Hogyan kezdődött ez a 23 éves történet?

Demján Sándor megkért, hogy nézzünk meg egy nagyon specializált, határokat feszegető felvetést, hogy hogyan lehet teljesen újrarajzolni a kisvállalkozások finanszírozását az elejétől kezdve úgy, hogy szétfeszítjük a vállalkozásfinanszírozási sémákat. Akkor, 2002–2003 környékén nagyon furcsa helyzet volt, mert nagyon magasak voltak a kamatok. Azt vettük észre, hogy a bankok és a vállalkozások között nincs egyetértés. A bankok számára ezek a vállalkozások nagyon kicsik voltak, nagyon sok volt az adminisztráció velük, és nagyon rizikós is volt a számukra. Erre azonnal egy megoldást kínáltunk azzal, hogy felkértük a kormányzatot, hogy legyen egy kamattámogatás, amivel olcsóvá tudjuk tenni a hitelt, és mellette legyen egy állami garancia, amivel meg lehet növelni a bankok biztonságát. Ezután a bankok már sokkal nyitottabban álltak hozzá, hogy odaadják a pénzüket. Akkor 18-20 százalékos kamatok voltak, de az állami kamattámogatással olcsóbbá lehetett tenni. És ez volt az a pont, ahol odaálltunk a két félhez, és azt mondtuk, hogy mi szívesen megcsináljuk azt a munkát, hogy megkeressük a kamara és a VOSZ hálózatán keresztül az ügyfeleket, beszélünk a vállalkozókkal, le is papírozzuk velük, amit kell, és amikor ez megvan, akkor az egész anyagot átküldjük a banknak. Így a bank pénzét olcsóbbá lehet tenni egy kamatkiegyenlítéses rendszerrel, és ettől kezdve lett olcsó pénz, biztonságosabb lett az ügylet a bankok számára, és nem is kellett túlfedezést csinálni, hiszen ha a banknak van egy 70, később 80 százalékos állami viszontgarancia-biztonsága, akkor nem kell egy ingatlant betenni egy folyószámlahitel mögé.

Ezzel a programmal indították a működésüket?

Ezzel kezdtük, és az elmúlt 23 év pont ezzel a határfeszegetős működéssel telt, aminek az a legfőbb eleme, hogy ne én mondjam meg, hogy szerintem mire van szüksége a vállalkozónak. A vállalkozó nagyfiú, pontosan el tudja mondani, hogy szerinte mi a probléma. Nekünk ezt a problémát kell felismerni, ebből terméket, hitelt kell csinálni, le kell egyeztetni a szakpolitikán keresztül, és ha megkapjuk rá a zöld lámpát, akkor már „csak” le kell bonyolítani. Ezt a munkát végeztük 23 éven keresztül, a kezdetektől a kollégáimmal, akik az egyik legjobb csapat az egész országban. Mondjuk úgy, hogy az első félidőben komoly eredményt értünk el. Az alapok nagyon stabilak, nagyon komoly számok vannak mögöttünk. Ami fontos még, hogy a cég, a projekt nagyon nagy lett. A program heterogén, már nem egy vagy kettő, hanem közel tíz különböző termékcsoport van. Nemcsak folyószámlahitel és forgóeszközhitel létezik, hanem vannak a tematikus hitelek is. Az agrárium például teljesen másképpen működik, mint egy normál vállalkozás. Vannak a szektoriális hitelek, a turisztikai kártya, volt a benzinkút kártya, vannak a havária helyzetekre valók, például aszálykárra, most éppen erre és a körömfájásra dolgoztunk ki hiteleket. Annyira heterogénné vált a történet, hogy az a döntés született, hogy a nevemhez fűződő 23 éves centralizált program- és rendszerépítés után, a stabil működés alapjainak lerakása után egy többszereplős, diverzifikált működési, üzemeltetésfejlesztési korszakot kell elindítani. Emiatt most elindul egy második félidő, ahol egy kibővített vezetői kört vonnak be a KAVOSZ működésébe az ősz és a tél folyamán. Én ezt a munkát támogatni fogom, ha kell, egy hónapig, ha kell, akkor fél évig, de ha nem kell, az is egy megoldás. Ez a két-három fővel induló kezdeményezés a mai 70 fős céggel egy nagyon-nagyon komoly történetté vált, életünk legjobb éve volt a 2024-es, és a 2025-ös is úgy néz ki. Az eddigi többdimenziós vezetői szerepem, ami talán kulcsszerep volt ebben a rendszerben, most specializálódik, és egy új vezetési mintázat alapján önálló vezetői szintek lesznek, kompetencialapú irányítással.

Az elmúlt 23 évben tengernyi gazdasági, politikai, társadalmi, technológiai változás zúdult ránk. A KAVOSZ vezetőjeként melyikhez volt a legnehezebb, vagy éppen a legizgalmasabb feladat alkalmazkodni?

Már az ötödik válságon vagyunk túl. Hiába mondjuk, hogy két válság volt eddig, 2008-ban, és 2020-ban, a 2020-as nem egyetlen válság volt. A Coviddal indult, aztán átfordult az egész egy háborúba, aztán átfordult energiaválságba, aztán átugrott az inflációba. Így már az ötödik válságnál tartunk, és például a Széchenyi Kártya nagyon furán működik, mert a válságban minden bank nagyon óvatossá válik, de a Széchenyi Kártya Program keretében mi akkor robbantunk be igazából. Az a feladatunk, hogy tudjunk kezelni válsághelyzeteket is, és szerintem ebben vagyunk jók: nagyon gyorsan reagálunk, nagyon gyorsan átérnek felénk a vállalkozói jelzések, inputok, és ha fölismerjük őket, akkor képesek vagyunk, hogy átkonvertáljuk őket problémafelismeréssé, aztán megoldási javaslattá, végül pedig gyors bevezetéssé. Tehát gyors reagálású hadtestként működtünk, és talán ez a gyorsaság, ez a fajta flexibilitás és rugalmasság a legfontosabb. Legalább huszonöt éve foglalkozom vállalkozásokkal, amelyek folyamatosan küzdelemben vannak. Azért, mert túl kicsik és nagyon más problémáik vannak, mint a nagyoknak, akik meg megint mással küzdenek. Ezért nálunk tulajdonképpen nem KKV van, hanem NMKKV, tehát igazából a nano, mikro-, kis- és középvállalkozásokról beszélgetünk. Teljesen más a problémája egy egyszemélyes bt-nek, egy volt KATA-snak, mint egy nagyobb cégnek, mert igazából ő körülbelül a fizetését számlázza be, neki a napi üzemeltetésre kell a pénz, miközben egy középvállalkozónak már a fejlődés, a fejlesztés, a továbblépés, az exportpiacra lépés a célja, és rengeteg olyan egyéb problémája van, amik más megoldásokat igényelnek. Vagyis 25 év óta az nem változott, hogy problémák mindig vannak. A vállalkozások folyamatos küzdelemben vannak, ami nem attól függ, hogy a kormányzat szereti-e őket vagy nem, hanem azon múlik, hogy a világgazdaság és a gazdaság helyzete sosem stabil, sosem statikus, mindig történik valami, és ezekre reagálni kell. Nincs az a kormányzat, az a gazdaságpolitika, ami mindig mindenre választ tud adni. De a Széchenyi Kártya például egy eszköz, szerintünk a hitelezésben egy kifejezetten jó eszköz. Nagyon büszke vagyok erre a 23 évre, hogy ezt létre tudtuk hozni, és hogy ez ennyire működik. Nem is nagyon ismerek olyan programot az egész világon, ami kihúzta volna eddig, csak két-három-négy évig maximum. A kormányzati támogatás mellett azt gondolom, hogy ez egy unikális program az egész EU-ban, az egész világon. Talán a flexibilitás, a gyors váltás, a haváriahelyzetek megoldása és a vállalkozószerűség a titka, hogy ilyen jól működik, és ilyen stabilan képes segítséget nyújtani. Mert nem mi akartuk megmondani az íróasztal mellől, hogy szerintünk mi a jó a vállalkozónak, hanem megmondja ő maga, és mi erre reagálunk azonnal.

Ha nem titok, akkor személyesen mik a tervei? Mit fog csinálni?

Titoknak titok... Azt gondolom, hogy a vállalkozások ismerete, az eddigi szerepvállalásom a kisvállalkozások hitelezésében, pénzhez jutásában, a vállalkozásfejlesztésben talán segít, hogy orientálni lehessen, hogy miben tudok segíteni. Rengeteg új helyzet van, még tart az átmenet, rengeteg az új projekt, új program, vannak új utak, de az alapértékek nem változnak. Az én alapeszmém, hogy ha van egy jó ötlet, akkor kell csinálni egy üzleti víziót, stratégiát kell képezni, működési menetrendet kell létrehozni, csapatot kell építeni hozzá, ki kell lobbizni, és menni kell tovább végrehajtani az egészet. A demjáni alapgondolat mindig az volt, hogy készíts egy prototípust, azt csiszolgasd, ápold, csináld meg, nézd meg a hibáit, és amikor elkészült, akkor tudod utána multiplikálni, tovább tudod vinni az összes tapasztalatát. Én így szeretnék valamilyen módon továbbra is tenni, ez az, ami igazából érdekel, és amiben úgy érzem, hogy a legtöbbet tudnám adni a hazai vállalkozóknak, akiket nagyon-nagyon szeretek.