A súlyos állapotú vesebetegek számára a dialízis csak átmeneti megoldás, valójában a veseátültetés az egyetlen és hosszútávú gyógyulási lehetőség. A transzplantációra korábban a szervük felhasználását még életükben engedélyező, elhunyt donorok segítségével volt leginkább lehetőség, ám mivel egyre nagyobb az igény a veseátültetésre, manapság már az élődonoros transzplantáció számít a leggyorsabb megoldásnak. Az eljárás olyan súlyos vesebetegeknek segíthet, akiknek egy rokonuk, családtagjuk felajánlotta a veséjét, de immunológiai problémák miatt a beültetés nem jöhet létre. A programban résztvevő hasonló helyzetben lévő betegek elcserélhetik egymás között a donorjaikat, így hamarabb juthatnak szervhez.
Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) transzplantációs igazgatója az InfoRádióban elmondta: veseátültetés végstádiumú veseelégtelen betegeknek indokolt. Tavaly összesen 265 transzplantáció történt Magyarországon, melyek közül 44 esetben került sor élődonoros veseátültetésre, ami az összes beavatkozás mintegy 17 százaléka. Mihály Sándor hozzátette: jelenleg körülbelül ezer beteg van vesetranszplantációs várólistán.
Nem minden veseelégtelen beteg kaphat azonban élő donort. Ennek legtöbbször vércsoport-eltérés, inkompatibilitás vagy olyan immunológiai eltérés az oka, ami nem teszi lehetővé a sikeres átültetés elvégzését. Ezek a betegek elhunyt donoros átültetésre jelentkezhetnek. Ha az úgynevezett keresztpróba pozitív, akkor nem végezhető el élő donáció. Mihály Sándor tájékoztatása szerint ennek hátterében a legtöbb esetben valamilyen speciális immunológiai ok áll, és ilyenkor nagyon nehéz megfelelő donorszervet találni az érintetteknek, nemcsak élő donorból, hanem adott esetben a gyakoribb átültetési lehetőséget biztosító elhunyt donorból is.
Az OVSZ transzplantációs igazgatója úgy véli, „ez egy igazságossági kérdés is”, ami miatt programszerűen veszik számításba a megoldási lehetőségeket. Emlékeztetett, hogy egy korábban kötött megállapodás értelmében a négy nagy hazai vesetranszplantációs centrum együttműködik, ami lehetővé teszi a jövőben, hogy
„sokkal több inkompatibilis donor-recipiens (befogadó) párt tudjanak egy platformra hozni, amelyek között aztán megkeresik a megfelelő kompatibilis párosítást”.
A keresztdonáció azt jelenti, hogy nem végezhető el az átültetés a donor és recipiens között, ezért keresni kell egy másik olyan donor recipiens párt, akik között szintén nem valósítható meg az átültetés, viszont a két pár közötti vesék cseréjével már megtörténhet a két átültetés. Mihály Sándor elmondta: a magyar jogszabály ugyan már eddig is lehetőséget adott erre, de megfogalmazása szerint „a korábbi próbálkozások egyediek voltak”, és nem egy országos program keretei között valósultak meg. Ennek érdekében dolgozott ki a szakma egy eljárásrendet, majd elindult a potenciális donor-recipiens párok toborzása, amelyeknek jelenleg is folyamatban van a kivizsgálása, hogy megfelelő kompatibilis párokat találjanak. Mihály Sándor megerősítette, hogy
gyakorlatilag bármelyik percben elindulhat a program gyakorlati része, és akkor megtörténhet az első ilyen veseátültetés.
Mint mondta, az országos programnak köszönhetően már vannak olyan párok a rendszerben, akik kinyilvánították a szándékukat, hogy részt kívánnak venni ebben. A program ugyanakkor egy szoftvert is igényel, ami nemcsak a kompatibilitást figyeli, hanem a szakmailag meghatározott, legoptimálisabb kompatibilis párosítást is keresi egyben. A nemzetközi konzorciumban elkészült szoftvert már használatba vette az Országos Vérellátó Szolgálat, és a programnak magyar résztvevője is van. A kivizsgálásokhoz tehát rendelkezésre áll a szükséges technikai háttér is.
Jogszabály-módosítást is kezdeményeztek
Az OVSZ transzplantációs igazgatója hozzátette: más európai országok adatait figyelembe véve az új lehetőség évente csak néhány veseátültetés lehetőségét biztosítja, de olyan betegeknek lehet segíteni, akiknek alapesetben sokkal hosszabb ideig kellene várniuk donorra, így viszont hamarabb sorra kerülhetnek, és a transzplantáció révén hosszabb, jobb minőségű életet élhetnek. A jelenleg hatályos jogszabály értelmében két pár között van lehetőség az átültetések elvégzésére, a párok keresése pedig folyamatban van.
Mihály Sándor jelezte: ezzel párhuzamosan benyújtottak egy jogszabály-módosítási javaslatot, ami egy egészségügyi miniszteri rendeletre vonatkozik. Azt javasolják, hogy ne két pár között, hanem párok közötti cserével lehessen elvégezni az átültetéseket. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy nem csak kettő, hanem esetleg három, maximum négy pár között kerülhetne sor transzplantációra. Fontos tudni azonban, hogy az átültetéseket azonos időzítéssel, egy időben kell elvégezni, ebbe beleértve a donorból történő vesekivételt, illetőleg a recipiensek transzplantációját.
„Két pár esetén ez négy műtőt igényel, és minden egyes további párosítás bevonásával további két műtőre lenne szükség egy időpontban”
– magyarázta Mihály Sándor.
Emiatt az Országos Vérellátó Szolgálat a törvénymódosítási javaslatban azt is kezdeményezte, hogy ne csak egy intézményen belül lehessen elvégezni az átültetéseket, hiszen Magyarországon négy vesetranszplantációs centrum működik. „Akár az is előfordulhat, hogy egy debreceni betegnek a donora esetleg egy budapesti recipiensnek lesz megfelelő vagy fordítva. Azt javasoljuk, hogy ilyen esetekben ne a betegeket és a donorokat utaztassák, hanem kék lámpás transzplantációs mentőgépjárművekkel juttassák el a veséket a különböző helyszínekre, ami akár egy-két órán belül is megvalósítható” – jegyezte meg az OVSZ transzplantációs igazgatója.
Hozzátette: Magyarország több mint tízéves Eurotransplant-tagsága nem vonatkozik az élődonoros átültetésekre, így egyelőre külföldi párok nem jöhetnek szóba a transzplantációknál, ugyanakkor az egységes országos program bevezetése azt a célt is szolgálja, hogy a későbbiekben akár nemzetközi együttműködéseket is köthessenek a magyar centrumok. Mihály Sándor úgy véli, nemcsak az Eurotransplant nyolc tagállamának összefogása valósulhat meg a jövőben ezen a területen, hanem más országokkal – főként uniós tagállamokkal – is fel lehetne venni a kapcsolatot. Mint mondta, határokon átívelő, európai országok közös együttműködésével megvalósuló élődonoros átültetés évente legfeljebb kétszer-háromszor történik, de minden egyes átültetéssel meg lehet menteni egy beteg életét, és szerinte erre kell törekedni a jövőben is.
