Kedd reggel folytatódott a Fenyő-gyilkosság tárgyalása a Fővárosi Ítélőtáblán, ahol a másik vádlott, Portik Tamás védője perbeszédének kellett volna elhangoznia, de hosszas jogi huzavona után erre nem került sor, csak nyilatkozatot tett Szikinger istván, amivel kapcsolatban hozzátette, azt ne tekintsék védői beszédnek – írja az Index.

A tárgyaláson Gyárfás Tamás és Portik Tamás is szólhatott az utolsó szó jogán, utóbbi nem akart vele élni, Gyárfás Tamás viszont másfél órán át sorolta az érveit. Ezek szerint az elsőfokú ítélet olyan tényeken alapult, amelyek egy része nem felel meg az iratokban foglaltaknak, és ezért szerinte az elsőfokú ítéletben olyan következtetéseket vontak le, amelyeket a tárgyalásokon megcáfoltak. Ezek közé sorolta, hogy Fenyő Jánossal a rossz viszonya egy 1996-os bírósági ítélet után nyugvópontra jutott, de ezt a bíróság nem vette figyelembe, ahogy azt sem, hogy akkor már nem voltak ellenfelek.

„Eleve nincsenek gyilkos hajlamaim. A Napkelte című tévéműsor visszanyerése után nem volt indokom, hogy győztesként a megöletésének hatalmas kockázattal járó lépésre szánjam el magam. Már a nyomozás első pillanatában a hatóság feltette a kérdést: cui prodest – kinek állt érdekében a bűncselekmény? Nekem nem” – idézte Gyárfás Tamást az Index.

Szerinte tévesen állapítja meg a vádirat a feltételezett motivációimat, miközben a választottbírósági döntéssel nem volt több vitája Fenyő Jánossal. A vádirat szerint rá egy évre ennek ellenére megbízta Tasnádi Pétert a bérgyilkossággal, azonban megjegyezte, az állítólagos megbízásának egyetlen forrása Tasnádi Péter maga. Szerinte az ügyben vádemelésre csakis amiatt kerülhetett sor, hogy a Portik Tamással folytatott beszélgetéseinek hangfelvételei – mindenekelőtt az ő közreműködésével – ismertté váltak a hatóságok előtt. Portik a beszélgetéseik során több tucatszor közölte vele, hogy hálával tartozik neki, mert nagy szívességet tett azzal, hogy likvidáltatta Fenyő Jánost. Csakhogy Gyárfás Tamás szerint az eljárás során egyetlen tanú sem vallotta azt, hogy bármiben, bármikor is eljárt volna Portik Tamás érdekében.

Gyárfás Tamás kiemelte, a rejtett eszközzel történt hangfelvételen egyszer sem nyilvánította ki, hogy része lett volna abban, hogy Portik a gyilkosságot megszervezze. Portik erre vonatkozó, tucatnyi megismételt állítását többször is cáfolta. Szerinte az elsőfokú ítélet bizonyítás nélkül deklarálta, hogy a beszélgetések során azért nem ismerte be az ügyben való érintettségét, mert mindvégig tudta, hogy Portik titkon felvételt készít. Állítja, hogy nem tudott erről, de ha valóban tudta volna, akkor nyilvánvalóan minden, az állítólagos felbujtásra vonatkozó célzást vagy állítást hevesen és kategorikusan cáfolt volna.

„Megítélésem szerint az ítélet legjelentősebb következtetése, megállapítása egy fikcióra épül” – zárta gondolatait Gyárfás Tamás, majd egy japán esetet említett, amelyben egy tévesen elítélt férfi 48 évig volt halálsoron, mire végül 88 évesen hazatérhetett a családjához: „Nekem már biztosan nem lesz ennyi időm.”

Az ügyészség szerint Gyárfás Tamás és Fenyő János között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc és erős személyes ellentét alakult ki. A vádiratban az áll, Gyárfás 1997-ben elhatározta, hogy megöleti Fenyőt. Emiatt 1997 szeptemberében megbízta Tasnádi Pétert, hogy ölesse meg vetélytársát. Tasnádi a megbízást 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett 6 millió forint előleget, nem teljesítette a feladatot. Emiatt Gyárfás megbízta Portik Tamást – akit 1994 óta ismert –, hogy ölesse meg Fenyőt. Portik Jozef Rohácnak adta ki a feladatot, aki végre is hajtotta a gyilkosságot. A vádakkal kapcsolatban mind a két vádlott ártatlannak vallja magát, a héten várhatóan jogerős ítélet születhet az ügyben.