eur:
413.94
usd:
396.69
bux:
78741.84
2024. december 23. hétfő Viktória
Vegyész analitikus dolgozik az AstraZeneca brit székhelyű gyógyszergyártó vállalat székházában, Sydney-ben 2020. augusztus 19-én. Scott Morrison ausztrál miniszterelnök bejelentette, hogy az AstraZeneca és az ausztrál kormány közötti megállapodásnak köszönhetően az ausztrál lakosok a világon az elsők között fogják megkapni a koronavírus elleni vakcinát, amennyiben azt sikerül kifejlesztenie a cégnek.
Nyitókép: Dan Himbrechts

Holchacker Péter: A gyógyszeripari együttműködés optimizmusra ad okot a koronavírus-oltás kifejlesztésében

A járvány egyik pozitív hozadéka lehet, hogy a döntéshozók felismerték: a gyógyszerfejlesztésre költött pénz nemcsak az ellátás és az élet minőségét javítja, hanem komoly nemzetgazdasági hozadéka is van – mondta Holchacker Péter az InfoRádió Aréna című műsorában. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója beszélt a koronavírus elleni oltás és a terápiás gyógyszerek fejlesztéséről, az engedélyeztetés buktatóiról és a személyre szabott terápiák térnyeréséről is.

Az új koronavírus elleni gyógyszer és vakcina fejlesztése talán sosem látott mértékben irányította rá a figyelmet a gyógyszerkutatásokra. „Békeidőben” hogy zajlik egy ilyen gyógyszer- és oltóanyag kifejlesztése?

A gyógyszereknek, beleértve a vakcinákat is, a kifejlesztésére szigorú előírások vonatkoznak. Egy-egy ilyen fejlesztési folyamat hosszú években, akár tíz évet meghaladó időszakban is mérhető. Általában a vakcinák fejlesztése a hosszabb időtartamú kutatásfejlesztési folyamatokhoz tartoznak, fő szabály szerint 10-15 évet is várni kell egy új vakcina betegekhez való eljuttatására.

Mekkora ebből az az időszak, amelyben már tesztelik a betegeken?

Általános recept erre nincsen, terápiás területenként, illetve készítményenként ez eltér, de a klinikai vizsgálati szakasz nagyon hosszú időt vesz igénybe. Sokéves periódust jelent, de nyilván a résztvevők számától, a klinikai vizsgálat felépítésétől, a vizsgálati protokolltól is függ.

Ehhez képest most mi a helyzet a koronavírus-járvány elleni gyógyszerrel és vakcinával?

Egészen más kihívások egész sorával kell szembenéznie a tudóstársadalomnak, amely a fejlesztések legelején áll, a gyógyszeripari szereplőknek és igazából az egészségügyi ellátórendszereknek is. A koronavírus okozta helyzet igazából soha nem látott mértékben megváltoztatta azt, ahogy a társadalmak, az egyének, ahogy mindannyian viszonyulunk ehhez a kérdéshez, de megváltoztatta azt is, ahogy például a gyógyszeripar fejleszt, és azt is megváltoztatta, hogy a finanszírozók, a kormányok miképpen igénylik a gyógyszeripartól az új megoldásokat, az innovatív terápiákat, jelen esetben egy vakcinát vagy egy konkrét terápiát biztosító készítmény kifejlesztését. A soha nem látott mértékű együttműködés és nyitottság ebben a fejlesztési folyamatban oda vezetett, hogy ez a hosszú időszak lerövidíthető. Nyilván nem napokra vagy hetekre, de ilyen még nem volt az orvostudomány vagy a gyógyszeripar történetében, hogy gyakorlatilag már fejlesztési fázisban több, egyébként versengő szereplő egymással együttműködik, egymás számára nyílttá, elérhetővé teszi a kutatási adatokat, a klinikai vizsgálati protokollok megismerhetők már a kezdet kezdetén, sőt még nincs is kész a vakcina, de már most is azon egyeztetnek kormányokkal és iparágon belül is, hogy hogyan lehet globálisan terjeszthető ez a készítmény. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármilyen fontos állomását vagy szakaszát kihagyhatnánk a fejlesztési folyamatnak. Az iparág nagyon büszke lehet, hogy a soha nem látott társadalmi, politikai nyomás ellenére is közösen lépnek föl a nagy fejlesztők, és minden releváns és fontos biztonsági elemet megtartanak ebben a folyamatban, de minden ésszerű változtatást, módosítást megtesznek annak érdekében, hogy a fölösleges köröket lerövidítsék vagy kihagyják.

Miben tudnak a szokásosnál gyorsabbak lenni?

A vírus azonosítását követően azért így is el fog telni egy-másfél év, amíg elérhető közelségben lesznek a ténylegesen biztonságosnak és hatékonynak nevezett vakcinák, de nagyon sok mindenben rövidült ez a folyamat. Amikor sikerült azonosítani magát a vírust, és a génszerkezete nyilvánossá vált, onnantól a földgolyó egészének tudományos kapacitása arra fókuszált, hogy ebből minél gyorsabban minél több eredményt el tudjunk érni. Mondok egy egyszerű példát: ma teljesen friss adat, a WHO összesítése alapján majd’ kétszáz olyan vakcinajelölt van jelen pillanatban, amelynek célja, hogy megelőzze a megbetegedést, illetve a járványt vissza tudja szorítani, és ezekből több mint negyven már klinikai fázisban van. Tíz olyan van már, amely elérte az úgynevezett harmadik fázisát a klinikai vizsgálatoknak, ahol már nagy számú emberen történik meg a vakcinák vizsgálata, és ez ad okot arra az óvatos, optimizmusra, hogy akár a belátható jövőn belül elérhető, biztonságosnak minősített készítmény áll majd rendelkezésre.

Mennyire mély az ön által említett információátadás?

A fejlett világban használt tudományos eredményességen alapuló orvoslás vonatkozásában a nagy nemzetközi cégek viszonylag transzparens módon végzik ezeket a vizsgálatokat. Nagyon sok hír érkezik orosz, kínai kutatásokról, illetve eredményekről, de ott ez a fajta transzparencia kevésbé érvényesül, és ezzel én most nem fogok állítani sem pozitívat, sem negatívat ezekről a potenciális vakcinákról, csak a mi etikai megközelítésünktől nagyon messze áll az, hogy egyszer csak bejelenti az orosz elnök, hogy kész a vakcina, és holnaptól lehet vinni mindenhova. Ezek egészen másképpen működnek. Az előbb kiemelt tíz nagyon jónak gondolt fejlesztésből mintegy öt-hat az, amelyek vonatkozásában viszonylag részletes ismerete van a nemzetközi tudományos közösségnek, a többi meg zajlik, de azokról viszonylag keveset tudunk.

Kétszáz vakcinajelölt van, ehhez képest hány helyen fejleszthetnek koronavírus elleni gyógyszert?

Nyilván ennél sokkal több, ha az összes terápiás területet nézzük, akkor sok ezer lehet. A gyógyszerekkel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy nem minden esetben a nulláról kell elkezdeni a vizsgálatokat. Számos olyan regiszterbe gyűjtött készítmény van, amely más típusú betegségekre nyújt segítséget, és azokkal is megpróbálják a kutatók, hogy alkalmazhatók-e erre. Ha ezeket is vesszük, akkor sok száz készítményről lehet szó, de jelen pillanatban nincsen olyan készítmény, amely minden kétséget kizárólag már megkaphatná azt a pecsétet, hogy megelőzi, illetve kezeli a koronavírus okozta megbetegedést.

Ön szerint mikor lehet vakcina?

Nem szeretnék felelőtlen jóslatokba bocsátkozni, és ezek a nagy nemzetközi vizsgálatok nem elsősorban Magyarországon zajlanak, nem feltétlenül nekünk van a legtöbb információnk. Azt lehet látni, hogy akár a következő hónapokban is megkaphatja néhány készítmény az USA-ban azt az engedélyt, amivel el lehet kezdeni az emberek oltását, de az egy másik kérdés, hogy ez Magyarországra, Európába vagy általában a világ összes szegletébe mikor tud eljutni. Nemcsak a tudományos meg a fejlesztői összefogás az, ami egyedi és teljesen új kihívás, hanem az is, hogy ha megvan már ez a készítmény, hogyan tudjuk minél gyorsabban eljuttatni mindenkihez, milyen sorrendben, melyek a leginkább veszélyeztetett csoportok, de ez már nem gyártástechnológiai vagy fejlesztési kérdés, hanem sokkal inkább pandémiás, járványügyi intézkedéseket igényel.

A gyártásban lehet együttműködés a nagyvállalatok között?

Amit a gyógyszeripar tett, példaértékű módon, a járvány kitörésekor, hogy már akkor, amikor még sehol nem voltak ezek a vizsgálatok, reménykeltő vakcinajelöltek, már elkezdtek egyeztetni a gyártási kapacitások összehangolásáról, nemzetközi logisztikáról, mert ez olyan jellegű feladat, amely másképpen nem is megoldható, csak így együtt. Ez mindenképpen optimizmusra ad okot, még akkor is, ha a feladatot nagyban nem csökkenti.

Az Európai Unióban is több százmillió vakcinára lehet szükség, világszinten pedig több milliárdra. Mennyi idő alatt gyártható le ennyi vakcina?

Ez is sok mindentől függ. A nyilvánosan elérhető információk alapján azok, akik már nagyon előre tartanak, éves szinten több százmilliós, egyes gyártók akár milliárdos nagyságrendű gyártást is elképzelhetőnek tartanak, de ebbe beleszámolják azokat a kontinenseken átívelő együttműködéseket, amelyek a különböző helyszínen történő gyártásokat összehangolják. Nagyon sok is elkészülhet viszonylag rövid időn belül, ettől függetlenül nem lesz egyszerű szétosztani a földgolyó összes emberének.

Bár tudom, hogy nem virológus vagy epidemiológus szakember, de ha elkezdődik a vakcinázás, utána mennyi idővel lehet azt mondani, hogy már érezhető a hatása?

Ennek a kérdésnek a megválaszolását hagynám is az ehhez jobban értőknek. Általában az a megközelítés, hogy az adott populáció kétharmadának, hetven százalékának a védettsége szükséges a nyájimmunitás eléréséhez, de az, hogy a veszélyeztetettebb csoportok hamarabbi oltásával, illetve jó szervezéssel ez mennyire gyorsítható fel ennek a védettségnek az elérése, ez nagyon komoly számításokat és előkészületeket igényel. Én azt tudom mondani, hogy a magyar szakemberek nagyon komoly együttműködésben dolgoznak az Európai Unió szakembereivel, és az uniós vakcina elleni együttműködésnek nagyon hasznos tagjai, és nagyon komoly erő és eredmény az, hogy Magyarország ehhez a közösséghez tartozik. Nem véletlen, hogy a kormányfő is jelezte már, abban a több százmilliós előre lekötött európai csomagban ötmillió dózisnyi adag le van foglalva Magyarország számára. Ez mindenképpen előny, bőven a jobbak közé tartozunk a nemzetközi összehasonlításban, de ettől még annak a megszervezése, hogy ténylegesen be lehessen adni ezeket az oltásokat, nagyon komoly szervezési munka lesz.

Ilyen sem volt az elmúlt évtizedekben, hogy előre lekötnek kapacitásokat egy még meg nem lévő vakcinára. Ez miben változtatja meg a helyzetet? Mert egyrészről természetesen nagyon jó az innovatív gyógyszergyártóknak vagy a fejlesztőknek, másrészről viszont hatalmas nyomás.

Nyilván. A változás abban érhető tetten, hogy milyen tanulságokat, tapasztalatokat lehet leszűrni egy ilyen helyzetből, mi van akkor, ha van egy megbetegedés, amire nincsen gyógyszerünk, nincsen terápiánk. Félelmetes módon rávilágított arra, hogy mennyire fontos a gyógyszeripari innováció, az innovatív gyógyszerek megléte. Ez egy jó dolog, mert egy kicsit elkényelmesedtünk. A modern orvostudomány, a modern gyógyszeripari megoldások, az új terápiák korábban soha nem látott esetekben, mértékben tudják segíteni a mi gyógyulásunkat, és ez meglátszik a születéskor várható élettartamon, a rettegett betegségek egyre fokozatos háttérbe szorulásán vagy a túlélési arány növekedésén, de azért valahol mindenkiben benne volt, hogy hát ez egy adottság, ezzel nem kell foglalkozni, holott nagyon fontos. Ez egy nagyon érzékeny ökoszisztéma, amit az innovatív gyógyszerek fejlesztése takar gazdasági, tudományos, illetve szakmai szempontból, és ahhoz, hogy ennek az ökoszisztémának a törékenysége ne okozzon nekünk problémát, oda kell figyelni, és ha tetszik, akkor ez a járvány erre most mindenképpen felhívta a figyelmet, még a kormányokét is, amelyek egyébként a modern terápiák kapcsán hajlamosak inkább csak a költségoldalát nézni az új készítményeknek. Másfelől – és ez nagyon fontos –, hogy most, amikor egymással versenyezve a kormányok hajlandók finanszírozni egy még nem is elkészült készítményt, nagyon egyértelműen látják az összefüggést egy megbetegedés társadalmi, illetve az egészségügyi vonatkozásai mellett a brutális gazdasági hatásait is. Számos olyan megbetegedés van a modern társadalmakban, amelyek hasonló járványszerű tüneteket adnak, sok tízmilliós, százmilliós nagyságrendben érinti az adott társadalmakat, csak ott nem ennyire feltűnő vagy nem ennyire triviális az összefüggés. Ha most a kormányok, döntéshozók megértik az ezek közötti direkt összefüggést, akkor jóval kisebb ráfordítással lényegesen nagyobb gazdasági hatást tudnak elérni, mondjuk, a diabétesz, az Alzheimer-kór, vagy a migrénes megbetegedések esetében, és számos ilyen példát lehetne hozni, amelyek összességében mind-mind nagyon komoly terhet jelentenek a társadalmak számára.

A koronavírus-betegség elleni szereken túl milyen területeken vannak most jelentősebb fejlesztések?

Az ezredfordulót követően az orvostudományi kutatások felpörögtek, köszönhetően annak, hogy számos tudományos eredmény vált a kutatók mindennapjainak részévé, és hirtelen megnyílt előttünk a tér, második aranykorát éli a gyógyszerfejlesztés. Jelen pillanatban több mint hétezer olyan ígéretesnek tűnő fejlesztés van már klinikai fázisban, amely reményeink szerint a közeli jövőben új segítséget fog nyújtani nagyon sokféle megbetegedésre irányuló terápiában. Egy nagy csokor az onkológiai készítményeké, de majdnem minden ismert terápiás területre jut fejlesztés, és ami egyedülálló, hogy az úgynevezett ritka betegségek vonatkozásában is egyre több készítmény kerül át egy ígéretes fázisba. A ritka betegségekről, amelyek egy meghatározott mértéket nem lépnek túl egy adott társadalmon belül, korábban kicsit lemondóan nyilatkozott az orvostársadalom és a gyógyszerfejlesztés is, hiszen látszólag nem érte meg ezeket a kutatásokat finanszírozni, de ez ma már megváltozott. H

Mi változott ezen a területen? Megváltozott a megtérülési idő?

Nem feltétlenül a megtérülési idő az, ami egyedüliként számít. A gyógyszeripar – bár rendkívül fontos szereplője az egészségügyi ellátórendszernek – valójában egy iparág, ahhoz, hogy fenntarthatóan működőképes legyen, főleg az úgynevezett innovatív gyógyszeripari szegmensben, amely a saját kutatásfejlesztési tevékenysége eredményeként hoz korábban nem vagy nehezebben gyógyítható betegségekre új megoldásokat, nagyon sok pénzbe kerül. Ma már átlagban két-három milliárd dollár az, ami egy terápiának a beteghez vagy a piacra való eljutásához szükséges. Nem véletlen, hogy ezek az iparági gigászok tudják ezeket a kutatásokat finanszírozni, és amikor a globális piacra kell elvinni, ahol különböző kontinensek különböző szabályozásának kell megfelelnie, ott már nagyon összetett és komoly tapasztalat szükséges ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Lehet ezeket a nagy szereplőket pocskondiázni, de ha ők nem lennének, akkor ezek a terápiás eredmények sem lennének. Ahhoz, hogy ezek a kutatások finanszírozhatók legyenek, az esetek többségében a forrást a pénzpiacokról kell előteremteni, ráadásul ez egy fejlesztés, ahol nagyon magas kockázatok vannak – nemcsak hosszadalmas és drága egy-egy készítménynek a kifejlesztése, hanem a találati arány is viszonylag alacsony, sok ezer molekulából készül el egy ténylegesen beteghez eljuttatható készítmény –, és miután pénzpiaci források állnak a fejlesztések mögött az esetek egy jelentős részében, vannak elvárt megtérülési mutatók, tehát muszáj ennek a rendszernek önfenntartóvá lennie.

És mi az, ami miatt most a ritka betegség felé is tudtak fordulni a fejlesztők?

A globális gyógyszerpiacon abszolút domináns értékben az észak-amerikai kontinens, ha ott van valamilyen szabályozásbeli vagy finanszírozásbeli ösztönző, az nagyon gyorsan nyomot hagy a fejlesztési irányon. Nem véletlen, hogy a ritka betegségek vonatkozásában a fejlesztés megindul, ez egy szándékolt folyamat volt: az észak-amerikai gyógyszerhatóság támogatja eljárási, adminisztratív eszközökkel is azt, hogy ezeket a készítményeket fejlesszék a gyógyszeripari szereplők, és ez nyomot hagy.

A koronavírus-járványnak vannak olyan tanulságai, amelyek itt Európában hordozhatják az adminisztrációban a változás lehetőségét? Van pozitív hozadéka ennek a helyzetnek?

Van, nemcsak nemzetközi kitekintésben, hanem Magyarországon is. Már látszik az, hogy az innovatív terápiákhoz való hozzáférésnek a gyorsasága, a betegekhez való eljuttatása igen komoly tényező. Az elmúlt időszakban kormányzati és nem kormányzati műhelyek egész sora foglalkozott az ország versenyképességével, illetve a gazdasági teljesítőképességének növelésére irányuló lehetséges lépésekkel, és látszik, hogy az egészségügyi ellátórendszer működése, hatékonysága egyáltalán nem mellékes. Az, hogy most a magyarok születéskor várható élettartama évekkel alacsonyabb, mint az uniós átlag, és még a visegrádi országokhoz képest is alacsonyabb, az nemcsak szomorú tény, hanem egyben nagyon komoly versenyképességet korlátozó tényező is. A Magyar Nemzeti Bank úgy számolt, hogy egy-egy évnyi különbség a születéskor várható élettartamban a nemzetgazdaság összteljesítményének 3-5 százalékát jelenti. Nem véletlen, hogy ma már kormányzati dokumentumok egész sora, legutóbb éppen a nyáron elfogadott nemzeti egészségügyi ipar fejlesztését szolgáló stratégia vonatkozásában is kitüntetett a szerepe, az intézkedési terv első pontja írja elő a minisztériumok számára az innovatív terápiákhoz való hozzáférés gyorsítását Magyarországon, mert ennek önmagán messze túlmutató jelentősége van. A kelet-közép-európai államok is, amelyek az egészségügyi kiadásokat sok esetben inkább fölösleges tehernek állandó megtakarítási célpontnak tekintették, kezdik belátni, hogy ez egy nagyon fontos befektetés a társadalomba, a gazdaságba. Ilyen jellegű előrelépés hosszú évek óta nem történt a kormányzati gondolkodásban. Kevesen tudják, de nemzetközi hírű szakértői vannak az országnak, akik az ellátásfinanszírozással, gyógyszer-finanszírozással foglalkoznak és sok esetben még az ő kezüket is gúzsba kötötte az a fajta nagyon erős fiskális kontroll, ami érvényesül például a gyógyszer-befogadási rendszerben. Most látszik egy elmozdulás, látszik, hogy ennek a rendszertani helyét egyre inkább kezdik megérteni a döntéshozók is, és nemcsak egy egyedi kiadást látnak benne, hanem egy nagyon komoly társadalmi-gazdasági hatással bíró beavatkozás lehetőségét. Minden egyes olyan lépés, amivel mi ezt segítjük, az nemcsak az ellátórendszer minőségét javítja, a mi életünk minőségét javítja, hanem nagyon komoly nemzetgazdasági hozadéka is van.

2020-ban mik a gyógyszerfejlesztés főbb irányai, elsősorban a tömeg- vagy az egyéni terápiás szereken van most a hangsúly?

A paletta nagyon széles. Nagyon sok fejlesztés halad a személyre szabott, az egyedi genetikai adottságokra mért terápiás lehetőségek felé, ezek közül igen jelentős számban már ma is elérhetők akár a magyarok számára is. Ezek tartják most izgalomban a nemzetközi tudományos közösséget, hogy hogyan lehet minél gyorsabban ezeket a reményteli fejlesztéseket ténylegesen eljuttatni a betegekhez.

A tömegek által használható szerek fejlesztése is nagyjából hasonló dinamikában folytatódik emellett?

Természetesen igen. Az említett hétezres nagyságrendben várható új fejlesztés közül nagyon sok érint népbetegségként jelentkező megbetegedésekre irányuló terápiát is.

A humán genetika egyre behatóbb ismerete a közeljövőben a daganatos betegségeknél elhozhatja a személyre szabott kezelést, vagy ez még a távolabbi jövő?

Ez igazából már a közelmúlt, a személyre szabott gyógyszerelés már ma is, akár a magyar betegek számára is igen nagy számban elérhető. Az, hogy ezek nagyobb számban legyenek elérhetők, természetes igény, egyrészt a betegek, másrészt pedig a szakemberek részéről. Gyógyszeripari szakértőként nagyon sokszor kapom meg azt a kérdést, hogy mikor lesz már meg a rák ellenszere. Igazából maga a kérdésfeltevés sem jó, olyanról, hogy „a rák”, nem beszélhetünk. Többszázas nagyságrendű daganatos megbetegedésről, még nagyobb számú ehhez kapcsolódó különböző kórképről beszélhetünk. Pusztán azzal, hogy jobban megismerjük a betegségeket, a mögöttük álló élettani összefüggéseket, már közelebb kerülünk, ezzel is személyre vagy betegségre szabottabb terápiákat tudunk készíteni. Az már csak hab a tortán, hogy ma már néhány daganatos megbetegedés vonatkozásában a beteg genetikai hátterének pontos megismerésével még célzottabb terápiát tudunk biztosítani. Ahogy az onkológus kollégák szokták mondani, a kemoterápiás szőnyegbombázás helyett egyre inkább a célzottabb, nagyon szofisztikált beavatkozások felé megyünk el, amely azt is magával hozza, hogy ezek a terápiák egyre kisebb számú betegkörnek fognak hozni segítséget. Van, ami már ma is bevett gyakorlat Magyarországon és van olyan, amely reményeim szerint inkább hamarabb, mint később érkezik el a magyar betegekhez.

Nagyon sokat lehetett hallani arról, hogy az antibiotikumok kezdenek idejét múlttá válni, merthogy egyre több a gyógyszereknek ellenálló, rezisztens baktérium. Az antibiotikum-kutatás hogy áll most?

Igen nagy számban vannak a kutatások között új típusú antibiotikumok, illetve olyan terápiák, amelyek az antibiotikumok egy újfajta megközelítését próbálják a gyakorlatba átültetni. Ez a vészjelzés, hogy kezdünk kifogyni a hatékony antibiotikumokból, meghallgatásra talált a piac, illetve a kormányok által is. Például a nagy nemzetközi gyártók összeadtak egy teljesen független, több milliárd dolláros alapot, hogy kifejezetten ezekre a kutatásokba minél több szakembert lehessen bevonni. Hogy ennek az antibiotikum-krízisnek a gazdasági összefüggéseire is rávilágítsak: az antibiotikumokból a 2000-es éveket megelőzően nagyon nagy számban állt rendelkezésre az egészségügyi ellátórendszerekben, mígnem a finanszírozók egy ponton azt mondták, hogy drága új antibiotikumokra nincsen szükség, és elkezdték eltolni a piacot az olcsóbb, generikus, nagy számban elérhető antibiotikumok felé, de volt egy olyan nem kívánt mellékhatása a döntésnek, hogy miután nem volt igény az új típusú antibiotikumokra, az arra irányuló fejlesztések visszaestek. Ezt a visszaesett fejlesztési dinamikát kellett visszaemelni az elmúlt időszakban ahhoz, hogy újra a fejlesztések középpontjába kerüljenek az antibiotikumok is, és a közeli jövőben lesznek is fantasztikus eredmények. Itt is látszik, hogy az innovatív gyógyszeripar fenntartható egyensúlyi állapotát befolyásoló intézkedéseknek évtizedes kihatásai vannak. Nem azt akarom ezzel sugallni, hogy számolatlanul és értelmetlenül öntsük bele a pénzt a gyógyszerek finanszírozásába, de körültekintő és a másodlagos, harmadlagos hatásokat is figyelembe vevő döntésekre van szükség.

Címlapról ajánljuk
Orbán Viktor: a háborút az Európai Unió elveszítette

Orbán Viktor: a háborút az Európai Unió elveszítette

Miután szombaton évzáró nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a miniszterelnök, vasárnap este az M1-nek is interjút adott. Meglátása szerint Brüsszel nagy árat fog fizetni azért, hogy még mindig úgy gondolja, mindent az eddigiek szerint kell tovább csinálni. Ukrajnában és a világban is új realitás van, ehhez kell alkalmazkodni, Magyarország is ezt teszi a gazdasági semlegességgel és a jövő évi költségvetéssel is. "Jobban fogunk élni, de hogy szebben tudunk-e, ez a kérdés" - zárta az interjút.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.12.23. hétfő, 18:00
Gálik Zoltán
a Budapesti Corvinus Egyetem docense
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×