Európai szemmel nézve számos, az Egyesült Államokban zajló esemény nehezen értelmezhető. Ilyen például a rendőrség működésének a felfüggesztése, a birtokát automata fegyverrel védő ügyvédpár látványa vagy a nemzeti gárda vonulása. Mit kell megérteni Amerika működéséből ahhoz, hogy ezek a jelenségek érthetővé váljanak?

Az egyik jelenség nyilván a fegyverek nagyon látható jelenléte az utcán. A második alkotmánykiegészítés jogot ad az embereknek arra, hogy lőfegyvert birtokoljanak, de ezt számos törvényben, legfelsőbb bírósági határozatban módosították, szűkítették. Félautomata, automata fegyvereket, katonai vagy nagyöbű vadászpuskákat nem lehet birtokolni. Ha valaki fegyvert kíván vásárolni, akkor úgynevezett háttér-információt kérnek róla egy központtól, amely másodpercek alatt megállapítja, hogy az illetőnek van-e priusza. Ezek a szabályok, de kiskapuk vannak. Az egyik az, hogy a háttérellenőrzést nem hajtják végre, ha például magánszemélyek egymás között fegyvereket adnak-vesznek, illetve az úgynevezett fegyvershow-kon sem tudják ezeket az ellenőrzéseket végrehajtani. Másodszor létezik a feketepiac, ahol nagyjából mindent lehet vásárolni. Harmadszor át lehet alakítani fegyvereket. Annak idején, mikor Las Vegasban volt az a szörnyű gyilkosságsorozat, akkor egy átalakított fegyverrel hajtották végre, mert pár dollárért nagyobb tárat tudtak betenni.

Ez a fegyverviselés alapvető kerete. Az természetesen már megkérdőjelezhető, sőt, alkotmányellenes, ha valaki fegyverrel vonul tüntetni. Általában arra szoktak hivatkozni a tüntetők védelmében, hogy az első alkotmánykiegészítésben foglalt jogaikkal élnek, de ez az alkotmánykiegészítés csak azt mondja ki, hogy a békés tüntetésre való jogot nem lehet elvitatni az emberektől. Az nem békés, amit legutóbb is lehetett hallani egy olyan úgynevezett Antifa, vagy vörös parancsnokról, aki lángszóróval és baseballütővel vonult úgymond békésen tüntetni. A fegyverek jelenléte a tüntetéseken a legalitás határát súrolja. Már azért is elég súlyos büntetést lehetne kiszabni, ha a törvény emberére ráfogják a fegyvert, több évet is lehet kapni érte.

Miből fakad a fegyverviseléshez való jog?

A fegyverviselés kultusza Amerikában sok mindenre visszavezethető. Mindenki előtt ismert, hogy háromnegyed részben fegyverrel hódították meg az Egyesült Államok területét, a vadnyugaton az erőszaknak kultusza volt, úgy lehetett túlélni. Másodszor a függetlenségi háborúnak, vagy ahogy Amerikában nevezik, a forradalmi háborúnak az egyik tanulsága az volt, hogy azért tudták legyőzni a brit csapatokat, mert a milíciák, tehát a fegyverrel jól bánó emberek tudtak szembeszállni egy reguláris hadsereggel. Ez a második alkotmánykiegészítés egyik lényege, hogy a milíciák nagyon fontosak ahhoz, hogy egy adott államot meg tudjanak védeni. Harmadszor van egy olyan felfogás, hogy a bűnözők definíciószerűen nem tartják be a törvényeket, lőfegyverrel rendelkeznek, és ezért a másik oldalnak is meg kell adni az esélyt arra, hogy önvédelemre használja a fegyverét. Hozzá kell tenni azt, hogy a körülbelül 300 millió magántulajdonban lévő lőfegyver 99,9 százalékát valóban nem használják erőszakra, viszont évente több ezer embert lőnek le. Ezek általában intra faji erőszakok, tehát nagyon sok feketék ellen elkövetett feketék általi bűncselekményről van szó. Kevesebb az olyan bűncselekmény, amikor fehérek lőnek le fehéreket, vagy viszont.

Hogy kell elképzelni, mi a viszony az államok között? Kié a fő hatalom? Van-e erőszak-monopólium, ami európai fejjel nézve az állam egyik lényeget adó sajátossága?

Az Egyesült Államok föderális állam, tehát léteznek a tagállamok és létezik egy szövetségi, központi kormányzat. A jelenlegi alkotmány a második alkotmány. Az első alkotmányban konföderációs cikkelyek voltak, ahol gyakorlatilag a központi kormányzat nagyon gyenge volt, és a tagállamok voltak nagyon erősek. Ezt megfordították a jelenlegi alkotmánnyal. Tehát a központi kormányzat rendelkezései felülírják az államok rendelkezéseit abban az esetben, ha ütköznek. Amikor látjuk a nemzeti gárdát is felvonulni, az is érdekes módon két parancsnokság alatt van, egyrészt szövetségi, másodszor tagállami. A nemzeti gárdát az adott tagállamban a kormányzó tudja bevetni, illetve az amerikai elnök, a védelmi miniszter és a kongresszus az egész ország területén. Egy 1980-as években elfogadott törvény értelmében a kormányzók nem vétózhatják meg, ha az adott állam nemzeti gárdáját külföldre viszik, és egy 2007-es törvény értelmében pedig az amerikai elnök egy államon belül a kormányzó kérésével ellentétben vagy a kormányzó megkérdezése nélkül be tudja vetni a nemzeti gárdát. Ha az elnök eldönti, hogy emberéletek forognak kockán, a közrend súlyos sérelmet szenved, akkor a kormányzó megkérdezése nélkül bevetheti a nemzeti gárdát, mint ahogy erre sor került Donald Trump elnöksége alatt.

Mi a rendőrség pozíciója az Amerikai Egyesült Államokban, mert olyan hírek is jönnek, hogy egy adott városban a polgármester egyszerűen felfüggeszti a rendőrség működését?

Az Egyesült Államokban a föderális rendszer miatt nincs szövetségi rendőrség. Vannak szövetségi bűnüldöző szervek, az FBI többek között ilyen, de szövetségi rendőrség mint olyan nem létezik. Minden államnak külön rendőrsége van, az egyes nagyvárosokban pedig a rendőrség a polgármester, és nem a kormányzó alá van rendelve. Tehát a rendőrség a városokban a polgármesternek tartozik felelősséggel, mert a közbiztonság biztosítás a tagállamoknak a feladata. Ennek megfelelően a polgármesterek vagy a kormányzók tudnak olyan intézkedéseket hozni, amely esetleg a szövetségi kormánynak nem tetszik. Itt mindössze egy politikai kérdésről van szó, ha a rendőrségnek csökkentik a hatáskörét vagy meggyengítik, akkor elképzelhető, sőt valószínű, hogy az erőszak elharapózik. Erre vannak példák, Chicagóban, Portlandben, Minneapolisban, ahol a rendőrséget, illetve a vezetését meggyengítették, legutóbb le is mondott a portlandi rendőrfőnöknő, aki különben fekete, arra hivatkozva, hogy ilyen körülmények között nem tudják a feladatukat végezni.

Amikor a rendőrség, amely a helyi hatalom alá van rendelve, azt mondja, hogy nem tudja tovább a feladatát végezni, van valaki, akinek kötelessége a polgárt megóvni, vagy úgyis mindenkinél van fegyver, és majd megóvja magát a polgár?

Az elnöknek joga van a nemzeti gárdát bevetni abban az esetben, ha úgy látja, hogy a helyi rendfenntartó erők nem képesek úrrá lenni a helyzeten. Erre voltak is példák. 1957-ben Eisenhower elnök a nemzeti gárdát rendelte ki, hogy Little Rockban a fekete gyerekeknek azt a jogát, hogy integrált iskolába járjanak, biztosítsa, mert a helyi rendfenntartó erők nem voltak képesek arra, hogy a fehérek ellen megvédjék a gyerekeket. Ebben az esetben szövetségi feladat az, hogy a rendet fönntartsa. Ennek érdekében küldte Trump elnök annak idején Portlandbe a rendfenntartó erőket, részben azért is, mert szövetségi épületet is támadtak a tüntetők, és ennek a védelmére rendelt ki Donald Trump rendfenntartó erőket.

Az amerikai jogrend szerint van abban valami kivetnivaló, ha valaki fegyverrel védi meg a saját birtokát? Nem lő, de láttatja, ha akarna, tudna.

Anekdotikus válasszal élnék. Ügyvédek azt mondták, ha erőszakkal be akarnak hatolni a házamba, akkor meg kell várni, hogy legalább egy centire betegyék a lábukat az ajtón, és akkor, ha lelövöm az illetőt, az jogszerű. Az nem jogszerű, ha látom, hogy jön, és az utcán már lelövöm.

Tehát a birtokhatár az, ami számít?

Igen, a birtokhatárt lehet védeni. Persze minden ügy más, de ha valaki a saját tulajdonát, családját erőszakkal fellépők és behatolók ellen megvédi, Amerikában nincs nagyon olyan bíróság, amely ne mentené föl – főleg ha jó ügyvédje van.

Milyen az erőszakhoz való viszonya a polgároknak az Amerikai Egyesült Államokban? Van-e ebből a szempontból különbség a különböző pozíciójú emberek között?

Az emberek nagy része nem erőszakos. A vidéki városokban idézőjelben mindenki ismer mindenkit, sok helyen elég homogén társadalmakról beszélünk, nem zárják az autókat vagy a házakat, barátságosak, befogadók. Nyilvánvalóan a nagyvárosok mások. Az életkörülmények, a zsúfoltság, a munkanélküliség magasabb aránya, a különböző fajok összezártsága inkább generál erőszakot, de ott is vannak jó és rossz környékek.

Amerikai filmekben lehet látni, hogy a bűnözőnek fontos célja, hogy átjusson az államhatáron, mert a következő államban már mások a törvények. Van-e az egész Egyesült Államok fölött uralkodó jog?

Ha büntetőjogról beszélünk, akkor az egyik alapvető elv, hogy az egyes tagállamoknak el kell ismerniük a másiknak a joghatóságát. Ha valaki Texasban követ el bűncselekményt, és elfogják New York államban, akkor Texasba kell visszavinni, és az ottani állam törvényei szerint felelősségre vonni, ami azért érdekes, mert az államok egy részében van halálbüntetés, a másik részében nincs, és ülönbözők a büntetési tételek is, ilyen szempontból az államok különböznek. Ha valaki szövetségi alkalmazott vagy tulajdon ellen követ el bűncselekményt, akkor szövetségi bíróság elé állítják. Az Egyesült Államokban párhuzamos bírósági rendszer működik, van egy háromszintű szövetségi, és van egy háromszintű tagállami. Ha valaki olyan bűncselekményt követ el, amely egyszerre szövetségi és állami alkalmazottakat vagy tulajdont érint, például az Oklahoma City-beli merényletnél, akkor az ügyészség dönti el, hogy először melyik bíróság elé állítják, szövetségi vagy állami, és ha szövetségi szinten, mondjuk, kap 15 évet, utána, ha kiszabadul, az állami törvények értelmében újra bíróság elé állíthatják ugyanazért a bűncselekményért, és újra kaphat 10-15 évet. Az Oklahoma City-beli esetnél az ügyészség úgy döntött, hogy az elkövetőt, Timothy McCoyt szövetségi bíróság elé állítja, mert szövetségi szinten van halálbüntetés. Elítélték, kivégezték, így oklahomai állami törvénykezésre már nem került sor. Ilyen szempontból valóban az államok mások, mások a törvények, mások az adók, más az infrastruktúra.

El lehet úgy képzelni az Amerikai Egyesült Államokat, mintha Európában mindenki azonos nyelven beszélne, de országhatárok, meg enyhe eltérések lennének?

Nem nagyon lehet elképzelni Európában ilyet, mert az Egyesült Államokban végül is az országot a közös történelem, a közösen vallott értékek, nyelv, emlékezet tartja össze. Európában, mondjuk, a svédek és a bolgárok között nagyon kevés hasonlóságot lehet látni attól eltekintve, hogy egy földrészen lakik ez a két nép. Az Egyesült Államok ilyen szempontból egyedi, és nem nagyon lehet utánozni. Ez az Európai Egyesült Államok föderális eszme nem nagyon tűnik életképesnek.

De van olyan, hogy amerikai nemzet, amit valami közös elv összetart?

Az Egyesült Államokat azért sok minden összetartja. Most nem olyan népszerű beszélni az amerikai álomról, amit azért Martin Luther King vagy John Lewis is vallott, de van azért egy minimum. Az egyéni szabadság, egyéni felelősségvállalás, a mítoszok, amelyek nagyon fontosak egy ország, egy nemzet létében. Vagy az úgynevezett amerikai hitvallás, hogy kemény, becsületes munkával lehet boldogulni. Van egy erkölcsi minimum, amit azért nem lépnek át. Nagyon erős az amerikaiak többségében a vallásos érzelem, rengeteg jótékonysági intézményük van, és a világon az első számú nemzet a jótékonykodásban. Büszkék arra, hogy végül is lehet így-úgy tekinteni az Egyesült Államok szerepét, de ha egyenleget vonunk, legalábbis az utóbbi hetven évben, nagyon pozitív szerepet játszott. A törvényességet, a jogot, a törvény előtti egyenlőséget betartják. Lehet statisztikákra hivatkozni, hogy, mondjuk, az afroamerikaiak számarányukat tekintve nagyobb arányban kapnak büntetéseket, de az igazság az, hogy nagyobb arányban is szegik meg a törvényt. Hogy most ők mennyire vannak hátrányos helyzetben, ezt is lehet vitatni, de az utóbbi ötven évben óriási lépések történtek, nagyon komoly afroamerikai középosztály alakult ki. Az Egyesült Államok menedéket és lehetőséget adott emberek tíz- és százmillióinak, nem véletlenül az Egyesült Államok az első számú bevándorlási célország az egész világon.

Hogy jön ebbe a képbe a zászlóégetés meg a szobordöntés?

Az Egyesült Államokban mindig volt egy olyan baloldal, amelyik ezeket az értékeket nem, hanem csak az árnyoldalt nézi, és az igazság az, hogy ez a baloldal sokszor meglehetősen kevés ismerettel rendelkezik más helyekről. A hatvanas években kultusza volt Maónak, Che Guevarának, Castrónak, tehát magyarul tömeggyilkosoknak. A mostani Antifa-mozgalom is ilyen embereket, marxizmust-leninizmust, kommunizmust tűz a zászlójára.

Miért? Ez szexinek tűnik Amerikában?

Nehezen lehet megfogalmazni, hogy miért. A hatvanas években a lázadó ifjúság az előző generáció értékei ellen lázadt, a diáklázadások, a popkultúra, a beat irodalom, a nőmozgalom, a vietnami háborúellenes mozgalom, a polgárjogi mozgalom, a diákmozgalom mind egymásra épült. Az igazság persze az, hogy ezeknek akkor is meglehetősen ködös elképzelései voltak, az ember nem nagyon tudta, hogy mi ennek a kifutása. Most is nagyon nehezen látni, hogy ennek mi lenne a kifutása, tekintélyellenesség, kapitalizmusellenesség, mindenfajta ellenesség, helyette igenlése a kommunizmusnak?

Mit látnak ebben jónak? Egy magántulajdonra alapuló társadalomban ne legyen magántulajdon?

Nagyon sok olyan fiatal van, aki nem találja a helyét. Az igazság az, hogy a ’68-as nemzedék nagy része viszont később beépült az establishmentbe. Kicsit cinikusan azt mondták, hogy nem a megfelelő Marxot tanulmányozták, nem Karl Marxot, hanem Groucho Marxot.

Aki egy híres humorista.

Ha az ideológiát megnézzük, amit nagyon nehéz, mert nagyon amorf, megfoghatatlan, akkor anarchista, minden ellenes, nagyon kevés pozitívummal. Az nem egy alternatíva, hogy akkor most bontsuk le a kapitalizmust, egyenlően osszuk szét a vagyont, mert azt láttuk már, hogy hova vezet. Ilyen szélsőséges mozgalmak időről időre feltűnnek. Elképzelhető, hogy ez is le fog csengeni, és akkor utána megint egy-két évtizedig nem lesz. Most azért a helyzet nyilvánvalóan más, mint a hatvanas években, mert a globalizáció miatt nagyon sok munkahely elveszett, a középosztály életszínvonala stagnál. Bűnbakokat keresnek, és a bűnbakképzésnek egy tipikus példája, hogy a bűnbak az állam. Érdekes, ha az állam a bűnbak, akkor miért akarják még jobban megerősíteni, egy szuperállamot létrehozni, amely felügyel az elosztástól kezdve mindent. Nagyon nehéz nyomon követni az „ideológiát”. Sok mindent tagadnak, de pozitív válaszokat nem nagyon tudnak adni a jelenlegi helyzetre.

Az Antifa miért ilyen erős az Egyesült Államokban, ahol nem volt a történelemben jelentős fasiszta mozgalom?

Az utóbbi harminc-negyven évben eléggé jelentős hatások érték a fiatalokat. Ez a fajta értékvesztés, az amerikai történelem revíziója, dekonstrukciója, fejtetőre állítása, az amerikai mítosz lerombolása, az úgynevezett olvasztótégely széttörése elindult már a nyolcvanas években, és akkor már sokan figyelmeztettek, hogy ebből baj lesz, mert ha ezeket az összetartó elveket kivonjuk a társadalomból, akkor az eresztékeit nem tartja össze semmi. Párhuzamos társadalmak alakulnak ki, lesz egy fekete társadalom, lesz egy fehér, lesz egy latino, vagy akár még azokon belül, mert az afroamerikaiak között is eléggé sokan úgy gondolják, hogy ez az egész Black Lives Matter mozgalom, az Antifa, meg akik rácsatlakoztak, ezek már kártékonyak, kontraproduktívak, tehát már rongálják az ő esélyeiket. A nyáron az emberek 61 százaléka támogatta a Black Lives Matternek a megfogható követeléseit, mint a rendőrségi és igazságszolgáltatási reform, a büntetési tételek átalakítása. Most jelen pillanatban ez már csak 48 százalék.

Az erőszak hatására?

Igen, visszaesett. Ugyanakkor akik ellenezték, 31 százalékkal kezdtek, most ők is 48 százalékon vannak. Tehát a Black Lives Matter és az erőszak az utcán gyakorlatilag már visszájára fordul, és még nem bukkant föl, de fölbukkanhat az a csendes többség, amelyik ’68-ban Nixont többek között a Fehér Házba segítette, mert ott is az emberek nagyon nagy részének elege lett, hogy minden nyáron feldúlják a nagyvárosok belső kerületeit, egyetemfoglalásokból, mindenfajta tüntetésekből, és azt mondták, hogy rend és törvényesség legyen. Most is a republikánus párt erre rájátszik, és már a demokrata párt is rájött arra, hogy baj lesz, ha ebből kimarad. A konvención egy szót sem szóltak az erőszakról, legutóbb viszont Joe Biden a pittsburghi beszédében már határozottan leszögezte, hogy nem egyenlő a békés tüntetéssel a fosztogatás és az erőszak. Nyilvánvalóan a demokrata közvélemény-kutatók és tanácsadók is észlelték, hogy az emberek többsége már ellene fordul ezeknek az erőszakos megmozdulásoknak. A döntő többség békésen szeretne élni, legyen munkája, legyen perspektívája a családjának, a gyerekeinek, az ország legyen olyan állapotban, amilyenbe szeretné. Nyilvánvalóan a reformokra szükség van, de ennek nem az a módja, hogy törünk-zúzunk.

Hogyan fejlődött az amerikai demokrata oldal ideológiája?

A demokrata párt az utóbbi tíz évben elég erősen balra tolódott. Olyan politikákat tettek magukévá, amelyek korábban teljesen elképzelhetetlenek voltak, részben politikai okokból. Ha megnézzük a demokrata választói bázist, az 25 százalékban afroamerikai, körülbelül 20 százalékban latino, 5 százalék körül van az LGBTQ, a nemi kisebbségek aránya, és ezek a csoportok azok, amelyek elsősorban az államtól várnak segítséget. Tehát a demokrata párt az, amelyik inkább a nagy állami ideológiának a híve, a magasabb adóké, komolyabb állami szerepvállalásé. Ennek megfelelően ezek az egyenlősítő eszmék, ha akár elmegyünk Bernie Sandersig vagy Elisabeth Warrenig, akik már az európai típusú egészségügyi ellátásról beszéltek, az ingyenes felsőoktatásról, a szén-dioxid kivezetéséről 2050-ig, tehát ezek mind központi, nagy állami megoldások az úgynevezett hátrányos helyzetben lévő csoportok javára. Ezek a baloldali gondolatok egyre inkább gyökeret vertek, többek között azért, mert egyre több társadalmi csoport van, amelyik úgy érzi, hogy leszakad a jelenlegi globális versenyben. Hozzá kell tennem, hogy ezek az alternatívák meglehetősen demagóg ígéretek. Egyes becslések szerint ha végre akarnák hajtani őket, tíz éven belül az Egyesült Államok éves GDP-jének háromszorosát kellene költeni, 70 billió dollárt. Ez abszolút nonszensz. Még akkor is, ha egy felvizezett program lesz adott esetben egy Biden-kormányzatban, aki nagyon erősen megpróbál távolságot tartani ettől a baloldaltól. Persze ha a radikálisok segítségével megnyeri az elnökválasztást, biztos, hogy ezek a csoportok benyújtják a számlát neki, és olyan politikákat kényszerítenének rá, amelyek nagyon erősen elhúznák az Egyesült Államokat a baloldal irányába.

Milyen nézetrendszerű és képességű politikus Joe Biden elnökjelölt?

Joe Biden 1973 óta van az amerikai politikában. Tehát ő „Washington”. Általában az elnökök vagy elnökjelöltek az utóbbi időben nagyon sokszor Washington ellen indulnak. Trump, az ifjabb Bush, Barack Obama, Clinton és így tovább, mert úgy gondolják, hogy Washington elmocsarasodott. Régen Washington tényleg mocsaras volt fizikailag, lecsapolták, de most már ez politikai mocsár, ezt lecsapolni eddig nem nagyon sikerült és ezután sem fog sikerülni. Biden hatszor volt szenátor, már két cikluson keresztül alelnök. Az igazság az, hogy nem nagyon „dugta ki a fejét a lövészárokból”, nagyon erősen kellene gondolkodni valami nagyon markáns állásponton, amit képviselt. Most a fejére olvassák a baloldalról, hogy a pályája egy adott szakaszában együttműködött olyan szenátorokkal, akik korábban szegregációs nézeteket vallottak. Felhozzák ellene azt, hogy az abortuszt szövetségi pénzen finanszírozzák, szemére hányják, hogy támogatta az iraki háborút, hogy a Clinton-adminisztráció idején meglehetősen kemény büntetőjogi intézkedéseket hoztak. Tehát ő inkább beállt a politikák mögé. Általános vélemény szerint rendkívül megnyerő modorú, barátságos, jó viszonyt ápolt mindenkivel a szenátusban vagy a politikai elit tagjaival republikánus és demokrata oldalon. Ugyanakkor érdekes megemlíteni, hogy Robert Gates, aki CIA-igazgató volt, utána védelmi miniszter az ifjabb Bush és Barack Obama kormányában, azt írta, hogy Joe Biden egy nagyszerű fickó, nagyon kellemes ember, csak éppen nem volt sohasem igaza belpolitikai és biztonságpolitikai kérdésekben az utóbbi harminc évben. Ő különben ellenezte az Oszama bin Laden elleni akciót, olyan politikus, aki valószínű, tényleg nem radikális. A kérdés az, hogy ő valóban középutas politikus-e. Abszolút lojálisan szolgálta Barack Obamát, aki ugyancsak eléggé középutas volt annak ellenére, hogy sok mindent ígért, de Biden is, ha megválasztják, hagyományosan az amerikai elnökök irányába megy, a kampányban kicsit jobbra, illetve kicsit balra vannak a főáramtól, de amikor elnökök lesznek, akkor befele mozdulnak, a közép fele. Nagy kérdés, hogy egyáltalán megválasztják-e, és ha megválasztják, mennyi ereje és mozgástere lesz, hogy a nagyon erősen ránehezedő baloldali nyomásnak ellen tudjon állni. Erre vagy választ kapunk, ha megválasztják, vagy pedig egy örök költői kérdés marad.

Például az életkorát vagy a nyilvános szerepléseinek a minőségét tekintve versenyképes Donald Trumppal?

Igen, vannak aggodalmak, hogy ő már túl van a legjobb korszakán fizikailag is, szellemileg is, de akik védik, azt mondják, hogy gyerekkorától kezdve a dadogásával volt baj. Azt viszont nem nagyon lehet erre fogni, hogy azt mondja, hogy „Joe Biden vagyok, Joe Biden férje”, meg összekever államokat, nem tudja befejezni időnként a mondatot, amit elkezdett. Egy ízben azt mondta, hogy szenátori székért indul. Látszik, hogy nagyon ellenőrzött körülmények között tartja a kampánycsapata. Amikor a pittsburghi beszédet mondta, semmifajta kérdést nem engedtek az újságírónak. Felolvasta a beszédet, gondolom, súgógépről, és abban a pillanatban elment. Korábban a delaware-i otthonából mondott beszédeket. Sokan úgy gondolják, hogy egyfajta módon már előre megágyaz egy színes bőrű női elnöknek, Kamala Harris személyében. A 25. alkotmánykiegészítés lehetővé teszi, ha egy elnökről a kabinet úgy gondolja, hogy szellemileg már nem tud megfelelni a pozíciójának, akkor kezdeményezheti a felmentését, tehát nemcsak impeachmenttel lehet eltávolítani az elnököt. Az biztos, ha megválasztják, akkor úgymond egyciklusos elnök lesz, mert az elnökség hihetetlen fizikai és ideig munka, minden nap, a nap minden órájában készen kell állni. Ha ki is húzná adott esetben a négy évet, a következő négy évet nem, és az alelnöki pozícióban Kamala Harris meg tudná mutatni, hogy ő mennyire rátermett, és ha annak bizonyul, akkor ő lehet a demokrata párt jelöltje 2024-ben. Érdekes, hogy a másik oldalon is már a Trump utáni korszakra kezdik egyesek pozicionálni magukat, többek között Nikki Haley volt kormányzó, ENSZ-nagykövet, aki indiai származású. Érdekes lenne, ha 2024-ben két indiai származású női elnökjelöltje lenne az Egyesült Államoknak.