Kezdjük a beszélgetést is Erasmus-ügyekkel. Ismét napirendre került az Erasmus és a Horizont programok ügye, a modellváltott egyetemek hallgatói, oktatói és a kutatók továbbra sem férnek hozzá ezekhez az ösztöndíj-lehetőségekhez. 2022 decembere óta, immár jó három éve tart a vita. Voltak többfordulós egyeztetések, tárgyalások, az elmúlt három évben pert indított a kormány és pert indított hat magyarországi egyetem is, illetve néhány nappal ezelőtt Magyarország megvétózta az Európai Unió négyéves felsőoktatási stratégiáját, egész pontosan ön vétózott Brüsszelben. Ez amolyan bosszúlépés? Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten?

Tekintettel az adventre, ne beszéljünk bosszúról. Alapvetően értékrendbéli kérdésekben kell megnyilvánulnunk, ez is az, hiszen nem más az alapelv, minthogy addig, ameddig uniós állampolgárok, magyar állampolgárok, illetőleg magyarországi egyetemeken lévő uniós állampolgárok egy uniós alapvető joghoz nem jutnak hozzá az Erasmus-programon keresztül, valamint egy alapvető oktatási joghoz nem jutnak hozzá az Erasmuson keresztül, addig nincs értelme új négyéves felsőoktatási stratégiáról beszélni. Egyértelművé tettük, hogy akkor támogatjuk ezt az új felsőoktatási stratégiát, ha ennek az első pontja felszólítja az Európai Bizottságot arra, hogy szüntesse meg azt a jogsértő helyzetet, miszerint egy nemzetállami hatáskörbe, a felsőoktatásba beavatkozva nem biztosítja 240 ezer magyarországi egyetemistának és oktatónak ezt az uniós alapjogot, oktatási alapjogot. Addig nincs értelme másról beszélni.

Egyébként a felsőoktatási stratégia más út vagy más modell, mint az Erasmus program? Hiszen ez egy 2026-2030 közötti időszakra szóló stratégia. Ebben külön az Erasmus programok is benne vannak?

Ebben a nemzetköziesítés és a nemzetközi kapcsolatok az egyik alap, amiben célszámokat várnak el, írnak elő. Ez egy 23 százalékos célszám 2030-ra, a diákok 23 százaléka kellene, hogy ilyen mobilitási programban részt vegyen.

Minden tagállamból 23 százalék? De mi ennek nem nagyon tudunk megfelelni.

Az Európai Unió más tagállamai sem tudnak ennek megfelelni, de alapvetően ezzel az elvvel, mint ahogy ott is elmondtam, mi egyetértünk. A másik kérdés, amiben szintén azt kellett mondani, hogy ameddig a magyarok nem, addig mások sem, hogy ez a dokumentum azt is tartalmazta, hogy 350 ezer Európán kívüli egyetemistának kell az Erasmust biztosítani.

Ez egy teljesen új szegmens, eddig ez nem volt.

Voltak eddig is Európán kívüli diákok, de ilyen nagymértékben nem voltak, és ez előírásként vagy elvárásként nem jelent meg. Ez amúgy illeszkedik az Európai Bizottság azon stratégiájába, hogy afrikai országokkal oktatási, felsőoktatási együttműködés jöjjön létre.

Diákcsereprogramként jelenne meg?

Egyrészt diákcsereprogram, másrészt azért látjuk az Európai Bizottság működését. Az egy kvázi migráció, vagy a migrációt előkészítő folyamat, ami az Európai Bizottságban történik. És ebben is egyértelműek voltunk, hogy elsődlegesek a magyar egyetemisták, és ha a magyar egyetemisták ügyét rendeztük, akkor beszélhetünk mindenféle más egyéb kérdésről. Egyértelmű az álláspont: mi a nemzetközi kapcsolatokat, a mobilitást támogatjuk, de először kérjük, hogy jogosítsuk vissza az Erasmust, ha ez megvan, akkor tudunk bármilyen ilyen kérdésről tárgyalni. Mivel megüzentük, hogy vétózunk, ezért az Európai Bizottság azt a megoldást választotta, hogy egy jelentést készített csak a tanácsülésre, és ennek megfelelően tájékoztatott arról, hogy hogyan áll a nemzetközi mobilitás kérdése. Ezért azt mondhatjuk, hogy amit el akartunk érni, hogy addig nincs új európai felsőoktatási és új Erasmus-stratégia, amíg a magyar egyetemisták ügyét nem rendezik, az sikerült. De ugyanúgy, mint ahogy eddig is, az alapelvünk az volt, hogy mi mindent az egyetemeinkkel egyeztetve, az egyetemi vezetők javaslata alapján teszünk. Éppen ezért, mielőtt Brüsszelben részt vettem ezen a tanácsülésen, a megelőző héten tárgyaltam a Magyar Rektori Konferencia elnökségével, az ottani álláspont egyértelmű volt: a mobilitást támogatják, de először az Erasmus jár vissza, és csak utána tudunk a további stratégiai ügyekről tárgyalni. Ennek a tárgyalási pontnak a margóján még az Erasmus szabályozása is kérdés volt, ott sikerült koalíciót szerveznünk az Európai Bizottsággal szemben. Nem mást akartak lenyomni a torkunkon, minthogy az adott országokban lévő nemzeti irodáknak, ez Magyarországon a Tempus, a vezetőit Brüsszel nevezze ki. Azokat a szakmai szempontokat, amikről eddig egy adott ország dönthetett, el akarták vonni. Ugyanúgy a pénzügyi keretek fölött is egyértelmű brüsszeli kontrollt akartak. Ebben egy blokkoló többséget sikerült létrehoznunk, úgyhogy az Európai Bizottság ezekről a terveiről letett. Ugyanakkor abban a vitában, ami kialakult múlt héten Brüsszelben – és majd érdemes arról is beszélni, hogy az előző napokban mi volt Strasbourgban, mert ott is ezekről a kérdésekről egyeztettünk – egyértelművé tettem néhány tételt. Egy: az egyetemeink javaslatára történt a megújulás. Kettő: amikor autonómiakorlátozással vádolnak minket, akkor ez tényszerűen nem igaz. Számos olyan európai ország van, ahol a fenntartó testületeknek legalább a felét politikusok alkotják, elég csak a szomszédos Ausztriára gondolni. Magyarországon, mint tudjuk, a politikusok lemondtak, és a vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat is bevezettük. A rektorválasztásnál, például Svédországban, az állam jelöli ki a rektort, ott azt mégis elfogadják. Amikor arról beszélnek, hogy a magyar egyetemek nem autonómok, és erre egy nemzetközi felmérést alapoznak, akkor azt is látnunk kell, hogy ez egy olyan, az Európai Egyetemi Szövetség általi értékelés volt, amit a magyar egyetemeknél nem végeztek el. Ehelyett azt mondták az elemzés nélkül, hogy ez nem így van. Éppen ezért lényeges azt látnunk, hogy azokon az egyetemeken, ahol ezeket a vizsgálatot elvégezték, az európai átlag fölötti autonómia és szabadság van. Mi több, a rektorainkat sem hallgatták meg, érdemben nem válaszoltak, azaz, ahogy a hat egyetem pere kapcsán, a két és fél éve húzódó tárgyalásoknál, a szeptemberi meghallgatásnál kiderült, az Európai Bíróság azt a kérdést tette föl az Európai Bizottságnak, hogy előzetes hatástanulmány, hatásvizsgálat és az érdekeltek megkeresése megtörtént-e. Erre az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács hebegett-habogott. Előzetes hatásvizsgálat nem történt, az érdekelteket meg nem kérdezték, az ügy egy politikai vendetta, politikai boszorkányüldözésből született meg a kizárás.

Az elmúlt három év során többfordulós egyeztetések voltak már az Erasmus ösztöndíjprogramról. Most már nincsenek is nagyon a brüsszeli illetékesekkel ilyen találkozók, és az az alapállás, hogy majd találkozunk a bíróságon?

Megdöbbentő volt számomra, hogy amikor Strasbourgban, az Európa Tanácsnál jeleztük, hogy ez az alapvető oktatási jogok sérelme, akkor a jelenlévő európai bizottsági képviselő, a brüsszeli képviselő azt mondta, hogy innentől nincs tárgyalás a felek között, hanem bíróságon folytatjuk.

Hogy állnak ezek a perek? A kormány is indított egy peres eljárást, illetve hat magyarországi egyetem is.

A hat magyarországi egyetemnél a nagy sietségben Brüsszel és az Európai Bíróság odáig jutott el, hogy két és fél év után megtörtént a tárgyalás szeptemberben. Hat egyetem volt ott, egyértelmű volt a bírók kérdéseiből és az elhangzottakból az, hogy amit az Európai Bizottság tett, jogszerűtlen, jogalapot nélkülöző, előzetes hatástanulmányt nélkülöző és alapjogokat sért. Itt a nagy kérdés az, hogy az ítélet április előtt megszületik-e. A kormánnyal kapcsolatos perben, azon kívül, hogy az eljárás elindult, még semmi érdemi megkeresés nem történt az Európai Bíróság részéről, pedig ennek már lassan egy éve.

Mindeközben elindult immár kizárólag magyar költségvetési forrásból egy új ösztöndíjprogram, a Pannónia-program. Képes lehet ez pótolni az Erasmussal kieső lehetőségeket?

Egyrészt képes lehet, sőt jobb is, másrészt pedig a jogos juss attól még jár, hogy nekünk van Pannónia programunk.

Az lenne a jó, ha a kettő párhuzamosan futna.

Eleve ezt terveztük, mert a Pannónia-programot a legjobb egyetemekre, a világra való nyitással indítottuk, ott az volt a cél, hogy a világ vezető egyetemeire jussanak el a magyar egyetemisták. Aztán ezt tágabbra kellett venni, hogy minden megújult egyetem esetében a Pannónia-programot biztosítani tudjuk, és így azt lehet mondani, hogy amíg az utolsó erasmusos évben 4000-en voltak Erasmusszal, Pannóniával az első teljes évben 8115-en voltak. Például, az Egyesült Államokban 207-en tanultak a Pannónia-programmal. Itt nincs kreditnehézség, hiszen minden kreditet el kell ismerni az egyetemeknek, egyetemek között alakulnak ki a kapcsolatok, a világ vezető egyetemeivel van kapcsolat, magasabb az ösztöndíj, és előre megkapják a pályázó diákok. Az egyetemnél pályáznak, ez is az autonómiát erősíti. Ez egy jobb program.

Ez kizárólag a modellváltott egyetemeknek szól? Bár kevés állami fenntartású egyetem van már. Még egyházi egyetemek is lehetnének részesei.

Az egyházi egyetemeken és az állami egyetemeken van Erasmus-program, ezért elsősorban ezt a megújult egyetemekre visszük, de abban az esetben, ha az Erasmust visszakapjuk, akkor értelemszerűen a Pannónia-program a teljes egyetemi kört segíteni fogja. Érdemes még akár ilyen óriási számokat is mondani, hogyha az összes Pannónia-programos diáknak a külföldön töltött napjait nézzük, az 940 év volt, és 60 Föld-Hold távolságot utaztak, voltak Japánban, Dél-Koreában, Kínában, több száz diák tanult vezető egyetemeken. Tényleg el lehet jutni a világ vezetői egyetemeire is, akár néhány hétre, vagy egy, esetleg akár két félévre.

Ha már az egyetemi modellváltásról beszélünk, érdekes, hogy a nagyobb egyetemeink közül korábban kettő maradt állami fenntartású, az ELTE és a Műegyetem, aztán tavasszal megtörtént a fenntartóváltás a BME-n is, mégpedig egy más típusú modell jegyében, amolyan céges modell keretében, egy állami tulajdonú zártkörű részvénytársaság révén. Vélhetően ezzel lezárult az egyetemi modellváltás folyamata, és a magyarországi felsőoktatás szerkezeti működési átalakulása?

Erre azért nem lehet egyértelmű igennel válaszolni, mert hogyha a folyamatot megnézzük, mindig az egyetemek oldaláról jött a kezdeményezés. A BME új rektora, amikor a rektorválasztást megnyerte, a programjában ezt az új modellt ismertette, amit utána a szenátus több mint 80 százalékos szavazati többséggel támogatott. Ennek alapján alakult ki ez a magánegyetemi fenntartási modell egy Zrt.-vel, ahol az autonómiát aranyrészvény biztosítja az államnak, ezüstrészvény biztosítja a BME-nek. A Mol 50 milliárd forinttal szállt bele a BME tulajdonlásába, amiből a BME fejlesztése valósul meg. A tavalyi évben ez 20 milliárd volt, most 30, aztán szépen emelkedő finanszírozási forrás van, hatéves teljesítményfinanszírozás.

Ez a modell egyébként megfelel az Erasmus-programnak? A BME-s hallgatók nem szorulnak ki az Erasmus-lehetőségből?

A legutóbbi tárgyalás során Brüsszelben a BME modelljét is elkezdték kritizálni. Mi több, a 2022 decemberi határozat alapján a BME-t is ki akarták zárni. A legutolsó tárgyalásnál már az egyházi egyetemek kapcsán is az autonómia kérdését feszegették. Amikor egy vatikáni szerződést Brüsszelből kezdenek el bírálni, vagy a református megállapodást, vagy akár a zsidó fenntartásban lévő egyetemek esetében próbálnak ilyen kérdéseket fölvetni Brüsszelben, akkor azt gondolom, hogy a brüsszelitáknak messze elgurult a gyógyszere. Jeleztük ott is nekik, hogy a BME egy más jogi modell. A magyarországi feljelentőknek nem kell igazat adni. Tudjuk, hogy politikai érdekek összefűződnek.

Vannak ilyen magyarországi feljelentők?

Persze. Tudom sorolni őket. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma, például, a megújult magyar kutatási hálózat esetében Brüsszellel egyeztetve jelentette föl a magyar kutatókkal, a magyar kutatók béremelésével és megújulásával szemben az új modellt. Ugyanezen feljelentők azok, akik politikai érdekeltségként vagy a Tiszában, vagy a Demokratikus Koalícióban, vagy az Európai Bizottságban a magyar felsőoktatással, a tudománnyal, a magyar versenyképességgel szembeni feljelentéseket teszik. Ezeknek sem jogi, sem egyéb alapja nincsen. Ahogy elmondtam kint, Brüsszelben és azt megelőzően az akadémiai szabadsággal kapcsolatos strasbourgi konferencián is, például, ha az Óbudai Egyetemet, a Semmelweis Egyetemet vagy a Debreceni Egyetemet nézzük, a több száz szenátusi határozat mindegyikével egyetértett a fenntartó. Mi több, a szenátusi tagok 87 százaléka egyetértett a változással, ezután történt meg a változás. Ha pőrén nézzük az egészet, akkor az Európai Bizottság nem a magyar kormánnyal vitatkozik, hanem az egyetemek megválasztott, autonóm vezető testületeivel. Ismerjük ezt a trükköt az 1990-es évek előttről, azzal vádolnak, amit ők elkövetnek. Ők akarnak autonómiabitorlást elkövetni, pontosan azáltal, hogy az egyetemek vezető testületével mennek szembe. Mi több, miért nincs megállapodás? Az összeférhetetlenséget tisztáztuk jogszabályilag is. A kuratóriumi időt tisztáztuk jogszabályilag is. Akkor miért nincs megállapodás? Egyrészt van egy politikai zsarolás a gyerekeken, a fiatalokon keresztül, ami aljas dolog. Másrészt pedig mi volt a legújabb elvárásuk? A magyar egyetemi rektorválasztással kapcsolatban akar az Európai Bizottság összeférhetetlenségi szabályokat bevezetni. A fenntartó alapítványok választásával kapcsolatosan akar NGO-kon keresztüli szabályozókat bevezetni az Európai Bizottság.

Ez hogy fér össze azzal, hogy az oktatás és a felsőoktatás, az nemzeti hatáskör?

Sehogy. Jogi lehetőség, jogi felhatalmazás erre nincs. Ez lopakodó hatáskörelvonás. Ezt csinálják más területen is. Ha, mondjuk, a legutóbbi szexuális propagandával kapcsolatos ítéletét nézzük az Európai Bíróságnak, ugyanez történik meg. Lopakodó hatáskörelvonás arról, ami nemzetállami jogkör és hatáskör. Az európai uniós finanszírozáson keresztül próbálnak befenyíteni és próbálnak a nemzetállami szabályozásra amúgy indirekt hatást kifejteni.

Beszéljünk egy kicsit magyar egyetemek helyéről a nemzetközi térben, annál is inkább, mert ön is a kormányzati delegáció tagja volt november elején Donald Trump és Orbán Viktor találkozóján Washingtonban. Születtek ott is egyetemi kutatási megállapodások Magyarország és az Egyesült Államok között. Melyek a legfontosabbak ezek közül?

Egyrészt erre azt tudom mondani, hogy a brüsszeli karanténkísérlet, vagy ha erősebben akarok fogalmazni, Brüsszel gettósítási kísérlete a magyar egyetemekkel szemben – nem sikerült. Azért, mert mi a Pannónia-programmal, a Horizont-programmal, ami egy kutatási program, a világ vezető egyetemeivel alkotunk kapcsolatot. Itt először is azt a történelmi tényt kell megállapítani, hogy a magyar és az amerikai kormány között felsőoktatási, kutatási, kormányzati szintű együttműködés korábban nem volt. Mi egy ilyen együttműködési megállapodást írtunk alá november 7-én. Ez a kutatási és felsőoktatási együttműködés egyrészt a Pannónia-program és a Fulbright-program keretében, első lépésként, egy 144 hónapos kutatói ösztöndíjat biztosít. Neumann János-programnak neveztük ezt el, és ebben az élő és élettelen természettudományokra fókuszálunk. Mindemellett, az együttműködés részeként, a Pannónia-program keretében újabb egyetemi együttműködések alakultak, mint például a Yale, mint például a Harvard esetében, és tudnám sorolni az MIT-t is vagy a CALTECH-et is, hogy a vezető egyetemeket emeljem ki. Ennek része az, hogy a magyar kutatási hálózat és az MIT, azaz a világ vezető technológiai egyeteme között együttműködési megállapodás van. Fontos terület, hogy a washingtoni katolikus egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem között egy egymillió dolláros közös kutatási projektet indítottunk, a mesterséges intelligencia etikus használata kapcsán, és a Horizont-programokon keresztül, ami a magyar kutatásfinanszírozás, hiszen tudjuk, ott is, jogtalanul, kizárták a magyarokat. Tíz vezető amerikai egyetemmel állapodtunk meg kutatási együttműködésben, de úgy, hogy a CALTECH, az MIT, a Yale vonatkozásában a magyar egyetem a konzorciumvezető. Azaz mi vagyunk azok, akik a kutatásvezetői funkciót ellátjuk ebben a helyzetben.

Ezek az egyetemek, a Yale, a Harvard és az MIT, minden nagy nemzetközi rangsorban az élbolyban vannak, sőt leginkább az első helyeken vannak. Szépek ezek az együttműködések, de mi a jó nekik abban, hogy ezekben a rangsorokban még jóval hátrébb lévő magyarországi egyetemmel együttműködnek?

Mielőtt a kérdésre válaszolnék, hadd dicsérjem meg az Állatorvostudományi Egyetemet, ami az állatorvostudományi területen az 59. helyen van a szakrangsorban, utána rögtön a saját területemet, a Semmelweis Egyetem gyógyszerésztudományi területét hadd dicsérjem meg, ami a 60. helyen van.

Persze, egyre jobb helyeken vannak ezek az egyetemek, csak azért a Yale-lel és a Harvarddal összevetve…

De vannak olyan kutatási területeink, robotikában, orvostechnológiában, egészségiparban, mesterséges intelligenciában, matematikában, ahol mi vagyunk kifejezetten az élvonalban. Ezeken, a kutatócsoportok közötti együttműködéseken keresztül tudjuk aztán a nagy egyetemi együttműködéseket kialakítani. A Harvard és a Semmelweis Egyetem között közös képzési program indult. Egy agrárképzést is említve, gödöllőiként Gödöllőről is hadd ejtsek szót. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem az egyik vezető amerikai agráregyetemmel indít a jövő évtől közös mesterképzéseket. Ezek mind a tudatos együttműködési stratégiának köszönhetők. Ha megengedi, még egy szempont: amikor a magyar egyetemekről beszélünk, akkor mi a teljes Kárpát-medencére gondolunk. Éppen ezért vonjuk ebbe bele a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, és éppen ezért vonjuk bele a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Egyetemet, ami – éppen múlt hét pénteken jártam Beregszászon – főiskolából egyetem lett. Ebben a nehéz időszakban, tudatos építkezéssel, elértük azt, hogy Kárpátalján magyar egyetem van. Ez a magyar egyetem tudja, hogy mi az akadémiai szabadság, tudja, hogy mi az egyetemek küldetése. Szörnyű érzés volt Brüsszelben és Strasbourgban azt látni, hogy az akadémiai szabadságot egyes emberek öncélú önkifejezésének és egy közösségtől elválasztott szempontrendszernek élik meg. El kell menni Kárpátaljára, meg kell nézni Kárpátalján a beregszászi egyetemet, és ott értelmet nyer, hogy mi az egyetem küldetése. A rábízott közösségnek a szolgálata. Ez az, amit mi a megújult egyetemi modellel képviselünk, és ez az, amire az Európai Bizottság nemet mond.

Elindult az Egyetem 2030 program, országjárással egybekötve. A „Kérdezd a minisztert!” fórumok is rendszeresek. Mik a tapasztalatok és a visszajelzések? Tudósítások szerint olykor feszültebb hangulat is kialakul ezeken a fórumokon, jönnek úgymond kellemetlennek vélt kérdések, pedig kormányzati illetékesektől azt hallani, hogy soha nem volt még olyan jó Magyarországon egyetemistának lenni, mint éppen most.

Én azt látom a saját gyerekeinken is, hogy tényleg jó egyetemistának lenni ma Magyarországon, de amikor az Egyetem 2030 programról beszélünk, az a cél, hogy legyen világszinten százas egyetemünk, és legyenek európai százas egyetemeink.

Konkrétan megvan a céldátum is.

Ez így van, 2030-ra ennek meg kell valósulnia és Európa 10 leginnovatívabb országának egyike kell hogy legyen Magyarország. Ezek a fő számok, de emellett fontos az, hogy a mindennapokban beszélgessünk az egyetemistákkal, éppen ezért kezdtem neki a „Kérdezd a minisztert!” fórumnak. Egyrészt én egyetemi oktató vagyok, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese voltam annak előtte, meg azért egyetemi professzorként néhány oktatási órán még most is van a Semmelweis Egyetemen, tehát ismerem a belső egyetemi világot, tudom az egyetemisták mindennapjait. Már nyolc egyetemen voltam fórumon, és a héten is még lesz három egyetemi látogatás, a BGE-n, a Pázmányon és Pécsen.

Gondolom, a legtöbbször talán a hallgatói ösztöndíjak meg a kollégiumi férőhelyek kérdésköre tér vissza leginkább, nem?

A harmadik meg a Neptun.

Meg a Neptun.

Ha rangsorolni kell, akkor az első az ösztöndíj, ami van, mi van a kollégiumokkal és mi van a Neptunnal. Sportkérdések jönnek elő, mentális egészség, mentorprogramok jönnek elő. És persze aztán az, hogy hogyan lehet a képzést még gyakorlatorientáltabbá tenni, átlagosan húsz-huszonöt kérdés mindig van fórumonként, ez egy jó két óra.

A hallgatói ösztöndíjakban nagy lemaradás van? Panaszkodnak erre a hallgatók?

Azt látni kell, hogy 2020-ban volt utoljára hallgatói ösztöndíjemelés, ez 166 ezer forintot jelentett, vagyis a hallgatói ösztöndíjak vonatkozásában lépni kell. Mindig elmondom azt, hogy háromlábúra tervezzük a hallgatói ösztöndíjakat, egyrészt szükséges a hallgatói ösztöndíjak valorizálása, másrészt az egyetemeknek két és félszeresére, háromszorosára emeltük a finanszírozását. Szükségszerű, hogy az egyetemek kialakítsák a saját ösztöndíjpolitikájukat. Ez mindig nagyon érdekes vita a fiatalokkal. Már nem állami fenntartású elsődlegesen a felsőoktatás. Versenyhelyzetet teremtettünk. Hosszú távú szerződéseink vannak az egyetemekkel, célokkal, de utána azt, hogy ezt milyen ösztöndíjpolitikával, milyen támogatással, hogyan éri el az egyetem, rájuk van bízva. A mi célunk az, hogy versenyezzenek a diákokért. Versenyezzenek, és az egyetemisták tudjanak választani az egyetemek között. Éppen ezért az első, hogy persze, valorizálni kell, de alakítsanak ki saját ösztöndíjakat az egyetemek, a harmadik pedig, ami jól működik a szakképzésben, a duális képzés. Minden második egyetemista dolgozik most, de nem feltétlenül a leendő szakmájának megfelelően. Cél, hogy a képzési struktúrát úgy alakítsuk át vállalati ösztönzőkkel, hogy minél több duális képzés legyen, azaz munkabért is kapjon a fiatal a képzési ideje alatt, és ezért persze kreditet is kapjon. Hiszen azt nem fogjuk sosem megugrani, ezt nyíltan elmondom minden fórumon és egyetértenek a diákok, hogy maga az ösztöndíj a teljes megélhetést biztosítani tudja. Ezért kell három lábra törekedni, ösztöndíj, egyetemi ösztöndíjpolitika – ott van náluk a forrás, alakítsák ki –, továbbá duális képzés.

Kollégiumi helyek tekintetében mi a helyzet? Évek óta most már százezer körüli a felsőoktatásba felvettek száma, évről évre ennyi új hallgatóval kell számolni. Kollégiumi férőhelyből pedig országosan van nagyjából 45-46 ezer. Csak idén 120 ezren adtak be kérelmet kollégiumi elhelyezésre. Nagy különbség van a számok között.

Kollégiumi fejlesztés szükséges. De elő szokott jönni egy másik szempont is, a külföldi egyetemisták kollégiumi férőhelyhez jutása versus magyar egyetemisták kollégiumi férőhelyhez jutása kérdéskör. Itt azt az elvi álláspontot képviseljük, hogy a külföldi egyetemisták nem szoríthatják ki a magyar egyetemistákat a kollégiumi férőhelyről. Ez egy alapvetés Nagyjából ma a külföldi egyetemistáknak a száma 15 százalékos a magyar egyetemeken. De kétségtelen, hogy a kollégiumi férőhelyeket bővíteni kell. Ez a Diákváros-program, amelynek a pályázati kiírására készülünk még az idén.

Ezek meglehetősen régi tervek. A helyszín és a koncepció ugyanaz, mint volt korábban?

A terv régi, akkor még Fudan Egyetem és Diákváros volt, most Fudan Egyetem nincs, és nem Fudan Alapítvány van, hanem Tudástér Alapítvány. Konkrétan tudjuk azt, hogy mi az a struktúra, amivel ez a pályázat kiírásra kerül, magánbefektetőt is bevonunk, letárgyaltuk az egyetemekkel, hogy melyik egyetemnek mennyi férőhelyre van szüksége, letárgyaltuk azt, hogy milyen kollégiumi infrastruktúra kell, milyen hallgatói infrastruktúra kell, több körben tárgyaltunk a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával.

Azt olvastam valahol, hogy Budapesten nagyjából 18 ezer körüli kollégiumi férőhely kellene.

12 500-tól 18 000-ig, fogjuk várni a pályázatokat, hogy milyen konstrukcióban gondolkodnak, az elkövetkezendő három évben meg kell ennek valósulnia. Mindemellett a kollégiumi tőkeprogram keretében a nagy vidéki egyetemi városokban is szükség van további kollégiumi férőhelybővítésre, ebben is haladunk előre. Addig se felejtsük el, hogy az elmúlt években is óriási kollégiumfejlesztések történtek, itt, Budapesten elég a Márton Áron Szakkollégiumra gondolni. Miskolcon is a teljes kollégiumi infrastruktúra 80 százalékban megújult. Éppen most ősszel bíráltunk el egy 317 millió forintos kollégiumi pályázatot, amivel a kollégiumi komfortfokozatot lehetett fokozni. A „Kérdezd a minisztert”-nél mindig előjön a Neptun oktatási rendszer kérdése, ott a hallgatókat összeeresztettük az oktatási rendszer fejlesztőivel, a hallgatók mondják meg, hogy mit szeretnének, ezt fejlesszék ki. Most úgy van, hogy minden második egyetemen már az új típusú Neptun rendszer van, ami már felhasználóbarátibb. Itt arra kell figyelnünk mindig, hogy amikor tárgyfelvétel van és minden második vizsgajelentkezés, akkor ennek a rugalmassága biztosított legyen, ebben is előrébb megyünk. Sportinfrastruktúra: 2,5 milliárdot fordítunk az egyetemi sport fejlesztésére, ebben is van előrelépésre szükség. Mentális segítség: a digitalizáló korában és a Covid után ez nagyon előjön minden fórumon. Egymilliárd forintos pályázatot tudunk biztosítani a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának, hogy a mentortanárképzésben és a mentorálásban ott tudjanak lenni. Az orvosegyetemek nagyobb bevonása szükséges ezekbe a programokba. Előfordult, hogy azt mondták, hogy egy bizonyos pályázatot már elbíráltunk, de még nem történt meg az aláírása. Másnap utánanéztem, meg is sürgettem.

Van akkor praktikus vetülete is.

A doktoranduszoknál is, vagy éppen hogy hogyan lehetne diákhitel-biztosítást elindítani. Minden kérdés jó, és az szerintem nem baj, hogyha konfrontatív. Jó, hogyha látjuk az eltérő álláspontokat, de még praktikus része is van, amit utána szabályozásmódosításba, a gyakorlati rendszerbe be lehet vezetni.

Egyetemek, kutatás, innováció, mindez nyilván szorosan összekapcsolódik. Néhány nappal ezelőtt alakult meg a HUN-REN Kutatási Hálózat új irányító testülete, valamint az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány Krausz Ferenc Nobel-díjas professzor vezetésével. Emlékezhetünk arra, hogy az Országgyűlés valamikor a múlt év végén fogadta el a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról szóló törvényt. Közben négy humántudományi kutatóközpont az ELTE-hez került. Mindezt kísérték viták, polémiák, de mondhatni azt, hogy a hazai tudományos életben történt egy paradigmaváltás?

Nem úgy szerveztük, hogy november 24-ére essen mind a kettő. És jobb is, hogy nem november 24-ére esik.

Az idei évtől ez lesz a XXI. századi Magyar Kutatás és Tudomány Napja, november 24-e.

Amikor készültem a sajtótájékoztatómra, akkor azon gondolkoztam, hogy november 25-e az Évszázad mérkőzésének, a 6:3-nak a napja, innentől akkor november 24-e pedig legyen a XXI. századi magyar tudomány és innováció napja, hiszen ez önmagától úgy szerveződött. Krausz professzor úr és Gulyás Balázs professzor úr vezetésével az új irányítótestület vagy alapítvány így indult el, és ez azért jól mutatja a magyar tudomány erejét. Gulyás Balázs professzor úr Szingapúrból, a Szingapúri Egyetemről érkezett haza. Ott is az történt, hogy a kutatók kezdeményeztek egy új modellben való működést, ami azt jelenti, hogy 47 milliárdról közel 100 milliárdra emelkedik lépcsőzetesen a teljesítményfinanszírozás a kutatási hálózatban, csak idén 18 milliárdot fordítottunk kutatói bérfejlesztésre. A Tudományos Akadémia azon feljegyzései, hogy 200-300 ezer forintot keresnek a kutatók, nem igaz. Bérfejlesztés történt a HUN-REN-ben is, a bér 800 ezer forint körül van, és erre jönnek rá még a kutatási források. De mi történik itt? Nem más, minthogy a megújult irányítótestületben – amelyben szintén kiváló kutatók vannak, elég, ha csak Roska Botondot említem még Gulyás Balázs mellett, a látáskutatás kapcsán Nobel-díj várományosunk. A piaci életből is vannak benne irányító testületi tagok – egy teljesítményelvű új finanszírozás indul el, új teljesítménnyel növelve a magyar kutatási hálózat erejét a magyar gazdaság számára.

Hogyha jól láttam, cégek képviselői is ott vannak, pontosan abba az irányba mehet mindez a jövőben, hogy a tudományos eredmények mielőbb a gyakorlatban is ott legyenek és hasznosuljanak, tulajdonképpen ez egy elvárt és praktikus szempont a tudományos kutatósokkal szemben.

Ez valósul meg az új teljesítményelvű finanszírozásnál. A tavalyi évhez képest 35 százalékos szabadalomemelkedés van országos szinten, de nemcsak a szabadalom fontos, hanem hogy ebből innovációs bevétel is jöjjön. Éppen ezért ötvöztük úgy az irányító testületet, hogy legyenek benne piaci ipari szereplők is, akik ezt az ingert, ezt a stresszt ráhelyezik a rendszerre, ez egy pozitív stressz. Ott van az Élvonal Csúcskutatás és Tehetséggondozó Alapítvány, Krausz Ferenc professzor úr vezetésével, ami a világon egyedülálló, három dolog miatt is. Az egyik, hogy négy Nobel-díjas és egy Abel-díjas, az pedig a matematikai Nobel-díj, úgyhogy az egyszerűség kedvéért öt Nobel-díjas professzor vezeti az Élvonal Alapítványt.

Ennek a neve Élvonal Csúcskutatás és Tehetséggondozó Alapítvány, ez azt is jelenti, hogy a csúcskutatás és a tehetséggondozás összekapcsolható?

Ez a második pont, ami egyedülálló, merthogy az élő és élettelen természettudományok tekintetében arra szerződtünk, hogy 75 kiváló magyar kutató és kutatócsoport, vagy a legkiválóbb nemzetközi kutatócsoportok érkeznek haza Magyarországra úgy az Élvonal vezetésével, hogy egyetemekkel alakulnak ki kapcsolatok, hogy az egyetemek is ezáltal előrébb lépjenek. Tizenötezer diáknak a tehetséggondozását próbáljuk ebbe belevinni.

Kialakul egy mentori hálózat is egyúttal.

Így van, amit a Nemzeti Tudósképző Akadémiában Hegyi Péter professzor úr vezetésével már látunk, de ennek történik meg a Nobel-díjasokkal való összekapcsolásával egy kiváló mentorálási programja. A harmadik elem, hogy azt gondoljuk, hogy olyan hat-nyolc évente megvalósuló innováció szükséges, ami a magyar gazdasági szereplőket teszi előtérbe, így teljes az Élvonal Alapítvány Nobel-díjasok vezetésével. Mivel ez ugyanolyan alapítványi struktúra, amelyet Brüsszel kizár az uniós finanszírozásból. Kíváncsian várjuk, hogy vajon Brüsszel gondolkodása egy öt Nobel-díjas által vezetett alapítvány esetében hogyan néz ki. Ugyanaz a Brüsszel által nem autonómnak mondott jogi struktúra, mint ami az egyetemek vonatkozásában megvalósul.

A külföldön dolgozó magyar kutatók hazahívását hogy kell elképzelnünk? Krausz Ferenc professzor már korábban is kapott erre megbízást, lehet, hogy erre már vannak tapasztalatok, de idáig inkább fordított volt a helyzet, hogy itthoni lehetőségek híján, szűkösebb anyagi források okán mentek külföldre a magyar kutatók. Most milyen módon lehet elérni, hogy hazajöjjenek?

Hívtunk már így haza magyar kutatót. Fizikus és az ELTE-re érkezett kutatócsoportjával. De azt láttuk, hogy ennek a rendszerszerű megvalósításához egy ilyen alapítvány szükséges, és ez az alapítvány versenyképes pályázatokon keresztül hívja haza a kutatókat. Ehhez sok pénz kell, versenyképes finanszírozást ad az amerikai, nyugat-európai kiváló kutatócsoportokkal, de mindemellett a teljes magyar kutatásfinanszírozást átalakítottuk. Egyetlen példát mondva: OTKA. Mindenkinek ott van a kutatás-pályázatánál, arra több évre 48 millió forintot biztosítottunk régen. Most ott tartunk, hogy 100–200, sőt 400 millió forintos kiemelt pályázati rendszerünk van, hogy a kutatásnak azokat a kiemelt területeit, amelyben az élvonalban vagyunk, amelyben jók vagyunk, tovább tudjuk erősíteni. Az egyetemek finanszírozását megemeltük, a kutatóhálózat finanszírozását megemeltük. Az a célunk, hogy a magyar kutatási stratégiának megfelelően ezeket a kiemelt kutatásokat tudjuk finanszírozni. Ezért újult meg amúgy az egész doktorandusz képzésünk is, az ezekbe a kutatásokba bekapcsolódó doktoranduszok kiemelt ösztöndíjat kapnak.

A HUN-REN kutatási hálózat ingatlanvagyona kapcsán korábban voltak viták. Ha jól tudom, akkor továbbra is a tulajdonosi jogok a Magyar Tudományos Akadémiánál vannak. Akkor ez egy rendezett modell?

Nem. Jogilag rendezett, de az ingatlanok vonatkozásában nem rendezett, viszont a minisztérium és az Akadémia közös együttműködése alapján az ingyenes használata biztosította a kutatók esetében ezeknek az ingatlanoknak. Tudnunk kell, ahogy már említettem, hogy éppen az Akadémiai Dolgozók Fóruma volt az, amely följelentette az egész folyamatot az Európai Bizottságnál. Szerencsére, a magyar kutatók, a magyar kutatás és a magyar jövő szempontjából fontos az, hogy a HUN-REN bejegyzése megtörtént, és az új irányítótestület el tudott indulni.

Érintőlegesen már szóba került, hogy kutatási innováció terén is van megfogalmazott céldátum, 2030, hogy Magyarország addigra ott legyen Európa 10 leginnovatívabb országa között, kutatók, fejlesztők számában pedig elérjük a 90 ezret. Most hol tartunk?

Most 63 ezernél tartunk, az a célunk, hogy elérjük a 90 ezer kutató-fejlesztőt, a doktoranduszképzésünket is ezért erősítettük, az elmúlt öt évben 50 százalékkal tudtuk emelni a doktoranduszok számát. Új doktori képzési rendszer van, ebben jobb ösztöndíjak vannak, de engedje meg, hogy a számomra legjobb elemét kiemeljem. Ha hamarabb végzel a doktori képzésben, a teljes négyévnyi idődnek az ösztöndíját megkapod. Ha valaki két év alatt elvégzi, vagy három év alatt elvégzi, akkor is megkapja a négyévnyi ösztöndíjat, és kiléptünk ebből, hogy ott krediteket kéne gyűjtögetni, az legyen egy valós kutatási mentorálási program. 2030-ra a tíz leginnovatívabb országok egyike leszünk Európában, jól állunk, mert átlagosan az Európai Unió innovációja 12,6 százalékkal nő, mi 16,2-vel nőttünk, az Európai Innovációs Technológiai Intézettel éppen ma (2025. december 2-án – a szerk.) írtam alá együttműködési megállapodást, hogy a startupokat, a mindenféle innovációval foglalkozó induló vállalkozásokat hogyan támogassuk. De van egy harmadik fontos szám, amit látnunk kell. Ma minden harmadik kis- és középvállalkozás innovál termék- vagy folyamatinnovációba. Oda kell eljutnunk, hogy minden második innováljon. Erre nem kevesebb, mint 340 milliárdnyi innovációs forrást írtunk és írunk ki az elkövetkezendő időszakban. És még maradt 120 milliárd az egyetemi kutatások támogatására is. Összességében soha nem látott nagyságrendű a forrás. 460 milliárdnyi forrás érkezik a kutatás, innováció területére, pontosan azért, hogy elérjük a célokat.

Nem feltétlenül az egyetemekhez kapcsolódik, de az egyetemi ifjúsághoz igen, a Magyarország ifjúsági fővárosa 2026 pályázat. Ha jól olvastam, szeptember közepe óta lehet erre pályázni. Hogyan, mivel és egyáltalán mit jelent az, hogy Magyarország Ifjúsági Fővárosa?

Ez egy nagyon jó kezdeményezés, 251 ifjúsági támogatási modell van, szinte minden munkanapra egy, de fontos az, hogy egy-egy évre legyen ifjúsági főváros. De tudjuk jól, hogy egy ifjúsági főváros nem elég, hiszen a Kárpát-medencében minimum két ifjúsági fővárosra van szükség, egy a határokon innen, egy pedig a határokon átívelve, úgyhogy van egy külhoni és egy magyarországi ifjúsági fővárosunk, és éppen ezért a pályázatoknál végül is 11 külhoni és magyarországi várostelepülés adta be a pályázatát.

Hogyan, mivel lehet pályázni?

Pályázati programot kellett írniuk arról, hogy az elkövetkezendő, 2026-os évben milyen ifjúsági programok lesznek, milyen ifjúsági felújítások lesznek, a sport, az egyéb ötletek, a klubhelyiségek terén, hogyan pezsdül meg az ifjúsági élet. Pályázott, például, Cegléd és Gyergyószentmiklós, vagy pályázott Debrecen, vagy pályázott Gödöllő és Csíkszereda közösen. Azt várjuk, hogy az ifjúsági élet és az ifjúsági gondolkodás nemcsak azokban a fővárosokban, amelyek majd ezt elnyerik, hanem minden olyan városban, településen, ahol egy ilyen programot alkottak, valamilyen módon még erőteljesebben meglendüljön. Bár rengeteg támogatást biztosítunk az ifjúságnak, huszonöt év alattiak személyi jövedelemadó-mentessége, és még sorolhatnám, munkáshitel és sok minden mást, de azért, hogy a mindennapi életben az ifjúságnak az életét tudják az adott városok segíteni, ez fontos. Lesz élő tévévetélkedő lesz, az elődöntőkre szerdán, csütörtökön és pénteken kerül sor, ahol nemcsak zsűri lesz, hanem a zsűritagok mellett lehet telefonon is szavazni, hogy kik jussanak majd a december 10-i döntőbe, ami után a nyertes a 2026 Ifjúsági Főváros címet viselheti egy évig.