A kupa először a válogatott kapitánya, Fabio Cannavaro éjjeliszekrényén állt, majd az olasz olimpiai bizottság római székhelyére került. Innen tűnt el, jobban mondva innen kérte kölcsön Emma Bonino olasz külkereskedelmi miniszter, aki egyszerűen kicsempészte Kínába.

Kantonban ugyanis olasz fesztivált rendeztek, és az olasz kiállítók úgy gondolták: nincsen jobb kereskedelmi reklám a vébé-serlegnél, hiszen állítólag a kínaiak is rajonganak az olasz fociért.

Az ötlet azonban annyira hirtelen jött, hogy nem maradt már idő a kupa utaztatásához szükséges külön engedély és speciális vámoltatás elintézéséhez. Emma Bonino így - lazán, olaszosan - elkérte a kupát, betette egy szatyorba, és a repülőtéri diplomáciai folyosón keresztül kicsempészte Kínába.

A serleget ki is állították az olasz standon a kínai szurkolók nagy örömére, a kantoni hatóságok azonban rögtön elkezdtek az iránt érdeklődni, hogy hogyan került oda a kupa. Szállítólevél hiányában  el is kobozták, és a kínai jegybank páncélszekrényébe tették.

Végül Romano Prodi olasz miniszterelnök személyes közbenjárása kellett ahhoz, hogy a vébé-serleg ne maradjon örökre Kínában.

Elemzők szerint a kupa elvesztése akár kormányválságot is kirobbanthatott volna Itáliában, így nem csoda, hogy a történteket csak azután merték nyilvánosságra hozni, hogy a serleg visszatért olasz földre.

Az olasz sajtó felháborodottan kommentálta a kupa hányattatásait: "a válogatott 22 hőse által megszerzett kincset egy nő majdnem elveszítette," "vébé-címünk túsz volt Kantonban" - írták egyes olasz lapok. Más újságok ironikusan azt kérdezték: "mekkora volt Emma Bonino szatyra?" A serleg ugyanis közel negyven centiméter magas, ráadásul komoly súlya is van, hiszen színarany.

Egyébként tényleg igazi olasz termék: Silvio Cazzaniga olasz tervező rajzolta még a '74-es világbajnokságra.