A Big Bell Testnek nevezett kísérletben a világ tizenegy tudományos intézete vett részt - közölte pénteken az Osztrák Tudományos Akadémia.

A kvantummechanika elmélete szerint két összefonódott részecske, mint például a fényrészecskék (fotonok) összefonódása, akkor is megmarad, ha egymástól nagy távolságokra vannak. Az összefonódott részecskékből álló részecskepár egyik tagjának még a megmérése is a fény sebességénél gyorsabban befolyásolja a tőle messze lévő másik tag állapotát. Összefonódott állapotban a két részecske bizonyos tulajdonságait csak együttesen lehet értelmezni. Ha például az egyiket megbolygatják, akár a puszta megfigyelésével is, az a másikra is hatással lesz.

Mivel semmi sem terjedhet gyorsabban, mint a fény, ez ellentmond a speciális relativitáselméletnek. Einstein a jelenséget ezért "kísérteties távolhatásnak" nevezte.

A kvantumösszefonódás hatásait ugyanakkor már számtalan kísérlet igazolta. Némi fantáziával és erőfeszítéssel megtalálhatóak a kiskapuk és az eredmények klasszikus fizikával, tehát a kvantumfizikai módon is igazolhatók - úgy, hogy a kísérletben a mérési alap kiválasztásához használt véletlenszám-generátort kívülről irányítják.

A tesztnek szigorú körülmények között kellett zajlania annak érdekében, hogy meggyőző lehessen. Az egyik ilyen körülmény az előre meg nem jósolható és független inputok alkalmazása. A Big Bell Test ehhez bellstereknek nevezett, "egymástól független szabad elméket" - vagyis laikusokat - használt.

A Big Bell Test során ezért generátorok helyett minél több embernek kellett nullák és egyesek tetszőleges sorozatát elküldenie számítógépen, tableten vagy okostelefonon tíz város 11 kutatólaboratóriumába, köztük az Osztrák Tudományos Akadémia Kvantumoptikai és Kvantuminformatikai Intézetébe. E véletlenszerűen kiválasztott sorozatok alapján irányították a laboratóriumban zajló kísérleteket, ami a potenciális kiskapukat is kiiktatta.

Az elektronoktól, a protonoktól vagy a Higgs-bozontól eltérően, amelyek egymással tökéletesen felcserélhető, azonos körülmények között ugyanúgy viselkedő részecskék, minden emberi tevékenység egyedülálló, ezért nagyon értékes a Bell-teszt szempontjából.

A Big Bell Test célja az volt, hogy először mutassa be, hogy az emberi döntések is hozzájárulhatnak a tudományhoz.

A százezer résztvevő több mint kilencvenmillió bit információt termelt, és újabb bizonyítékot alkotott arra, hogy az összefonódás nem "kísérteties", hanem valódi.

"Bécsi kísérletünk a véletlenszerűen generált adatok segítségével bizonyította, hogy az összefonódás létezik és a világ valóban olyan "őrült", ahogyan azt a kvantumfizika állítja" - fogalmazott Thomas Scheidl kvantumfizikus.