Egyáltalán nem csak vérellátással foglalkozik az Országos Vérellátó Szolgálat. Nagyon meghatározó feladatokat lát el a szervadományozás és a szervátültetés területén, elsősorban az előbbin, életmentő szervátültetések szolgálatában dolgozunk nap mint nap, most is" – tisztázta az InfoRádió Aréna című műsorában Mihály Sándor, az OVSZ transzplantációs igazgatója.

A vérellátó szolgálatról szóló kormányrendelet pontosan meghatározza azt a feladatkört, ami a szervezési tevékenységre vonatkozik, hiszen az OVSZ a szervátültetések előtt szervadományozások koordinációjával, szervezésével foglalkozik, illetve átültetésekhez kapcsolódóan nem csak szerv-, hanem szövetkivételek is történnek, ezt is koordinálják.

"Amikor a kormányrendelet megjelent, létrejött a szervkoordinációs iroda – egy 16 éve működő szervezeti struktúra –, és azóta jelentősen bővült, ma már a transzplantációs igazgatóság keretei között több szervezeti egység dolgozik, köztük a

1. központi várólista-iroda
2. magyar őssejtdonor-regiszter (csontvelő-átültetés, őssejtátültetés)
3. nemzeti szerv-, szövetdonációs tiltakozások regisztere (mindenkinek van lehetősége életében megtiltani, hogy holttestéből szervet, szövetet távolítsanak el)."

Az ő laboratóriumaik végzik el továbbá azt a feladatot is, amely során fertőző betegségeket zárnak ki.

"Ami nagyon egyedi nálunk, az a transzplantációs immungenetikai laboratórium, hiszen itt történik meg minden várólistás szövettipizálása, ami egy bonyolult, DNS-alapú technológia, emellett pedig, ha van egy potenciális donor, gyorsan meghatározzuk a donor szövettípusát is, mert azt keressük, hogy a várakozó beteg szövettípusához viszonyítva az éppen rendelkezésre álló donor szövettípusa mennyire hasonlít. Azt a beteget keressük a várólistán, akinél ez a két szövettípus a leginkább hasonlít" – részletezte Mihály Sándor.

Ezért nem tartjuk itthon a magyar szerveket

Arról is beszélt, hogy miért nem tartjuk meg a szerveinket a határainkon belül.

"1967-ben fogalmazta meg egy immunológus professzor, hogy olyan nehéz egy éppen rendelkezésre álló donorveséhez legjobban passzoló recipienst megtalálni, még kétszáz beteg közül is, hogy váljon nemzetközivé a rendszer. Ha nagyobb populációban van lehetőségünk donorokat felkutatni, jelenteni, gondozni, szerveiket felajánlani, és sokkal több beteg közül tudjuk kiválasztani a legalkalmasabbat, akkor statisztikailag sokkal nagyobb lesz az egyezés esélye. Tíz éve csatlakoztunk az Eurotransplanthoz, és azt látjuk, hogy csupán a veseátültetésben 800 többlet immunológiai egyezést adtunk a betegnek, ez 800 élettöbbletet jelent. Ennyi az előrelépés csak a veseátültetés egy speciális területén" – világított rá.

A veséhez csatlakoztak később, a máj-, szív- és tüdőprogramok. Ezen túlmenően elmondta,

az akut májelégtelen betegnek 2-4 napon belül kell alkalmas májat találni.

"Ez azt jelenti, hogy egy tízmilliós populációban, ha nem vagyunk Eurotransplant-tagállam, néhány napon belül kell egy vércsoport-kompatibilis, testméretben is kompatibilis donort találnunk. Szinte esélytelen" – hozta fel példaként.

Persze van lehetőség "májméret-kisebbítő műtétekre", de hatalmas sebfelszínt hoznak ezzel létre a májon, és ez fokozott kockázatot jelent.

"A probléma az igazából, hogy nem lesz donorjelentés ilyen rövid időn belül. Ezt a problémát oldja meg a csatlakozás. Akut beteget jelentünk a várólistára, ezt azonnal elbírálja egy független auditor bizottság, megkapja az akut státuszt a beteg, ezzel beugrott a várólista elejére" – részletezte.

Az Eurotransplant 137 milliós populációt jelent.