Az elmúlt hetekben, ha a magyar futballt tekintjük, az egyik legnagyobb szenzáció Tóth Alex Angliába, a Premier League-be igazolása volt. Vajon az akadémiák történetét, a magyar futball egészét tekintve áttörésnek számít ez, vagy inkább egy egyszeri eset?

Egyből bekezdtünk a legjobb kérdéssel! Először is, szerintem, óriási gratuláció a Ferencvárosnak, az ilyen jellegű átigazolás különleges, az, hogy egy ilyen fiatal játékos, ilyen összegért egy Premier League-csapatba eligazoljon. Mind a Ferencvárosnak, mind pedig Alexnak óriási gratuláció, illetve a magyar válogatottnak is óriási erőt ad a jövőben. Az, hogy a magyar labdarúgás jövőjét illetően fognak-e hasonló átigazolások történni, azt nagyon-nagyon remélem, hiszen történtek változások az akadémiával rendelkező kluboknál, a játékperceket, illetve a játék minőségét a fiatalok számával egybevetve mindenképpen van pozitív fejlődés.

Tehát akkor nem véletlen, hogy Tóth Alexszel ez történt. De mennyire kellett ehhez a rendszer, a rendszer megváltozása az elmúlt néhány évben, akár a fiatal percek számának növekedése, és mennyire Tóth Alex maga?

Ezt a két dolgot azért külön választanám, hiszen a Ferencváros, amelyik folyamatosan európai kupaporondon játszik, nem kevés labdarúgót ad a magyar válogatottnak, azért jóval előnyösebb helyzetben van az említettek miatt. Ha megnézzük az elmúlt évek játékperceit mind a fiataloknál, mind a magyar játékosoknál, nem volt mindig ennyire pozitív a kép az elmúlt években, mindenképpen arra próbáltunk törekedni, hogy az állami támogatások egy részét tényleg csak a produktivitás alapján kapják meg a klubok, hiszen teljesen egyértelmű, hogy mi is szeretnénk az ilyen jellegű támogatásokért valamit látni a pályán hétről hétre.

Mennyit kellett küzdeni, illetve mennyire volt idővel nagyobb egyetértés a klubvezetőkkel? Hogyan tapasztalta?

Mennyire kell küzdeni? Lassan több mint három éve vagyok itthon, két évtizedet voltam külföldön, és nagyon sokszor hallottam azt, hogy megpróbálunk változtatni dolgokon, azonban nem megy. Én ezt nem így látom. Én mindenképpen úgy látom, hogyha valamit szeretnénk változtatni, és olyan elképzeléseink, ötleteink vannak, amelyek adatokon alapulnak, akkor ha folyamatosan ütjük az ajtót az ötleteinkkel, akkor is, hogyha ez nem egyszerű, igenis lehet változásokat elérni. Az is teljesen érthető, hogy nem mindenkinél ugyanazt a fajta gondolatot váltja ez ki, azonban nem lett volna szükség a változásokra, szabályozókra, hogyha az elmúlt években több játékpercet kaptak volna a fiatalok, illetve a magyar játékosok.

Javult valamelyest a viszony azokkal a klubvezetőkkel, akik nyilvánosan is bírálták a rendszert?

Nekem semmiféle problémám nincs egyetlen egy klubvezetővel, sportigazgatóval, vagy szakmai vezetővel, vagy edzővel sem amiatt, hogy megszülettek ezek a szabályok. Azért a labdarúgásban sokszor észrevehettük, világszinten is, hogy vannak sportvezetők, klubvezetők, akik máshogyan látják a szabályokat vagy a mérkőzéseket, és ennek hangot tudnak adni a sajtóban. Úgyhogy, szerintem, ez teljesen normális és teljesen magától értetődő. Ha bárkinek bármilyen problémája van, olyan párbeszédet próbálunk kialakítani, amelyben elmondja mindenki őszintén a véleményét, de ez nem mindig jelenti azt, hogy akkor a szabályok változnak. A lényeg, hogy olyan szabályok, illetve olyan szabályzók legyenek, amelyek kicsit pozitív irányba terelik a számokat.

Meddig jutott el abban a munkában, amelyet, mondjuk, 2023-ban megtervezett?

Az elmúlt három évben is rengeteget jártam külföldön, olyan volt klubjaimnál, olyan bajnokságokban, ahol az utánpótlásképzés, az akadémiáknak és a kluboknak az együttműködése a legmagasabb szinten van. A diplomamunkám abból állt, hogy az itthoni labdarúgás helyzetét, az akadémiák helyzetét összehasonlítottam a nemzetközi elittel. Elég sok időt szenteltem annak, hogy legyen egy olyan kép az egészről, hogyan tudnánk változtatni. Ezt azért mondom, mert nyilvánvalóan volt nagyon-nagyon sok olyan gondolatom is, amiket nem sikerült még véghezvinni. De hogyha visszanézek az indulástól eddig eltelt időszakra, mindenképpen pozitív érzéseim vannak, főleg ha megnézem egy akadémiával rendelkező klubnak a mérkőzésével kapcsolatban a produktivitási perceket, esetleg akár az átigazolásokat, vagy egyes játékosoknak a lehetőségét arra, hogy bemutatkozzanak a felnőtt válogatottban.

Ami a fiatal perceket és a magyar perceket illeti, mekkora előrelépési lehetőség van? Ezt a mostani rendszert kell, hogy minél több klub magáénak érezze, elfogadja, vagy még ezen lehet változtatni adott esetben?

Eljutottunk odáig, hogyha a szezon végét előrevetítve, a mostani tendencia alapján, 54-55 ezer perc lesz a végső adat az egész NB I-ben, az U21-esek, a fiatalok kapcsán. Hogyha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor 40, 36, 20 ezer percről beszélünk. Ha beszélünk erről az 53-54-55 ezer percről, ami a szezon végén lesz az összes akadémiával rendelkező klubnál, ez mindenképpen nagy előrelépés. Hogyha a környező országokat nézzük, Szerbiát, Ausztriát, Szlovákiát, Horvátországot és a többit, nagyjából a top 4-5-ben tudunk lenni, a fiatal perceket tekintve. Ez valamilyen szinten a jéghegy csúcsa. Most a következő stratégiai időszakban, a következő szezonban azt szeretnénk elérni, hogy a szakmai és a képzési munka olyan szintre emelkedjen, illetve ott is olyan szabályzót tudjunk bevezetni, hogy nemcsak a fiatal percek száma, hanem a minősége is döntő legyen.

A szakmai munka, a struktúra nagyon fontos a nagy kluboknál is. Tóth Alex menedzsere, Papp Bence beszélt néhány héttel ezelőtt ebben a stúdióban arról, hogy a Bournemouth azért is választotta ki Tóth Alexet, mert látták, hogy milyen fantasztikus szakmai hátteret ad a klubja. A magyar klubok hol állnak közép-európai viszonylatban a strukturális, stratégiai gondolkodásban? Mennyit fejlődtek az elmúlt években?

Igenis vannak itthon akadémiával rendelkező klubok, ahol magas minőségi szakmai munka folyik, különben nem kerülhetett volna Tóth Alex egy Premier League klubhoz. Vannak ilyen klubok, azonban összességében azt kell mondanom, ha mind a kilenc akadémiáról beszélünk, hogy van jó pár, ahol a szabályzókat meg kell hoznunk a minőségi képzés miatt.

Melyek lesznek a következő lépések? Milyen konkrét megvalósítható terveket lát?

Nagyon konkrét stratégiai, szakmai ötletekről még nem szeretnék beszélni, hiszen az majd március 10-én fog konkretizálódni, amikor leülünk a következő évről tárgyalni a klubokkal. Az, hogy előírtuk a perceket, illetve van a magyar szabály, valamilyen szinten a jéghegynek a csúcsa. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok folyamat elindult az elmúlt két évben, hiszen annak érdekében, hogy sikeres legyen egy klub, minőségi fiatal játékost kell egy akadémiának kinevelnie. Az MLSZ-szel közösen szeretnénk azt a fajta szakmai ellenőrzéses rendszert kialakítani, aminek segítségével minél több fiatal tehetség kerül ki az akadémiákról.

Beszélt már az UEFA diplomamunkájáról, ott a hazai helyzetet írta le. Mennyire kellett még inkább szembenézni a magyar valósággal, és milyen pozitívumokat tudott megfogalmazni?

Én egyáltalán nem mondanám negatívnak, nagyon pozitív az, hogy a diplomamunkám valójában abból született, amiben hétköznap is benne vagyok. Teljesen személyes tapasztalatom volt, amit leírtam. Természetesen a jelenlegi szituációt nem olyan egyszerű előadni, hiszen van rá mondjuk egy 40 perced, hogy szóban előadd, és utána megvédd, különböző, más országokból jövő szakemberek előtt.

Érdemes az akadémiák számán változtatni?

Igen.

Milyen irányban?

A nagyon rövid és tömör válasz: mindenképpen. Az egyik meglátásom az, hogy egy akadémiával rendelkező klubnak az elsődleges feladata az, hogy gazdaságilag saját magától működjön. Jelenleg infrastrukturálisan hihetetlen akadémiákkal rendelkezünk, azonban nem minden klub tudja az akadémiájának az egész éves költségeit maga kitermelni. Ehhez az kéne, hogy minden akadémiával rendelkező klub folyamatosan játékosokat értékesítsen. Egyelőre ez nagyon nehéz, összehasonlítva akár a környező országok helyzetével. Mindenképpen remélem, hogy ez a rendszer, amit szeretnénk alakítani, hogy minden egyes, akadémiával rendelkező, vagy akadémiával nem rendelkező klub része legyen a folyamatnak, tudjanak játékosokat kinevelni, majd eladni, és valamilyen szinten, ha nem is 100 százalékban, de gazdaságilag ebből tudjanak működni.

Vannak olyan egyesületek, amelyek az elmúlt hetekben jelezték, hogy gondolkodnak akadémiákban?

Az elmúlt két-két és fél évben maximum egyet tudok mondani.

Akkor az akadémiák száma érdemben nem fog növekedni. Van olyan, amelyik megszűnhet, vagy van olyan, amelyet valahogyan érdemes újrastrukturálni?

Biztos vagyok benne, hogy van olyan, aminek az újrastrukturálásával kapcsolatban igent mondanék. Azonban azt, hogy újabb akadémia alakuljon ki, nem találom előnyösnek, és nem is hiszem, hogy megtörténne.

Inkább koncentrálódjanak a tehetségek kevesebb helyre?

Sokkal előnyösebb lenne, hogyha a legnagyobb tehetségek, akár a játékosokból, akár a szakemberekből, kevesebb akadémiában koncentrálódnának. Jelenthet problémát az, hogy túl sok az akadémiánk, de a másik gond pedig az, hogy az elmúlt években nem sikerült elég minőségi játékost kinevelnünk, aminek alapján azt tudnánk mondani, hogy két, három vagy négy akadémia gazdaságilag egészségesen működik.

Hányan vannak most egyébként a magyar akadémiákon? Játékosok, illetve szakemberek, összesen.

Történt jogszabályváltozás, úgyhogy nem szeretnék számokkal dobálózni, de azért ha akadémiánként 200-250-300 szakemberrel, játékossal számolunk, ezt felszorozva kilenccel vagy tízzel, ha már nem is kiemelt akadémiaként szerepel az Illés Akadémia, s ehhez még hozzájön a preakadémiai részleg, jó nagy szám jön ki.

Régiós összehasonlításban van-e olyan ország, amelyet érdemes követni, vagy amelyre jobban érdemes figyelni, mint a többire?

Ha megnézzük az akadémiáról kijövő játékosok számát, a beépítésüket az első csapatba, a folyamatos szerepeltetésüket, mindenképpen azt mondanám, hogy Ausztria, Szerbia, Horvátország mind olyan országok, ahol évente folyamatosan kell valamit produkálni annak érdekében, hogy a klubok működjenek. A játékosokból többen, ha nem is egyből egy top bajnokságba, de egy a top 8-as bajnokságba kerülnek, ahonnan később odaérhetnek a top 5-ös bajnokságba.

Hogyan tapasztalta az elmúlt hónapokban, években, a klubvezetők mennyire ismerték fel, hogy mekkora lehetőség van a játékosok eladásában? Akár Tóth Alex transzferének lesz-e valamiféle plusz hatása a szemléletükre?

Nem szeretnék úgy fogalmazni, hogy azért, mert megszülettek ezek a szabályok, ha mindenki ezt csinálja, tehetségeket fognak kinevelni. Minden egyes klubnak meglehet a saját gondolata, tehát meglehet a saját működési modellje, úgy gondolja, hogy nem szeretne öt magyar játékossal játszani, vagy nem szeretne a produktivitás, a megadott játékpercek elérése érdekében, folyamatosan fiatal játékosokkal játszani. Ez az ő döntése, ettől függetlenül ugyanúgy az NB I-nek vagy az NB II-nek a része lesz, csak értelemszerűen nem kapja meg azt a fajta támogatást, ami ezért jár.

Az Újpestnél jelentős változások voltak az elmúlt időszakban, a Mol lett a tulajdonos, nemrég érkezett Dárdai Pál sportigazgatóként, aki mégiscsak az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb magyar futballszakembere nemzetközi szinten, hiszen a Herthánál évtizedeket töltött, vezetőedző is volt az első csapatnál. Számít-e változásokra, vagy akár arra, hogy az Újpest meg tudja közelíteni azt a szintet, amelyről most még csak álmodnak a szurkolók, vagy akár a klub vezetője?

Mivel én nem vagyok ott a mindennapi szakmai munkában, illetve nem vagyok bennfentes, ezért ilyenfajta kijelentéseket nem szeretnék tenni, hogy hogyan alakul majd az Újpestnek a jövője. Biztos vagyok benne, hogy a magyar labdarúgásnak igenis szüksége van jó Újpestre, hiszen azért a Ferencváros–Újpest derbik mindig is kiemelkedő mérkőzések. Az Újpestnek az NB I-ben kell szerepelnie, és mindig is meghatározó csapat lesz. De az, hogy a jövőben sikeres lesz vagy nem, ebben nem szeretnék véleményt formálni. Pár napja Pali elmondta, hogy a fiatal szabályon még kicsit finomítani kéne, de a magyar szabály rendben van, ez az ő meglátásuk, illetve ez egy tökéletes példa arra, hogy van olyan klub, amelyik szeretné a saját útját járni, és ezzel nincs is semmiféle probléma.

Néhány hét múlva vele és más klubvezetőkkel is leülnek átbeszélni a tapasztalatokat.

Fontos tudni, hogy mi az akadémiákkal rendelkező klubokról beszélünk, tehát azokkal a klubokkal, ahol nincsen akadémia, nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban. Ettől függetlenül, hogyha bármilyen olyan meglátás van, most éppen Dárdai Pál részéről, akivel egyébként az MLSZ szakmai bizottságában együtt dolgozunk, természetesen megbeszéljük azt.

Összességében mennyire összetartó, vagy mennyivel összetartóbb a hazai futball közeg, mint mondjuk a 2010-es években? Emlékezhetünk 2013-ban a játékosként megfogalmazott eléggé éles kritikájára?

Akkor nem voltam itt a mindennapokban, de tényleg azt tudom mondani, ahogy említettem is, hogy vannak olyan akadémiával rendelkező klubok, ahol igenis folyamatos a szakmai eszmecsere, a nemzetközi kapcsolattartás más klubokkal, ahol tényleg azonnal látható, hogy tesznek a fejlődés érdekében, ez mindenképpen pozitív. Láthatjuk Tóth Alex példáján kívül is azt, hogy vannak olyan klubok, ahol fiatal játékosokat tudnak értékesíteni, ha még nem a top 5-ös bajnokságokba. Úgyhogy inkább pozitívan jellemezném a 2013 óta történteket, de nem lennének ilyen szabályzók, és valószínűleg én sem ülnék itt, hogyha minden tökéletesen működne.

Gondolom, ez nem is várható el, hiszen azért a kluboknak akár egymással ellentétes érdekeik is vannak, tehát nem kötelező, hogy mindenben összefogjanak.

Ez így van. Azonban azt is sokszor elmondom, hogy az akadémiarendszerben lévő kluboknak igenis kötelességük az állami támogatás miatt egyfajta rendszerben működni, annak érdekében, hogy olyan fiatal sportolókat neveljenek ki, és most nem csak a fociról kell beszélnünk, hiszen van más, akadémiával rendelkező sportág is, akik a magyar sport érdekeit szolgálják. Szerintem ez a legfontosabb, hiszen mindig az a legfontosabb, hogy a válogatott keretben hány olyan játékos van, akik ezekből az utánpótlásbázisokból került ki.

Nyilván a futball a többi sportággal nemigen összehasonlítható, de a többi sportági akadémiától tudnak-e tanulni akár módszereket vagy mondjuk elemeket átvenni?

Én kifejezetten a labdarúgással foglalkozom a Módszertani Intézetben, azonban nagyon sok olyan szabályozás történt, amit a labdarúgásból vezettünk át más labdasportágba. Beszélhetünk itt a magyar szabályról is, természetesen nem öt sportolóról, hiszen a többi labdasportágban kevesebb játékos van a pályán. Rengeteg olyan konferenciát csinálunk, rengeteg olyan sportigazgatói találkozót csinálunk, szövetségi találkozókat, amelyekkel az akadémiával rendelkező más sportágaknál is próbálunk minél nagyobb pozitív hatást elérni.

Az elmúlt időszakban sokszor volt szó az MLSZ különféle elvárásairól, illetve a sportirányítás szabályairól. Nem mindig egyértelmű talán, és a klubvezetők egy része vagy az edzők egy része sem kommunikál mindig egyértelműen ezzel kapcsolatban. Melyek a fő különbségek, mit vár el az MLSZ, mit vár el az állami sportvezetés és milyen az egyeztetés?

Az MLSZ-szel a másik legfontosabb lépés az volt, hogy elinduljunk egy közös úton, ami talán az elmúlt években nem volt annyira jellemző. Ezt arra értem, hogy amikor én 2023-ban idekerültem, az MLSZ részéről jöttem, hiszen a válogatottban voltam, jelen pillanatban is ott vagyok a válogatottnál, valamint a szakmai bizottságban is benne vagyok, arra törekedtem, hogy a Módszertani Intézettel közösen megvalósuljon egyfajta olyan szakmaiság, illetve olyanfajta iránymutatás, ami a magyar labdarúgás érdekeit szolgálja. Mi az akadémiákkal, kiemelt akadémiákkal rendelkező klubokkal foglalkozunk, illetve vagyunk kapcsolatban, ahol bevezettük azt a fajta produktivitási támogatást, hogy az állami pénznek egy részét csak akkor kapják meg, hogyha a produktivitási perceknek megfelelnek. A 2025-26-os szezontól kötelezővé vált az öt magyaros szabály. De az öt magyaros szabályon belül megmaradtak a produktivitási játékpercek. Az MLSZ pedig a 2026–2027-es szezontól vezeti be a kötelező öt magyaros szabályt, valamint azt is, hogy az öt magyar között minimum egy fiatal játékosnak kell folyamatosan játszania. Tehát ez a két szabály valójában nagyon egy irányba megy, annyi a különbség, hogy az akadémiákkal rendelkező kluboknál egy fiatal játékossal többet kell szerepeltetni, ami érthető, hiszen jóval nagyobb állami támogatást kapnak, pontosan az akadémiák miatt. Sokszor nem értettem, hogy a produktivitás működik már két éve, és még mindig voltak olyan mérkőzés utáni nyilatkozatok, esetleg félreértések, amelyek az MLSZ-szel szemben fogalmaztak meg kritikát. A mi szabályaink, a mi egyeztetett szabályaink ezek.

Az MLSZ, bár a 2026–2027-es idénytől vezeti be ezt a szabályt, már ebben a szezonban is alkalmaz ösztönzőket a támogatási rendszerében. Hosszabb távon mivel lenne elégedett? Ha ez a szabály gyakorlatilag már nem a közbeszédben, vagy nem az edzői nyilatkozatokban köszönne vissza, hanem egyszerűen csak elfogadná a rendszer? Vagy milyen előrelépést tartana ideálisnak?

Azért egy mérkőzés után, legyen az győztes, vagy vesztes, sokszor benne van az a fajta adrenalin, ami kijön belőled, hiszen ember vagy. De fontosnak tartom azt, hogy a kommunikációnak az egészséges része maradjon meg a négy fal között, az egyeztetések során. Ha bárkinek bármilyen meglátása vagy problémája volt bármelyik szabállyal, eddig még mindig meg tudtuk beszélni. Viszont nagyon fontos tudni, hogy ezek a szabályzók soha nem alakultak volna ki, hogyha a klubok saját maguktól úgy dolgoznak és úgy végzik a feladataikat, hogy jobb számokat produkálnak, mint amilyeneket az elmúlt öt-hat-hét évben láttunk.

Ami a magyar labdarúgó-válogatottat illeti, hogyan néz ki a munkamegosztás a szakmai stábon belül? Mi az ön feladata, miben tudja segíteni Marco Rossi szövetségi kapitány munkáját?

Marcót már jó ideje ismerem, aktív játékosként ismertem meg, most pedig másodedző vagyok a szakmai stábban. Próbálok nagyon sokat tanulni tőle, noha egy válogatott más, mint egy klubcsapat, hiszen nem mindennapi munkáról van szó. Igyekszem tényleg a legtöbbet megtanulni abból, hogy egy edző hogyan viselkedik a mérkőzés előtti napokon, a mérkőzés napján. Sok feladatot kapok a mindennapi edzésekben, az edzésvezetésben, illetve természetesen kikéri az én véleményemet is azzal kapcsolatban, hogyan látom az aznapi edzést, a mérkőzést, hogy látom az adott játékosnak az állapotát. Ettől függetlenül próbálom azért helyén kezelni a helyzetet, hiszen hogyha valaki két éve vagy másfél éve edzősködik egy szakmai stábban, szerintem még ne gondolja azt, hogy bármilyen meghatározó véleménye lehet.

Változott-e egyébként a viszonyuk Marco Rossival?

Azért az nyilvánvaló, hogy más, hogyha valaki játékos, meghatározó játékos, vagy esetleg csapatkapitány, illetve hogyha valaki a szakmai stábban van. Más a téma valamilyen szinten.

A játékosokkal hogyan alakult a viszony? Mennyire pikáns ez? Néhány éve még együtt zuhanyzott velük, és ugye csapatkapitányként segítette az együttest, bíztatta a társakat, de ez most egy másik szerep.

A szakmai stáb tagjaként mindenképpen azon vagyok, hogy ez a fajta kapcsolat a játékosokkal megmaradjon. Nem szeretném azt, hogy hirtelen bemegyek az öltözőbe, és elhitetem mindenkivel, hogy én vagyok a szövetségi kapitánynak a jobb vagy a bal keze. Ugyanúgy megmaradt a korrekt kapcsolat a játékosokkal, minden olyan, amit úgy gondolnak, hogy jobb lenne, hogyha így történne, vagy úgy történne, azt megbeszélem a szövetségi kapitánnyal.

A fiatalabb játékosokkal is tud olyan közvetlen lenni, mint azokkal a társakkal, akikkel együtt futballozott?

Próbálok a fiatal játékosokkal is ugyanolyan kapcsolatot kialakítani, hogy érezzék azt, hogy mit jelent a magyar válogatottban ott lenni. Sokkal inkább próbálok egy olyanfajta támogatást, vagy egy olyan fajta önbizalmi pluszt adni, amivel nem azt érzik, hogy ha játéklehetőséget kapnak, megfelelési kényszer van rajtuk, ami esetleg a játékosnak a teljesítményére rámegy. Mind az idősebb, mind pedig a fiatal játékosokkal azon vagyok, hogy segítsem a felkészülésüket, illetve azt, hogy jó teljesítményt tudjanak nyújtani.

Összességében máshogy kell velük kommunikálni, máshogy kell beszélni, mint mondjuk a 28-30 éves játékosokkal? Tehát egy mondjuk tíz évvel fiatalabb, a húszas évei környékén járó fiatal válogatottba bekerült kerettaggal, tehetséggel máshogy beszél?

Ez egy nagyon jó kérdés, jó 15 évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy azért az idősebb játékosokkal az ember máshogy viselkedik, mint mondjuk a fiatal játékosokkal. Azonban most már új generációkról beszélünk, az is egy óriási feladat, hogy megérteni őket. Egy mostani fiatal játékossal már nem biztos, hogy tudnál úgy viselkedni, mint 15 évvel ezelőtt.

Nem feltétlenül érdekli őket a tekintély, vagy az, hogy a másik mit ért el, gondolom.

Nem is ezt mondanám, hanem egyszerűen máshogy gondolkoznak, más az intelligencia, máshogy figyelnek meg dolgokat. Nagyon sokszor észrevettem, amikor én fiatal voltam, egy mérkőzés előtt milyen fajta drukk, vagy milyen fajta nyomás volt bennem. Most pedig észreveszem azt, hogy ugyanolyan, sőt nagyon sokszor sokkal jobb teljesítményre képesek egy teljesen más felkészülési formában, vagy másféle felkészülésben, igen.

Egyébként a módszertani sportintézeti munkája mennyire hathat a válogatottbeli sikerességre, munkára, akár hosszabb távon milyen reményei vannak?

Nekem nagyon pozitív az, hogy a karrierem után láthatom a labdarúgást mind a pályán, a pálya szélén, illetve a pályán kívüli folyamatokat is. A kérdésére válaszolva, nagyon remélem, hogy minél több Tóth Alexhez hasonló fiatalt sikerül kinevelnünk a magyar válogatott számára, és ahogy említettem is, ez az elsődleges cél. Ha van rá lehetőség, fontos a külföldre igazolás, de ez csak akkor történjen meg, ha tényleg van valamiféle sportszakmai értéke, és az később a magyar válogatottnak az előnyére válhat.

Amikor éppen a klubszezon meccsei tartanak, hány mérkőzést tud megnézni egy hétvégén?

Nagyjából próbálok 3-4-5 mérkőzést folyamatosan követni. Többen vagyunk a módszertani intézetben, ahogy lezárul az utolsó mérkőzés a hétvégi fordulóból, már jön a produktivitási táblázat, illetve jönnek a fiatal játékosok, a magyar játékosok szerepeltetésével kapcsolatos adatok.

Mennyire követik a topligákban, vagy akár más erős bajnokságokban szereplő magyar játékosoknak a mérkőzéseit? Akár Sallai Rolandét a Galatasarayban.

Természetesen, most már Sallai Rolandnak a mérkőzéseit is folyamatosan követhetjük. Ahogyan Milosnak és Szobónak a mérkőzéseit, aztán a Bundesliga-mérkőzéseket, Wili, vagy esetleg Gula mérkőzését, Schäfer Andrisnak a mérkőzéseit, teljesen egyértelmű, hogy ezt folyamatosan követjük. Egy hétvége részben abból áll, hogy az NB I/NB II meccseit követem az egyik munkámból kifolyólag, másrészben a válogatott érdekében.

A klubmeccsek után esetleg vannak üzenetváltások a gratuláción túl, hogyha Szoboszlai Dominik kiválóan játszik, gólt szerez, vagy valaki más a külföldön játszó válogatottak közül remekel? Willi Orbán is a Bundesligában az egyik legmeghatározóbb középhátvéd évtizedes szinten. Azon túl, hogy gratulál nekik, szoktak szakmailag is mondjuk néhány gondolatot váltani, eszmecserét lefolytatni?

Magamból kiindulva, egy olyan héten, amikor 2-3 mérkőzés van, nem biztos, hogy arra van szüksége egy játékosnak, hogy Szalai Ádám valamiféle szakmai meglátást küldjön. Próbálom be is tartani, mert hogyha nekem valaki a mérkőzések után szakmai meglátásokat küldözgetett volna, nem biztos, hogy pozitívan kezelem. A gratuláció természetesen benne van, de az sem úgy, hogy minden egyes mérkőzés után gratulálok, mert Szobónak vagy Milosnak vagy Salának kétnaponta kéne gratulációt írnom. Vannak természetesen üzenetváltások, minden rendben, minden oké, gratulálok, így tovább, de biztos vagyok benne, hogy nem ez a fő igényük, hogy ilyen üzeneteket írogassak.

Szoboszlai Dominik most már holtversenyben a világ 25. legértékesebb játékosa, a Transfermart német szakportál értékelése, összegzése szerint, de hova juthat még? Milyen karriert lát előtte? Egy 25 éves játékosról van szó, aki most már a Premier League-ben és a Liverpoolban is a legjobbak közé tartozik.

Szerintem erről már olyan sokat nem kell elmondani, mindenki tisztában van Szobinak a képességeivel, aki a Liverpool meghatározó játékosa, aki ott folyamatos játéklehetőséghez jut, arról sok okos dolgot már nem tudok elmondani.

Marco Rossi azt mondta néhány éve, hogy Luka Modrić szintjét is elérheti, de azért tegyük hozzá, hogy Luka Modrić 40 éves koráig a top futballban volt és van, még most is a Milanban játszik, a Realnál töltött évei pedig szenzációsak voltak a tottenhames korszak után.

Ez így van, de azért előre megmondani, hogy melyik játékos hány éves koráig tud futballozni, nem egyszerű. Ettől függetlenül még egyszer csak ugyanazt tudom elmondani, hogyha valaki 25 évesen ,vagy még fiatalabban, ha Milosról is beszélhetünk a Premier League-ben játszik, vagy Saláról is beszélhetünk, aki a Bajnokok Ligájában a Galatasarayban meghatározó játékos, illetve hallgatunk egyéb pletykákat is róla, ők mind a magyar labdarúgásnak az értékei. Olyan játékosok, akiknek a teljesítménye az magáért beszél.

A magyar válogatottat tekintve nem is annyira fontos kérdés, hogy mondjuk Szoboszlai Dominik marad a Liverpoolban, vagy esetleg idővel majd új klubja lesz, és nem olyan nagyon sok klub pályázhat rá?

Nem akarok különböző klubokat mondani, de ahogy ön is elmondta, most az, hogy a Liverpoolban vagy egy nem tudom melyik klubban fog szerepelni, szerintem a magyar válogatottnak az előnyére lesz, így is, úgy is.

Mennyire kérnek tanácsot a válogatott ászai öntől, az előző csapatkapitánytól? Jelenleg Szoboszlai Dominik tölti be ez a posztot, azt látjuk, hogy minden mérkőzésen irányítja a társakat, és akár 3-4-5 poszton is játszik egy meccsen belül, de mennyire kéri ki az ön véleményét akár?

Akik már jó ideje benne vannak a válogatottban, illetve ott vannak a válogatott környékén, mint meghatározó játékosok, szerintem már tudják, hogy milyen szituációkban mi a legfontosabb, hogyan kell reagálni dolgokra. Természetesen, hogyha esetleg kikérik a véleményemet, akkor mindig készségesen ott vagyok és segítek, de ahogyan ön is említette, azért jóval több olyan játékosunk van, akik elit bajnokságokban szerepelnek, ők azért tudják, hogy az adott szituációban hogy kell dönteni.

Az öltözői hangulat alakításában mennyire kell a csapatkapitánynak meghatározó szerepet betölteni? Mennyire jó az, hogyha tényleg egyértelmű vezér, vagy az a szerencsésebb, hogyha több hangadó, több meghatározó játékos mondja el a véleményét?

Én ezt talán nem is annyira hegyezném ki, hogy azért, mert valaki csapatkapitány, vagy rajta van a karszalag, neki kéne folyamatosan hangoskodnia, vagy irányt mutatnia. Szerintem mindig is a legfontosabb az, hogy legyen a csapatban olyan két-három-négy olyan játékos, akik már több ideje ott vannak a válogatottban, akik meghatározó egyéniségek, mind a pályán, mind a pályán kívül, és akkor minden a helyén működik.

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt is nagyon sok adat állt már a rendelkezésünkre, de most a mesterséges intelligencia felfutásának gyorsulásával rengeteg adat ömölhet a válogatott stábra is. Hogyan kezelik ezt?

Igen, rengeteg az adat. De ott vannak az adatelemzőink, akik pontosan tudják már, hogy mik azok a konkrét adatok, amikre a szakmai stábnak szüksége van, mik azok a konkrét adatok a mérkőzések előtt, amelyeket a játékosokkal meg szeretnének osztani különböző megbeszéléseken. Nem biztos, hogy túl előnyös, hogyha 25-30-40 percet ülnek benn a játékosok, és utána mennek ki a pályára, úgyhogy az adatelemzők feladata az, hogy minél rövidebben, minél tömörebben és célratörőbben jelenítsék meg azokat az adatokat, amikre szüksége van egy csapatnak.

Egy szakmai stábnak a döntésekben mennyire érdemes az adatokra és mennyire a szubjektív képre hagyatkozni? Hogyan tapasztalta?

A szövetségi kapitánynak a tapasztalata is előnyös, ő már akkor is edző volt, amikor még nem volt ilyen adatmennyiség, és most pedig, amikor ilyen adatmennyiség van, egyensúlyba tudja hozni azt, hogy mi az, amire támaszkodni szeretnénk, vagy mi az, amire nem. Marco Rossinál, szerintem óriási előny, hogy mind a két időben lehetett edző vagy szövetségi kapitány.

Lát-e egyébként valamilyen olyan trendet, amely a következő években a futballvilágban nagyon meghatározó lehet bármilyen részterületen, és mondjuk most még nem nagyon látjuk a jeleit, vagy csak az első jeleit vesszük észre?

Sok véleményt olvasgattam, meg nézegettem, hogy hogyan lehetne a mérkőzéseket még izgalmasabbá tenni, azért mostanában már eléggé kiegyensúlyozottak, és egy-egy szituáció tud mérkőzést dönteni. Biztos vagyok abban, hogy annak érdekében, hogy még érdekesebb legyen a nézők számára egy futballmérkőzés és még több gól szülessen, fognak történni újítások.

Mennyire hiányzik maga a játék? Ha a játékos karrierjére visszatekint, mennyire van nosztalgia érzése, és egyáltalán egy-egy edzés, egy-egy mérkőzés közben mennyire ugrik be az, hogy milyen jó lenne, hogyha most a pályán lenne. Egyáltalán van-e ilyen?

Természetesen. Azért a mindennapjaimban nincs, de hát a labdarúgást azért is hagytam abba, mert éreztem, hogy most elég volt. Azonban, hogyha ott vagyok a pálya szélén, akkor ez mindenképpen előjön, az emberben érződik, hogy mi lenne, ha most még tudnék pár mérkőzést játszani. Próbálom a felesleges energiámat a futással levezetni, illetve azzal levezetni, hogy a kreativitásomba átvinni, hogy minél több olyan gondolat szülessen, amivel tudok segíteni a magyar sportnak.

A futással egyébként mennyi tartható fel abból az erőszintből, abból az állóképességből, amennyi mondjuk a profi évei végén megvolt?

Sok. Én próbálom minden nap úgy indítani a napomat, hogy futok, és megmondom őszintén, hogy amikor még játékos voltam, talán nem voltam annyira tisztában, hogy az erőnléti dolgaimat hogyan tudom még jobban felfejleszteni, hiszen akkor mindig erőnléti edzővel dolgoztunk, folyamatos játszottuk a mérkőzéseket, megvolt a megfelelő erőnlét. Azonban most, amikor az ember saját maga próbálja fejleszteni, azért sokkal jobban képbe került, hogy valójában mikre vagyunk képesek a saját erőnlétünkkel kapcsolatban.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos mutatókban akár jobb, mint három éve?

Ezt nem mondanám, de egy mérkőzésen futottam, mondjuk, 10-11-12 kilométert, most van olyan nap, amikor ennek a dupláját is lefutom. Lehet, hogy játékosként nem voltam ezzel tisztában, nem kellett futnom egy mérkőzésen 22-23 kilométert, de most érzékelem azt, hogy semmi akadálya nincsen, hogyha az ember folyamatosan fusson.

Most ugye többfajta munkája van, ezek valamennyire össze is függenek, de hosszabb távon hogyan látja a karrierjét? Inkább edzőként, inkább sportvezetőként, vagy valamilyen más szerepben szeretne érvényesülni jobban?

Ez az a kérdés, amire nem tudok válaszolni, hiszen ahogy említettem, hálás vagyok, hogy folyamatosan tanulhatok, és folyamatosan új dolgokat láthatok, mind a szakmai részben, mind a stratégiai részben, mind a felkészülésben, mind a kommunikációban. Biztos vagyok benne, hogy fog majd egy olyan pont jönni, amikor el kell döntenem, hogy melyik irányba szeretnék konkrétan továbbmenni.

Hogyha 2026-ról beszélünk, kialakult már a magyar labdarúgó-válogatott éves programja. Nem lehet elfelejteni azt sem, hogy nyáron lesz egy csúcsesemény, a világbajnokság, amelyre a magyar válogatott nem jutott ki. Mi mindenre lesz ideje, energiája még 2026-ban?

Az egyik legfontosabb az, hogy a magyar válogatottal a Nemzetek Ligájában jól szerepeljünk. Amikor az A-divízióban szerepeltünk folyamatosan, óriási dolog volt, és nagyon remélem, hogy oda vissza fogunk jutni.

Akár ebben a sorozatban?

Én nagyon remélem, ez mindenképpen cél kell, hogy legyen- Illetve, ahogy egy másik korábbi kérdésére is említettem egy olyan konkrét stratégiát kell, hogy alakítsunk a jelenlegi szabályok mellett, ami még jobb a játékosoknak, a fiatal játékosoknak a kinevelése, illetve a minősége érdekében.

A világbajnokságból mennyi tapasztalatot lehet meríteni? Azt gondolom, hogy nézi majd a világbajnoki meccsek egy részét vagy nagyobb részét, az alapvető, már csak érdeklődésből is, de milyen szakmai tapasztalatokra lehet ez jó?

Ha a nagyon őszinte válaszomat szeretné hallani, pontosan a vb-selejtezőknek az eseményei miatt lehet, hogy kevesebb mérkőzést fogok nézni a vb-ből, hiszen az, hogy nem sikerült a vb-rájátszásra odakerülni, mindenképpen nagyon meghatározó pont a karrieremben, mind játékosként, mind már nem játékosként. Azonban biztos vagyok, hogy pár mérkőzést fogok nézni, de nem vagyok benne biztos, hogy egy válogatott mérkőzésen, ahogy említettem is, amikor ilyen kevés idő áll a rendelkezésre, sok olyan új szakmai dolgot tud látni az ember, mint mondjuk egy klubcsapatnak a folyamatos felkészülésében, a mérkőzésein. Ettől függetlenül, természetesen, követni fogok meghatározó fontos mérkőzéseket.