Mintha nem is 24 órából állna Donald Trump egy napja! Augusztus 15-én Alaszkában Vlagyimir Putyinnal találkozik, három nappal később a Fehér Házban Zelenszkij elnökkel, a NATO meg az Európai Unió vezetőivel, de közben szakít időt arra, hogy Washingtonba rendelje a Nemzeti Gárdát, meg megállapodásokat kössön környező országokkal arról, hogyan lehet visszatoloncolni az illegális migránsokat. Kezdjük a háborúval! Meddig jutott Donald Trump eddig az ukrajnai orosz agresszió megállításában?

Nagyon nehéz megmondani, hogy meddig, mert nyilvánvalóan, ami nyilvánosságra kerül, az nem az egész történet. Feltehetően mondjuk az alaszkai megbeszéléseknél a három óra alatt másról is szó került, mint azok az információk, amelyek végül is nyilvánosságot kaptak. Ugyanúgy valószínű, hogy a Volodimir Zelenszkijjel, illetve az európaiakkal folytatott megbeszélésen is elhangzottak olyan információk vagy olyan megállapítások, amelyek nem biztos, hogy kijutottak a sajtóba. Trump adott esetben mindkét féllel szemben tud szankciókkal élni, de az oroszokkal, úgy tűnik, van egyfajta egyetértés, hogy valamifajta területet nyerni fognak. Az amerikaiak nem beszélnek arról, hogy minden területet vissza kell adni Ukrajnának. Most Ukrajna területének körülbelül 19 százaléka van orosz ellenőrzés alatt. Elképzelhető a frontvonalak mentén valamifajta új határ, az amerikai vezető tisztviselők már korábban nyilatkoztak, többek között Marco Rubio külügyminiszter is. A Krímről nem nagyon esett szó.

Az már 2014-ben elment.

Igen, és 2014-ben se esett szó, illetve Trump megjegyezte, hogy Obama a kisujját sem mozdította akkor, amikor a Krímet az oroszok elfoglalták.

Egy puskalövés nélkül átadták, ezt mondta.

Igen, elfogadta egyszerűen, de facto, hogy mi történt. Illetve úgy tűnik, hogy Ukrajna NATO-tagsága sem igazán napirenden levő dolog. Ezek az alapkérdések, amelyekkel úgy tűnik, az oroszokkal valamilyen módon megállapodott, plusz még arról, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat adott esetben javítani fogják, közös természeti kincsek kitermeléséről volt még egyetértés, ugyanakkor épp az energiapolitikában van az amerikaiaknak talán a legerősebb ütőkártyája az oroszokkal szemben, amikor Trump arról beszél, hogy szankciókat tud bevezetni az oroszokkal szemben. Közvetlen szankciók már nem nagyon léteznek, olyan minimális az orosz–amerikai kétoldalú kereskedelmi vagy gazdasági kapcsolatoknak a volumene, hogy az nem nagyon érintené az orosz gazdaságot.

Nincs mit megvámolni, mert nem megy oda semmi.

Igen, itt másodlagos vámokról van szó. Oroszországnak bizonyos szempontból nyomott áron kell eladnia a kőolajat és a gázt, a kínaiak, indiaiak ezt a helyzetet kihasználják. Indiában az orosz import nagyjából már a kőolajimport egyharmadát teszi ki, Kína esetében 15-16 százalékot, és ők nem nagyon hajlandók arra, hogy erről az energiaforrásról lemondjanak, ugyanis ha lemondanának, akkor óriási mértékben megnövekedne az importár, és mindenfajta gazdasági, társadalmi, adott esetben politikai komplikációkkal járna. Ezeknek a másodlagos szankcióknak a hatása megkérdőjelezhető. A hétvégén lesz a sanghaji együttműködési szervezet pekingi csúcstalálkozója, többek között Narendra Modi is találkozni fog Hszi Csin-pinggel, oroszok is ott lesznek, közép-ázsiaiak ott lesznek, és igaz, hogy ez nem egy NATO, de azért bizonyos informális együttműködés lehetséges. Ha arról beszélünk, hogy az oroszokat jelenleg közelebb tolták a nyugatiak Kínához, elképzelhető, hogy Indiát is egy kicsit közelebb tolják Kínához, ami azért nem nagyon megnyugtató helyzet amerikai szempontból, hiszen korábban pontosan arról volt szó, hogy Indiát megpróbálják kicsit leválasztani Kínáról, többek között létezik India, Japán, az Egyesült Államok és Ausztrália közötti biztonsági együttműködés. Köztudott az indiai–kínai határviták története, ez a két ország azért egymással szemben rivalizál a délkelet-ázsiai térségben. Ha viszont Indiával szemben ilyen intézkedéseket hoznak az amerikaiak, akkor elképzelhető, hogy az indiai–kínai viszony még javulni fog. Tehát az amerikaiaknak az oroszokkal szemben lehetséges, hogy vannak ütőkártyái, de azért ezek korlátozottak. Ukrajnával szemben hasonlóképpen. Ukrajnával szemben a fő ütőkártya az, hogy az amerikai közvetlen pénzügyi támogatás meg fog szűnni, illetve a lőszerutánpótlást a NATO-n keresztül az európaiakkal fizettetik meg. Többször kijelentette Trump, Ukrajna Európa ügye, nem az Egyesült Államok feladata az, hogy több százmilliárd dollárral támogassa Ukrajnát, abszolút elzárkózott attól, hogy amerikai katonák jelenjenek meg. Utóbbi időben megtiltották, hogy az ukránok olyan nagy hatótávolságú amerikai rakétákat használják orosz célpontok ellen, amelyekkel mélységi támadásokat tudnak indítani. Ukrajnával szemben ezek lehetnek az ütőkártyák, de az igazság az, hogy ez nem biztos, hogy elegendő lesz, mert sok európai vezető bizonyos szempontból Ukrajna támogatására tette a tétet, és abban az esetben, ha ez ebből kitáncolnak, akkor eléggé kellemetlen politikai helyzetbe kerülnének. Plusz még ott van ez a 120 ezer ukrán menekült az Egyesült Államokban, akinek lejár az a kétéves tartózkodási engedélye. Most az ő kitoloncolásuk Ukrajnába azért nem nagyon képzelhető el, főleg úgy, hogy egy hadban álló országba a civileknek a kitoloncolása eleve már megkérdőjelezhető. Nagyon sok olyan kérdés van, amit nagyon nagy mértékben függőben hagytak, és a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy nagyon kis lépésekben haladhat előre ez a folyamat. Elképzelhető, hogy újabb és újabb fordulók lesznek. Az ukránok állítólag azt mondták, hogy napi kapcsolatban vannak az amerikaiakkal, de nem konzekvensen nyilatkoznak. Egyszer azt mondják, hogy elképzelhető bizonyos területi kiigazítás, utána másnap azt mondják, hogy az ukrán alkotmány megtiltja, hogy akár egy négyzetcentimétert föladjanak. Azért mindenki tudja, hogy Ukrajna nem lesz abban a helyzetben, ha ez a jelenlegi helyzet folytatódik, hogy a Krímet vagy a Donbasz területét visszakapja. Jelen pillanatban az oroszok ha nem is óriási léptekkel, de azért haladgatnak előre a fronton, és sokan azt mondják, hogy az ukránok egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, mert a tárgyalóasztalnál azért sokat fog számítani az, hogy amikor leülnek valóban tárgyalni, akkor hol fog a frontvonal húzódni. Ha a frontvonal a jelenleginél nyugatabbra húzódik, nem valószínű, hogy az oroszok több száz kilométert föladnak a tárgyalóasztalnál. És természetesen itt a nagy kérdés még az, hogy az oroszok és az ukránok mit tudnak eladni otthon, mert mind a kettőnek igazolni kell azt, hogy három és fél évig vérontás volt, több százezer halott, sebesült, anyagi pusztulás.

Moszkvában azt, hogy győztünk, Kijevben azt, hogy megvédtük a hazát. Egyik sem lesz igaz.

Ha Vlagyimir Putyin fel tud mutatni egy olyan eredményt, hogy kérem szépen megtartottuk a Krímet, plusz a Donbasz nagy része mienk, kulcsfontosságú városokkal, el tudja adni, hogy ez az eredmény. Az ukránoknál meg az lehet az eredmény, hogy mégsem vesztettünk el mindent, amit az oroszok követelnek, és most az ukrán álláspont az, hogy ők ragaszkodnak egy nemzetközi jogilag kötelező érvényű biztonsági garanciához. Hogy ezt ki fogja nekik megadni, az egy nagy kérdés, mert az amerikaiak nem akarják ezt nagyon szavatolni, tehát NATO biztonsági garanciákról nincs szó. Az ötödik cikkelyhez hasonlóról beszélnek, de ha az amerikaiak nem állnak emögött, akkor az semmit sem ér, mert mindenki azért tisztában van azzal, hogy jelen pillanatban a NATO az Egyesült Államok nélkül nem egy igazán átütő szervezet, hiába emelik föl most a védelmi jellegű kiadásokat 5 százalékra, a költségvetéseket tekintve eléggé nehéz ezt elképzelni, mivel az euróövezet együtt mozog. A felemelt katonai vagy védelmi kiadásokat el kell venni valahonnan, és látjuk, hogy például Nagy-Britanniában a Munkáspárt jelenlegi felmérések szerint elég jelentősen le van maradva már a Nigel Farage vezette párttól, a konzervatív párt még jobban, Franciaországban kormányválság van, bizalmi szavazást kell túlélni a kormánynak, Macronnak jövőre lejár a mandátuma. Németországban a koalíció megint csak egy eléggé törékeny dolog, Spanyolországban hasonlóképpen. Az olasz politika az hagyományosan meglehetősen, mondjuk, flexibilis és törékeny. Ezek az országok nincsenek azért abban az állapotban, hogy nagyszabású transzfereket tudjanak végrehajtani politikai alkuk nélkül, és a kérdés az, hogy erre képesek-e, hajlandók-e, illetve egyáltalán a szavazók eltűrik-e ezeket a nagyarányú pénzátcsoportosításokat. A németeknél Friedrich Merz kancellár a bevándorláspolitikát szeretné elég jelentősen megváltoztatni, elképzelhető, hogy onnan akarnak elvonni forrásokat az új védelmi politikára. Az amerikaiak,viszont gazdasági fölényüket jól kihasználták egyrészt Európával szemben, és most legutoljára Dél-Koreával szemben is egy majdnem hogy tükörkép-egyezményt kötöttek, magyarul a 15 százalékos vámok, az egyik ára az, hogy a dél-koreaiak 350 milliárd dollárértékben befektetnek Amerikába, 150 milliárd a hajóépítésre, nagyon hasonlít az európai-amerikai megállapodáshoz.

Az erősebb kutyának hosszabb kolbász jut.

Igen, Donald Trump mellékesen ezeket is csinálja. Tehát menedzseli az amerikai kereskedelmi kapcsolatokat fő partnerekkel, szankciókat vezet be, vámokkal revolverezi az országokat, mint például Indiát. Nagyjából 500 milliárd dollárt várnak az új vámmegállapodásoktól, eddig állítólag már 130 milliárddal többet profitált az Egyesült Államok. De ot van a belpolitika, nagyjából lecsengett ez a Los Angeles-i dolog, most jött a washingtoni, de itt van esetleg Chicago és New York legközelebb, plusz még a kongresszusi körzetek megváltoztatásának a kérdése.

Republikánusok is, demokraták is átírták.

Igen, mert jövőre kongresszusi választások lesznek. Trump legutóbbi elképzelése az, hogy a halálbüntetést visszaállítaná a fővárosban, Washington D.C.-ben, ahol jelen pillanatban nincs halálbüntetés, hasonlóképpen két tucat tagállamhoz, mert ez tagállami hatáskör. Washington D.C. ilyen szempontból nagyon érdekes helyzetben van, mert a Nemzeti Gárdát a főpolgármester nélkül kirendelheti az elnök, a Washington DC rendőrséget 30 napig saját hatáskörbe vonhatja, utána kongresszusi jóváhagyás kell, viszont a halálbüntetést nem döntheti el a Fehér Ház a Washington DC-ben, tehát ilyen szempontból egyenlő jogokkal rendelkezik, mint a tagállamok.

A Starlink szolgáltatás biztosítása Ukrajnában üzlet az amerikaiaknak, befektetés, katonai vállalkozás, területfoglalás vagy magánüzlet vagy állami üzlet? Ezt hogy kell értelmezni?

Ez a szürke zónába esik. Az amerikaiaknak nyilvánvalóan Ukrajnában nincsenek területi igényeik, tehát nekik teljesen mindegy adott esetben, hogy mondjuk az orosz–ukrán határ öt kilométerrel jobbra-balra esik. Tehát ilyen szempontból ők nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ha Ukrajna biztonságát valamilyen szinten az amerikaiak is garantálnák közvetetten, akkor érdekes lenne, hogy hol húzódik a határ. A másik kérdés az újjáépítés, 6-700 milliárd dollárról beszélnek, ez egy óriási összeg, és itt amerikai befektetők már ott vannak, ők is feltehetően ki szeretnének hasítani ebből egy részt. Ott van a mezőgazdaság.

Hatalmas területű üzemek, rendkívül gépesítetten.

Igen, az ukrán termőterületek híresen nagyon jó minőségűek. A két legnagyobb gabonaexportőr a világon Oroszország és Ukrajna, és az ukrán gabonának a piacra jutás az egyik kulcskérdés, akár Európán keresztül, akár a Fekete-tengeren keresztül. Ha az amerikaiak ott vannak, és állítólag 30 százalékot már közvetve amerikai cég birtokol, de ez is egy kicsit szürke zóna, mert vállalatok vannak hivatalosan jelen. Állítólag az ukrán élelmiszer-feldolgozóiparnak 70 százaléka közvetetten megint csak amerikai ellenőrzés alatt van. Tehát amikor az ukrajnai gabonáról beszélünk, akkor inkább ukrajnai és nem ukrán gabonáról beszélhetünk sok esetben, és az, hogy adott esetben mi jelenik meg az Európai Unióban Ukrajnából, az megint csak nem biztos, hogy kizárólag az ukrán kincstárt fogja gazdagítani. Plusz még itt érdekesen felvetődik ez a genetikailag módosított élelmiszerek kérdése.

Az amerikaiak szomszédosak lesznek a mi termőterületeinkkel?

Az amerikai–európai uniós kereskedelmi vitában az egyik ütközőpont pontosan a genetikailag módosított élelmiszer volt, mert az európaiak nem engedik be. Ukrajnában genetikailag módosított élelmiszereket termelnek. Ha az Európai Unió beengedi az ukrán élelmiszert, márpedig úgy tűnik, hogy ezt szeretné beengedni, akkor a hátsó kapun keresztül az amerikaiak bejuthatnak a genetikailag módosított élelmiszerekkel az európai piacra. Plusz még volt ez az amerikai–ukrán megállapodás.

Nyersanyagkincsek.

A természeti kincseknek a közös bányászata, mert 50-50 százalékban rendelkeznének a kitermelt anyag fölött, ami az amerikaiaknak azért fontos, mert olyan anyagok vannak ebben, amelyek úgynevezett ritkaföldfémek, bár nem olyan rettentő nagy mértékben, ezzel viszont az amerikaiak tudnák csökkenteni adott esetben Kínától való függésüket, és például az amerikai–orosz gazdasági megállapodásnak is része lehetne, mert Oroszországban is vannak ilyen ritkaföldfémek. Az amerikaiaknak a fő csapásiránya nem Ukrajna, hanem az indiai-csendes-óceáni térség, és Kína az első számú vetélytárs, és nem Oroszország. Jelen pillanatban három fő hatalmi központ, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország egyre inkább ezt az erőegyensúlyi hatalmi, politikai megközelítést alkalmazza az európaiak névleges liberális vagy posztliberális megközelítésével szemben, és ez viszont azt is sugallja, hogy Európa többek között azért nem nagyon üldögél ott ezeken a megbeszéléseken, mert az európaiak máshogy szeretnék ezeket a kérdéseket elintézni, és az oroszokkal, a kínaiakkal és az amerikaiakkal szemben Európa egyszerűen gyenge ahhoz, hogy a saját megközelítéseit rájuk erőltesse, feltehetően inkább fordítva fog történni.

Mit lehet most tudni Elon Muskról? Amikor legutóbb hallottunk róla, akkor azt mondta, hogy majd pártot fog alapítani. Aztán nagy csönd.

Elon Musk ügyében, legalábbis ami a politikai kérdést illeti, mert technológiai ügyekben nem vagyok nagyon járatos, egyrészt J. D. Vance nagyon békülékeny hangon nyilatkozott, mondván, hogy Musknak inkább a republikánus párton belül lenne a helye. Ha ő meg akarja változtatni a politikát, nyilván nem gyökerestől, akkor párton belül kellene mindezt megtennie, mert ott azért van helye.

Mint szponzor, vagy mint mi?

Akár az elképzeléseit illetően, de, mint szponzor, mindenképpen. Vagy nemcsak az elképzeléseket, hanem a saját platformjait a Republikánus Párt mögé állítani, akár a kommunikációs forradalomhoz való hozzájárulását a Republikánus Párt szolgálatába állítani. Ez nagyon fontos lesz, mert úgy tűnik, hogy egyre inkább a kibertérben dőlnek el a politikai kérdések is, tehát a hagyományos médiumok sokkal kisebb szerepet játszanak az elnökválasztásnál.

De van még republikánus párt, vagy trumpisták vannak? Trump és támogatói.

Két nagyon erős egyéniségről van szó Trump és Musk esetében, és valószínű volt, hogy azért két dudás elég nehezen fog megférni egy Fehér Házban. A harmadik párt alapításának az esélye szinte nulla. Sokan próbálkoztak ezzel, többek között, érdekes módon, Theodore Roosevelt, aki Donald Trumpnak az egyik példaképe, a reálpolitika egyik képviselője volt, aki nem köldöknéző módon nézte a világot, hanem szigorúan az erőpolitika szempontjából. Trump többek közt őt tartja példaképnek.

Jó, de ő egy háborús elnök volt.

Theodore Roosevelt inkább arról volt híres, hogy egyrészt közvetített egy orosz–japán háborúban, ezért kapta meg a béke Nobel-díjat annak idején, másodszor a Panama-csatorna ügyében, harmadszor az amerikai globális pozíciókat elvitatta azzal, hogy nagyarányú hajóhadépítésbe kezdett. Az úgynevezett fehér hajóflottát körbeküldte Theodore Roosevelt megfelelő szimbolikus üzenettel. Japántól kezdve sok mindenhol kikötöttek, hogy azért az Egyesült Államoknak már globális erőkivetítő képessége van, ez volt alapvetően az üzenet. Tehát ő is próbálkozott a pártalapítással, legutóbb, aki még próbálkozott, 1992-ben, Ross Perot texasi milliárdos, aki befolyásolta az elnökválasztást, mert a szavazatoknak a 19 százalékát kapta meg. Igaz, hogy az elektori kollégiumban egyetlenegy szavazatot sem kapott, viszont főleg a republikánusoktól vitt el szavazatot, és így győzhetett akkor Bill Clinton. Harmadik párt nem nagyon szokott befutni, mert különben eléggé sok párt van, Zöld Párt, mondjuk Jill Steinnel, Hillary Clinton őt tartja az egyik felelősnek, amiért 2016-ban vereséget szenvedett, mert pár tízezer szavazatot elvitt tőle az úgynevezett csatatér államokból, ahol pár ezer szavazattal Trump nyert, és általában a Zöldek inkább balra szavaznak, és nem jobbra. Tehát ők inkább ilyen spoilerek, zavarni tudnak valakit, de igazi esélyük nincsen arra, hogy megváltoztassák a két osztatú politikai mezőnyt. Többek között azért, mert a két párt, tehát a republikánusok és a demokraták is néppárt. Ők lefedik az egész spektrumot gyakorlatilag, szélsőbaltól a jobbig. Látjuk a szélsőbalnál Ocasio-Corteztől és Bernie Sanderstől kezdve ott vannak a centristák a Demokrata Pártban, a Republikánus Pártban pedig ott vannak az árja támogatóktól kezdve a centristákig ugyancsak sok mindenki. Tehát egyszerűen nincs nagyon tér, amibe be tudnának férkőzni. Másodszor ötven államban kellene fölépíteni politikai gépezetet, és ez nemcsak pénz kérdése. Több tízezer, százezer embert kellene mozgósítani, irodákat fönntartani, üzeneteket megfogalmazni és így tovább. A kérdés az, hogy milyen üzenetet fogalmaznak meg, hiszen a két párt lefed a vadzöldtől kezdve a rasszista jobboldalig mindent. Mit tudna Elon Musk és adott esetben az új pártja mondani? Ezért én nem nagyon tartom valószínűnek, hogy komoly szerepet játszik, illetve ha komoly szerepet játszik, akkor az lehet, hogy a republikánusoktól visz el inkább szavazatokat és nem a demokratáktól, és ezzel közvetetten, adott esetben, 2028-ban inkább a demokratákat segíti.

A demokraták éledeznek a választási vereség után?

A demokraták nagyon rossz állapotban vannak. Az országos bizottság a napokban tartotta a konferenciát, ha jól emlékszem, Minneapolisban, ahol megint hitet tettek egy vesztes ideológia mellett, ami a szélsőséges woke ideológia. Egyik fő szónokuk Tim Walz volt, akit nem igazán vesznek most már komolyan, pedig van egy felmérés a potenciális elnökjelöltekről. Az első helyen Kamala Harris van, 29 százalékkal.

A vesztes elnökjelölt.

Igen, ha most lenne előválasztás, akkor Kamala Harris vezet, aki eléggé csúfosan megbukott, második Gavin Newsom, aki ugyancsak eléggé erősen balra van, és utánuk még olyanok szerepelnek, mint Ocasio-Cortezt, aki ugyancsak balról jött, és ott vannak a vadzöldek még. A Demokrata Párt erősen megosztott, úgynevezett háttéremberek, mondjuk James Carville és a többiek, akik többek között, mondjuk, Clintont segítették a Fehér Házban, azt sugallják, vagy azt mondják, hogy a Demokrata Pártnak felül kellene vizsgálni a programját. Az eddigi, ez az erősen balos, zöld és egyéb politika megbukott, és ezzel nem lehet választásokat nyerni. Nincs arról szó, hogy Trump, mondjuk, egy Ronald Reagan lenne, hanem, hogy kihez képest és kivel szemben indul. Kamala Harris rendkívül gyenge jelölt volt, rendkívül gyenge üzenetekkel, nem jól adta elő, és most adott esetben újraindítani eléggé nagy rizikó lenne. Ha nézzük a második helyezettet, persze, még két év van addig, hogy döntsenek, Gavin Newsom Kaliforniából, Kalifornia köztudottan a legbalosabb államok között van, vagy tán a legbalosabb állam.

Most rajzolták át a választókerületeket, a republikánusok átrajzolására válaszként.

Igen. A választókerületek átrajzolása is egy érdekes kérdés. Hivatalosan 1929-ben maximálták 435-ben a képviselők számát. Addig folyamatosan nőtt a képviselők száma. Amikor az Egyesült Államok megalakult, nagyjából 30 ezren választottak egy képviselőt. Most elgondolhatjuk, hogyha még mindig 30 ezer ember választana egyet, akkor tízezernél több képviselő lenne a képviselőházban. 1941-ben törvényt hoztak, hogy tízévenként, kötelezően a népszámlálás után, újra kell számolni az egyes államoknak a kongresszusi helyeit, ugyanis népességmozgás van.

Azért, hogy nagyjából arányos maradjon? Egy mandátum mögött nagyjából ugyanannyi ember legyen, ez a lényege?

Igen. Országon belül, az utóbb évtizedekben, ez a klasszikus, a rozsdaövezetből, tehát az északkeleti államokból mennek a napövezetbe, tehát a déli, délnyugati államok nyernek, az északkeleti államok veszítenek. Ezt meg kell csinálni, kötelezően, tízévenként. Viszont utána az, hogy egy államon belül hogyan osztják el, van egy elv, hogy egyenlő létszámú körzetek legyenek. Nagyjából most 640 ezer körül van egy választókörzet, és ez a híres amerikai gerrymandering 1812-ből, egy Elbridge Gerry nevű massachusettsi politikusról nyerte a nevét. Lehet egy adott tömb, mondjuk egy egyszerű négyzet alakú, és lehet egy abszolút amőba alakú dolog.

Vagyis az érdekének megfelelően tudja megrajzolni.

Egyrészt politikai alapon, másrészt etnikai alapon. Híresek a déli államokban olyan választókörzetek, amelyek teljesen szürreális alakúak azért, hogy a feketéknek is legyen képviseletük, mert különben nem lenne soha. Ez alapvető kérdés, ha van néhány biztos választókerület és néhány bizonytalan, akkor a biztosból egy kicsit lecsípek, átteszek a bizonytalanra, és akkor nem 55 vagy 60 százalékkal nyerek, hanem csak 52-vel, és a másikban viszont az 1-2 százalék már az én javamra billenti a mérleget. Most négy államról van szó. Kaliforniában 52 képviselői körzet van, és ott 43-9 arányban a demokraták vezetnek, tehát mindössze kilenc republikánusok által birtokolt körzet van, érdekes módon mind az állam keleti oldala, az egész tengerpart demokrata. Texasban fordítva, ott 38 hely van, abból 25 republikánus. Kaliforniában demokrata többség van, demokrata kormányzó, Texasban republikánus törvényhozás és többség, republikánus kormányzó, mind a két helyen meg tudják csinálni. Most még két másik államról van szó, nem annyira fontosak. Utah államban, ahol négy hely van, összesen ott a bíróság utasított, ugyanis ott volt egy népszavazás, ami át akarta rajzolni a határokat, de nem tettek eleget a népszavazási eredménynek a törvényhozók. Indianában kilenc hely van, ezek nem nagyon fognak beleszólni. A két érdekes, az Kalifornia és Texas. Ez is egyfajta belpolitikai vihar, és sok múlhat ezen, mert ha valamelyik pártnak sikerül a maga javára átrajzolgatni a határokat, akkor a jövő évi félidős választásoknál előnyhöz juthat. Az utóbbi években bármelyik párt is van többségben a képviselőházban, hét-nyolc plusz hellyel rendelkezik, tehát négy-öt hely már abszolút megfordíthatja a viszonyokat. Ha a demokraták csak az egyik házat is visszanyerik, akkor már gyakorlatilag Donald Trump utolsó két évében félig-meddig béna kacsa lesz, mert az biztos, hogy a demokraták mindent meg fognak kapásból kontrázni, és elképzelhető, már most arról beszélnek, hogy impeachmentet indítanának ellene, ha többségbe kerülnek a képviselőházban. Akkor a belpolitikát azt foglalná le, hogy az elnök és a képviselőház harcot vív, plusz arra rakódna majd a meginduló elnökválasztási kampány, akkor megint csak nem nagyon valószínű, hogy a legjobb formát futna az Egyesült Államok.

Van-e módja az Egyesült Államok elnökének a Federal Reserve-ből embert elmozdítani, vagy az elnököt idő előtti lemondásra kényszeríteni?

Van az impeachment, amivel el lehet, de kétharmados többség kell a szenátusban, az nem valószínű. A kabinet elvileg elmozdíthatná a 25. alkotmánykiegészítés alapján az elnököt, ha a kabinet többsége úgy dönt, hogy az elnök fizikailag vagy szellemileg nem alkalmasl.

A Fed elnökét is?

Igen. Az elnök fellebbezhet, akkor végül a kongresszus dönt a vitás kérdésben, és ha a kongresszus többsége úgy dönt, akkor elmozdíthatják az elnököt. De ilyenre nem valószínű, hogy sor kerül. Most ami érdekes, hogy kit mozdíthat el az elnök és kit nem, utána ez a szövetségi tartalékalappal kapcsolatos vita. Ugyanis a tartalékalap igazgatótanácsának az elnöke, Jerome Powell nem nagyon hajlandó az alapkamatot csökkenteni.

Azt mondja, hogy nem olyan idők ezek, itt minden bizonytalan.

Elvileg az elnök elmozdíthatja, ugyanis kétfajta hivatal van az Egyesült Államokban az elnök szempontjából. Az egyik az úgynevezett elnöki hivatalok, mondjuk az FBI vagy a CIA, ahol az elnök az igazgatót kinevezi, természetesen megfelelő szenátusi jóváhagyással, és utána pedig minden további nélkül másnap elbocsáthatja, mindenfajta indok nélkül. A másik, többek között a szövetségi tartalékalapnak az igazgatótanácsa, ahol az elnök jelöli, különben Trump jelölte még az első elnöksége alatt, de ők meghatározott ideig szolgálnak, és az alatt az idő alatt az elnök csak akkor mozdíthatja el őket, ha valamilyen oka van erre. Most Jerome Powell-lel kapcsolatban az okot abban találták meg, hogy a szövetségi tartalékalap épületét felújítják, és eredetileg azt hiszem 2,5 milliárd dollárt irányoztak elő, és ez már 3,1-2 milliárd dollárra ment föl, és hűtlen kezelés és minden egyéb miatt. Jerome Powell azzal védekezik, hogy ebbe beleszámolnak egy olyan épületet is, ami melléképület. Most egy másik tagot akar elbocsátani, egy hölgyet, az első feketét az igazgatótanácsban. Őt azért szeretné eltávolítani, különben Biden jelölte, mert együtt szavaz Powell-lel a magas alapkamatok ügyében. Azelőtt, hogy jelölték volna az igazgatótanácsba, be kell adni mindenfajta papírokat, és nyilatkozni kell a vagyoni és egyéb helyzetről, és ő két államot is megjelölt állandó lakhelyként, ami nem lehet, csak egyik állam lehet. Emiatt Trump azt mondja, hogy vétett a törvények ellen, és ő, mint a törvények legfőbb őre, el kell, hogy távolítsa. Plusz még van egy másik vita a republikánus pártvezetőkkel szemben is, ugyanis ha kinevez valakit az elnök, vagy jelöl valakit az elnök, akkor az az államból származó szenátornak joga van véleményt mondani. Kék cédulával lehet adott esetben vétót emelni, és akkor ha a saját államában lévő szenátorok nem támogatják a jelölést, akkor ejtik. Trump az első elnöksége alatt kétszázegynéhány ilyen bírót tudott jelölni, most pedig az első hét hónap alatt ötöt. Ugyanis ezeket a demokraták többek között ezekkel a blue slipekkel megakadályozzák, hogy egyáltalán meghallgassák a szenátusban, és azért van a Republikánus Párton belül most feszültség, mert a vezetői, mondjuk Chuck Grassley és a többiek, ezt a szenátusi hagyományt, figyelembe veszik. És Trump azt mondja, hogy kérem szépen, ez nem alkotmány, ez nincs az alkotmányban bent, ezt nem kellene figyelembe venni, a demokratáknak a politikai játszmája, és nem kellene, hogy velük játszanak. Viszont a republikánusok tudják azt, hogy fordulhat a helyzet, demokrata elnök jöhet, és akkor viszont adott esetben nekik lesz joguk arra, hogy egy nekik nem tetsző, demokrata elnök által jelölt bírót tudjanak megtorpedózni ezzel a plusz flippel. Tehát ilyen szempontból azért a szenátorok összetartanak, mert a saját hagyományaikat és az előjogaikat nem akarják föladni, mert tudják azt, hogy elnökök jönnek-mennek, de ők esetleg maradhatnak, elnök maximum nyolc évig lehet valaki, de szenátor élethosszig lehet.

J. D. Vance alelnök megfelelően van pozícionálva az elnök által most arra, hogy ő legyen az utód?

Igen, Trump egy ízben kijelentette, hogy Vance-t alkalmasnak tartja erre a pozícióra, de köztudott, hogy azért a Republikánus Párton belül is vannak olyanok, akik alkalmasnak tartják magukat az elnöki pozícióra. Elég, ha Ron DeSantisra vagy Marco Rubióra gondolunk.

Ron DeSanctimonious, ezt mondta róla az elnök a kampányban. Egy szenteskedő fickó. Meg is verte, vissza is lépett.

Azért az elnökök szokták az alelnököket bizonyos mértékben támogatni. Az idősebb Bush mögé beállt Reagan, de azok a régi szép idők voltak, akkor azért úriemberek voltak még. Az újabbkori politika már egy keményebb játszma. Többek között 2016-ban Barack Obama nem nagyon segített Bidennek, és Hillary Clinton lett az elnökjelölt, és Biden ezt nem nagyon vette jó néven.

Biden sem nagyon sokat segítette Kamala Harrist.

Legutóbb sem nagyon exponálta magát, és elképzelhető, hogy Barack Obama még emlékezett arra, hogy 2008-ban Biden, amikor még politikai ellenfele volt, és mind a ketten indultak az elnökségért, megjegyezte, hogy végre egy olyan fekete politikus, aki összefüggően beszél, és ez nem biztos, hogy használt Bidennek. Viszont alelnök volt nyolc éven keresztül Obama mellett. Igaz, hogy ezek politikai játszmák, mert Obamának a külpolitikai tájékozottsága, nem azt mondom, hogy nulla volt, de szinte zéró, előtte viszont Biden 36 évig a szenátusban ült, több évig a szenátus külügyi bizottságának a tagja volt, mindenkit ismert a világon. Ő kiegyensúlyozott egy belpolitikai elnököt külpolitikai tapasztalattal, de azért Obama sem 2016-ban, sem 2020-ban nem nagyon támogatta Bident. Jelen pillanatban ilyenfajta törésvonal nem nagyon látszik Trump és Vance között. Persze, hogy két év alatt mi történik, azt nagyon nehéz kiszámítani, de egyelőre úgy tűnik, hogy egy hullámhosszon vannak a különböző bel- és külpolitikai történéseket illetően.