A helyszín

Uruguay (csak Montevideo)

A dátum

1930. július 13–30.

Különlegesség

Az első világbajnokságra végül mindössze tizenhárom csapat nevezett és ment el, közülük is csupán négy volt az európai. A románok csak annak köszönhették részvételüket, hogy az alig néhány nappal az indulás előtt trónra lépő Károly király szívügye volt a részvétel, sőt ő maga is elutazott a küldöttséggel, a kétkapus edzőmeccsekre még be is szállt. Mindössze 189 játékos lépett pályára az első tornán, a legtöbben az argentinok közül (21), az amerikaiak mind a három meccsükön ugyanazzal a 11 játékossal szerepeltek. A tizennyolc mérkőzésen egyetlen döntetlen sem született! Ugyancsak rendkívüli, hogy a felek a döntő előtt nem tudtak megállapodni abban, milyen labdával játsszák le a finálét, így az első félidőben az argentinok, a másodikban az uruguayiak labdájával futballoztak. Nem tudni, ez mennyit számított, de amikor a saját labdájukkal játszhattak, az argentinok 2:1-re vezettek, az uruk csak a második félidőben fordítottak.

A győztes dicsérete

Máig vitatott, hogy a legjobb csapat nyerte-e meg az első világbajnoki címet, hiszen a FIFA-val való szembenállás miatt a brit tagországok, a nagy utazási költségek és az irdatlan távolság miatt a legerősebb közép-európai válogatottak nem vettek részt a tornán. Ugyanakkor Uruguay nagyszerűségéhez nem férhetett kétség, a Celeste első nagy generációja megnyerte az 1924-es és az 1928-as olimpiát is, ráadásul mindkettőt Európában. Az argentinok ellen 4:2-re megnyert döntő felért egy kisebb futballháborúval. Érdekesség, hogy a húszas-harmincas években az argentinok „általában” jobb eredményeket értek el, mint a rivális, de a nagy tornákat az uruk nyerték.

A meglepetés

A torna első meglepetése a brazilok veresége volt a jugoszlávoktól, igaz, a dél-amerikai ország közel sem a legerősebb csapatával utazott Uruguayba. A mai ítész számára talán szemet szúró, hogy az Egyesült Államok szerezte meg az egyik harmadik helyet (bronzmérkőzést akkor még nem játszottak), ugyanakkor ne feledjük, hogy a húszas években európai léptékkel mérve is értékelhető bajnokság volt a nagy vízen túl. Mindazonáltal biztos, hogy sem az amerikai, sem a jugoszláv csapat nem volt a világ akkori harmadik legjobbja – de a mezőnyé valószínűleg igen.

A legjobbak

Az uruguayi csapatkapitányt, José Nasazzit, a „Csodálatos Négernek” becézett José Andradét, valamint két argentint, Luis Montit és Guillermo Stábilét ünnepelték a torna legjobbjaiként.

Az álomcsapat

Jaksics (jugoszláv) – Nasazzi (uruguayi), Monti (argentin), Ivkovics (jugoszláv) – Andrade, Gestido (mindkettő uruguayi) – Scarone (uruguayi), Castro (uruguayi), Stábile (argentin), Ferreira (argentin), Céa (uruguayi).

A gólkirály

Az argentin Guillermo Stábile lett az első torna gólkirálya, nyolc találattal. Az 1905. január 17-én született csatár hazájában az Huracán játékosa volt. Pályafutása során az argentinok második vb-mérkőzésén játszott először az argentin válogatottban (akkor is csak Roberto Cherro kiújuló pánikbetegsége miatt kapott szerepet), aztán négy mérkőzésen nyolc gólt szerzett. A Mundial után soha többet nem játszott az argentin válogatottban, miután Olaszországba igazolt, a Genoa, a Napoli, újra a Genoa, majd a párizsi Red Star játékosa volt.

Magyar szálak

A magyar válogatott nem vett részt a tornán. Ugyanakkor a román együttesben játszott magyar nemzetiségű, sőt később a magyar válogatottban is szerepelt játékos: Kovács Miklós. De játszott a mi bajnokságunkban Wetzer Rudolf is. Egy másik csatár, Raffinsky László – aki a vb előtti idényben máig élő rekordot állított fel a román bajnokságban azzal, hogy tíz gólt szerzett egy meccsen – miskolci születésű volt. Az argentinok mögött csoportmásodik chilei válogatott szövetségi kapitánya Orth György volt.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 18. Gólok száma: 70 (3,89-es átlag). Össznézőszám: 590 549 (32 808-as átlag)

A döntő

Uruguay–Argentína 4:2 (1:2). Gólszerzők: Dorado 12., Peucelle 20., Stábile 39., Céa 57., Iriarte 68., Castro 89.