A bevetést 1969-ben azzal indokolták, hogy a hadsereg a rendőrségnek nyújt segítséget, mert az már képtelen fenntartani a rendet. A 38 év alatt összesen 300 ezer brit katona szolgált a tartományban, és 763 esett el a harcokban. Egy ötezer fős helyőrség továbbra is Észak-Írországban állomásozik.

1969-ben valóban végképp elmérgesedett az egyesítést követelő katolikus írek és a London-hű protestánsok szembenállása, a véres villongások mindennapossá váltak.

A brit hadvezetés azt remélte, hogy a kirendelt ezredek néhány héten belül rendet teremtenek. Ám a bevetés végül 38 évig tartott, és nem a katonai erő, hanem a kitartóan folytatott tárgyalások sorozata hozta meg a rendezést.

A britek a középkor óta folyamatosan az ír sziget teljes egészének meghódítására törtek. A XVII. században az északi területet, Ulstert sikerült elfoglalniuk, megkezdték az angol és skót protestánsok tömeges betelepítését. A telepesek előjogokkal rendelkeztek a katolikus őslakossággal szemben.

1916-ban tört ki az ír felkelés, amit levertek ugyan, de megkezdődtek a tárgyalások a független ír állam létrehozásáról. 1921-22-ben a sziget déli részén létrejött az Ír Köztársaság. S azon nyomban megalakult az IRA, azaz az Ír Köztársasági Hadsereg elnevezésű illegális fegyveres szervezet, hogy harcoljon az ulsteri vidéken fennmaradt protestáns többségi uralom ellen.

1952-ben lángolt fel igazában a harc, gyilkosságok és robbantások követték egymást. Az IRA akciói idővel Angliára és Londonra is kiterjedek. 1969-ben tehát megindult a katonai bevetés. A hadsereg az évek során 763 fős veszteséget szenvedett, de a polgári lakosság vesztesége az úgynevezett "bajok" idején majdnem 1800 halott volt.

Tárgyalásos megoldásra volt szükség. Az érdemi tárgyalások, időnként amerikai közvetítéssel, több mint tíz évig folytak, és Tony Blair miniszterelnöktől nagy diplomáciai körültekintést igényeltek.

Az utóbbi másfél évben teljesedett ki az északír autonómia, az Egyesült Királysághoz tartozó szigetrésznek immár működőképes parlamentje van, és szoros a kapcsolata a szomszédos Ír Köztársasággal. Így remélhető, hogy villongásokra többé nem kerül sor. Az észak-ír katonai bevetésnek 38 év után véget lehet vetni.