Orosz drónok Lengyelország és Románia légterében. El tud tévedni egy drón? Ha igen, akkor hogyan?

Igen, el tud tévedni egy drón, egyrészt akkor, ha elektronikai harceszközökkel eltérítik. Volt erre példa az orosz–ukrán háborúban körülbelül egy-két hónapja, akkor az ukrán erők nagyon erős elektronikai zavarást végeztek az orosz drónok ellen, a csapásmérő drónokból közel 30-40-et sikerült Fehéroroszország területére eltéríteniük, és ott leszállították őket. Nyilván ukrán területen is szállítottak le, és ebből lehetett zsákmányolni. De valójában ez része az orosz stratégiának, látjuk, ha megvizsgáljuk, hogy az oroszok hogyan alkalmazzák a drónokat. Általában éjfél körül kezdődik az ő drónjátékuk. Ekkor az Orlan dónok, amelyek 600 kilométeres mélységig is előre mennek, felderítik a terepet, hol van esetleg új légvédelmi eszköz, hol van esetleg telepített elektronikai harczavaró eszköz, milyen irányból várhatók repülők vagy egyebek. Ezt követően jönnek a kisebb drónok, ezek az úgynevezett száloptikás drónok, amelyek körülbelül 10-15-20 kilométeres mélységig bemennek, s ha találnak páncélozott célt, vagy van kijelölt céljuk, akkor azokat megsemmisítik. Akkor jönnek a Lancet drónok, ezek 6-10-12 kilométeres mélységig mennek be, főleg páncélosokra vadásznak. Az ukrán jelentések szerint körülbelül 30-35 drónt mind a két oldal bevet, illetve 30-35 páncélozott célt általában kilőnek, ezért most azt látjuk, hogy a 20 kilométeres sávból kitakarítják az ukránok és az oroszok a páncélozott eszközöket, hátrább helyezik el azokat. Ezt követően jönnek az iráni drónok, illetve ezek előtt vannak az úgynevezett Gerbera csalidrónok, amiknek az a feladata, hogy zavarják a légvédelmi eszközöket, a radarokat, illetve magukra vonják az elektronikai harceszközöknek a lehetőségeit. A médiában az oroszok nagyon szépen alkalmazták a hibrid hadviselést. Hibrid hadviselés, hibrid média. Direkt figyeltük, fél napig meg se szólaltak az oroszok. Mi? Drónok itt, meg ott? Nem is tudunk róla! Amikor a nagyköveteket beidézték, mindegyik előadta a pingvin-effektust, hogy mi nem, mutassanak bizonyítékot, hogy ezek orosz drónok. Aztán kétségbe vonták az egész történetet, megjelentek a cáfolatok, hogy ezek nem is tudnak elrepülni odáig, bár kiegészítő tartállyal bőven el tudnak repülni azokra a területekre, ha megnézzük egy kicsit a földrajzi elhelyezkedést. El szokták játszani az oroszok, hogy átküldik a drónokat más országok területére, Moldávia, Románia, Fehéroroszország, és onnan fordítják vissza a városok felé, régi játék ez. Miért ez az irány? Azt is látjuk, hogy most egy nagy logisztikai útvonalat dolgozott ki a NATO, segítve Ukrajnát. Ez a balti országok kikötőiből indul, s megy egészen le Varsóig, Krakkóig, majd Lviv irányába, minél gyorsabban próbálják bejuttatni a hadianyagokat, illetve NATO-bázisok is vannak ott. A másik, hogy miért tudhatjuk mindezt? A NATO-nak van egy AWACS rendszere, ez a korai előrejelzést, felderítést szolgálja. Ezek Geilenkirchenben, Németország területén állomásoznak, 17 E 3A-s gépről van szó. Ezek 8-10 órát vannak a levegőben, 12 fős személyzet azon a nagy radarantennán keresztül figyeli a területet. Körülbelül 10 másodperc alatt tesz meg egy teljes fordulatot, 8000 méter magasságból 300 ezer négyzetkilométert tud figyelni. Tehát a NATO nagyon jól tudja abban a pillanatban, amikor orosz rakétát lőnek ki, orosz vadászgépet emelnek fel, hogy honnan megy, és nagyjából az irányt is lehet sejteni. A másik, van egy európai védelmi rendszer, ami a rakéták ellen készült, ebben benne van a Patriot-rakéta, a THAAD rakéta, bár ez most inkább Izrael környékén van, illetve benne vannak azok a radarok, amik ezeket felderítik. A THAAD az 3000 kilométerig, bőven az ukrán határ mögött, orosz területen is fel tudja ezt deríteni. Tehát ez nem érhette a NATO-t váratlanul, ez beleillik az orosz hibrid hadviselésbe, stratégiába. Korábban már volt egy dróntörténet, a németek pedzették, hogy azok az oszlopok fölött, amiket ők összeraknak és küldenek Ukrajnába, már Németország területén vannak kisebb orosz drónok, ami szintén nem elképzelhetetlen. Ezt gyorsan cáfolta Oroszország, bár ezt azért most nehéz.

Egyes orosz közlések szerint ez egy színlelt támadás, úgynevezett hamis zászlós akció volt. Ha nem a politikusok nyilatkozataira hagyatkozunk, akkor katonai vizsgálati eszközökkel meg lehet állapítani, hogy ki indít egy ilyen támadást, tehát hogy ebben az esetben orosz akcióról vagy másfajta provokációról van szó?

Igen, meg lehet ezt állapítani. Sajnálom, hogy a NATO nem állt elő ezzel a történettel, hogy mikor indították, s milyen irányba ezeket a drónokat, illetve ha egy hamis zászlós támadásról van szó, azt az országok úgy szokták alkalmazni, hogy pár ilyen eszközt vetnek be, hiszen azzal is elérik azt a politikai hatást vagy NATO-hatást, amivel mondjuk a NATO-t nagyobb erőfeszítésre lehet ösztönözni. De az, hogy 20-25 drónnak a bevetése különböző irányokban, a Baltikum irányába, nagyobb városok irányába, repülőterek, NATO-bázisok irányába és a logisztikai központ irányába megtörténik, az nem hamis zászlós támadás, ez annak a stratégiának a része, aminek a második része most zajlik Fehéroroszországban, egy hadgyakorlat. Teszteljük le, mit csinálnak a túloldalon.

Minden a drónokról szól, mostanában éppen ezért nagyon érdekes, hogy miközben az oroszok például Kalasnyikovokkal szerelnek fel drónokat, az amerikaiak bejelentették, hogy mesterséges intelligenciát telepítenek az ő hasonló eszközeikbe. Milyen lesz a jövő drónja?

A jövő drónja nagyon érdekes, éppen most tanulmányoztam több ország drónstratégiáját, illetve azt, hogy milyen eszközöket próbálnak ki. Próbálják egyrészt a méreteket leszorítani, hiszen ezeket a hadszíntérre ki kell vinni. Tehát egyre inkább megjelenik a drónokban is, mint az első világháborúban, a két fedeles eszköz, a szárnyak nem lesznek túl hosszúak, hanem kettő lesz, és ezek modulárisak. Tehát ha felderíteni akarok, akkor annak megfelelő fejet teszek bele, ha csapást mérni, olyan eszközt, ha hosszabb hatótávra akarom tenni, akkor több üzemanyagcella kerül bele. Ezek a hatások benne vannak. A mesterséges intelligencia bent kell, hogy legyen, már az orosz–ukrán rendszerben is benne van. Gondoljunk bele, a háború elején eldönteni, hogy az a T-72-es harckocsi orosz vagy ukrán, ha nincs rajta a Z betű, akkor azért a drón is eltévedhet, saját eszközt is kilőhet, nagyon észnél kell lenni a drónoperátoroknak is. A másik a zavarásmentesség, a száloptika, amit fölcsévélnek, körülbelül 10 kilométeres kábelt húz maga után. Vannak most felvételek Pokrovszk környékéről, a mező úgy néz ki, mintha aratni lehetne, csak ezt a drótot kellene összeszedni, hogy ezeknek a zavarásmentessége kell, hogy legyen egy fontos szempont, illetve a drónpilóta kiképzése. Eljutunk oda, hogy a katonának nem kell fittnek lenni, lehet, hogy éppen kicsit magasabb lesz, kicsit túlsúlyosabb, de lehet, hogy több kárt csinál, mint én pizsamában, ahogy a James Bond-filmben mondják, sokkal inkább ebbe az irányba megy el, hiszen a drónparancsnok elmondta, hogy ő 12 egység fölött uralkodik most Ukrajna területén. Ez a parancsnok egy 20 kilométeres sávért felel, hogy ott ellője, kilője az embereket, minden második halálesetért most már a drónok a felelősek. Vagy felderítik és csapást mérnek, vagy felderíti és ő maga mér csapást az eszközökre, emberekre, és a cél az lenne, hogy legalább 30-40 ezer embert iktassanak ki az orosz oldalon, ez az ukrán stratégia lényege, ebből jelenleg tíz-húszezret tudnak havonta megcsinálni.

Az elmúlt néhány nap drónincidensei során három megoldást alkalmaztak: vagy hagyták elmenni a drónt, vagy eltérítették, vagy lelőtték. Mitől függ, hogy melyiket alkalmazza a védekező?

Igen, megjelent a sajtóban, hogy 2,8 millió dolláros rakétával lőtték le a tízezres drónt. Ez nyilván olyan, mint Ferrarival üldözni a Trabantot az autópályán, lehet, csak kérdés, hogy megéri-e. Nyilván mindig attól függ a döntés, hogy milyen területet oltalmaznak. Ha egy NATO-bázis fölé beengedem a csalidrónt vagy felderítő drónt, akkor az problémát jelent, akkor el kell vállalni, hogy lelövöm. Amikor látom, hogy nagy nyílt területeken megy, ugyanúgy, ahogy az Iron Dome Izraelben, pillanatok alatt ki lehet számolni, hogy meddig juthat el, akkor hagyom leesni, nem lövök ki rá rakétát. Tehát mindig az oltalmazott objektum vagy a lakosság védelme az elsődleges, az árakat majd utána kell számolni.

Ha Oroszország ezekkel a drónokkal tesztelte a NATO-t, akkor adódik a kérdés: hogyan vizsgázott a NATO?

Katonai szempontból, azt lehet mondani, voltak problémák. Egyrészt az, hogy két és fél órán keresztül Lengyelország területén drónok játszadoztak úgymond, az nem volt szerencsés. Másrészt, a korai előrejelző rendszernek ezt sokkal korábban jeleznie kellett volna. Harmadrészt, nem Fehéroroszországnak kell szólni Lengyelországnak, hogy csókolom, mennek a drónok, de nem mi lőttük ki. Ebből a szempontból voltak problémák. A lelövési arányokon van vita, de nyilván én az oltalmazást nézem, hogy most 26 százalékot lőttek le. Politikai szinten nagyon jól vizsgázott a NATO, Lengyelország tájékoztatta a NATO-főtitkárt, kérte a negyedik cikkely alkalmazását, hogy konzultáljanak erről. Ennek az eredménye 90 ezer katona küldése ebbe a régióba, illetve pont a mai napon jelent meg, hogy egy olyan repüléstilalmi övezetet fognak létrehozni egész Norvégiától az ukrán határig, amibe a britek, franciák, dánok fognak F-16-os és egyéb vadászgépeket, Rafale gépeket küldeni, hogy repüléstilalmi zónát csináljanak, hiszen az a világ legveszélyesebb zónája most. Az oroszok drónképessége a 650 kilométeres, szintén mai nap fölrajzolták, egészen Törökországba belóg, illetve a NATO-zónába is, vagy Ukrajnába, erre nagyon oda kell figyelni hosszú távon is.

Ha a 4-es cikkely ilyen jól működött, az reménnyel tölthet el bennünket, hogy az 5-ös cikkely is hasonlóan jól működne, ha sor kerülne az alkalmazására?

Igen. Az én harcászattanárom szokta mondani, hogy nagyon jó, amit a térképre rajzoltunk, csak soha ne kelljen kipróbálni. Erre is azt lehet mondani, leírja, hogy haladéktalanul a megtámadott segítségére kell sietni minden országnak, és szerintem ez ugyanígy működne, főleg, hogy most ott van az atlanti fal, mondjuk így, vagy NATO-fal, amiben közel 300-400 ezer katonája van a NATO-nak, Törökországtól egészen Norvégiáig. Ez a játék még folytatódni is fog, hiszen látjuk a továbbiakat, a gyakorlatokat, az akaratot orosz részről, illetve azt a hibrid játékot, hogy hiszünk, nem hiszünk, de gyakorlatozunk.

A NATO elindítja a Keleti Őrszem nevű műveletet, az Európai Unió pedig egy drónfalat akar kiépíteni. Ez mit jelentene a gyakorlatban a jelenlegi védekezési képességekhez képest?

Ha Lengyelországot nézzük, ő van a középpontban jelenleg, már tavaly elkezdte egy 60 kilométer széles műszaki zárrendszer kialakítását Fehéroroszország és Oroszország irányába. A NATO-országok közül a balti államok is hasonlókat kívánnak megtenni. Több ország úgy döntött, hogy feladja azt, hogy például taposóaknákat nem telepítene, ezek is sorra kerülnek. Ezen felül ez a fal azt jelenti, hogy van egy emberi tömeg, ami rendelkezésre áll, ez közel 3-400 ezer ember, plusz az itt levő haderők, tehát a NATO jelentős átcsoportosítást tett. Az eszközök, amelyek kellenek, a felderítés és a hírszerzés elemei. Ezt csak a műholdakkal, a korai előrejelző rendszerekkel és azokkal a radarokkal lehet megvalósítani, amik jelen vannak a hadszíntéren. Ezek a Patriotok és a többi légvédelmi rakéta, a NASAMS, a Hawk, az Iris-T a németektől, illetve kell olyan rendszernek lenni, ami tényleg lehozza a radarokat. Vannak most már kísérletek lézerrel, láttuk a kínaiaknak is a díszszemléjén, láttuk Izraelben, illetve az oroszok is készítettek olyan mobileszközt, hogy egy-két kilométeren belül ezeket leszedje. Látjuk, hogy a harcjárművekre is ki szeretnék ezt terjeszteni, hiszen egy drón azért ne semmisítsen meg egy kétmilliárd forintos harckocsit, ezért azoknak is lesz ilyen eszközük, de nyilván az hosszú idő, amíg a NATO több tízezer eszközére ezt legyártják, illetve ki is kell próbálni őket.

Fehéroroszországban, a lengyel határ közelében – ez a NATO keleti védvonala –, elkezdődött egy nagyszabású orosz-fehérorosz hadgyakorlat. A jelenlegi helyzetben mi ennek a célja?

Az a célja, hogy folytassák azt a gyakorlatsorozatot, amit korábban megkezdtek. Ez korábban hadászati méretű, 150-200 ezer fős gyakorlat volt. Most, azt lehet mondani, egy harcászati hadművelet, 13 ezer katonával, hiszen Oroszország el van foglalva Ukrajnával, Fehéroroszország 15 zászlóalja pedig nem sok vizet zavarna ebben. Érdekesség, hogy Minszk nagyon figyel most a különböző nemzetközi szervezetekre, 41 országot hívtak meg, még az amerikai küldöttség is,is figyelemmel kíséri a gyakorlatot. A gyakorlat célja az, hogy az államszövetség, amit létrehoztak Fehéroroszország és Oroszország között, tudjon reagálni egy nyilván általuk NATO-támadásnak nevezett betörésre, és a két állam szuverenitását helyre tudja állítani. Gyakorlatoznak a haditengerészeti erők is, a nukleáris csapásmérő erők, hiszen már tavaly körülbelül tíz rakétát, illetve atomfegyvert telepítettek az ország területre orosz felügyelettel. A különböző rakéták tesztelése is folyik, a cirkálórakétáké, majd az Oresnyik nevezetű rakétáé is.

Az Oresnyik milyen fegyver és mire képes?

Az Oresnyik egy közepes hatótávolságú rakéta, ami közel 6800 kilométerre tud elmenni, hét darab robbanófejet tud magával vinni, és olyan sebességgel mozog, hogy a legtöbb légvédelmi és egyéb rakétavédelmi rendszer nem tudja elfogni, hiszen sokkal nagyobb a sebessége. Egyszer tesztelték, Dnyipro városát lőtték meg vele az oroszok, fele hatótávolságon vetették be ipari létesítmények ellen. Nyilván nincs tömegével az orosz hadsereg rendelkezésére bocsátva, de veszélyes fegyver ezen a hadszíntéren.

Egy másik hadgyakorlaton, a Jeges-tengeren Cirkon hiperszonikus manőverező robotrepülőgépeket tesztelnek az oroszok. Erről mit kell tudni?

Ez is egy kvázi csodafegyvernek bemutatott orosz eszköz, a Kindzsal mellett. Ebben az esetben 10-12 Mach-sebességre képes rakétákról beszélünk. Nyolc Machot tud a Patriot-rendszer, tehát kevésbé tudja ezeket elfogni, illetve a nagy előnye még ezeknek a hiperszonikus rakétáknak, hogy manővereznek, nem egyenes pályán repülnek, amit ki lehet számolni, hanem a végfázisban még a cél közelébe lehet juttatni, és úgy pusztítja a kijelölt objektumot.

Beszélt egy kicsit Fehéroroszországról. Hogyan látja, hogy kifejezetten katonai szempontból, Fehéroroszország valamennyire is önálló stratégiát követ? Az oroszokat beengedték, együttműködnek velük, de ahogy már elhangzott, a belarusz légvédelem volt az első, amelyik riasztotta a lengyeleket.

Lehet, hogy ez is a hibrid stratégia része volt, hogy ti szóljatok oda, hogy esetleg mennek ilyen eszközök. Én azt gondolom, hogy politikai, társadalmi szinten annak a nem teljesen demokratikus, vagy akár diktatórikus rendszernek, amit Lukasenka működtet ott, egyre kevésbé van támogatottsága. Nem véletlen, hogy a fegyveres erőkből csak az eszközöket vitték el sokszor az oroszok. Egyrészt a kiképzettségük szintje nem olyan magas, másrészt ők nem kívánnak részt venni ebben az őáltaluk megfogalmazott testvérháborúban, próbálnának ebből minél jobban kimaradni. A háború elején nem sok választási lehetőségük volt, ott volt 180 ezer orosz katona a határon, ehhez biztosítaniuk kellett nyilván logisztikát, ellátást, minden egyebet, de azt gondolom, hogy a fehérorosz képességek nem nagyon magas szintűek, a gyakorlat is inkább porhintés a Nyugat számára.

Egy hadgyakorlat arra is lehetőség, hogy a szervező ország egy majdani esetleges támadás helyszínének a közelében fel tudja sorakoztatni az erőit?

Igen. Az orosz–fehérorosz hadgyakorlatok általában a fő csapásirányt jelölték meg, a balti országok irányába, a Suwałki-folyosón keresztül a kalinyingrádi térségbe, és nyilván ezeknek a feltérképezése is jelen van. Oroszország emellett különböző eszközöket telepít most a lengyel határra, óriási felderítő rendszereket, illetve olyan eszközöket, amivel elektronikai harczavarást tud megvalósítani. Ez is hozzákapcsolódik ahhoz, hogy valószínűleg ők küldték a drónokat, hiszen ez is a hadviselés része, drónnal teszteljük, a saját elektronikai harceszközeinket pedig telepítjük ezeken a területeken.

Akkor derül ki, hogy ki mit akar, ha a hadgyakorlat után nem megy haza az összes katona, hanem ilyen-olyan ürüggyel ott marad?

Én azt gondolom, most nincs annyi katona, amennyi jelentősen változtathatna a történeten. Észak-Korea további katonákat fog küldeni, a különböző források 6 ezertől 30 ezerig jelölték meg, de Oroszország védelmi minisztere, amikor kint volt, főleg műszaki katonákat kért, akik az aknamentesítésben, a fel nem robbant lövedékek hatástalanításában és az újjáépítésben segíthetnek a már megszállt területeken.

Drónok, Oresnyik, Cirkon, ezek ellen a NATO-nak van mindene, ami ugyanilyen jó?

Igen, van az a rendszer, ami az európai védelmet szolgálja a rakéták ellen, ez egyrészt közel 2000 kilométerig felderíti, nemcsak Oroszországban, mert a fő veszélyzónát Iránban látta a NATO akkoriban, és nyilván az oroszok megsértődtek azon, hogy az ő irányukban is van egy ilyen rendszer, de ismerjük ezt a sértődést. Olyan rakétáik vannak, amelyek 500 kilométeres hatótávolságban már lelövik ezeket az eszközöket. A Patriot közel 120 kilométeres zónát, a THAAD közel 200 kilométerest, de az főleg a végfázisban semmisíti meg az elfogni kívánt ellenséges rakétát. Illetve ott vannak a műholdak. Tiszta képünk van erről, és ezeken a rendszereken kellene átjutni a rakétáknak. Emellett hajóra telepített egységek vannak, mint az Aegis rendszer, ez főleg Olaszország, Görögország partjainál van, és Romániában és Lengyelország területén vannak ezek a radarok még, amik ezt a rendszert kiszolgálják, illetve rakéták is.

Mi a helyzet most az orosz–ukrán háborúban a frontvonalakon? Mekkora területet foglaltak el az oroszok abból, amit a béketárgyalások végén magukénak szeretnének tudni, és van-e esélyük arra, hogy idén elfoglalják a teljes területet?

Ez egy összetett kérdés. Egyrészt 118 ezer négyzetkilométernyi területet, Ukrajna közel 20 százalékát foglalták el. Az egyik ajánlatban Putyin azt javasolta az ukránoknak, hogy a déli, herszoni és zaporizzsjai arcvonalat befagyasztja, ha megkapja a Donyeckből fönnálló részt. Ez körülbelül 25 százalék. Itt kilenc erődvárosa van az ukránoknak, nyilván a halála lenne a Zelenszkij-rezsimnek, ha ezt felajánlaná. Ha az oroszok ezt megkapják, nagyon sok szakértő elmondta, hogy onnantól viszont nyílt, sík területek vannak a folyóig, tehát rendkívül kedvező lehetősége lenne Oroszországnak arra, hogy további műveletekben először is Zaporizzsját, Dnyiprót, Poltavát és Kremencsukot el tudná foglalni, illetve végig tudna menni a folyó mellett, és akár Kijevet is fenyegetni. Ezek a lehetőségek állnának rendelkezésre, ha ezt Ukrajna lehetővé tenné. A mostani arcvonalon kisebb orosz harcászati sikereket látunk folyamatosan. Ezek 10-20-30 négyzetkilométert jelentenek naponta, de vannak nagyon sikeres ukrán ellenlökések, főleg a Pokrovszktól északra levő területen, ahol az oroszok nagyon előretörtek, azt a beszögellést most nekik sikerült felszámolni. Az augusztusi területfoglalás az oroszok részéről visszaesett, 430 négyzetkilométert foglaltak el a korábbi 500-akkal szemben. Az oroszok most három nagy irányban próbálnak előretörni. Az egyik Pokrovszk és környéke. Pokrovszk elővárosában már ott vannak az oroszok, Kupjanszkba is sikerült betörniük. Itt újra eljátszották az oroszok azt, amit Szudzsában, egy vezetéken keresztül elektromos rollerekkel közelítették meg az ukrán csapatokat. Az ukrán vezérkar most elrendelte, hogy ahol ilyen vezetékek vannak, abba szögesdrótot, robbanóeszközöket kell helyezni, hogy ne tudjanak az oroszok támadni. Az ukrán haderőnek most a legnagyobb problémája ezen a hosszú frontvonalszakaszon az emberhiány, 40-50 százalékon állnak jelen pillanatban az ukrán dandárok. Nem mindegy, hogy háromezer emberrel védekezhetek 30 kilométer széles szakaszon vagy kétezer emberrel. A másik a fölény. Drónfölényben vannak olyan 60-40 arányban az oroszok, és főleg Kupjanszknál és Pokrovszknál megakadályozzák, hogy az ukrán erőket kivonják, vagy kapjanak támogatást. Most az ukrán weboldalakon látom, hogy mindenhol kisebb járműveket toboroznak, mint Churchill, amikor kimenekítette az erőket, ezekkel próbálnak bejutni, ugyanis mindenre mozdulnak a drónok. A másik a tüzérségi kérdés. Rendkívül pontatlanul, de rendkívül nagy számban lőnek az oroszok, napi 50 ezer lövés. A harmadik a légi fölény. Siklóbombákból tavaly 41 ezret alkalmaztak, idén 75 ezret szeretnének gyártani és bevetni. Általában 8-10 ezer elveszik a hadszíntéren, de ezekből látható, hogy például Pokrovszk környékén egy hónap alatt 3000 bevetés volt. A GPS-szel bemért adatok nagyon pontosak, az ukrán védelmi létesítményeket iktatják ki. Összességében most a pokrovszki irány foglalkoztatja őket rendkívüli módon. Ukrán oldalon egy erődrendszerre támaszkodnak, ez kilenc város, és emögött kiépítettek két védelmi vonalat. Ez Harkovtól megy le egészen Pokrovszkig, tehát felkészültek a legrosszabb változatra, és ha ezek idővel elesnek, akkor szépen egy-egy védelmi vonalban, ami többféle árokrendszerből, a prizmákból, harckocsiakasztókból, harckocsiárkokból áll, megpróbálják megakadályozni a további támadásokat. De még tartják magukat a kilenc városban.

Az elesettek számáról különböző veszteséglisták jelennek meg. Ön tud olyanról, amit komolyan lehet venni?

Ez a legveszélyesebb terület, erre külön műsort lehetne szánni, hiszen a Zelenszkij által kinyilvánított 47 ezer halottal szemben 1,7 millió halottat mondanak az amerikai szakértők. Az igazság valahol középen van. Én azt gondolom a számvetések szerint – hiszen a háborúnak különböző fázisai voltak, például Avgyijivkánál rendkívül nagy orosz veszteségek voltak. Bahmutnál mind a két félnek óriási veszteségei voltak, és innen fordultunk abba a részbe, ahol rendkívül nagy az orosz tüzérségi drón- és siklóbombafölény, tehát sokkal több az ukrán veszteség. Ezt el kellene fogadni. A számvetéseim szerint körülbelül 200-250 ezer ukrán halott lehet. Ennek a háromszorosa, 800 ezer vagy közel 900 ezer sebesült lehet. Az ukránok is rendkívül nagy veszteségeket okoztak az oroszoknak, ott is 170-től 200 ezerig lehet a halottak száma, ennek a háromszorosa a sebesültek száma. Rendkívül sok a kéz- és lábsérülés. Bárki, aki ellátogat Ukrajnába a kollégák közül, mind elmondják, hogy amikor beérkeznek egy pályaudvarra, tele van kéz vagy láb nélküli emberekkel, mint az első világháborús feelingben, ugyanis nagyon jó az ukránok védőmellénye, viszont a kezek, lábak sérülnek. Ukrán orvosokkal készült interjú, elmondták, hogy nagyon ritkán látnak olyan embert, akinek lőtt sebe van, gyakoribb a leszakadás a sok tüzérségi és a siklóbomba miatt.

Az ukránok fegyverutánpótlása, nyilvánvalóan nyugati segítséggel, mennyire biztosított? A tempója, a volumene, a fölhasználhatóság, a bevethetőség? Erről mit lehet tudni?

Két részre kell ezt bontani. Egyrészt a szállítások gyorsítását kérte Zelenszkij elnök, ezt meg is kapja, hiszen a vasútvonalakon lehet ezeket szállítani. Viszont előjön a kiképzés kérdése. Általában egy eszközre 4-6 hónap a kiképzés. Küldhetünk mi Leopard harckocsit, M1-est, M2-es Bradley gyalogsági harcjárműveket, a kiképzésre ezeket az embereket akkor el kell hozni addig az arcvonalból. Orosz részről pedig azt látjuk, hogy egyre jobb a hírszerzésük, nagyon pontosan tudják, hol érkeznek be a szerelvények, mit kell szétlőni, és amikor rakétával csapnak, akkor nagyon pontosan tudják koordináta szerint, hogy éppen vasúti szerelvényt kell szétlőni, vagy Poltavában a svéd kiképzőket, akik éppen elektronikai harcra oktatják az ukránokat, vagy Luckban egy logisztikai központot, egy rakétatároló helyet. Az ellátás rendben van, inkább a kevés ember jelenti a gondot. Gondoljuk el, orosz oldalon körülbelül három-ötszörös fölény van Szirszkij hadseregtábornok, az ukrán erők parancsnoka szerint. Az oroszok tudják váltani az embereket. Két-három hét harctér után egy hetet valahol hátrébb pihenni kellene. Ez nem valósul meg az ukrán részen, rendkívül kimerültek és fáradtak, azt látjuk.

Ukrajnát komoly bírálatok érik mostanában az úgynevezett kényszersorozás miatt. Háborús körülmények között milyen szabályok szerint történik a sorozás?

Az ország alaptörvénye mindenkire érvényes, tehát ha hadiállapot van, és 27 év fölött van valaki, az hadköteles. Hogy mikor hívják be, mikor keresik meg, az az állam döntése. Gondoljunk bele, hogy aki mondjuk Donyeckből elmenekült valahova, valahol él Ukrajnában, azt meg kell találni, ha mozgósítani akarom, ez egy rendkívül nehéz feladat. Viszont pótolni kellene a veszteségeket az arcvonalban, ami 10 ezertől 30 ezerig terjed havonta. Nyilván ez egy nagyon rossz módszer, főleg azok a durva módszerek, amikor megverik az embereket, illetve olyan betegeket visznek be, akiknek semmi keresnivalójuk a hadszíntéren, olyat, aki mondjuk pszichés problémával küzd, kisgyereket nevel, vagy egyéb. Tehát vannak kivételek, amiket be kellene tartani. Nyilván megfenyegették azokat az embereket, akiknek össze kell szedni a katonákat, hogyha nem szednek össze eleget, ők mennek az arcvonalra. De a háborúnak egyszer vége lesz, és a háború után ezeknek az embereknek valahol élni kell. Nagyon nehéz helyzetben vannak. Nem a legszerencsésebb rendszer ez a mozgósításra, de törvényi kötelezettsége mindenkinek a hazáját megvédeni.

A sorozást és a kényszersorozást az különbözteti meg, hogy elvisznek erőszakkal olyanokat, akiknek elméletileg az ország törvényei szerint mentességük van?

Így van, azokat is beviszik, akiknek mentessége van. Illetve a világon minden normális haderőben megengedett az, hogy valaki megtagadja a fegyveres szolgálatot. Ez elfogadott vallási vagy egyéb okokból, akkor az illetőnek olyan szolgálatot kell biztosítani, amelyben logisztikai feladatokat lát el, vagy sebesülteket, kórházban dolgozik. Ezt nem látjuk Ukrajnában, mert rendkívül nagy az emberhiány.

És pénzhiány is van. Az ukrán fegyveres erők vezérkara közölte, hogy egy napnyi intenzív háború az forintban kifejezve 58 milliárdba kerül Ukrajnának. Milyen távon látja ezt még finanszírozhatónak, akár nyugati segítséggel is?

Pont most jöttek ki az adatok, hogy Ukrajna a bevételeinek a korábban 35-40, most 60 százalékát akarja felhasználni a fegyveres erőkre, hogy Oroszországot távol tartsa és megvédje magát. A tervek szerint 2026-ra 120 milliárd dollárt kér a NATO-országoktól. Ez azt jelenti, hogy Oroszországon kívül mindenkit megelőznének Európában a fegyveres kiadások kapcsán. Amerikát és Kínát nem, de Németországot, az Egyesült Királyságot és Indiát is megelőznék, a negyedik helyen lennének. Nyilván most a drónincidens, illetve az európai lakosság megváltozott magatartása miatt csökkennek a támogatások. A németek közzétették, hogy 9 milliárd eurót terveztek erre az évre, de csak 8,3-at tudnak biztosítani a rakétákkal és minden egyébbel. A nagy kérdés az számomra, hogy korábban az Amerikai Egyesült Államok szállított – az ő elmondásuk szerint – 138 milliárdért, a kieli kutatóintézet 119 milliárdot közölt. Ezt az európai országoknak kell most összeadni. Ugyanis ha valamit Európának vesznek Amerikából, azt ki kell fizetni valakinek. A probléma az, hogy a saját képességeiket hogyan fejlesztik így az országok, ha Ukrajnának kell vásárolni. Gondoljunk bele, Németország a háború három és fél éve alatt 18 milliárd dollárt tett be Ukrajnába. Ez azt jelenti, hogy idén ezt a 9 milliárdot kell beletennie, vagy 8,3-at, plusz a NATO előírás szerint 3,5 százalékra kellene emelni a védelmi kiadásokat, a későbbiekben pedig 5 százalékra. Nagyon sok ország ezt nem fogja tudni megugrani, úgy, hogy nincs az olcsó orosz energia, kőolaj és földgáz. Én abban látom a problémát, hogy Amerika nem finanszíroz, hanem fizettet azért, ami fegyvert ad.

Viszont nemcsak emberből és pénzből van hiány, hanem egyéb problémák is adódnak. Egy igazán érdekes cikket olvastam ezzel összefüggésben a Financial Timesban. Egy holland biológusprofesszor, Hans Joosten azt írta a cikkében, hogy Európát mocsarakkal kellene körülvenni, mert akkor nagyobb biztonságban lenne. Lehet, hogy ez egy fantáziadús civil ötlet, de ön harckocsizó volt, tehát a terepviszonyokat jól ismeri, ez katonailag is értékelhető javaslat?

Katonailag, szerintem, a Pripjaty-mocsarak megmutatták azért a második világháborúban, hogy harckocsival is át lehet kelni, ugyanis a harckocsik fajlagos talajnyomása az 0,9 kilogramm/négyzetcentiméter, tehát kevésbé káros, mint amikor emberek sétálnak valahol, és leküzdhetők ezek különböző módszerekkel. Megfigyelhető Ukrajna területén is azért a vizes hadviselés, hiszen a Kahovkai-gát felrobbantása óriási problémát okozott, vagy az oroszok éppen szennyezett vizet engedtek a folyókba, és ez ukrán területekre ért. Mindent próbálnak, de azt gondolom, hogy egy ilyen globálisan felmelegedő világban nehéz azt elképzelni, hogy a vizet ezekre a területekre elvezetjük. Más ökológiai problémákhoz is vezetne, hiszen ha megnézzük csak a folyót, ami Ukrajnában van, amellett van a lakosság többsége, tehát a vízellátásukat is meg kellene oldani. De katonailag ezek legyőzhető területek.

Néhány villámkérdés a végére. Csak szimbolikus jelentősége van, vagy annál konkrétabb is annak, hogy Donald Trump a védelmi minisztériumot átkereszteli háborús minisztériumra?

Nyilván Trump elnököt úgy kell követni, hogy ő egy üzletember, ennek megfelelően egy kicsit pszichológiailag is hatni akar a haderőre, a fegyverkezésre, az amerikai fegyvervállalatokra, akik rendkívül nagy hasznot tudnak most optimalizálni. Ha belegondolunk, egy taracklőszer ezer dollár volt a háború elején, most nyolcezer. Tehát ha valaki részvényt akar venni, akkor most tessék még befektetni. Lehet. Én azt gondolom, ez egyfajta pszichózisa is a hadseregnek, hiszen vissza szeretnének térni az amerikaiak a Közel-Keletre, Iránt sikerült egy kicsit megleckéztetni, de a palesztin helyzet sokkal bonyolultabb ennél, háborús időket élünk, nem nagyon lehet használni például a Vörös-tengert, mert ott amerikai hajóknak kell lenni. Venezuela partjaihoz is vezényeltek egységeket.

Háborús időket élünk, azt mondta, Németország a sorkatonaság bevezetését tervezi. Mi a hatékonyabb, a professzionális vagy a sorkatonaságra épülő hadsereg?

Ez a háború nagyon megmutatta azt, hogy rendkívül nagy szükség van katonákra. Általában az európai hadseregek, pont most írtunk róluk egy tanulmányt, sikertelenek a toborzásban. A háborús időkben nem nagyon szeretnének katonák lenni az emberek, sőt több a kilépő több országban, ezért el kell gondolkodni, hogy legyen egy normál haderőnk, ami mondjuk Magyarországon 27 500 fő, és az elvek azt mutatják, akkor jó, ha háromszor annyi tartalékosom is van, hiszen nem tudok mindenkinek harckocsit adni, de majd fel tudom készíteni, hogy legyen ilyen lehetőség. Például a norvégoknál 70 éves korig sorozható valaki, tehát 18-tól 70 éves koráig harcolnia kell az országért. Amikor arról beszélünk, hogy Ukrajnában már elvitték az 50-60 éveseket is, akkor Norvégiában a 70 évesek még ugyan nem kerekesszékből géppuskával, de szeretnének részt venni az ilyen műveletekben. Egyedül Norvégia az az ország, ahol nagyon sikeres a toborzás, nagyon jó rendszert építettek ott ki a középiskolákra építve, illetve olyan programokkal, hogy eddzél együtt mondjuk a hadsereggel, tanulj meg önvédelmi sportokat, és így tudják fenntartani azt, hogy kevesebb a kiáramló, mint a jelentkező.

Izrael szárazföldi erőkkel bevonult a Gázai övezetbe. Katonai szempontból ott mi történik most?

A hosszú művelet eredményeképpen a Hamásztól, az Iszlám Dzsihádtól 20-25 ezer terroristának legalább a kétharmadát sikerült kiiktatni, de azt lehet mondani, hogy 3-4 ezer ember még ott van. Rendkívül bonyolult műveletekről van szó, hiszen a terrorizmus elleni küzdelem egy aszimmetrikus művelet, nem tudjuk, hogy melyik civilnél van fegyver, öngyilkos öv vagy robbantóöv. Ahogy egy brit tábornok fogalmazott, lehet levest enni villával, de rendkívül lassan. Most pontosan ezt látjuk, hogy még mindig vannak olyan épületek, alagútrendszerek, amiket ugyan elárasztanak, felrobbantanak, felszámolnak, még vannak ott terroristák, még vannak ott élő túszok, most tettek közzé videót. Az izraeli haderő nem engedheti meg, hogy újra a terroristák uralják ezt a részt, illetve a túszok érdekében már óriási tüntetések vannak Izraelben is, hogy haza kell hozni őket. Pont ma mondta egy pénzügyi fórumon Benjamin Netanjahu, hogy nyilván ellenük van most mindenki a világban, hogy ők a rosszak, de nekik ezt be kell fejezni. Van egy olyan elv a terrorizmus elleni küzdelemben, hogy amikor a legnagyobb veszteséget lehet okozni a terrorszervezetnek, akkor kell a katonai erőt alkalmazni, és ez még nem ért véget a Gázai övezetben. Itt különleges műveleti erők, repülők, harckocsik, helikopterek, vadászgépek vesznek részt. Ott 40 millió tonna rom van, amit szétlőtt már korábban Izrael, most ezek között kell még terroristákat keresni.

Ott van sok százezer civil, sokan éheznek. Ha Izrael elfoglalja a Gázai övezetet most szárazföldi erőkkel, katonai, politikai célját eléri, az összes terroristát elfogja vagy kiiktatja. Utána mit csinál ott Izrael?

Ez egy nagy kérdés. Az volt a céljuk Netanjáhuéknak, amikor meghirdették ezt a műveletet, hogy eltávolítsák a terroristákat, s egy olyan közigazgatást hozzanak létre a Gázai övezetben, ami működteti ezt a kvázi államot. Rendkívül nehéz, a humanitárius helyzet katasztrofális, hiszen körülbelül egyharmad annyi élelem jut be, mint korábban, amikor a Gázai övezet működött, akár Egyiptom felől, vagy akár más úton. Segítenek néha nagyhatalmak, például Franciaország vagy az amerikaiak, de ez nem megoldás, hiszen lakása, háza nincs több százezer embernek, akiket többször áttelepítettek a gázai övezeten belül. A civil lakosság rendkívül súlyos problémákkal küzd.

Egy ilyen akcióban az ottani civilek már nem tudnak ide-oda vonulni, mert mindenhol akció van, nem?

Nem teljesen. Gáza városa a célpont, a felderítés és a hírszerzés ott azonosított be ellenállást, nyilván azt kell megszüntetni most az izraeli haderőnek. Nagy kérdés, hogy utána mi lesz, ki építi újjá a területet, lesz-e Trump-torony, lesz-e tengerparti sétány, és azokkal a gyerekekkel, akik most ebben nőnek fel, mi lesz hosszú távon. Radikalizálódnak? Ez itt a nagy kérdés, mert azt kellene megszüntetni, én gyerekkorom óta azt látom, akkor ugyan még fekete-fehér tévé volt, hogy a palesztinok meg az izraeliek támadják egymást, most színesben látom, élőben, a radikalizálódást kellene megállítani, hogy abból a gyerekből, aki most a gázai övezetben általános iskolás, ne a Hamasz képezzen terroristát, hanem valami iskolázottságot adjunk nekik.