A jövőben egy művészkamara létrehozása révén kellene szabályozni a színházi világban a hatalmi visszaélések eseteit – egyebek mellett erről is beszélt Rudolf Péter az InfoRádió Aréna című műsorában. A Vígszínház igazgatója annak kapcsán fejtette ki a véleményét, hogy a napokban elődje, Eszenyi Enikő egy nyílt levélben kért bocsánatot az igazgatói ciklusa alatti történésekért.

Rudolf Péter ebben a kérdésben nem az „új idők új dalai” megközelítést vallja a magáénak, hanem azt az álláspontot képviseli, hogy egy rendező úgy adjon instrukciót, hogy a vele szemben álló „olyan ideg- és elmeállapotba kerüljön egy jól megbeszélt, szofisztikált elemzés végeredményeként, amit elvár, és nem feltétlenül egy hisztérikus hangulatnak kell megszülnie az elvárt végeredményt”.

Eszenyi Enikő nyílt levelében így fogalmaz: „...megértettem, hogy semmilyen művészi eredmény nem ér annyit, hogy közben emberek sérüljenek vagy megalázva érezzék magukat”. Lehet azonban azt is gondolni, hogy valamit valamiért, és egy megalázást elszenvedett színész az előadás végén mégis learatja a babérokat, tapsot kap, sikert ér el. Rudolf Péter viszont nem ért egyet ezzel, és nagyon rossz gondolatnak tartja. Mint fogalmazott, a színészet és a rendezés is egy szakma, aminek megvannak a maga törvényei. Természetesen olykor meg kell teremteni éles helyzeteket, ha azt az adott darab megköveteli, de úgy véli, ezt az állapotot nem lehet hiszterizálással elérni.

A Vígszínház igazgatója szerint sokféle úton-módon lehet hozzányúlni egy-egy történethez, rengeteg rendezői módszer létezik. Van olyan színész, aki ezt elviseli, alkalmazkodik, más viszont nem viseli el, és összetörik. Ugyanakkor olyan is van, akinek éppen az a jó lelkiállapot a szerepe miatt, ha összetörik, mert abból tud építkezni. Rudolf Péter azonban azt gondolja, mégiscsak kordában kell tartani ezeket a megnyilvánulásokat, indulatokat.

Mint mondta, gyakran előállhatnak speciális helyzetek, és „nem jó, ha olyan emberek ítélkeznek, akik még életükben nem láttak színházi próbát”. Számára is nagy kérdés, meddig lehet elmenni munka közben, de hangsúlyozta: vannak bizonyos határok, amelyeket nem szabad túllépni.

Próba, munka közben olyan idegállapotok is teremtődnek, amikor érezhetően nagy a feszültség, de ez semmi esetre sem vezethet hatalommal való visszaélésekhez, Rudof Péter szerint nem lehet egyenlőségjelet tenni a kettő közé.

A hasonló szituációk elkerülése érdekében Rudolf Péter már évekkel ezelőtt előállt azzal, hogy kamarai törvényt kellene alkotni. Érvelése szerint egy művészkamara adhatna engedélyt arra, ki dolgozhat a szakmában, illetve csak azok léphetnének erre a pályára, akik tagjai ennek a szervezetnek. Ha pedig létrejön ez a kamara, az adott esetben működtethetne egy etikai bizottságot. Ahogy a Kossuth-díjas színész, rendező fogalmazott, egy ilyen bizottság nyilván „csak olyan emberekből állhat, akik már voltak életükben próbán”.

Rudolf Péter szerint az etikai bizottság dönthetne a hozzá érkező sérelmek ügyében, többféle szakmai, erkölcsi szempont alapján mérlegelve.

Egy ilyen döntés hasonló a bírósági tárgyalások ítéleteihez, amelyeket csak nehezen lehetne megkérdőjelezni.

A Vígszínház igazgatója szerint ezzel sokkal jobb, tisztább és igazságosabb helyzet teremtődne, mint a mostani, „ami biztos, hogy nem jó”.

Úgy véli, ha feláll egy ilyen etikai bizottság és lesz egy etikai kódex, akkor adott esetben lehet azt mondani, hogy XY valamilyen súlyos cselekedetével elérte azt, hogy két évig nem dolgozhat a szakmában. Ha ugyanis az említett kamara visszavonja az engedélyét, akkor biztosan nem kaphat szereplési, rendezési lehetőséget. Aztán két év múlva akár vissza is térhet az illető, ha ezt a bizottság jóváhagyja. Az megint más kérdés, hogyha az ilyen eltiltott személyekkel szemben ismétlődően merül fel komoly probléma a színházon belül.

Rudolf Péter szerint az adott személytől és esettől függ, hogy ki kívánja őt alkalmazni és ki nem. „Onnantól kezdve viszont senki egy rossz szót nem szólhat arra, aki esetleg alkalmazza, hiszen az a dolognak a lényege, hogy lejárt az eltiltása” – magyarázta a színházigazgató. Mint mondta,

az nem jó, hogyha nincs semmilyen döntés, és „valamilyen politikai vagy kapcsolati háló logikája szerint valaki itt-ott azért mégiscsak tud rendezni, vagy éppen ellenkezőleg: soha többé nem tud rendezni”.

Rudolf Péter szerint „ez így nem tisztességes”. Ugyanakkor azzal is egyet tud érteni, hogyha valaki ismétlődően visszaél a hatalmával vagy egyéb módon árt egy közösségnek, akkor vele szemben születhet „vadabb döntés is”.

A cikk Kocsonya Zoltán interjúja alapján készült. A teljes beszélgetést alább megnézheti, meghallgathatja.