eur:
408.04
usd:
375.14
bux:
73837.78
2024. november 5. kedd Imre
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral tartott megbeszélését követő közös sajtóértekezletükön Brüsszelben 2019. június 4-én. Ez Zelenszkij első hivatalos külföldi látogatása a május 20-i beiktatása óta.
Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Az ukrán elnök háta mögött ott a "Demokratikus Fejsze"

„Hisszük, ha látjuk” – válaszolták a NATO, Ukrajna és a nyugati államok vezetői arra az orosz közlésre, hogy részlegesen elkezdték csapataik visszavonását az ukrán határról. Közben Zelenszkij elnök számára a kompromisszumot elvető hazai nacionalisták is fejfájást jelenthetnek.

Növekszik a nacionalizmus Ukrajnában, és ez jó dolog – írta még 2018-ban az Atlantic Council. Az amerikai politológiai központ szerint azért, mert létezik etnikai alapú és „polgári nacionalizmus” is, utóbbi hívei gyarapodtak az elmúlt években.

Kérdés, hogy a hét évvel ezelőtti adatok hogyan változtak az ukrán nyelvtörvény és az orosz haderőnek a határon történt masszív felvonultatása nyomán, aminek hatására az ukránok körében népszerűbbé vált a fegyvertartás, és a gerillaharcot elősegítő kiképzőprogramok indultak meg – és ezekből kiveszi a részét a szélsőjobboldali Azov hadosztály is.

Az általában az ukrán üggyel szimpatizáló The New York Times cikke szerint Volodimir Zelenszkij elnöknek nem csak az orosz invázió veszélyétől, de a hazai nacionalista csoportoktól is tartani kell. Utóbbiak nem fogadnának el semmilyen olyan lépést, amelyet Moszkvának tett gesztusként vagy kompromisszumként látnának.

A lap megemlíti a kevéssé ismert

Demokratikus Fejsze

nevű csoportot.

„Ha bárki az ukrán kormányból megpróbál aláírni egy alkut, akkor millió ember vonul az utcákra és a kormány megszűnik kormány lenni” – mondta az amerikai lapnak Juri Hudimenko, a csoport vezetője és egy milícia tagja.

Mint az újság megjegyzi, Zelenszkij egyik kártyája Moszkva felé az, hogy jöhet utána még rosszabb is, például a Demokratikus Fejsze és a jóval befolyásosabb, hírhedt, piros-fekete zászlós és nem épp EU-barát, futballultrákat és afganisztáni veteránokat is megszólító Jobboldali Szektor lázadása.

„Ez a probléma nem fikció és orosz propaganda, a szélsőjobb az önmegsemmisítő nacionalista radikalizációt segíti elő” – írta Volodimir Iszcsenko kijevi ukrán elemző a brit Külpolitikai Központ oldalán olvasható 2018-as anyagában.

A szerző szerint az ukrán radikális jobboldalnak „különlegesen nagy parlamenten kívüli hatalma van” Ukrajnában. (Ezek a szervezetek identitásuk részévé tették a II. világháborúban a megszálló náci erőkkel együttműködő ukrán nacionalista szervezetek dicsőítését, akiket függetlenségi harcosoknak tartanak és oktatási programokra kapnak támogatásokat).

Hudimenko baltákkal és egy számszeríjjal dekorált irodájában arról beszélt, hogy bárminemű tiltakozás békés lenne, és

csak akkor folyamodnának erőszakhoz, ha a karhatalom rájuk támadna.

„A mi kultúránk része a tiltakozás és a lázongás” – mondta.

Bár Zelenszkij elnök puccss szervezésével vádolta meg a Demokratikus Fejszét, nem lépett fel ellene. De vajon bolhából elefántot csinált-e a The New York Times? Julija Kazdobina, az Ukrán Biztonsági Tanulmányok Alapítvány vezetője szerint igen.

„Rosszul megírt cikk, tele tárgyi pontatlanságokkal. Meg akarja tagadni az ukránok jogát a gyülekezésre, önkifejezésre és önvédelemre” – írta. A Demokratikus Fejsze néhány informatikusból áll, akik időről időre békésen tüntetnek a kormány ellen, népszerűségük a nulla körül jár. Majd közölte: nem lehet elvenni az emberek jogát, hogy demokratikusan tiltakozzanak egy „rossz alku ellen” – ez az alku szerinte a Minszki egyezménycsomag, amely nagy fokú autonómiát adna az orosz ajkú lázadó területeknek, de amely szerinte orosz „trójai faló”, ami bebetonozná Moszkva befolyását.

„Nem csoda, hogy az ukránok az olcsó orosz propaganda eszközének kezdik látni ezt a valaha tisztelt lapot” – írta a The New York Timesról.

Címlapról ajánljuk
Amerikai elnökválasztás: a történelem sok mindenre kötelez

Amerikai elnökválasztás: a történelem sok mindenre kötelez

Az Egyesült Államoknak eddig 45 elnöke volt, a 2020-ban megválasztott Joe Biden sorrendben mégis a 46. A leghosszabb ideig, 12 évig és 39 napig Franklin D. Roosevelt, a legrövidebb ideig, 32 napig William Henry Harrison volt elnök. Érdekességek az amerikai elnökválasztások történetéből.

Elemző a moldovai elnökválasztásról: Maia Sandu pirruszi győzelmet aratott, egyre többen „gyűlölik” a pártját

A kelet-európai országban a hét végén tartották az elnökválasztás második fordulóját, melyet a hivatalban lévő elnök, Maia Sandu nyert meg Alexandr Stoianoglo ellen. Pászkán Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa szerint nem vár könnyű időszak Maia Sandura, mert bár a moldovaiak többsége támogatja az uniós csatlakozást, az elnök pártja egyre népszerűtlenebb.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.05. kedd, 18:00
Hankó Balázs
kultúráért és innovációért felelős miniszter
Amerikai elnökválasztás 2024: hamarosan eldől Trump és Harris küzdelme

Amerikai elnökválasztás 2024: hamarosan eldől Trump és Harris küzdelme

A mai nappal pont kerül a számtalan váratlan fordulatot hozó 2024-es amerikai választási kampány végére, és eldől, hogy az Egyesült Államok következő elnökét Donald Trumpnak vagy Kamala Harrisnek fogják hívni. A republikánus és a demokrata jelölt megválasztása is történelminek minősülne: Trump az első bíróság által elítélt bűnözőként, és a legöregebb elnökként kezdhetné második ciklusát, előtte pedig csak egyszer volt arra példa, hogy egy politikust nem egybefüggő nyolc évre küldtek vissza a Fehér Házba. Mindeközben a hivatalban lévő Joe Bident lecserélő Kamala Harris alelnök győzelmével az első (színesbőrű) nőt iktatnák be pár hónap múlva a "szabad világ vezetőjévé". A legfrissebb fejleményekről és választási eredményekről szóló percről-percre tudósításunkat alább követhetik.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×