaszokon kívül a szovjetek maradtak versenyben. A FIFA a két kandidáló közül 1984. május 19-én döntött, csak néhány nappal azután, hogy világosság vált, hogy a Szovjetunió és a legtöbb vele szövetséges szocialista ország küldöttsége nem megy el a Los Angeles-i olimpiára. (A MOB például három nappal korábban mondta ki a távolmaradást.) Mindez nem segítette a szovjet rendezési tervet. Ez volt az első torna, amelyen a csoportmérkőzések során három pontot adtak a győzelemért. Minden idők legalacsonyabb gólátlagát hozta a torna, ellenben rengeteg (16) kiállítás borzolta a kedélyeket. A vb-történelemben másodszor (1970 után először) jutott négy korábbi világbajnok az elődöntőbe. A nyolc nyolcaddöntőből négy nem dőlt el kilencven percben. A negyeddöntőben ugyancsak a meccsek fele dőlt így el. Az elődöntőben mind a két meccs tizenegyespárbajt hozott. Az ír válogatott egymást követő négy mérkőzésén döntetlent játszott, majd büntetőkkel kiesett.

A győztes dicsérete

A nyugatnémetek a csoportszakaszban kifejezetten jól és gólerősen játszottak, a jugoszlávoknak négy, az Arab Emírségek csapatának öt gólt lőttek, majd már biztos továbbjutóként 1-1-re végeztek az erős kolumbiai gárdával. A nyolcaddöntőben igazi rangadón nyertek 2-1-re az Európa-bajnoki címet védő hollandok ellen, de aztán lelassítottak. A csehszlovákokat 1-0-ra, az angolokat 1-1 után tizenegyesekkel verték meg. A döntőben egy tizenegyes-góllal verte meg a lefújás idejére már kilencfőnyire fogyó argentinokat. Egyébként ez volt az első vb-finálé, amelyen az egyik csapat nem szerzett gólt, s ez volt az addigi legkevesebb góllal véget ért vb-finálé.

A meglepetés

A nyitó mérkőzésen a kameruniak megverték a címvédő argentinokat. Az Albiceleste csak csoportharmadikként jutott végül tovább, s mindössze öt szerzett góllal, de két tizenegyes-párbajt is megnyerve a vb-döntőbe jutott. Meglepetést keltett, hogy a Costa Rica-iak továbbjutottak a csoportjukból, mint ahogyan az is, hogy az angolok, a hollandok, az írek és az egyiptomiak csoportjában csak egy mérkőzés nem döntetlennel végződött. Az egyenes kieséses szakaszban a hollandok és a brazilok korai búcsúja is váratlan volt, igaz, előbbiek a nyugatnémetek, utóbbiak az argentinok ellen búcsúztak.

A legjobbak

Salvatore Schillaci, a vb meglepetésembere lett a torna legjobbja. Mögötte Lothar Matthäus kapta az ezüst-, Diego Maradona pedig a bronzlabdát.

Az álomcsapat

Stejskal (csehszlovák) – Jozics (jugoszláv), Baresi (olasz), Buchwald (nyugatnémet), Brehme (nyugatnémet) – Gascoigne (angol), Matthäus (nyugatnémet), Valderrama (kolumbiai) – Omam-Biyik (kameruni), Schillaci (olasz), Völler (nyugatnémet)

A gólkirály

Salvatore Schillaci, a Juventus játékosa lőtte a legtöbb gólt. Az osztrákok ellen övé volt a meccs egyetlen gólja, majd lőtt egyet a csehszlovákoknak is. Az egyenes kieséses szakaszban rúgott egyet az uruguayiaknak, aztán az íreknek is, majd az elődöntőben az argentinoknak is. Az angolok ellen tizenegyesből rúgott gólja hozta meg a Squadra Azzurrának a bronzérmet.

Magyar szálak

A magyar csapat elvérzett a selejtezőkben, s nem fért be magyar a huszonnégy európai bíró közé sem. Magyar nemzetiségű szereplő azért akadt, Muzsnay Zsolt, aki a torna után a bukaresti Steauából Székesfehérvárra igazolt. A szovjet válogatottban ismét ott volt Rácz László.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 52. Gólok száma: 115 (2,21-es átlag). Össznézőszám: 2 516 215 (48 389-es átlag)

A döntő

NSZK–Argentína 1-0 (0-0). Gólszerző: Brehme (86. – 11-esből)