A francia kormány rendkívüli ülésen foglalkozott a városokba ismét visszatérő erőszakkal. Az ok az a szombati gyújtogatás, amelyben egy busz fiatal utasa 70 százalékos égési sérüléseket szenvedett el és még mindig az életéért küzd.

Chirac elnök telefonon hívta fel a szenegáli származású nő szüleit és megígérte, hogy az elkövetőket szigorúan megbüntetik.

Dominique de Villepin miniszterelnök most bejelentette, hogy keményebben fognak fellépni és egyformán felelősnek tekintik a gyújtogatókat és azokat, akik csak velük voltak, vagy felbíztatták őket.

A titkosszolgálatok tudták, hogy zavargások várhatók

A francia politikai elit ugyanakkor tudott arról, hogy ismét erőszakba torkollhat a külvárosokban az elégedetlenség, hiszen még egy hírszerzési anyag is megjósolta, hogy zavargások várhatók a tavalyi párizsi lázongások egyéves évfordulója után.

Mindez be is következett, bár egyelőre nem olyan látványosan, mint egy évvel ezelőtt.

Az előző héten a hatóságok információi szerint kilenc buszt és még több autót gyújtottak fel főként Párizs külső kerületeiben álarcos fiatalok.

A külvárosi fiatalok között azért nagy a feszültség, mert szerintük a politikusok - tavalyi ígéreteik ellenére - képtelenek voltak javítani az ott élő - főként bevándorlók - életkörülményein, vagy segíteni munkavállalásukat. Sokak szerint ottani lakcímmel, vagy idegen névvel nincs esélyük a munkaadóknál.

A problémát ugyanakkor nem lehet szimplán a keménykedő rendőrök és diszkriminált bevándorlók szembenállásaként leírni.

"Az elkövetők nem barbárok, de nem is nagyra nőtt gyerekek"

Az SOS-Racisme nevű, jobbára a bevándorlók érdekeit védő szervezet elnöke, Dominique Sopo is elismerte ezt. "Az elkövetők nem barbárok, de nem is nagyra nőtt gyerekek" - utalt arra, hogy nem mindenképpen kell a dühét kiélő tehetetlen áldozatot látni az elkövetőkben.

Az SOS-Racisme ugyanakkor azt követeli, hogy tényleg tegyenek valamit a fiatalok munkavállalásáért. Egyik javaslata az, hogy ha valaki állásra jelentkezik, ne kelljen a jelentkezési lapon feltüntetnie a nevét és a lakcímét.

Az elnökválasztások előtt álló francia politikai osztály közben mintha továbbra is átbeszélne az érintettek feje felett, és főként csak azt boncolgatja, hogy a hatóságok hogyan tudnák jobban megfékezni az elégedetlenkedőket.