A nyilvánosság egy nagyon nagy szeletét foglalja el a magyar kormány majdnem teljes egészének látogatása az amerikai elnöknél. Hasonlítható valamihez a Fehér Házban hivatalos minőségben mozogni meg tárgyalni?

Különleges élmény, az biztos, különösen annak fényében, hogy amióta Donald Trump másodjára is elfoglalta a Fehér Házat, megválasztották az amerikai választópolgárok, milyen európai vezetők milyen kontextusba jutottak be a Fehér Házba és milyen lehetőségeik voltak, az a pálya, ami Magyarország számára kinyílt, hogy stratégiai megállapodást tud megkötni az Amerikai Egyesült Államokkal, szerintem páratlan európai összehasonlításban is. Voltak európai vezetők a Fehér Házban, bizonyos kérdésekről egyeztettek az amerikai elnökkel, de ilyen szisztematikus előkészítő munka utáni látogatás, ami egy ilyen komplex megállapodáscsomagnak a politikai jóváhagyásával ért véget, még nem volt. Úgyhogy ilyen értelemben ez egy európai számára mindenképpen páratlan.

Az a menetrend, hogy előbb kitárgyalják, és utána a legfelsőbb vezetők leütik, vagy Donald Trump stílusa ebben is hozott változást?

Nem, a menet ugyanaz. Orbán Viktor miniszterelnök úr már hónapokkal ezelőtt beszélt, hogy a mi célunk egy ilyen stratégiai megállapodás kitárgyalása az amerikaiakkal, és a két külügyminisztérium nagyon komoly munkájának eredményeképpen úgy tudott az elnök és a miniszterelnök a tárgyalóasztalhoz ülni, hogy megvoltak a pontok, megvoltak az ügyek, megvoltak a megoldási javaslatok, és meg kellett beszélni ennek a politikai összefüggéseit, és az Amerikai Egyesült Államok elnökének rá kellett bólintania. Ő maga számolta, hogy 5-6 – attól függ, hogyan számoljuk – magyar kérés volt, és akkor mondta, hogy Viktor 1-0, 2-0, 3-0, 4-0, és akkor a pontokat sorban hagyta jóvá.

Hány pontot vitt a magyar kormány?

Attól függ, hogyan szálazzuk szét a dolgokat. A mi megközelítésünk egy akut ügy megoldása volt, ez az Oroszországgal szemben bevezetni kívánt energetikai szankciókkal kapcsolatos mentességkérés. Ez egy olyan akut ügy, ami időközben jött föl, ez nekünk nyilván stratégiai prioritás volt. Emellett az energetikai együttműködések általában, különösen nukleáris energia tekintetében voltak rendkívül fontosak. Annak is nagyon sok leágazása volt, mert a Biden-kormány utolsó „szeretetcsomagjának” egyik eleme volt egy Paks II építését megnehezítő amerikai szankció bevezetése, ennek a feloldása is az energetikai együttműködés része volt, illetőleg új típusú nukleáris együttműködések megkezdése. Ezenkívül a gazdasági együttműködések – amerikai befektetések hogyan érkeznek a térségbe – katonai együttműködések, ott is blokkolás alatt álltunk a korábbi adminisztráció részéről, de bizonyos technológiai és fegyverzeti együttműködésben, űrkutatással kapcsolatos együttműködésben már az új adminisztráció hivatalba lépése után voltak előrelépések. A HUNOR program és az űrállomáson járt magyar űrhajós is ezen együttműködés keretében került a világűrbe, ezt az űripari együttműködést szerettük volna folytatni. A pénzügyi védőpajzs kitárgyalása is fontos ügy volt, és talán a végére hagytam a legfontosabbat: nekünk az, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke aktívan dolgozik az orosz–ukrán háború lezárásán annak ellenére, hogy mindkét fél vonakodik a tárgyalóasztal mellé ülni, és az európai szereplők is a háború folytatása és elmélyítése mellett érvelnek, stratégiailag kulcsfontosságú, és ezt szerettük volna egyértelművé tenni a tárgyalások során, hogy szerintünk ez a jó megközelítés, és ezt folytatni kell. Nyilván, amit Magyarország ez ügyben meg tud tenni, azt meg is fogja tenni.

Milyen hozzáállással kell Donald Trumppal tárgyalni, aki nyilvánvalóan üzletember, egy magyar kormányfőnek, aki viszont nem egy üzletember. El kellett sajátítani valami más hozzáállást?

Nem. Egy olyan időszakba lépünk bele, amikor az országok közötti megállapodások a továbbiakban nem technikai szintű megállapodások és nem bürokraták által kitárgyalt megállapodások, hanem politikai vezetők által kitárgyalt politikai megállapodások, ahol kulcsfontosságú szerepe van a két vezető közötti személyes viszonynak. És ez nemcsak a keleti világban van így, ahol korábban is így volt, hanem a nyugati világban, amit a hidegháború lezárása után a technokrata, bürokratikus, nemzetközi együttműködés jellemzett, ott egy politikai együttműködés lép ennek a helyére, és a nyugati világon belül is a vezetők közötti személyes viszony és megértés kulcsfontosságúvá válik. Annak van döntő jelentősége, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Orbán Viktor 2016 óta épít egy politikai együttműködést. Ami most tetőpontot tudott elérni annak eredményeképpen, hogy vissza tudott térni a Fehér Házba, és most már jobban ura a saját adminisztrációjának az amerikai elnök, mint korábban volt. Mondjuk nekem az egy meglepő és nagyon fontos dolog volt, hogy én nem láttam a liberális deep state-et a megbeszélésen jelen.

Miben nyilvánult volna ez meg?

Valószínűleg megpróbálták volna megfúrni a megállapodást. Ennek ellenkezőjét láttam, Donald Trump munkatársai, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke, a külügyminiszter, a kereskedelmi miniszter és a többi tárgyaló fél is mind nagy megbecsüléssel volt Magyarország irányába, és arról győzködték az elnököt, hogy szerintük fontos az Amerikai Egyesült Államoknak ez az együttműködés és a magyar–amerikai stratégiai kapcsolatrendszer. Ez mondjuk pár évvel ezelőtt, az előző Trump-adminisztráció alatt nem pontosan így volt.

Akkor mostantól kezdve úgy kell elképzelni, hogy erős vezetők nagy stratégiákban állapodnak meg és az adminisztrációk végrehajtják?

Ez lenne az ideális helyzet.

Mi hiányzik hozzá?

Most úgy tűnik, hogy az amerikai oldalon, meg a magyar oldalon is rendben vagyunk. Azért ellenérdekelt felek vannak, az elmúlt napok nemcsak arról szóltak, hogy a liberális sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy ez egy komoly politikai siker Magyarország és a magyar miniszterelnök számára, és jó megállapodást kötött Donald Trumppal, hanem arról is szólt, hogy sorban hangot adtak az egyet nem értésüknek azok, akik szerint ennek nem így kellett volna bekövetkeznie. Azért az Európai Bizottság is kimutatta a foga fehérjét, jelezve, hogy ők az egyik tagországuk problémájával nem kívánnak úgy foglalkozni, ahogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke foglalkozott, hanem továbbra is mindenre és mindenkire kiterjedő szankciókat akarnak bevezetni Oroszországgal szemben, akkor a magyar ellenzék, amelynek én nem igazán értem a pozícióját, mert ez egy olyan ügy, ami szerintem pártpolitikai logikán túl kellene, hogy mutasson, mert ez egy nagy megtiszteltetés Magyarországnak, hogy így fogadják az ország küldöttségét a Fehér Házban, függetlenül attól, hogy hogy hívják a miniszterelnököt, ennek ellenére nekirongyolt ennek a megállapodásnak, pontosan úgy, ahogy a brüsszeli kottából ezeket kiolvashatjuk, és ha hallgatjuk Ukrajna elnökét, azért Kijevben sem bontottak pezsgőt. Tehát több irányból, több megközelítéssel, fenyegető hangon megpróbálják ezt az együttműködést aláásni, és ezt a megállapodást semmissé tenni. Azzal nem ért véget a politikai feladat, hogy megkötöttük ezt a megállapodást. Ez egy majdnem egy évig tartó előkészítő munka eredményeképpen egy komoly siker, de ezt a sikert, meg ezt az eredményt, ami fontos Magyarország és a magyar emberek számára, a következő hónapokban meg kell védenünk, mert bizony olyan a nemzetközi helyzet, hogy vannak azok, akik ennek a megállapodásnak ellene fognak menni.

Egy kétoldalú megállapodást van módja bárkinek semmissé tenni? Kinek van hozzá ereje?

Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés. Én egy dolgot látok, tehát hogy az európaiak és az ukrán vezetés mindent megtettek korábban is annak érdekében, hogy ez a megállapodás ne jöjjön létre, vagy ne így jöjjön létre. És az elnöki adminisztráción belül is van még a liberális deep state, ezt maguk az amerikaiak is elismerik, amely szerint az orosz–ukrán háborút nem lezárni kéne úgy, ahogy azt Trump elnök úr szeretné, hanem a bideni stratégiát kellene folytatni. Ez egy valódi konfliktus. Ez egy élő vita belül is, az amerikaiakon belül, és Európában ez az általános álláspont. Mi itt kisebbségben vagyunk a békepárti megközelítésünkkel. Én azt látom, hogy ők is az elmúlt hónapokban mindent megtettek. Volt itt minden, dezinformáció, sajtótámadás, a szankciók alóli mentességgel kapcsolatos kérdések nem azért merültek föl a nemzetközi sajtóban, és nem azért lett ilyen magas ennek a találkozónak a ténye, mert a magyar vagy az amerikai fél ezt szerette volna, hanem azért, mert a liberális sajtó, ami egyébként a háborúpárti politikát viszi, aminek része az Oroszországgal szembeni szankcióknak a fokozása, erre élezte ki a tárgyalásokat. És azért beszélt az előtte lévő egy hétben mindenki erről, mert ez volt a háborúpárti kánonnak a kérése: akkor most eldől, hogy a magyar békepárti megközelítés összeomlik-e, megfizeti-e az árát, vagy nem. Szerencsére jól sült el a dolog, mert az Amerikai Egyesült Államok vezetése kitartott amellett a megközelítés mellett, hogy ők egy komplex, összetett diplomáciai műveletsor eredményeképpen rá akarják venni mind az oroszokat, mind az ukránokat a vérontás befejezésére, de nem akarnak olyan döntéseket hozni, ami árt a saját szövetségeseiknek.

Arról is meg van győződve Donald Trump, hogy a szankciók nem jó eszközök, vagy mi egy kivétel vagyunk mi Magyarország a földrajzi elhelyezkedésünk miatt?

Én azt látom, hogy az amerikaiak hisznek abban, hogy lehetséges azt a háborút lezárni. Szent meggyőződésük, hogy ez a háború nem tört volna ki, ha nem Biden az elnök, hanem Trumpnak hívják az elnököt. És hisznek abban is, hogy noha már ez a hiba bekövetkezett, és hagyták a háborút kitörni és majdnem négy évig ilyen véres formában folyni, lehetséges ennek a háborúnak a lezárása. Azt senki sem állítja, ők sem gondolják, hogy ez egyszerű, látják a nehézségeket és a buktatókat, de hisznek abban, hogy ez lehetséges, és ennek az előfeltétele a folyamatos kapcsolat az amerikai és az orosz fél között. Például nagyon optimistán nyilatkoztak a Magyarországra tervezett orosz és amerikai elnöki találkozó kapcsán, azt mondják, hogy zajlanak az előkészítő tárgyalások, és amikor itt van az ideje, akkor meg fog történni ez a békecsúcs Budapesten. Szerintem ez a legfontosabb. Hogy egyébként mit javasolt a magyar miniszterelnök a béketárgyalások kapcsán, és mit mondtak az amerikaiak, erre nekünk nincs mandátumunk nyilvánosság előtt beszélni, de azt tudom mondani, hogy beszélt a két vezető erről, egyébként rendszeresen beszélnek ezekről a kérdésekről telefonon is, illetőleg most volt lehetőség személyesen is egyeztetni, és a mi szándékunk a napnál is világosabb, mi szeretnénk elősegíteni ennek az amerikai–orosz megállapodásnak a létrejöttét, mert azt gondoljuk, hogy ez közelebb visz minket a béke ügyéhez.

Nem kell attól tartani, hogy Donald Trump egy nap úgy ébred, olyan jelentéseket kap, úgy változik meg a világ, hogy megint azt mondja, hogy a szankciók a jó eszközök, és nálunk sokkal nagyobb szereplőket is képes megszakítani?

Stratégiai nyugalmat javaslunk ebben, mert ha valaki csak a napi nemzetközi sajtóhíreket figyeli, akkor el fog veszni a részletekben. Nem fog tudni kiigazodni, mert egyik nap pozitív hírek jönnek az amerikai–orosz együttműködésről meg tárgyalásokról, a következő nap meg negatívak, aztán meg megint pozitívak, aztán megint negatívak.

Donald Trump bejelent egy szankciót, majd határidőt szabnak. Megint bejelent egyet, megint határidőt szab.

Igen, és ez így fog történni a következő időszakban is. Azt javaslom mindenkinek, készüljön fel, hogy ez így lesz. Ez az, amikor nemcsak eufemizmusokat használok, megszépítő körülírásokat, hanem valódi helyzetleírás az, amikor azt mondom, hogy egy bonyolult, összetett, komplex diplomáciai műveletsort hajtanak végre az amerikaiak, amiben van spontán elem is, de rengeteg tudatos és tervezett és időzített elem van, amelynek mind abba az irányba mutat az a célja, hogy mind az oroszokat, mind az ukránokat rávegyék arra, hogy változtassanak a mostani megközelítésükön, mert mind a ketten hiába beszélnek arról, hogy ők békét szeretnének, mindkettőjüknek vannak érveik a háború folytatása mellett. Személyesen hallottam tőlük én is, amikor a magyar miniszterelnököt elkísértem. Ezért nem lesz egy gyerekjáték a béketeremtés, de az amerikai pozíció ilyen. Amit a többi országnak figyelembe kell vennie, hogy nem lehet ugrabugrálni. Ha a nagy stratégiát ahhoz igazítjuk, hogy mi hangzott el hétfőn, akkor falnak fogunk menni kedden. Ha ahhoz igazítjuk, hogy mi hangzik el kedden, akkor lehet, hogy falnak fogunk menni csütörtökön. A stratégiai célok mentén higgadtan és minden szereplővel folyamatos egyeztetésben állva kell mozognunk, nemcsak a következő napokban, hetekben, hanem hónapokban, években, évtizedekben, mert ilyen lett a világ körülöttünk, és aki ezt nem ismeri fel, nincsenek meg a képességei, személyi és politikai képességei ilyen típusú politizálásra, az el fog bukni. A mai beszélgetésünk nem a magyar ellenzékről szólt, de szerintem a magyar ellenzéknek és a magyar ellenzék mostani vezetőjének a személyes és politikai képességei tökéletesen alkalmatlanok az ilyen típusú helyzetnek a kezelésére. Amikor azon gondolkozunk, hogy milyen világ vár ránk a következő évtizedekben, akkor azon is kell gondolkodni, hogy milyen típusú, képességű politikai vezetők, akik ebben a világban navigálni tudnak és az országot a győztes pályára tudják állítani, és nem futnak bele brutális zsákutcákba, illetőleg aknákba. Ez is a következő hónapokban a magyar politika egyik kulcskérdése lesz, ezt csak mint zárójel nyitottam meg, de szerintem ez a mostani tárgyalásoknak is ez az egyik legfontosabb tanulsága és tapasztalata.

Ennyi év személyes viszony után vannak abban a helyzetben, hogy tudják a magyar kormányban, hogy milyen srófra jár Donald Trump agya, vagy nem ez a fontos?

A magyar miniszterelnök, illetőleg azok a kormányzati szereplők, akik foglalkoztak az amerikai politikával, meg az amerikai jobboldal megértésével, tisztában vannak azzal, hogy az amerikai republikánus oldalnak mik a szándékai, hogyan akarják megújítani a saját országukat, és mik azok a legfontosabb célkitűzések, amelyeket mindenképpen el szeretnének érni. Ezt tudjuk. Ezzel kapcsolatban van egy közös beszélgetés is a civilizációs kihívások egy részéről, a migráció kérdéséről, a családpolitikáról, a keresztény örökség kérdéséről. Én azt gondolom, hogy Európán belül Magyarországon van a legnagyobb tudás az ügyben, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi vezetése és a mögötte álló republikánus jobboldali intellektuális kör hogyan gondolkodik. De nekik az első és legfontosabb a saját országuk és a saját országuk sikere, mint ahogy nekünk is az első és legfontosabb saját országunk és a saját országunknak a sikere. És ők egy olyan külpolitikát szeretnének folytatni, amelyben az amerikai nemzeti érdek az első. Mi pedig egy olyat, amiben a magyar nemzeti érdek az első, és ezt a kettőt kell összehangolni. Tehát önmagában az, hogy valaki tudja, hogy a másik hogyan gondolkodik, és mit gondol, hogy a saját nemzeti érdekéből mi következik, az nem elég. A saját maga nemzeti érdekével is tisztában kell lenni, és a kettő nemzeti érdek összehangolását is egy diplomáciai műveletsor eredményeképpen meg kell teremteni.

Mi van, ha összeütközés van?

Ezeket is fel kell tudni oldani.

De ilyeneket látnak most?

Már önmagában az energetikai kérdésekben voltak olyan ügyek, amik tárgyalásokat, megegyezéseket, kiegyezéseket követeltek. Szerintem a nagy civilizációs kérdésekben, háború, béke, migráció, kereszténység, családpolitika, Európa szerepe, nagy véleménykülönbség nincsen.

Konkrétan miben állapodott meg Orbán Viktor és Donald Trump? Egyáltalán csak nekik kellett megállapodni ilyenkor, vagy a kormányképviselők is egyeztetnek?

Ezeket a megállapodásokat, amelyek a legmagasabb politikai szinten megszülettek, végre kell hajtani, és nyilván rengeteg részletkérdés van ezzel kapcsolatban, erről már nem az állam- és kormányfők egyeztetnek, hanem az alsóbb szintű kormányzati szereplők, az ezzel kapcsolatos tárgyalások meg egyeztetések folyamatosak lesznek a közeljövőben. Ahogy említettem az öt vagy hat pontot, attól függ, hogy a békét is ideszámoljuk-e , ebben megállapodások születtek.

A szankciómentesség időtartama és a tartalma mikor lesz olyan módon rögzítve, hogy elvágja a további vitát arról, hogy ez most korlátos vagy korlátlan?

A tárgyalások során semmilyen időkorlátra vagy részletezettségre vonatkozó jelzés nem hangzott el. Ebből kell kiindulni. Ez a politikai megállapodás. Most azon dolgozunk, hogy ezt a politikai megállapodást formába öntsük. Ez szerintem hamarosan, a közeljövőben megtörténik. De én továbbra is azt gondolom, hogy itt nem arról van szó, hogy valaki félreértett valamit vagy valakit, vagy rossz információ hangzott el. Ezek politikai szabotázskísérletek, és ilyenek még lesznek. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy rengetegen vannak olyano, az Amerikai Egyesült Államok ellenzékében is, tehát mind a liberális körökben, a deep state-ben és az Európai Unión belül is, akik nem érdekeltek, sőt kifejezetten ellenérdekeltek ennek a mentességnek a működőképességében. Maga Ukrajna is ellenérdekelt ebben. Én arra készülök, hogy a politikai megállapodás egyértelmű, nyilvánvaló, megkérdőjelezhetetlen, ennek végrehajtására képesek leszünk, mert Donald Trump és kollégái, akik ott voltak a megállapodás megkötésekor mind ugyanazt gondolják és ugyanazt hallották és ugyanaz az érdekük, a céljuk, a megközelítésük, mint nekünk, tehát képesek leszünk ennek a megállapodásnak a végrehajtására, de folyamatosak lesznek a politikai szabotázskísérletek nyugatról, keletről. Erre kell felkészülni. És az egyetlen politikus, aki ennek a megállapodásnak a végrehajtását ma Magyarországon garantálni tudja, az Orbán Viktor.

A megállapodás végrehajtásával ellentétes kísérlet történik, azzal van dolga Donald Trumpon kívül bárkinek? Végül is ő szavatol, ő mond szankciómentességet, ahhoz mi kevesek vagyunk.

Az amerikai adminisztráció hajtja végre ezeket a döntéseket, és az amerikai adminisztráció támogatja. A külügyminisztérium előterjesztésére született meg ez a döntése az amerikai elnöknek. De még egyszer felhívom a figyelmet, hogy van a dep state, ők egy belső harcot is vívnak egyrészt a politikai ellenfeleikkel, és kormányzati pozíciókban vannak. Az adminisztrációban lévő kormányzati tisztségviselőknek a döntő többsége nem a Trump elnöki adminisztráció alatt lett kinevezve, sőt csak pár ezer ember jött Donald Trump elnök hivatalba lépése óta az adminisztrációba. Ez egy amerikai belső politikai dolog, ezzel nekünk nincs dolgunk, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a megállapodás végrehajtása és annak szavatolása az ugyanolyan politikai feladat lesz, mint a kitárgyalása volt. És ehhez ugyanúgy szükség lehet adott ponton az Amerikai Egyesült Államok elnökére és Orbán Viktor miniszterelnökre. Lehet, hogy pár hét múlva, lehet, hogy pár hónap múlva, lehet, hogy pár év múlva. Most egy olyan világot élünk, amikor ezek a típusú döntések így működnek.

Az Európai Uniónak van egy saját szankciós rendszere, az bármennyiben érinti-e az amerikaiak által most kiadott új rezsimet?

Közvetlenül nem, de közvetetten nagyon is, mert a mi pozíciónk az az, hogy kedves európai barátaink, zajlik itt egy amerikai–orosz tárgyalás. Egyértelmű ezekből a tárgyalásokból, hogy itt gazdasági kérdésekről és olyan ügyekről is szó lesz, amiket ti az elmúlt időszakban nagyon érzékenynek tekintettétek, és a háborús hadviselés részének tekintettetek, például a befagyasztott orosz vagyon ügye, például a szankciók ügye. És erről zajlanak tárgyalások az amerikaiak és az oroszok között. A mi megközelítésünk az, hogy ne tetézzük a bajt. Európa versenyképessége így is romokban van. Éppen azért van romokban, mert olyan hadviselési eszközöket választottatok ti az elmúlt években, amelyek romba döntötték az európai gazdaságot, és tulajdonképpen nem kényszerítették térdre Oroszországot. És ehhez képest ti további energetikai szankciókat akartok bevezetni, és további hasonló lépéseket akartok megtenni, ami mind az európai kredibilitást, versenyképességet, gazdasági teljesítőképességet, energiaárakat érintené negatívan. Ne tegyünk már ilyet, amikor az amerikaiaknál látjuk, hogy zajlanak a tárgyalások, és ha ott megtörténik egy megállapodás, akkor az amerikaiak sokkal jobb pozícióba kerülnek, mint az európaiak. Tehát a dolog a mi értelmezésünk szerint politikailag összekapcsolódik, mert miközben az Amerikai Egyesült Államok ki akarja szabadítani magát egy gazdasági béklyóból, az Európai Unió még további testrészeit is le akarja láncolni. És ennek nagyon komoly, nemcsak gazdasági, hanem most már ott tartunk, hogy társadalmi következményei vannak. Nézzük meg, hogy milyen polgárháború-közeli, robbanásközeli helyzetek vannak bizonyos nagy európai országokban, az nem azért van, mert az úgynevezett „populista” erők megvadultak, hanem azért van, mert az európai középosztály szenved. Az európai cégek kikerültek a világ legnagyobb cégei közül. Ezek nem véletlenül történtek, nem kicsusszantak, nemcsak úgy megtörtént egy baleset eredményeképpen, hanem azoknak a rossz döntéseknek a következményeként, amit az európai elit többek között a háború békeügyében hozott. Egyébként a zöld politika is szóba került, mint a saját versenyképességünket fenyegető rossz politika az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásokon.

Kell Magyarországnak folytatnia az orosz energetikáról való leválást, merthogy nyertünk időt annyit, amennyit, vagy nem kell folytatnia, mert abban bízunk, hogy marad minden így a régiben?

A magyar pozíciónak a kiindulópontja az az energiabiztonság és energiaszuverenitás. És ezt úgy kell megoldani, hogy mi egy tengeri kijárattal nem rendelkező, alapvetően energiaimportra szoruló ország vagyunk. Ezen is lehet hosszú távon változtatni, erről szól Paks II, meg erről szól a megújuló energiaforrásokba való befektetés, de rövid távon ez az adottság. Ebben a helyzetben nekünk az a legfontosabb, hogy a magyar gazdaság működéséhez és a magyar háztartásoknak szükséges energia eljusson az országba. Ne lehessen olyan helyzet, hogy nem jutunk energiához. Ez az első számú prioritás. Kettes számú prioritás az az, hogy lehetőség szerint a legjobb áron jussunk az energiához. Mindegy, hogy olajról vagy földgázról beszélünk. Azért fontos, hogy a családok és a vállalkozások a lehető legalacsonyabb árat fizessék, mert az a vállalkozások tekintetében versenyképességi előny, a családok tekintetében meg a középosztály-építési politikánknak egy fontos eleme, hogy a béreket, jövedelmeket nem viszi el a rezsiköltség és a lakástörlesztő részlet. Ezt kell garantálnunk. Ebben a mátrixban az, hogy mi leválunk egy típusú energiahordozóról, az őrültség lenne. Azért lenne őrültség, mert ha egy kiszámítható energiaforrásról mondunk le, akkor az a biztonságos ellátásunkat veszélyezteti, és ha egy jó áron jövő ellátási útvonalról mondunk le, akkor az pedig emelné az energiaköltségeket, ami meg ellentétes a másik stratégiai célunkkal. Mi azt szeretnénk, hogy egy diverzifikált lehetőségrendszer álljon rendelkezésre, el tudjuk dönteni, hogy most használjunk földrajzi irányokat és ne cégeket, meg országokat, nyugatról, keletről, északról, délről szerezzük az energiát, mindegyik csatorna rendelkezésünkre áll, és azt tudjuk mérlegelni, hogy honnan jön a legbiztonságosabb, legkiszámíthatóbb módon és a legjobb áron. És ehhez szerintem nekünk hosszú távon stratégiailag nem érdekünk lemondani az Oroszországból jövő energiáról. Az, hogy ezt mennyiben használjuk, mennyiben versenyképes, mennyiben hozunk be nyugatról is gázt, olajat, a mixet hogyan állítjuk össze, ahogy az energetikai szakemberek mondják, abban mennyi az orosz, mennyi az arab, mennyi az amerikai, mennyi az egyéb forrásokból jövő, mondjuk LNG vagy olaj, az éppen aktuális energetikai kormányzat döntésének következménye kell hogy legyen. De ha valamelyik oldalról lemondunk, akkor az egyik tartópillérünket kihúzzuk, és rosszabb helyzetbe kerülünk stratégiailag, mintha nem teszünk ilyet. Tehát szerintem diverzifikáció igen, energetikai önellátás igen, amennyire csak az lehetséges, de semmilyen irányból jövő energiahordozóról elvi szinten geopolitikai konfliktusok miatt nem szabad lemondani, mert akkor annak előbb-utóbb a magyar gazdaság és a magyar családok fizetik meg az árát.

Pénzügyi védőháló egy vészhelyzetre való eszköz, vagy egy általános eszköz, ami biztos, ami biztos, jó, ha van?

Ez egy olyan eszköz, ami biztos, ami biztos, jó, ha van. Azt látjuk, különösen a választási kampányidőszakra való felkészülés közben, hogy minden választási kampánynál vannak olyan külföldi spekuláns körök, pénzügyi csoportok, amelyek megpróbálják a magyar valuta stabilitását aláásni. És ezekkel szemben ez a pénzügyi védőpajzs típusú eszközök hatékonyan tudnak működni. Ez egy üzenet a pénzpiacok irányába, hogy kár ilyen spekulációs műveleteket indítani, mert nem fognak sikerrel járni, és a végén nagyon csúnyán veszíteni fognak, ezért jobb ezeket a dolgokat meg nem próbálni. Ráadásul sajnos most egy olyan politikai helyzet is van, hogy Brüsszel tudatos döntésének eredményeképpen a politikai ellenfelünk erről nyíltan is beszélt több alkalommal, megpróbál olyan helyzetet teremteni Magyarországon, hogy gazdasági értelemben rosszul menjenek a dolgok, és ebből akar ő politikai előnyt kovácsolni. Ez egy tudatos stratégia, amit nem fognak tudni fenntartani a 2026-os választások után. Amikor megnyerjük a 2026-os választásokat, akkor ott új korszak kezdődik, de addig is ez egy valós fenyegetés, és ezzel szembeni pénzügyi védekezésnek egy fontos eszköze lehet ez az amerikai pénzügyi védőpajzs.

Elég erről egy megállapodás a két első vezető közül, vagy Magyarországról ezt majd a Magyar Nemzeti Banknak kell letárgyalnia?

A legfontosabb az a jelzés volt a két vezető részéről, de a következő időszakban a tárgyalások is el fognak kezdődni, és ki fogjuk tárgyalni ezt a pénzügyi együttműködési formát.

Mitől függ az, hogy lesz-e Budapesten amerikai–orosz–magyar csúcs? Mert nyilván a házigazdának ott azért van szerepe.

Elsősorban az amerikai és az orosz tárgyalások állásától függ.

De valami hajlandóságbeli hiányt lát bármelyik oldalon? Ha az napi sajtót olvassa az ember, akkor nehéz eldönteni, hogy ki akarta és ki nem akarta?

Nekem is nehéz eldönteni, hogy ez éppen hogyan áll, dinamikusan változik ez a dolog. Amit az amerikai tárgyalópartner mondott, az az, hogy ők optimisták, folyamatos kapcsolatban vannak a másik féllel, zajlanak a tárgyalások, és amikor eljön ennek az ideje, akkor egy politikai előkészítő tárgyalás is lesz a két külügyminiszter között. Az már egy olyan jelzés lesz, amiből láthatóvá válik, hogy azt követően második lépésként sor kerülhet az amerikai elnök és az orosz elnök találkozójára, és ha eljutunk idáig, akkor mind a ketten elkötelezettek abban, hogy Budapestre jöjjenek, és ez itt történjen meg. Tehát én mindenkinek azt javaslom, hogy most az amerikai és az orosz külügyminiszter találkozóját érdemes figyelni. A gazdasági együttműködés kapcsán járt az orosz tárgyalófél Washingtonban, és ott már előrehaladottabb állapotban vannak a tárgyalások. Ez a magyar látogatás előtti héten történt a Witkoff–Dmitrijev-találkozó, tehát a színfalak mögött zajlanak az események, ők optimisták voltak. Budapest szerepe egyértelmű, mi nyitottak vagyunk, rugalmasak vagyunk, azt gondoljuk, hogy szükség van erre a csúcsra, mindkét felet szívesen várjuk azoknak az őrültségeknek, meg provokációknak nem ülünk föl, hogy le kell tartóztatni a tárgyalódelegáció tagjait, és azokat a feltételeket, amelyek egy eredményes tárgyaláshoz szükségesek, biztosítani fogjuk.

Osztja azt a sejtést, hogy az amerikaiak még egyszer egy alaszkai típusú tárgyalásba, aminek aztán a frontvonalon semmilyen látszatja nincs, nem mennek bele, magyarán csak akkor fognak leülni tárgyalni, ha biztosak abban, hogy pontot tudnak a háború végére tenni?

Van erről véleményem és elképzelésem, de azt gondolom, hogy nem segíteném a tárgyalásokat a két ország között, ha erről beszélnék, úgyhogy erről nem beszélek. Én azt látom, hogy mindkét fél inkább azt gondolja, hogy meg fognak történni ezek a tárgyalások.

Záros határidőn belül?

Igen. Az lenne az érdekünk, hogy ne tartson semennyivel sem tovább. Ami a fronton történik, az tragédia. Az amerikai elnök is erről beszélt. Az általa használt számok szerint hétezer ember hal meg egy héten ebben a konfliktusban, amit diplomáciai tárgyalások eredményeképpen le lehetne zárni. Valóban arról van szó, hogy az idő itt életeket menthet. Én ezért remélem, hogy az amerikai–orosz tárgyalások minél előbb bekövetkeznek, és utána majd kinyílik egy újabb kérdés, hogy mit lépnek erre az európaiak. És én ott aggódom nagyon, mert amikor a hajlandók koalíciójának képviselőit hallgatom, akkor az a megközelítés körvonalazódik, maradjunk ennyiben, hogy mindegy, hogy mit csinálnak az amerikaiak, itt akkor egy európai–orosz háborúvá alakul át a konfliktus. Én azt nagyon riasztónak látom, ami Európa nyugati feléből, meg egyes kelet-európai tagállamokból jön. Ha itt Európa úgy dönt, hogy annak ellenére, hogy egy amerikai–orosz megállapodás tető aláhúzásának feltételei adottak, ők egy európai–orosz háborúval kapcsolatos új frontot nyitnak, az katasztrofális biztonsági, gazdasági és életlehetőségi következményekkel járna. Én végig azt feltételeztem, hogy ez nem történhet meg, de minden nap hallgatom az európai elitet, Ursula von der Leyent, a brit miniszterelnököt, a francia elnököt, a német kancellárt, egyes kelet-európai tagállamok vezetőit, és azt látom, hogy tényleg van egy európai háborús koalíció.

Az ön feladata a magyar nagy stratégia, a konnektivitás részletes kidolgozása. Ennek látja bármi esélyét egy olyan korban, amikor az Egyesült Államok és Kína verseng egymással?

Nagyon szerencsés vagyok, hogy most teszi fel nekem ezt a kérdést, nem mondjuk pár héttel korábban, mert most azt tudom mondani, hogy persze, hogy látom, nézzük meg, hogy mi történt, milyen világpolitikai események voltak az elmúlt két hétben. Csak két dolgot mondok. Az egyik az, hogy Kína és Magyarország között stratégiai partnerség van. Most megkötöttük az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között is a stratégiai partnerséget. A kettő nem zárta ki egymást. És mi történt egy héttel korábban? Az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Kína elnöke találkozott, és éppen aktuálisan döntött a kereskedelmi háború deeszkalációjáról, tehát a feszültségek csökkentéséről, és egy sor kereskedelmi-gazdasági megállapodást kötöttek meg. Tehát a dolog lehetséges. Nem egyszerű, és nem mindenki ezt az utat fogja választani, de lehetséges, és meg lehet csinálni, és akik ezt az utat fogják választani, azok gazdasági, politikai, technológiai értelemben jól fognak járni. A legrosszabbul megint az európaiak járnak, akik belementek az előző amerikai adminisztráció által erőltetett kereskedelmi háborúba Kínával, és ezért az exportpiacaik döglődnek, miközben az Amerikai Egyesült Államoknak a legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, és éppen most lezárják a kereskedelmi háború legfontosabb frontjait. Egy olyan kereskedelmi háborút, ami az európaiaknak nem lett volna érdekük, belekényszerítették őket, mert nem voltak elég erősek, hogy a saját érdekeik mentén nyerjenek, és benne ragadtak. Ugyanez a helyzet a háborúban. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem teoretikusan kell válaszolni az ön kérdésére, hanem csak az elmúlt három hét két, magyar szempontból legfontosabb világpolitikai történését, a washingtoni tárgyalásokat és a két szuperhatalommal megkötött stratégiai megállapodást kell idehoznom, meg a két szuperhatalom egymással kötött megállapodását, mint bizonyítékát annak, hogy még ilyen kiélezett helyzetben is lehetséges a nemzeti érdekeknek megfelelő középutat megtalálni.

Donald Trump világosan, tömören elmondta, hogy Orbán Viktort támogatja a következő magyarországi választáson, sőt szerinte ő is fogja megnyerni. Ön a kampányfőnök. Donald Trumpnak bármilyen feladatot szán ebben a kampányban?

Hallgattam a sajtótájékoztatón elmondottakat az Amerikai Egyesült Államok elnökétől. Amit én, mint kampányfőnök, rá tudtam volna testálni, azt kiválóan ellátta, úgyhogy ilyen értelemben én hálás vagyok. De a viccet félretéve, a magyarországi választáson magyarországi emberek fognak dönteni. És bizony abban is dönteniük kell ebben a helyzetben, hogy kiben bíznak. Brüsszel jelöltjében bíznak, vagy abban a magyar miniszterelnökben, aki képes volt egy ilyen konnektivitásalapú nagy stratégiát működőképesen összehozni, és azt a helyzetet létrehozni, hogy a világ nagyhatalmai tisztelik Magyarországot, érdekeltek Magyarország sikerében, és ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben érdekeltek Magyarország stabilitásában. Szerintem nekünk jó ajánlatunk van a magyar emberek számára, sokkal jobb az ajánlatunk, mint az ellenfél ajánlata, hogy csatlakozzunk föl Brüsszelre, és mi is fussunk neki a falnak, és rúgjuk be ugyanazokat az öngólokat, amiket ők az elmúlt években berúgtak. Ebből egy fontos választási győzelem lesz. Ami miatt a hétvégi látogatás fontos volt, hogy szerintem mindenki számára Magyarországon nyilvánvalóvá vált az, hogy ez a nemzeti alapon építkező realista politika, még akkor is, ha sok konfliktussal jár, hosszú távon kifizetődik.