Hol tart a főváros pénzügyi helyzetének áttekintése? Ezt a hírek szerint Domokos Lászlónak, az Állami Számvevőszék korábbi elnökének a szakmai vezetésével csinálják, és nagyjából három hete tart, ha jól emlékszem.

Így van. Domokos urat felkérte Navracsics miniszter úr, mégiscsak hatalmas tapasztalattal rendelkezik az Állami Számvevőszék vezetőjeként, az ottani módszertant követve kért be dokumentációt, adatokat, információkat, cash-flow-tervet, költségvetést, és azok alapján folytatja a főváros valós gazdasági helyzetének a feltárását. Most következik a kockázatfelmérés, annak a megállapítása, hogy a hatalmas konglomerátumból melyek azok, amelyek a működtetés és ezáltal a gazdálkodás tekintetében kockázatosabbak, mint az átlag, és melyek azok, amelyeknek a működése az eddigi felmérési adatok alapján nem tekintendők különösebben kockázatosnak. Ha kiderül, hogy melyek a kockázatosabb szervezetek, intézmények, hivatalok, azokat fogja tovább vizsgálni Domokos László.

Milyen új adatok vetődhetnek fel? Május 5-én az Állami Számvevőszék közzétett egy gyorsjelentést a főváros pillanatnyi pénzügyi helyzetéről, július elején pedig, és ez már olvasható az ÁSZ honlapján, a vagyongazdálkodásról van egy teljes, menetrend szerinti Állami Számvevőszék-jelentés, a főpolgármesteri észrevételekkel együtt.

Így van, de az Állami Számvevőszék jelentése a múltra vonatkozott. Az Állami Számvevőszék az elmúlt éveket vizsgálta, a csődhelyzet pedig a főpolgármester nyilatkozatai alapján nem az elmúlt években keletkezett, hanem néhány hónappal ezelőtt. Az egy jó kiindulási alapz, de at kell nézni, hogy jelen pillanatban mi okozta az akut csődhelyzetet.

A gyorsjelentés az májusi.

Igen, de az elmúlt éveket vizsgálja. A kérdés, hogy ebben az évben mi eredményezte azt, hogy csődhelyzet állt elő, mert összességében makroszinten semmilyen lényeges változás és különbség nem következett be, sem a bevételek, sem pedig a kiadások tekintetében. Tendenciájában nem történt semmi változás, akkor mégis miért roppant meg a főpolgármester nyilatkozatai szerint a főváros költségvetése, működése?

A minisztérium vizsgálatának milyen eredménye lehet? Azt mondta, hogy feltárják a kockázatos és nem kockázatos működési egységeket. Javaslatot tesznek a végén, hogy a helyzetet hogyan lehet kezelni?

Nem feladatunk a javaslattétel, hiszen ez egy önkormányzat, az önkormányzatiságnak az a lényege, hogy az önkormányzatok teljes autonómiával rendelkeznek, pénzügyileg, működésileg és politikailag egyaránt. A feladat és a felelősség a Fővárosi Önkormányzatot, a főpolgármestert és a koalíciós partnereit terheli. Amikor a főpolgármester segítségért kiáltott, a kormány jelezte, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy segítsünk, mert olyan nem fordulhat elő, hogy a fővárosi polgárok, a Budapestre látogató turisták ne juthassanak hozzá azokhoz a közszolgáltatásokhoz, amelyeket egyébként a törvény a Fővárosi Önkormányzatra testál. Ezek közül a legfontosabb a fővárosi tömegközlekedés biztosítása, olyan nem fordulhat elő, hogy ne működjön a BKV, ne legyenek buszok, ne legyenek villamosok és ne járjon a metró, ha kell, akkor a kormány ehhez segítséget nyújt. De ahhoz, hogy ténylegesen, célzottan tudjunk segítséget nyújtani, látni kell, hogy hol megy el a pénz, mire megy el a pénz, és ténylegesen mekkora segítségre van szükség, akár ideiglenesen, akár pedig tartósan. Ehhez szükséges a valós helyzet feltárása, amit Domokos László végez.

A törvény által a Fővárosi Önkormányzatra kötelezően terhelt feladatok finanszírozása kit terhel végső soron? Az államnak vagy a fővárosnak kell előteremtenie a pénzt rá?

Vegyes finanszírozású rendszer működik egyedül a fővárosban, ugyanis a tömegközlekedéshez a kormány egyedül Budapest főváros önkormányzatának biztosít támogatást.

Mindenki más gazdálkodja ki?

Mindenki más saját maga gazdálkodja ki, így Debrecen is, Szeged is, Pécs is, azok a városok, ahol saját közlekedési vállalat van, és nem a MÁV-Volán-rendszer látja el a helyi tömegközlekedést. Ezek a városok is kizárólag saját adóbevételeikből, saját forrásaikból finanszírozzák a tömegközlekedést. Budapesten osztott rendszer működik, egyébként ennek az alapjait Tarlós István tárgyalta le, és a kormány minden évben komolyan hozzájárul a fővárosi tömegközlekedés biztosításához, ugyanakkor a tömegközlekedés finanszírozásának nagyobb része az a Fővárosi Önkormányzat dolga és feladata. Nem utolsó sorban ezért vannak saját adóbevételei, például a helyi iparűzési adó is azt a célt szolgálja, hogy elsősorban a tömegközlekedést finanszírozza.

Van valamilyen arány arra, hogy mennyit kell a tömegközlekedésben, mint legnagyobb költségvetési tételben a fővárosnak előteremtenie és mennyit tesz hozzá az állam? Vagy az állami hozzájárulás, az kiegészítő jellegű?

Az állami hozzájárulás kiegészítő jellegű. Évről évre növekszik egy kicsit, de döntő többségében a fővárosnak kell finanszírozni a saját adóbevételeiből. Ugyanakkor a korábbi tárgyalási fordulókon azt is jeleztük a főpolgármesternek, hogy ebben a kérdésben a kormány nyitott arra, hogy összességében országosan a tömegközlekedés finanszírozását áttekintsük, hiszen mégiscsak indokolt vagy felvethető, és a Megyei Jogú Városok Szövetségének vezetősége, Szita Károly vezetésével bizony már felvetette, hogy ha a főváros tömegközlekedéséhez a kormány hozzájárul, a megyei jogú városok tömegközlekedéséhez miért nem járul hozzá. Mi is nyitottak vagyunk arra, hogy általánosságban felülvizsgáljuk a helyi tömegközlekedés központi költségvetési finanszírozását. Ezek a tárgyalások és ezek a gondolkodások zajlanak, és nyilvánvalóan ez érintheti és érinteni is fogja a fővárosi tömegközlekedés finanszírozását is.

Amikor az állam a főváros tömegközlekedéséhez járul hozzá, akkor csak a fővároséhoz járul hozzá vagy az agglomerációból ingázók tömegközlekedéséhez is hozzájárul? Erről vita szokott lenni a BKV meg az agglomeráció között, hogy ki fizesse és meddig fizesse a közlekedés költségét. Ezen minden évben vitatkoznak.

Így van, mi a BKK-t finanszírozzuk. A BKK-nak vannak az agglomerációba irányuló járatai is, tehát ilyen módon hozzájárulunk az agglomerációs tömegközlekedés biztosításához is, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a BKK elég komolyan megsarcolja az agglomerációs önkormányzatokat is, pénzügyi feltételeket támaszt ahhoz, hogy milyen sűrűn és hogyan járjanak ki a kék buszok az agglomerációba. Azt is látjuk, hogy a BKK-nak vannak más jellegű bevételei is, nemcsak a kormányzati támogatás, nemcsak a Fővárosi Önkormányzattól kapott finanszírozás az adóbevételekből, hanem nagyon komoly, szabad szemmel látható mértékben az agglomerációs önkormányzatok is hozzájárulnak a BKK finanszírozásához. Ha ezt a hármat egymás mellé teszem: mennyi pénzt biztosít a kormányzat, mennyi pénz áll elvileg rendelkezésre a helyi iparűzési adó bevételeiből, ami tisztán, minden levonás és befizetési kötelezettség nélkül ott marad a Fővárosi Önkormányzatnál, és mennyit szed be az agglomerációs önkormányzatokból a BKK, az messze meghaladja azt a nagyságrendet, mint amiről a főpolgármester úton-útfélen beszél annak kapcsán, hogy mennyi pénzre van szükség a BKK finanszírozásához egy évben. Azt mondja a főpolgármester, hogy nagyságrendileg 160 milliárd kell a BKK-nak a tömegközlekedés fenntartásához. Ez a 160 milliárd már önmagában a Fővárosi Önkormányzat adóbevételeiből biztosítható, ha akarja a főpolgármester, és ha akarja a Fővárosi Önkormányzatot jelenleg vezető, baloldali Tisza-koalíció. Ráadásul az összeghez még hozzájárul a központi költségvetés, tehát a kormányzat támogatása, meg az agglomerációs önkormányzatok támogatása. Nem értjük, hogy akkor miért fenyegetőzik azzal, hogy le kell állnia a BKK-nak. Mi azt látjuk, hogy teljes egészében rendben van a finanszírozás, a leállítási kezdeményezés voltaképpen nem pénzügyi szükségből fakad, hanem egyfajta politikai alapú zsarolási eszköz. Egyébként néhány évvel ezelőtt, az újságok is megírták, Karácsony Gergely szűkebb körben, de többször hangoztatta, hogy ha majd neki az lesz az igénye, akkor be fogja vetni a BKV-t mint zsarolási eszközt. Most azt látjuk, hogy ezt elkezdte alkalmazni.

Tiszta helyzet előállítható azzal, hogy mindenki annyit fizessen a közlekedésért, amennyibe az kerül, vagy sosem fog senki annyit fizetni a közlekedésért, amennyibe az kerül?

Mindenkinek az volna az érdeke, hogy tisztán lássunk. Jelen pillanatban egyáltalán nem látjuk tisztán, hogy a Fővárosi Önkormányzat mennyit tesz a BKV finanszírozásába, mennyi jön össze az agglomerációs önkormányzatoktól. Azt tudjuk, hogy mennyivel járulunk hozzá a költségvetésből, kormányzati oldalról. Domokos László munkájának, ha befejeződik, egészen biztosan nagyon komoly eredménye lesz, hogy végre tisztábban látjuk azt, hogy ténylegesen mennyibe kerül Budapesten a tömegközlekedés fenntartása. Mennyi az, amennyi a BKV-ból a közlekedésre megy, és mennyi az, ami különböző, akár tanácsadói és egyéb más szerződésekre elúszik, mert bizony a fáma azt mondja, hogy nagyon komoly mennyiségű tanácsadói, kommunikációs és egyéb szerződések terhelik a BKK-t és a BKV-t.

Karácsony Gergely főpolgármester azt mondta, hogy az ő ismeretei szerint rövid időn belül lesz kormánydöntés, vagy a kormány elé fog kerülni a főváros és a kormány megegyezése. Tud arról, hogy ez a napokban kormány elé kerül? Azért kérdezem, mert Domokos Lászlónak lehet, hogy még időre van szüksége.

Csodálkoztam a főpolgármester nyilatkozatán. Valóban egyeztettünk arról, hogy a kormány mikor ülésezik a július folyamán, és azt is jeleztük, hogy leghamarabb júliusban tud a kormány a főváros finanszírozásáról, a csődhelyzet elkerüléséről tárgyalni. De ezt követően a főpolgármester üdülgetett, majd üzengetett, ám ténylegesen semmilyen információt, kérést nem fogalmazott meg számunkra. Domokos László dolgozik, de ha olyan akut volna a helyzet, akkor minden bizonnyal a főpolgármester leírta volna a kezdeményezését. Ehelyett azt láttuk, hogy külföldön járt, üdült, majd utána mindössze a médiában üzent, de hivatalos formában semmilyen kezdeményezést nem fogalmazott meg a kormány számára, kezdeményezés nélkül pedig nem tudunk mit kezdeni. Egyébként a kormány minden ülésén áttekinti a fővárosnak jelen ismereteink szerinti aktuális helyzetét. Domokos László azt jelezte, hogy a Fővárosi Önkormányzat azokat az adatokat, amelyeket ő kért, azt szolgáltatta, és bizony azokból az adatokból cash-flow-terv, költségvetés, és sorolhatnám, hogy mi minden, eddig nem támasztották alá az akut csődhelyzetet, az akut fizetésképtelenséget. Ez azért azt mutatja, hogy van még idő arra, hogy tisztán lássunk, és ha szükségessé válik, ha tényleg nem tudja Karácsony Gergely és a Tisza-koalíció elkerülni a csődöt, akkor is van még idő, hogy úgy tudjunk segítséget nyújtani, hogy az valóban segítség, célzott segítség legyen. Nem csupán az volna a cél, ha tényleg fizetésképtelenséget jelent a Fővárosi Önkormányzat, hogy a pillanatnyi szituációban segítsünk, hanem – ha már Karácsony Gergelyék belenavigálták magukat a csődbe, akkor – segítsük ki őket a csődhelyzetből.

Mikor születhet döntés a főváros és a kormány tárgyalásában?

Ez két tényezőn múlik. Egyrészt, hogy mikor és mit kezdeményez Karácsony Gergely főpolgármesterként, milyen jellegű segítséget kér, ilyen nem történt. Másrészt Domokos László jelezze a kormány felé, hogy az eddigi vizsgálatai alapján mit lát problémaként, és ennek megfelelően mi volna az igazi célzott segítség. Főpolgármester még nem jelzett semmit, Domokos László pedig még nem végzett a munkájával. Bármennyire is próbáljuk mi siettetni a folyamatot, az egyik a főpolgármesteren múlik, a másik pedig egy független szakértőn, külső tényezőknek vagyunk mi is kiszolgáltatva.

Hogyan számol a kormány a főváros szolidaritási adóval kapcsolatos jogvédelmi intézményével és a folyamatban lévő perekkel? Több is van.

Született egy bírósági döntés, ami fölfüggesztette ideiglenes jogvédelem keretében. Nem érdemi döntést hozott, hanem amíg a bíróság nem hoz végleges döntést, addig felfüggesztette a Fővárosi Önkormányzat a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos fizetési kötelezettségét. Ezzel egyébként a kormány nem ért egyet, mert meglátásunk szerint a főpolgármester nem valós információt juttatott a bíróság számára. Csak hogy mondjak egy példát: a bíróság felé a Fővárosi Önkormányzat azt jelezte, hogy az első félévben mindösszesen 30-35 milliárdnyi helyi iparűzési adóbevétellel kalkulál, ehhez képest már vastagon a százmilliárdot meghaladta, amit be is hajtott a Fővárosi Önkormányzat, tehát nagyságrendi különbségek vannak azon számok vonatkozásában, amit mondott a Fővárosi Önkormányzat a bíróság felé, és ami a valóság. Ez alapján mi úgy gondoljuk, hogy nem megalapozott az ítélet, de ettől függetlenül tudomásul vettük a bírósági döntést, és a Magyar Államkincstár a már megfizetett 10 milliárd forintot visszautalta a Fővárosi Önkormányzat számlájára, mondhatnám azt, hogy ezzel is segítjük az akut csődhelyzet elkerülését, hiszen kapott a Fővárosi Önkormányzat tízmilliárd forintot.

A bíróság ítéletével nem nagyon van mi mást tenni, mint végrehajtani.

Attól függetlenül, hogy megfellebbeztük, visszautaltuk a forrást, rákövetkező nap. Nem vártuk ki az utolsó napot a teljesítéssel, azonnal cselekedtünk. Egyébként ezt várnánk a fővárostól is, hogy az adófizetési kötelezettségeinek tegyen eleget, attól függetlenül, ha valamivel nem ért egyet, mindenkinek joga van bírósághoz fordulni, de azért valljuk be őszintén, sehova sem vezetne, ha egy magánszemély a személyi jövedelemadójával kapcsolatban kifogással élne, és addig nem fizetné be a személyi jövedelemadót. A magánszemélyeknél sem működik, a cégeknél sem működik az, hogy nem ért egyet azzal az áfamennyiséggel, amit be kellene fizetni, és akkor nem fizet be áfát. Ha úgy gondolja, hogy valami a számára sérelmes, természetesen fordulhat a bírósághoz, de előzetesen teljesítse, és ha a bíróság másképp dönt, akkor az állam, az adóhatóság visszautalja azt a pénzmennyiséget, amit a bíróság végül sérelmesnek ítélt meg. A főváros ezt igyekszik megfordítani, egyébként úton-útfélen, minden ügyben és minden esetben azt akarja, hogy rá kivételként tekintsünk, hogy ne úgy tekintsen a kormány a Fővárosi Önkormányzatra, mint az egyik önkormányzatra a háromezer közül, hanem mindig alkossunk Budapest Főváros Önkormányzata számára külön szabályokat, legyen külön elbírálás. Mindezt azért furcsa tapasztalni, mert mégiscsak Magyarország leggazdagabb településéről és leggazdagabb önkormányzatáról beszélünk. A leggazdagabb önkormányzat kér fizetési méltányosságot, fizetési eltekintést, pénzügyi segítséget, ez kicsit furcsán hat, ez az erkölcsi érzékünkkel, értékünkkel nem teljesen vág egybe. A baloldal is mindig azt hangoztatja, hogy ne a leggazdagabbat segítsük, hanem a legszegényebbet, és most éppen egy baloldali önkormányzat az, amelyik azt kéri, hogy a leggazdagabb számára teremtsünk további kedvezményeket.

Ez elvi kérdésnek tűnik. Nem jár egy fővárosnak külön elbírálás? Itt termelődik meg a nemzeti jövedelemnek egy nagyon jelentős része. Ez Magyarország első számú turisztikai célpontja. A külföldiek itt töltik el, ha idejönnek, az idejük legnagyobb részét. Budapest mégiscsak más, nem?

Vannak olyan kérdések, amelyekben indokolt az, hogy külön elbírálás alá essék, de a fizetési kötelezettségnek, a közteherviselésnek az a lényege. Széchenyi óta egyik 1848-as vívmányunk, hogy a közteherviselés alól nincsen kivétel. Ne a közteherviselés legyen az, amiben kivételt takar a Fővárosi Önkormányzat. Számtalan esetben teremtettünk, beruházások, finanszírozás tekintetében kivételt. Az előbb beszélgettünk a tömegközlekedés kormányzati finanszírozásáról. Az mi, ha nem kivétel? Vagyis vannak kivételek, de a közteherviselésben, az adófizetésben nem lehet kivételt tenni, azzal az egész közteherviselés rendszerét borítanánk fel. Ha kivételezünk a Fővárosi Önkormányzatnál, akkor miért nem tesszük másik önkormányzatnál? A cégeknél is legyenek hasonló kivételek? És miért nem teremtünk kivételt a magánszemélyeknél is? Innentől kezdve gyakorlatilag a teljes adórendszer felborul. A közteherviselés mindig tabu volt, az alól sosem volt kivétel, és hiba volna, ha kivételt teremtenénk.

Hosszú évek óta van vita a főváros meg az önkormányzatok közötti úgynevezett forrásmegosztás ügyében. A kormánynak ebben van álláspontja, hogy ezt hogy kell csinálni?

A kormány törvényi kereteket biztosított a forrásmegosztásra, ott meg vannak határozva a minimum keretek, de ahhoz képest, hogy az adott évben a bevételeken hogyan osztozik a Fővárosi Önkormányzat és a XXIII. kerület, az végeredményben az ő megállapodásuk. A Fővárosi Önkormányzat, Karácsony Gergely, a Tisza-párti koalíciójával, a 23 polgármester és a 23 kerületi önkormányzat egyezségén múlik az, hogy a ténylegesen a fővárosban keletkező adóbevételek hány százaléka és hogyan kerül a kerületekhez, és mennyi az, amennyiből a Fővárosi Önkormányzat gazdálkodik. Úgy gondoljuk, hogy ez így van rendjén. Ezen nem kívánunk továbbra sem változtatni. Hiba volna törvénybe égetni konkrét arányokat, hiszen évről évre változik a helyzet, és bizony más-más adottságokkal rendelkezik a 23 önkormányzat is. A Fővárosi Önkormányzat és a 23 kerületi önkormányzat nem hasonló vagy egyenlő lehetőségekkel, képességekkel rendelkezik, a 23 önkormányzat, mondhatnám azt, hogy 23 külön település a maga módján, a sajátos kultúrájával, történelmi adottságával, úthálózatával, közműveivel. Teljesen másképp kell viszonyulni a belvárosi kerületekhez, mint Budapest külső kerületeihez. A Belvárosban minden utca aszfaltozott, ellenben a külső kerületekben még jó néhány utca aszfaltozása, közművel való ellátása is hiányzik. Teljesen más szempontok szerint kell mérlegelni a bevételek újraosztását is.

A kormányzati közigazgatásnak és területfejlesztésnek van közvetlen viszonya a kerületekhez? Említette az utakat, egy része állami fenntartású, egy része kerületi fenntartású, ott vannak a közművek, azoknak a tulajdoni viszonyai sem teljesen egységesek mindenhol. A kormánynak ebben van feladata?

Valóban indokolt volna az, hogy ebben valamilyen rendet vágjanak, mert ha nincsen rend, akkor azt a választók, az emberek szívják meg, egymásra mutogat két testület, két szervezet, a főváros a kerületre, a kerület a fővárosra. Ugyanakkor ennek mindenféleképpen a kerületek, a kerületi polgármesterek és a Fővárosi Önkormányzat, a főváros megállapodásán kell nyugodnia. Navracsics miniszter úr rendszeresen egyeztet egyébként a kerületi polgármesterekkel is, és ezekre az egyeztetésekre a főpolgármestert is meg szokta hívni, áttekinteni a főváros és a kerületek mint önkormányzatok előtt álló legkomolyabb kihívásokat, az aktuális helyzetet. Egy ilyen egyeztetésen kérdeztük meg arról a fővárosi polgármestereket, hogy a helyi önazonosság védelméről szóló törvény teremtsen-e lehetőséget a főváros és fővárosi kerületek számára is arra, hogy a törvényi rendelkezéseket Budapesten is alkalmazzák. A kerületi polgármesterek döntő többségükben azt kérték, hogy a helyi önazonosságvédelmi rendelkezéseket alkalmazhassák ők is. Fel lett téve a kérdés, hogy mi volna jobb, hogyha a Fővárosi Önkormányzat gyakorolná, vagy a kerületi önkormányzatok, és ott is a döntő többség azt mondta, hogy a kerületi önkormányzatokra kellene bízni ezt a feladatot. Meghallgatva ennek a testületnek, a főpolgármesternek és a kerületi önkormányzatoknak a javaslatát, így is fogadta el az Országgyűlés a javaslatot. Ezen fórumon belül egyébként eddig nem vetődött föl az utak és a közművek rendezésének a kérdése. Ha valós ez a szándék, valós ez az igény, akkor ezt nyilván először a kerületi önkormányzati vezetőknek, a kerületi polgármestereknek kell egymással megvitatni, majd utána a főpolgármesterrel. Ilyen szempontból ebben a kormánynak semmilyen aktív feladata nincsen, csupán a józan ész pártján állunk, és józan ésszel, nyitott szemmel látjuk mi is, hogy jelen pillanatban ez a megosztottság nem segíti Budapest fejlődését, hanem éppen akadályozza, folyamatosan romlik az utak minősége, folyamatosan romlik a közművek minősége, csőtörés egyre gyakrabban van, kátyúról kátyúra haladunk. Amikor megkérdezzük, hogy ki a felelős az útkarbantartásért, akkor maguk sem tudják eldönteni, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak kellene éppen kátyúznia, vagy aszfaltoznia, vagy a kerületi önkormányzatnak volna ez a dolga. Szóval ez így nem jó, ez nem a fejlődést segíti.

Állami feladat nincs is a fővárosban?

Nincsen nagyon.

Akkor az államot kivetjük a szidnivalók közül.

Így van.

Említette a helyi önazonosság védelméről szóló törvényt. Adnak az önkormányzatoknak valamilyen segítséget, iránymutatást, tanácsot, hogy lehetőleg mindenki alkotmányos szabályozást tudjon csinálni, és ne nagyon legyenek különbözőek egymástól, mert akkor a polgárok azt fogják mondani, hogy a szomszéd faluban miért lehet, amit nálam nem, vagy ahány önkormányzat, annyiféle szabályozás lesz?

A kereteket önmagában a törvény biztosítja, hogy milyen intézkedéseket lehet hozni alkotmányosan a helyi önazonosság megőrzése érdekében: elővásárlási jog, adófizetés és lakcímbejelentés, önkormányzati hozzájárulás. Nagyjából ezt rögzítettük. Éppen most van társadalmi egyeztetésen a kormány végrehajtási rendelete, ami részletesen meghatározza azt is, hogy milyen eljárásrendben lehet ma alkalmazni ezeket az intézkedéseket. Az önkormányzat, ha dönt, akkor milyen eljárásrenden keresztül, milyen lépéseken keresztül alkalmazhatja az elővásárlási joggyakorlást. Hány napot kell kitűzni a hirdetőtáblára, hogyan kell a jegyzőnek anonimizálni az adásvételi szerződést, vagy éppen hogyan kell az önkormányzat felé jelezni, ha valaki állandó lakóhelyet kíván létesíteni a településen. Elég komolyan meghatározzuk az alkalmazható intézkedések körét, és azt is a végrehajtási rendeletben még mindenki véleményezheti. Bíztatok mindenkit, hogy a kormany.hu-n megjelent rendeletszöveghez nyugodtan járuljon hozzá a saját véleményével, hiszen társadalmi egyeztetés keretében döntött a kormány arról is, hogy jó néhány korábban felvetett intézkedést végül nem vezet be és nem is nyújtotta be az Országgyűlés elé. Igenis van érdemi hatása a társadalmi egyeztetésen beérkezett véleményeknek itt, most a hogyan tekintetében, a hogyan alkalmazzuk tekintetében is várjuk az észrevételeket. Ezen felül, ezen keretek mentén természetesen minden magyarországi önkormányzatnak jogában áll ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazásáról saját helyi rendeletet alkotni. Az első már meg is született, Mezőkeresztes város önkormányzata hozott a védelmi intézkedésekről, az önazonosság védelméről rendelkezéseket.

Megoldást fog-e jelenteni a jogszabály olyan esetekre, ami például a Balatonnál előfordul tömegesen, hogy a helyi fiataloknak nincsen lakás, mert a gazdag emberek a partig, a vízig beépítették lakóparki lakásokkal a területet?

Én biztos vagyok benne, hogy megoldást fog hozni.

Nem lehet lebontani. Hiszen az már ott van.

Igen, de mondjak egy példát. Az egyik kritika pont az volt akkor, amikor zajlott a tervezet társadalmi egyeztetése, hogy bizony emiatt akár az ingatlanárak csökkenhetnek is egy adott településen, mert korlátozza az érdeklődők körét. Ezt nem hibaként láttuk, hanem kifejezetten célként, mert azért nem tudnak, például a Balaton környékén a helyi fiatalok ingatlant vásárolni, mert valóban a tehetősebb, sokszor életvitelszerűn több száz kilométerre élő személyek, felverve az ingatlanárakat, lakóházat vásárolnak, egyébként nem lakóháznak, hanem üdülőingatlannak. Ez dupla kárt jelent az önkormányzat és az ott élők számára, hiszen egyrészt nincsen lehetősége egy helyi fiatalnak ott önálló életet kezdeni, családot alapítani, másrészt a lakóházakat nem lakhatás céljából vásárolják, hanem üdülés céljából, emiatt ezek a Balaton-parti települések sokszor kezdtek elnéptelenedni. Márpedig ha ezek a települések elnéptelenednek, akkor ki fog dolgozni? Ki fog a szolgáltató szektorban dolgozni akkor, amikor több száz kilométerről odalátogat az üdülőjébe az, aki egyébként felverte az ingatlanárakat? Úgy látjuk, hogy az intézkedések jó irányt mutatnak, jó célt szolgálnak, de a kulcs az, hogy melyik önkormányzat fogja bevezetni, hiszen nem kötelező. Ez lehetőség a helyi viszonyok alapján, a mindenkori képviselő-testület, önkormányzat, polgármester dönthet arról, hogy ezeket az intézkedéseket, mint az elővásárlási jog gyakorlása a helyi állandó lakosok számára, vagy éppen a lakóhelybejelentés, lakcímbejelentés feltételekhez kötése, vagy az adózási kérdések, alkalmazza-e. Ha alkalmaz belőlük, mely intézkedéseket alkalmazza, ők tudják, hogy mire van nekik szükségük.

Harmonizál ez a jogszabály azzal az építési jogszabállyal, amelynek értelmében állítólag nem lehet a jövőben medencés villát csinálni úgy a Balaton partján, hogy az papíron egyébként üzem tűzivíztározóval?

Bizakodók vagyunk. Persze tudjuk azt, hogy valahol a magyar történelemből fakad, hogy sokan vannak a honfitársaink közül, akik megpróbálják a jogszabályokat kijátszani.

Leleményes a mi népünk.

A kormány területi szervei, a kormányhivatalok felkészültek arra, hogy az eddigiekhez képest még markánsabban ellenőrizzék azt, hogy betartják-e az építési szabályokat a helyben élők. Mondhatnám azt is, hogy egyik irányból szabadabbá tettük az építkezéseket olyan szempontból, hogy nem kell engedélyt benyújtani, sok esetben elegendő bejelenteni, ugyanakkor azt viszont sokkal erőteljesebben fogjuk ellenőrizni, hogy ezen szabadság mentén a törvényi rendelkezéseket tartsák be. És nem fogunk elriadni attól, hogy ha kell, hogy bontassunk.

Ez egy új feladat lesz. Ki fogja végrehajtani? Ki fogja vállalni a perköltséget? Ki fog kimenni csatázni a meglehetősen jó érdekérvényesítő képességű tulajdonosokkal? Hiszen ha nem azok volnának, akkor az az épület ott nem állna.

A kormányhivatalok felkészültek erre az új feladatra, a kormány többletlétszámot is biztosított a kormányhivatalok építéshatósági feladatainak ellátása céljából, embert is kaptak, pénzt is kaptak, minden készen áll ahhoz, hogy sokkal erősebben és hatékonyabban ellenőrizzük az építési előírások betartását. A kormány ugyancsak kiemelten kívánja ellenőriztetni a közterületi reklámhordozókat. Csak olyan reklámhordozó legyen az utcán, amire van engedély, úton-útfélen ne csúfítsák el akár a települések belterületeit, belső részeit, utcáit illegális reklámhordozók, vagy pedig külterületen a tájképbe ne rondítsanak bele giga reklámhordozók.

A végrehajtási rendeletben lesz segédlet arra, hogy mi lehet indoklása a helyi önazonosság megőrzésének? Például a kultúrtáj megőrzése, az lehetséges indok? Maradjon olyan, mint nagyapáink idejében, ahogy megszerettük. Vagy ez mindenkinek a magánügye, hogy mit szeret?

Nem szeretnénk minden lépést meghatározni azzal kapcsolatban, hogy mi indokolhatja a helyi önazonosság megőrzését, mert ha minden apró részletet szabályozunk, akkor voltaképpen gúzsba kötjük az önkormányzatokat. Akkor nem szabadságot és lehetőséget biztosítunk számukra, hanem olyan lehetőséget kapnak, amivel ténylegesen nem is tudnak élni. Az, hogy mik azok a meghatározó tényezők, amik egy település önazonosságát meghatározzák, a helyi kultúrát, az épített örökséget, a hagyományokat, ezt mindenki saját maga tudja. Az a fontos, hogy ezek a sajátos értékek, mert Magyarország mind a háromezer településének van olyan sajátos értéke, ami nem csupán kulturális szempontból értelmezhető, hanem gazdaságilag is, ezek versenyelőnyt nyújtanak. Versenyelőnyt jelentenek a másik, a szomszéd településhez képest, hogy ezekre építsék az önazonosságukat, és az önazonosság védelmét is szigorúan ezen értékek köré építsék. Mi nem tudjuk Budapestről meghatározni, hogy Pinkamindszentnek, vagy Alsómocsoládnak mik a sajátos értékei, a helyiek viszont nagyon is tudják, viszont hogyha nagyon is tudják, akkor ez az, amit írjanak bele egy rendeletbe, ezek azok az értékek, amelyek megőrzése érdekében intézkedéseket hozunk.

Ha jól értem, akkor nagyon észnél kell lenni a rendelet megalkotásakor, mert ha egyszer valamit beleírtak védendő helyi értéknek, azt a következő évi felülvizsgálatkor már nem lehet kivenni belőle, mert az már egyszer védendő helyi érték egy rendeletből. Precedens rendszer fog kialakulni.

Az a cél, hogy az érték megmaradjon. Akkor lehet kivenni, ha eltűnt. Az a cél, hogy ne tűnjön el. Az intézkedéseket annak kell alárendelni, hogy minél tovább meg tudjon maradni a rendeletben védendő értéknek.

Új intézmény a Versenyképes Járások Program. A kincstár honlapján látom, hogy már zárva is van a bejelentkezési, a feltöltési felület.

Most már eredményt hirdetünk. Július 15-ével megszülettek a döntések, és ezekről indulnak az értesítések. Az elkövetkező napokban számtalan önkormányzat kap örömteli értesítést, hogy milyen célra, milyen összegű támogatást nyújt a kormányzat, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium, Navracsics Tibor miniszter úr. A források segítik azt, hogy az adott település, az adott térség gazdasági, kulturális, közösségi erősödése érdekében fejlesztéseket, beruházásokat valósítson meg. A Versenyképes Járások Programnak pontosan az a célja, és az az újdonság benne, hogy miközben egy önkormányzat kap támogatást, az a támogatásnak az a célja, hogy ne csupán az önkormányzat, az adott konkrét település számára nyújtson értelmezhető javulást, erősödést, fejlődést, hanem annak legyen egy kisugárzása is, és az egész járás számára is erősödést, fejlődést, növekedést tudjon hozni.

Navracsics Tibor magyarázta el, hogy ha a rendelkezésre álló valamivel kevesebb, mint 50 milliárd forintot leosztjuk az önkormányzatok számával és mindenki kap, akkor nagyjából egy egyméternyi aszfaltút jön ki belőle, tehát nem ez a dolog értelme, hanem az együttműködés. Milyen típusú együttműködési pályázatok érkeztek? Azt láttam a feltöltési honlapon, hogy egyedül lehet pályázni, konzorciumban lehet pályázni, összefogásban lehet pályázni, már eleve megkönnyítették az együttműködés útját. Mire pályáztak?

Nagyon sok egészségügyi jellegű fejlesztés és kezdeményezés valósult meg. Például a háziorvosi szolgáltatás fejlesztése. Egy háziorvos nem biztos, hogy csak egy települést lát el, hanem több települést is. Hogyan tudja jobban elérni a betegeket? Hogy tudnak a háziorvoshoz fordulók hatékonyabban orvosi ellátáshoz jutni? A szakrendelőkről ne is beszéljünk, hiszen a szakrendelők, a járóbeteg-ellátó szolgálatok kifejezetten járási intézmények. Hogyan tudjuk segíteni azt, hogy minél közelebb jussanak szakorvosi ellátáshoz a helyiek? Nagyon sok a közbiztonság javításával kapcsolatos kezdeményezés érkezett, kamerarendszer kiépítése a járáson belül, hiszen nem elég, hogy egy településen javul a közbiztonság, nagyon fontos, hogy a szomszéd településen is javuljon. Közvilágítással kapcsolatos kezdeményezések érkeztek, a zöldterület fenntartására vonatkozók is. Miért vegyen két, egymástól öt kilométerre lévő település kis traktort, amivel kaszálnak, és amivel a zöldterületet rendben tartják, ahelyett, hogy a polgármesterek leülnek egymással, és megbeszélik, hogy akkor öt településre esik egy kis traktor, és az öt települést fog ellátni. Így hatékonyabban tudják felhasználni a pénzt, az egyik település a járásból, mondjuk, kis traktort vásárolt, a másik település pedig a bölcsődei szolgáltatást fejlesztettem, mert miért kellene öt kistelepülésen öt bölcsődét fejleszteni, amikor egy is valamennyi kisgyereket el tudja látni. Ahogy a miniszter úr is fogalmazott, a kulcs az együtt gondolkodás, hogy strukturáltan, együtt gondolkodva fejlesszék a környező településeket, mert így, ha a közszolgáltatások javulnak és együtt gondolkoznak a polgármesterek, akkor egyszerre egységnyi összegből több közszolgáltatás javítható, és ezáltal sokszorosára növelhető az életszínvonalnak az erősödése, fejlődése az egész térségben.

Tervezik-e a fenntarthatóságát ennek a rendszernek? Mert ha valaki megveszi a traktort, akkor az, mondjuk működik tíz évig, ha utána amortizálódik, az egy kisebbik baj, de ha a körorvosi rendelő amortizálódik, és már jövő évre nincs meg a finanszírozása, az nagyobb baj. Mennyire lehet előre finanszírozni a most megnyert szolgáltatásokat?

A fenntarthatóságra is figyeltünk. Dilemmánk volt, hogy csak fejlesztésre nyújthassanak-e be pályázatot az önkormányzatok, a települések, vagy pedig a működtetést, működési jellegű költségeket is lehessen ebből finanszírozni. Végül azt a döntést hoztuk, hogy lehessen működésre is. A működésnek vannak olyan járulékos kiadásai, mint a karbantartás, a fenntartás, amit egyszer megfejlesztettek, azt hosszú ideig ugyanazon a színvonalon lehessen működtetni, és ezért hála Istennek jöttek is egyébként működtetéssel kapcsolatos pályázatok is.

A Versenyképes Járások Programnak egyik kimondott célja, hogy a vidéki térségek megtartóképességét erősítse, mert különben mi más értelme volna? Mi lesz, ha megvalósulnak a közös agrárpolitika területalapú támogatásainak teljes átszabásáról szóló tervek, úgy néz ki, hogy jóval kevesebb pénzt fognak a vidékekre küldeni. Akkor mi fogja adni a megtartó erőt a most már versenyképes településeknek?

Utolsó csepp vérünkig és utolsó töltényünkig küzdünk az ellen, hogy megvalósuljon az európai bürokratáknak ez a lázálma, hogy csökkentsék a vidékfejlesztésre szolgáló támogatásokat, és összességében csökkentsék a kohézióra fordított forrásokat, amiből a felzárkózást tudjuk megvalósítani. De nem csupán város–vidék viszonylatban felzárkózást szolgáló források, hanem összességében a kohéziós források, a vidékfejlesztési források is azt a célt szolgálják, hogy az Európai Unióhoz újonnan vagy később csatlakozó országok minél előbb elérjék az Európai Unió nyugati felének fejlettségi szintjét. Most pedig azt látjuk, hogy az Európai Uniót vezető baloldali bürokraták pontosan azt célozzák, hogy ezeket a kohéziós forrásokat, amiből a felzárkózást lehetne megvalósítani, elvonják és átcsoportosítják közvetlenül Brüsszelből irányított forrásokra. Azt tapasztaltuk, mióta az Európai Unió tagjai vagyunk, hogy ezek a közvetlen források a régi európai uniós országok homokozói, ők azok, akik egymás között ezeket a forrásokat elosztják, és számok tömkelege van, hogy a visegrádi országok, vagy akár Románia, Bulgária, Horvátország, Szlovénia, később csatlakozó országok, a lakosságarányhoz képest mennyivel kisebb mértékben részesednek ezekből a forrásokból. Ebben nekünk, közép-európaiaknak bizony össze kell fogni, mert úgy tűnik, minthogyha megint Közép-Európából, így Magyarországból akarnák Brüsszel irányából kiszívni a forrásokat. Küzdeni fogunk ez ellen. Azért küzdünk, hogy a kohéziós források, a vidékfejlesztési források, a területalapú támogatások megmaradjanak.

A főpolgármester azt mondta kedden, hogy Budapestnek is elemi érdeke, hogy Magyarország megkapja a neki járó európai uniós támogatásokat, mert ezzel Brüsszel Budapestet is szutyoktatja, egy másik kifejezést használt erre. Ezért folynak tárgyalások a közvetlenül városoknak, területeknek járó európai uniós támogatásokról, amit Tüttő Kata, a Régiók Európai Bizottságának magyar elnöke is segít a saját lobbieredményével. A kormánynak van álláspontja arról, hogy az jó volna, vagy nem volna jó, ha a kormányok megkerülésével közvetlen támogatások jutnának településekre?

Egyrészt nagyon örülök annak, hogy a főpolgármester belátta azt, hogy a Brüsszelben felfüggesztett forrásoknak a hiánya a magyar embereket, a budapesti embereket, a magyar vállalkozókat, a magyar gazdákat károsítja meg, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy ezek az egyébként jogszerűtlenül elzárt források minél előbb Magyarországra, magyar emberekhez, a magyar vállalkozókhoz, a magyar gazdákhoz jussanak. Arra kérném a főpolgármestert, ha ezt ilyen kristálytisztán látja, akkor győzze meg a saját párt- és koalíciós társait erről, azokat, akik örülnek annak, hogy a magyar emberek nem kapják meg a forrásokat. Például a Fővárosi Közgyűlésben is részállásban politizáló Kollár képviselő asszonyt a Tisza Párt részéről, aki azon örömködött az Európai Parlamentben, hogy milyen jó, hogy a magyar emberek nem kapják meg a pénzeket, és milyen jó, hogy kórházakat nem lehet felújítani. Szóval győzze már meg a koalíciós társait arról, hogy hagyjanak fel ezzel a politikával. Ami pedig a központi brüsszeli forrásokat illetik, azért jó arányt mutat, hogy a főpolgármester sikerként jelentette be, hogy majd érkeznek Budapest számára közvetlen uniós források. Ez egyébként nagyságrendileg 6 milliárd forint, miközben Budapest költségvetése több százmilliárd forint. Mondhatnám azt, hogy arányaiban kiszúrják Budapest és a főpolgármester szemét Brüsszelből ilyen volumenű forrásokkal, miközben ezeknek a forrásoknak a nagyobb része Nyugat-Európában hasznosul. Aki azt támogatja, hogy a tagállamok által felosztható forrásokat csoportosítsuk át közvetlen brüsszeli forrásokká, azzal azt támogatja, hogy minél több menjen Nyugat-Európába, és minél kevesebb jöjjön Közép-Európába. Úgyhogy mi tévútnak látjuk azt a megoldást, mi ezt nem támogatjuk.

Nem támogatják, hogy közvetlen brüsszeli európai uniós források a kormányok megkerülésével közvetlenül a választókhoz kerüljenek?

Mi összességében azt nem támogatjuk, hogy a közvetlen brüsszeli források növekedjenek, mert ezek a közvetlen brüsszeli források a tagállami források, a tagállamok által elosztható források terhére valósulnának meg. Ha valahonnan a levegőből, az égből szerezne Brüsszel pénzt arra, hogy növelje a saját maga által elosztható forrásokat, azzal szemben nem volna kifogásunk, de itt a koncepció arról szól, hogy a tagállami forrásokat szívnák el, és azt osztanák el közvetlenül. Ez a koncepció viszont nem érvényesülhet, mert amióta csatlakoztunk az Európai Unióhoz, az a tapasztalat, hogy ebből csak Európa nyugati fele jön ki jól, Magyarország és Közép-Európa egy ilyen intézkedésnek csak kárvallottja lehet. Ilyet a főpolgármester sem támogathat, mert a főpolgármesternek sem az az érdeke, hogy Közép-Európa, Magyarország és Budapest összességében kevesebb forráshoz jusson.

Hol tart a Kereszténydemokrata Néppárt a jelöltállítással a következő választásra?

A jelöltállítás előtt állunk. A Kereszténydemokrata Néppárt hozott egy döntést már a 2006-os országgyűlési választások előtt, hogy szövetségben politizálunk a Fidesszel. Mi úgy látjuk, hogy az elmúlt 15 év nagyon komoly sikereket és eredményeket hozott az egész magyar nemzet számára. Ennek a közös kormányzásnak a fenntartásában vagyunk érdekeltek, ennélfogva egészen biztosan közösen fogunk jelölteket állítani. Ez a jelöltválasztási munka jelenleg zajlik. Egyébként a KDNP és a kereszténydemokrata politikusok 2022-höz képest is többen fognak rajtvonalra állni közös jelöltként az országgyűlési választáson.

Egyéniben?

Egyéniben. Azt tudom mondani, hogy a KDNP számára egy abszolút sikertörténet.

Vannak jelöltállítási elvek, például ilyen, hogy győztes csapaton ne változtass? Aki egyéniben behúzta, azt engedik, hogy megpróbálja még egyszer?

Az egyetlen elv az, hogy a lehető legalkalmasabb személyt állítsuk fel a rajtvonalra, és a lehető legalkalmasabb személy induljon Fidesz–KDNP-jelöltként 2026-ban az országgyűlési választáson. Az viszont, hogy ki a legalkalmasabb jelölt, számtalan szempont szerint dől el. Magyarországnak minden választókörzete más adottságokkal rendelkezik, más kulturális sajátosságokkal rendelkezik, tehát egyénileg kell végigmenni Magyarország összes választókörzetén. Egyébként már a hírekben is benne volt, hogy mely választókörzetekben várható változás, váltás, hol lesznek új jelöltjeink, hol pedig az eddigi országgyűlési képviselő kapott bizalmat.