Növekszik a nacionalizmus Ukrajnában, és ez jó dolog – írta még 2018-ban az Atlantic Council. Az amerikai politológiai központ szerint azért, mert létezik etnikai alapú és „polgári nacionalizmus” is, utóbbi hívei gyarapodtak az elmúlt években.
Kérdés, hogy a hét évvel ezelőtti adatok hogyan változtak az ukrán nyelvtörvény és az orosz haderőnek a határon történt masszív felvonultatása nyomán, aminek hatására az ukránok körében népszerűbbé vált a fegyvertartás, és a gerillaharcot elősegítő kiképzőprogramok indultak meg – és ezekből kiveszi a részét a szélsőjobboldali Azov hadosztály is.
Az általában az ukrán üggyel szimpatizáló The New York Times cikke szerint Volodimir Zelenszkij elnöknek nem csak az orosz invázió veszélyétől, de a hazai nacionalista csoportoktól is tartani kell. Utóbbiak nem fogadnának el semmilyen olyan lépést, amelyet Moszkvának tett gesztusként vagy kompromisszumként látnának.
A lap megemlíti a kevéssé ismert
Demokratikus Fejsze
nevű csoportot.
„Ha bárki az ukrán kormányból megpróbál aláírni egy alkut, akkor millió ember vonul az utcákra és a kormány megszűnik kormány lenni” – mondta az amerikai lapnak Juri Hudimenko, a csoport vezetője és egy milícia tagja.
Mint az újság megjegyzi, Zelenszkij egyik kártyája Moszkva felé az, hogy jöhet utána még rosszabb is, például a Demokratikus Fejsze és a jóval befolyásosabb, hírhedt, piros-fekete zászlós és nem épp EU-barát, futballultrákat és afganisztáni veteránokat is megszólító Jobboldali Szektor lázadása.
„Ez a probléma nem fikció és orosz propaganda, a szélsőjobb az önmegsemmisítő nacionalista radikalizációt segíti elő” – írta Volodimir Iszcsenko kijevi ukrán elemző a brit Külpolitikai Központ oldalán olvasható 2018-as anyagában.
A szerző szerint az ukrán radikális jobboldalnak „különlegesen nagy parlamenten kívüli hatalma van” Ukrajnában. (Ezek a szervezetek identitásuk részévé tették a II. világháborúban a megszálló náci erőkkel együttműködő ukrán nacionalista szervezetek dicsőítését, akiket függetlenségi harcosoknak tartanak és oktatási programokra kapnak támogatásokat).
Hudimenko baltákkal és egy számszeríjjal dekorált irodájában arról beszélt, hogy bárminemű tiltakozás békés lenne, és
csak akkor folyamodnának erőszakhoz, ha a karhatalom rájuk támadna.
„A mi kultúránk része a tiltakozás és a lázongás” – mondta.
Bár Zelenszkij elnök puccss szervezésével vádolta meg a Demokratikus Fejszét, nem lépett fel ellene. De vajon bolhából elefántot csinált-e a The New York Times? Julija Kazdobina, az Ukrán Biztonsági Tanulmányok Alapítvány vezetője szerint igen.
„Rosszul megírt cikk, tele tárgyi pontatlanságokkal. Meg akarja tagadni az ukránok jogát a gyülekezésre, önkifejezésre és önvédelemre” – írta. A Demokratikus Fejsze néhány informatikusból áll, akik időről időre békésen tüntetnek a kormány ellen, népszerűségük a nulla körül jár. Majd közölte: nem lehet elvenni az emberek jogát, hogy demokratikusan tiltakozzanak egy „rossz alku ellen” – ez az alku szerinte a Minszki egyezménycsomag, amely nagy fokú autonómiát adna az orosz ajkú lázadó területeknek, de amely szerinte orosz „trójai faló”, ami bebetonozná Moszkva befolyását.
„Nem csoda, hogy az ukránok az olcsó orosz propaganda eszközének kezdik látni ezt a valaha tisztelt lapot” – írta a The New York Timesról.