Hogyan alakult át az állami sportirányítás ebben az új kormányzati ciklusban? Mi az átalakulás rendszere?

Ha megengedi, egy picit visszamennék az időben. Államtitkári kinevezésemet megelőzően a miniszterelnök úr mellett dolgoztam sportügyi főtanácsadóként. Akkor mélyrehatóbban láthattam azt, hogy a közigazgatás berkein belül a sportirányítás milyen formában, milyen rendszeren belül működik. Államtitkári kinevezésemet követően szükségesnek tartottam, hogy a bürokráciát csökkentve egységesebb sportirányítás jöjjön létre a Honvédelmi Minisztériumon belül. Ennek nagyon sok része van.

Mitől kevésbé bürokrata és mitől hatékony egy állami sportirányítás?

Az elmúlt 12 évben a sportért felelős államtitkárság egy másik, jóval nagyobb minisztériumon belül volt, ahol nagyon sok ágazat volt a sport mellett. Most a honvédelmi tárcánál nem a honvédelemhez nagyon szorosan kötődő ágazatként egyedül a sport jelent meg. Én a korábbi kettő helyett egy helyettes államtitkárban gondolkodtam. Schmidt Gábort, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökét kértem meg, hogy vállalja el ezt a feladatot. Emellett a hatékonyság növelését abban láttuk és látjuk most is – december elején a parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, ami lehetővé teszi ezt az átalakítást –, hogy létrehoztunk egy százszázalékosan állami tulajdonban lévő zártkörű részvénytársaságot. Az állami sportirányítás feladatainak egy jelentős részét ide delegáltuk, és azt gondoljuk, hogy ebben a kvázi piaci szereplőként is helytálló jogi személyben a mindennapos működés sokkal gördülékenyebben fog tudni megvalósulni.

A Honvédelmi Minisztériumon belül a sportállamtitkárságnak természetes helye van? Ez egy tökéletes hely neki?

Tökéletes. A sportnak meg a honvédelemnek Nyugat-Európától elkezdve számos országban rendkívüli komoly összefonódása van és nagyon sok olyan közös tulajdonsága van mindkét területnek, amely rendkívül jól kiegészíti és támogatja egymást.

Erős helye van a sportállamtitkárságnak a Honvédelmi Minisztériumon belül?

Azt gondolom, hogy erős és azt is, hogy a sport az elmúlt 12 évben valóban kiemelt nemzetstratégiai ágazatként működött. Okkal feltételezem, sőt, az elmúlt félév alapján nyugodt szívvel mondhatom, hogy a honvédelem berkein belül sem változott ez semmit, és a sport továbbra is kiemelt nemzetstratégiai ágazat a kormányzaton belül.

Az említett zrt.-n kívül milyen szervezet tartozik még a sportállamtitkárság irányítása alá?

Az államtitkárság létszáma 98 fő jelenleg, de január 1-jét követően ezt nagyságrendileg harminc fővel fogjuk csökkenteni. A feladatoknak egy jelentős része ebbe a zártkörű részvénytársaságba fog kiszerveződni, amelynek lesz négy divíziója, négy feladatköre, amiket érdemben élesen el szoktuk határolni egymástól. Az egyik feladatkör a sportszakma, a versenysport. Ide fognak tartozni az akadémiák, a különböző edzői programok, a sportági szakszövetségekkel kötött támogatási programok és még nagyon sok minden. Van egy második láb, amihez kellett elsődlegesen a törvénymódosítás. Eddig az állami tulajdonban lévő sportingatlanokat a Nemzeti Sportközpontok üzemeltette és többségében vagyonkezelte. Ez át fog alakulni egy sportügynökséggé, de a feladata olyan értelemben nem változik, hogy a sportállamtitkársághoz delegált ingatlanoknak az üzemeltetése és vagyonkezelése ebbe a feladatkörbe tartozik. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezeket a sportlétesítményeket új szemlélettel, újfajta koncepció alapján szeretnénk üzemeltetni, sokkal inkább piaci alapra helyezve. A harmadik láb a Nemzeti Sportügynökség átalakulása, ide fog tartozni, elképzelésünk szerint, valamennyi olyan nemzetközi sporteseménynek a hazai megrendezése, amelynek a költségvetése ötszázmillió forint alatt van. Az ötszázmillió forint fölöttiek pénzügyi részével nem mi foglalkozunk, mi ahhoz a sportszakmai hátteret biztosítjuk a jövőben. A negyedik láb a mi nagyon nagy tervünk és álmunk, ilyen nehéz gazdasági helyzetben nyilván ez nem lesz könnyű, de az a Sportmúzeum létrehozása. Erre külön csapatot állítottunk fel és a terveink szerint 2023 végére eljuthatunk talán oda, hogy engedélyes tervek lesznek. Amióta államtitkárként dolgozhatom a magyar sportért, zászlónkra tűztük, hogy ne csak sportnemzet legyünk, hanem sportoló nemzet. Ezt minden programunkban igyekszünk érvényre juttatni, és létrehozzuk a Sportoló Nemzet Alapítványt. Ennek az a küldetése, hogy óvodáskortól egészen szépkorig minél több honfitársunkat megmozgassunk. Például egyedülálló módon meghirdettünk egy olyan programot, amivel szeretnénk a honfitársainkhoz közelebb vinni minden idők harmadik legnagyobb sporteseményét, ami 2023-ban az egész világ legnagyobb sporteseménye lesz: az atlétikai világbajnokságot. Hétköznapi hősöket keresünk. Bent az atlétikai stadionban lesznek a szuperhősök, a világsztárok, és mi azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy megkeressük a hétköznapi hősöket. Ha valaki hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy három kilométert akár gyalogos tempóban is, de egy picit intenzívebb gyalogos tempóban megtesz, akkor 50 százalékos kedvezményt kap a jegyvásárláskor.

Hogyan kell piaci alapon üzemeltetni egy állami sportintézményt? Hogyan lehet belőle üzletet csinálni?

Nem kell a spanyolviaszt föltalálnunk. A világ számos helyén látni azt, hogy ezeket a sportlétesítményeket milyen formában, milyen szereplőknek a bevonásával, miképpen lehet gazdaságosabban üzemeltetni. Ha csak onnan indulok ki, hogy ha minél több létesítményt egy szervezet üzemeltet, ha nem egy uszodát üzemeltetek, hanem nyolcvanat, akkor…

…mennyiségi kedvezményt kap.

Ezt okkal elvárhatjuk. Ezenkívül szeretnénk jobban összehangolni a sport iránt érdeklődőket, akik az infrastruktúrákat szeretnék használni, az üzemeltetővel. Ha közelebb tudjuk hozni ezeket a szereplőket és meg tudjuk találni azokat a metszéspontokat, amelyek alapján win-win szituáció tud kialakulni, az biztos, hogy gazdaságosabbá fogja tenni az üzemeltetést is.

Ezentúl csak egy helyre kell küldeni egy e-mailt, hogy van egy nyolcezres rendezvényem, szeretném ezt valahova tenni, akkor nem kell mindent végigjárni, hanem egy helyen meg tudják mondani, hogy mikor, hol van erre hely és mennyiért?

Ez az elképzelésünk. A BMSK Zrt. megszűnik és beolvad az Építési és Beruházási Minisztériumba., de a sportportfólióját meg fogja kapni a sportirányítás, sok ingatlant, többek között a Papp László Sportarénát, a Magyar Sportok Házát. Ha ez egy egységes, egy szervezet alá tartozó infrastruktúraüzemeltetés lesz, akkor az ön által említett példánál maradva lehet az, hogy bejövőn egy e-mail, egy címzett és mehet a válasz.

Sportmúzeum. Meddig kell visszamenni, Hajós Alfrédig? Vagy még régebbre?

Hajós Alfrédig mindenképpen, de szerintem messzebb is vissza lehet. Nagyon fontos, hogy a sportmúzeum ne csak olimpiai múzeum legyen, Nemzeti Sportmúzeum a koncepció elsődlegesen. De nyilvánvaló, hogy a Magyar Olimpiai Bizottsággal, a Magyar Paralimpiai Bizottsággal és minden olyan szervezettel, ami ehhez érdemben hozzá tud tenni, szeretnénk együttműködni. Az új sportirányításnak fő üzenete volt az első pillanattól kezdve, hogy a döntési folyamatokba már az előkészületek során is szeretnénk bevonni az érintett szereplőket. Egy ilyen sportmúzeum létrehozásánál nagyon fontos, hogy olyan helyszínt válasszunk, ami megindokolható, hogy miért ott fog elhelyezkedni az a múzeum. A másik pedig az, hogy olyan tartalmat tegyünk bele, ami a jelenkor kihívásainak megfelel, mi interaktív, a mai fiatalokat is megszólítani képes múzeumot szeretnénk. Szeretnénk, ha ott lenne akár a Magyar Olimpiai Bizottság új székháza, ott lenne a Magyar Paralimpiai Bizottság székháza, ha ott lenne esetleg egy olyan kis szálloda, ahol az olimpiai bizottság, a paralimpiai bizottság vendégei vagy bármely nemzetközi delegáció meg tud szállni. Vagy egy kis étteremmel ki is tudjuk szolgálni az odaérkező vendégeket. Tehát egy többfunkciós olyan épületegyüttest szeretnénk, ami a magyar sport világának otthona lenne.

Új épületben gondolkodnak?

Igen, minden körülmények között. Az ismereteink szerint nincsen olyan rendelkezésre álló ingatlan, ami erre alkalmas lenne arra, vagy csak olyan mértékű átalakítással, ami már nem teszi indokolttá azt, hogy inkább egy régit alakítsunk át, minthogy újat hozzunk létre.

Csak Budapest jöhet szóba?

Az elsődleges gondolatunk Budapest. Egy kiemelt sportligetet, sportcentrumot képzelünk el, és azt szeretnénk, ha ez egy olyan környezetbe épülne be, amit körbevesznek sportlétesítmények és olyan sportos közeg, ahol az emberek jelen vannak.

Helyszínötlet már van?

Amíg az említett szereplők bevonásával a végleges javaslat nem készül el, ezt nem tudom nyilvánosságra hozni. Van több alternatíva, ha végleges döntés születik, meg fogjuk osztani a nyilvánossággal.

Az alapítvány, ami a sportoló nemzet érdekében jön létre, az Aktív Magyarországért kormánybiztossággal együttműködik? Mert úgy látom, minthogyha átfedés volna.

Nem feltétlenül. Az Aktív Magyarország és Révész Máriusz államtitkár úr egzakt, konkrét programokat visz, támogat és üzemeltet. Szerintünk ez nagyon jó, sőt, mi mindent támogatunk, ami arról szól, hogy a magyar emberekhez a sportot bármilyen eszközzel, bármilyen fórumon közelebb vigyük. De a mi elképzelésünk ettől egy picit eltérő. Olyan programokkal szeretnénk megszólítani a magyar embereket, olyan hívó szavakkal szeretnénk őket fölállítani a kanapéból és megmozdítani, amikkel szerintem nincs átfedés az Aktív Magyarország programja és a jövendőbeli Sportoló Nemzet Alapítvány programjai között.

A Sportoló Nemzet Alapítvány inkább afféle kihívásokat fog állítani? Mert ez a megyek három kilométert és bejuthatok az atlétikai vb-re, ez jól hangzik.

Így, igen.

Ez kicsit más, mint amit Révész Máriuszék csinálnak.

Teljesen más. Ebbe a programba bevonunk olyan sportolókat, akik nagyon hitelesek egy ilyen program elindításakor, őket példának tudjuk állítani. Azokat a sporteseményeket, amiket a mi közreműködésünkkel fog megrendezni a jövőben Magyarország, mind rá tudjuk húzni arra, hogy a Sportoló Nemzet miképpen tudja megszólítani a honfitársakat. De igaz lehet ez az üzemeltetésre is. Ott is meg tudjuk szólítani a honfitársainkat, hogy miért érdemes bejönni egy uszodába, miért érdemes bejönni egy sportlétesítménybe és ott mozogni.

Ez nem a klasszikus tömegsport? Mert olyat már láttunk. Óriási hatása volt, amikor Monspart Sarolta tömegeket vitt el futni. Valami ilyesmi?

Nem kategóriákban gondolkodom, meg a kollégáim sem. Mi abban gondolkodunk, hogy azokon a statisztikákon, amiket látunk és amik szerintünk dermesztők, hogyan tudunk változtatni. Amikor az ember bármilyen cégvezetővel leül és beszélget, akkor azt mondja, hogy olyan emberekkel szeretne együtt dolgozni, akik valahol, valamikor, valamilyen formában sportoltak, mert olyan tulajdonsággal bírnak a sportolók. És hangsúlyozom, hogy itt a célkeresztben nem az van, hogy mi a versenysportra győzzünk meg minél több honfitársunkat, hiszen a világelitbe a sportolói közösség egy-másfél százaléka jut el. Itt a 98,5 százalékról van szó. Van egy nagyon drasztikus lemorzsolódás 18 éves korban, az igazolt sportolóknak hozzávetőlegesen a 85 százaléka abbahagyja a sportot. Szerintünk ez baj. Feladatunk az, hogy a Magyar Egyetemi és Főiskola Sportszövetséggel működjünk együtt annak érdekében, hogy az egyetemi sport miképpen tud olyan alternatívát nyújtani a fiataloknak, hogy sportoljon továbbra is.

És mi lesz velünk, akik már nem vagyunk olyan nagyon fiatalok? Lehet, hogy valamikor sportoltunk, de már kicsit megereszkedtünk. Van valami visszacsatlakozási esélyünk? Vagy mi már nem számítunk?

A Sportoló Nemzet Alapítványnak a célja az óvodáskortól egészen szépkorig. Mindenkit szeretnénk megszólítani.

Drámaiak a magyar sportolási adatok. Mivel lennének elégedettek? Mennyi idő alatt kell eljutni egy olyan állapotba, amire azt mondják, hogy ezért már megérte csinálni?

Én minden olyan embernek, akit sikerül meggyőznünk és rábírni arra, hogy sportoljon, fogok örülni és mindenkivel elégedett leszek. Egzakt számokat egyelőre mi nem állítottunk föl magunkkal szemben.

Nincs ilyen, hogy jövőre ezt kell elérni, következő évben még ötezer ember, aztán tíz, tizenöt és így tovább?

Nincs, én azt gondolom, hogy egyelőre ilyen célokat kitűzni magunk elé nem ildomos. Megmondom azt is, hogy miért, mert látni fogjuk azt, hogy a Hétköznapi Hősök programra hogyan reagál a társadalom. Látni fogjuk azt, konkrét elképzeléseink vannak, hogy a 2024-es párizsi olimpiára milyen hívószavakat fogunk kitalálni és ott hogy fogjuk megpróbálni meggyőzni az embereket. Mi a sport eszközével próbáljuk. Ezen keresztül szeretnénk az embereket megszólítani, és a sportközvetítésekben el tudjuk képzelni azt, hogyan tudjuk az embereket akárcsak arra ösztökélni, hogy miközben egy sportközvetítést néz a televízióban, álljon föl és csináljon három guggolást. Nagyon sok ötlet van, nagyon sok elképzelés van. Január 1-jétől ez a program el fog indulni és visszajövök egy év múlva és egzakt adatokat fogok mondani.

A Magyar Olimpiai Bizottság helyzete változni fog-e? Visszakap-e korábbi jogosítványaiból bármit is?

Én nem vagyok annak a híve feltétlenül, hogy folyamatosan jogszabályokat módosítsunk, és jogosítványt adjunk ide vagy oda. Szerintem Gyulai Zsolt elnök úrral, Fábián László főtitkár úrral, Bartha Csaba sportigazgató úrral van egy olyan őszinte sportszakmai együttműködésünk, ami jelenleg szerintem minden eddiginél előremutatóbb. Amikor államtitkárnak kineveztek engem és helyettes államtitkárokat, mi az összes köztestületet meglátogattuk. Már ott is megbeszéltük azt, hogy mi minden nálunk lévő, olimpiai sportágakat érintő vagy az olimpiai mozgalmat érintő programba be fogjuk őket vonni. Eltelt fél év, és büszkén mondhatom, hogy mi tartalommal töltöttük meg ezt a viszonyt. Én ma nem érzek olyan igényt Gyulai Zsolt elnök úr vagy a Magyar Olimpiai Bizottság részéről, hogy ők többletjogosítványokat szeretnének, és ma én nem is látom ezt indokoltnak, mert minden döntési folyamatban ők a hangjukat tudják hallatni, minden egyeztetésre meg vannak hívva. Ez kölcsönös, mert ők is invitálnak minket, mi is el tudjuk az ő programjaikkal kapcsolatosan mondani a véleményünket. Én ennél ideálisabb állapotot ma nem tudok elképzelni.

Milyen a viszony a sportszövetségekkel?

Aktív és őszinte. 11 évig ment a kiemelt sportágfejlesztési program, ez a 16 legeredményesebb egyéni olimpiai sportágunkat megszólító támogatási program volt, és mi ezt indokoltnak láttuk újragondolni több szempontból. Az egyik az, hogy mi egy olyan teljesítmény alapú támogatásban gondolkodunk, amikor visszaköszön az, hogy ki milyen teljesítményt tesz le az asztalra és ahhoz mérten kap támogatást. A teljesítményt nemcsak abban mérjük, hogy milyen olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki helyezést ér el az adott szövetség, hanem egy hat indikátorból álló elvárásrendszert, szempontrendszert alakítottunk ki. Az olimpiai sportági szakszövetségeknek elküldtünk egy adatbekérőt ennek az új programnak a kialakítása kapcsán, ők ezt kitöltve visszaküldték, majd mindegyik szövetséggel személyesen egyeztettünk az adatokról és a válaszokról. Ezeken a személyes egyeztetéseken részt vett a Magyar Paralimpiai Bizottság, a Magyar Olimpiai Bizottság is és így négyesben együtt alakítottuk ki azt az új versenysport-támogatási rendszert, amely egyébként nem 16 olimpiai sportágat szólít meg, hanem valamennyit, mert ennek a programnak az elsődleges célja mégiscsak az olimpiai eredményesség. Ebből adódóan az olimpiai öt karikába soroltuk kategóriák szerint ezeket a sportági szakszövetségeket, és a támogatási mérték ennek alapján fog megjelölésre kerülni.

Ezek az indikátorok képesek valós időben mérni az adott sportág teljesítményét? Össze tudják hasonlítani, mondjuk, a vívást a vízilabdával?

Szerintem az nagy hiba lenne, mindenkit önmagához kell mérni. Amikor mi ezt a programot elindítottuk, akkor megnéztük, hogy 2013-ban, amikor elindult a kiemelt sportágfejlesztési program, ezek a sportágak hol tartottak, az elmúlt kilenc-tíz évben milyen támogatásban részesültek és hova jutottak. Mindenkinek önmagához mérten kell teljesíteni, és ahhoz képest természetesen, hogy az elmúlt időszakban milyen támogatásban részesült.

Mi számít bele a megtett útba? Például az, hogy hányan jelentkeztek az adott sportágba fiatalok? Milyen versenyeredményeket értek el?

A versenyzői létszám mindenképpen egy kiemelt faktor a felnőttkorban és az utánpótláskorban is. De szempont volt az is, hogy milyen edzőképzési programokat indítottak el, hogy az adott szövetség hogyan épül föl és ez egyébként mennyire hatékonyan működik. Számítanak az utánpótlás-eredmények milyenek, a felnőtt sportban milyen eredményeket értek el.

Az anyagi támogatás mértéke változatlan marad? Tehát ugyanazon a tortán kell osztozni a teljesítményindikátorok alapján?

Erre nem tudok önnek egzakt választ mondani. 2022 júliusában a parlament elfogadta a 2023-as költségvetést, az alapján azt tudnám mondani, hogy növekedett ennek a programnak a támogatási mértéke. De tekintettel arra, hogy a költségvetésen feltételezhetően lesz változás, ezért erre a kérdésre most emiatt nem tudok önnek egzakt választ adni. A szándékunk ez.

A belső megoszlását a támogatásnak pedig ez az indikátorrendszer fogja végül meghatározni?

Így van, nekünk erre a júliusban elfogadott költségvetés alapján van egy egzakt kimutatásunk, hogy melyik szövetség milyen támogatásban részesülne, de meg kell várnunk, hogy a költségvetés milyen formában változik a sportot érintően, és akkor tudjuk ezeket a számokat véglegesíteni.

A tao-rendszer fennmarad? Arra van egy európai uniós határidő, ameddig lehet csinálni, és az közeleg.

Ez kevésbé múlik jelenleg rajtunk. A szándék az, hogy 2023. július 1-jét követően működjön tovább a társaságiadó-kedvezmény programja. Ezt egyik napról a másikra egyébként kivezetni a sport világából olyan károkat okozna, ami beláthatatlan. Majdhogynem visszajutnánk oda, ahol 2011-ben voltunk, amikor elindult ez a látványcsapatsport-támogatási program. Nagyságrendileg 3200 sportszervezet a megszűnés szélén volt. De itt nemcsak a mi kezünkben van a döntés, tekintettel arra, hogy az Európai Unió hozzájárulása kell a program folytatásához. Mi mindent megtettünk, a kormányelőterjesztés elkészült még augusztusban, a kormány elfogadta augusztus végén, októberben megküldtük az uniónak. Harmincnapos jogvesztő határidő van, ez lejárt, és még nem kaptunk hiánypótlást sem. Bizakodók vagyunk, hogy adott esetben hiánypótlás nélkül elfogadhatja az unió.

Valami alternatív megoldáson gondolkodnak, hogyha a tío ezen a néven nem mehet? És a tét az, hogy 3000 szervezeti egység megszűnik?

Az utánpótlás sportág tekintetében igen, de egyelőre bizakodók vagyunk, hogy ez egy működő program lesz. Annyi kiegészítéssel, hogy a főbb jogcímeken szeretnénk majd változtatni, de ennek az ideje akkor jön el, ha pozitív támogató választ kapunk az uniótól.

Az elvek megvannak, hogy mi szerint kell csinálni, megvárják az unió válaszát és utána gyakorlatilag automatikusan élesedhet a rendszer, ha pozitív a válasz?

2023. július 1-jétől tud élesedni, mert addig a jelenlegi program fut, és igen, de nagy titkot nem árulok el azzal, hogy nyilvánvaló, a kialakult rezsiárak és gazdasági helyzet okán a sportszervezeteknél, sportszövetségeknél lévő létesítmények üzemeltetésére sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a programban.

Mit tud csinálni a sportállamtitkárság a rezsiemelkedéssel azon túl, hogy nyilván az államtitkáron is lejjebb van csavarva a fűtés?

Lejjebb.

Mit tudnak vele kezdeni? Hát ez ennyibe kerül.

Egyrészt nyilvánvaló, hogy a végállomás az, hogy az ember a kormányhoz fordul segítségért. Nyár közepe óta folyamatos a kapcsolattartás az országos sportági szakszövetségekkel, illetve a köztestületekkel is, folyamatosan próbáljuk begyűjteni azon információkat, hogy hol van elakadás, hol van baj. Eleddig vészjósló előrejelzések augusztusban a vizes sportágak felől érkeztek hozzánk, és azt éreztük, hogy ott nagyon nagy a baj, mert egymás után zártak be az uszodák. Jövőre olimpiai kvalifikációs év van már, ebből adódóan, ha valamennyi vizes sportágunk vízfelület-használása bajba kerül, akkor az kihatással lehet az olimpiai szereplésünkre meg a jövő évi kvalifikációs versenyekre való felkészülésre.

Egy fok is számít, azt mondják a szakemberek, akkor nem tudja ugyanazt az edzettséget fölvenni és ezen úszik el az eredmény.

Ez így van. Ebből adódóan fölállítottunk egy munkacsoportot, és régiós elosztási elv alapján kiválasztottuk azt a 77 uszodát, amiről azt gondoltuk, hogy nélkülözhetetlen. Ebből 30 az NSK-nál lévő, tehát állami fenntartású létesítmény, és 47 olyan uszoda van, ami pedig önkormányzati fenntartású volt. Megkerestük ezeket az önkormányzatokat, velük is személyesen leültünk egyeztetni, hogy az év végéig mire van szükségük ahhoz, hogy ne kelljen bezárniuk. Elkészült erről egy elég részletes műszaki anyag, és ezzel utána vissza kellett menni a kormányhoz, hogy kérünk szépen erre hárommilliárd forintot. Ezt a kormány biztosította, és így tudnak életben maradni jelenleg ez a 77 sportlétesítmény.

December 31-ig?

Igen.

Az mindjárt itt van, a tél meg márciusig fog tartani. Utána mi lesz?

Elkezdtük a felkészülést 2023-ra már mi is a sportállamtitkárságon. Négy részre bontottuk a jövő évet a fűtési igény alapján, reményeim szerint ezt legkésőbb a jövő hét elején véglegesítjük a számokat, és meg kell próbálnunk a kormányzattól támogatást kérni, hogy ezek a létesítmények fennmaradhassanak.

Ez a 77 hely elegendő normális időben? Minden városban kéne, hogy legyen működő uszoda.

A magyar kormány azt a célt tűzte ki, hogy ne legyen egyetlenegy olyan település sem, ahonnan húsz perc alatt ne lehessen elérni egy uszodát. Ez változatlanul fönnmaradt volna, de nyilvánvaló, hogy tekintettel kell lennünk a kialakult helyzetre, mindenhol mindenkinek meg kell húzni a nadrágszíjat. Most összefogásra van szükség, arra van szükség, hogy engedjük be a szomszéd város sportszervezetét a mi uszodánkba, és egymást segítve tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legkevésbé sérüljön a vizes sportágak vízfelületigénye.

A versenysport, az olimpiai sport előnyben van?

Előnyt kell, hogy élvezzen.

És leosztják ezen a 77 helyen, hogy a lehető legkevesebbet kelljen valakinek utazni és ott tudjon megfelelő időben edzeni?

Igen. Külön szeretném kiemelni a Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Vízilabda Szövetség együttműködését és fantasztikus munkáját, ők segítenek abban, hogy helyben ez a szervezőmunka működjön. Zökkenőmentesen osztják meg a vízfelületet, fogadják be a szomszéd település sportszervezeteit. Én azt tudom mondani erről az elmúlt három hónapról, hogy példaértékű volt minden szempontból.

Atlétikai világbajnokság. Ez ütemterv szerint halad?

Október végén, november elején volt itt a nemzetközi szövetség, a World Athletics ügyvezető igazgatója és 35 fős delegációja, és kért részletes tájékoztatást arról, hogy mi hol tart. A 24. órában vagyunk, de Németh Balázs, az új Budapest 2023 vezérigazgatója olyan elánnal vágott bele a munkába, hogy utol fogjuk érni magunkat, és ahogy Sebastian Coe, a World Athletics fogalmazott, minden idők legjobb világbajnokságát fogjuk megrendezni. Én ebben hiszek.

Mitől minden idők legjobb világbajnoksága egy atlétikai világbajnokság? Attól, hogy a legnagyobbak vannak itt? A közönségtől?

Az már szerintem közelebb állhat a valósághoz. Nem véletlen és szerintem nem fölös udvariasság, amikor Huszein al Muszallam, a FINA elnöke azt mondja 2017-ben is, majd most 2022-ben is, hogy minden idők legjobb világbajnoksága volt a a vizes világbajnokság Magyarországon. A szervezők fantasztikus munkát végeztek minden esetben. Olyan sportlétesítményeink vannak, ami egyedülálló. A Nemzeti Atlétikai Központ, amelyet Ferenc Marcell tervezett, a világon egyedülálló. Sportszerető közeg fogadja itt a sportolókat. Nem kell nagyon messzire utazniuk, nincsenek olyan megszorítások, mint esetleg máshol vannak, nem egy olyan kultúrába érkeznek, amihez nekik nehéz asszimilálódni. Nincsen olyan egészen különleges időjárási körülmény, amit esetleg egy északról érkező sportolónak nehezebb megszoknia. Jó lesz itt lenni, jó lesz szurkolni.

De milyen lesz? Mint amikor a Giro végigment Magyarország egy szakaszán? Akkor nagy meglepetésre tömegek voltak kint minden kanyarban.

Ebben bízunk, igen, és ezért teszünk meg mindent, ezért keressük a hétköznapi hősöket, ezért szeretnénk az emberekhez közelebb vinni ezt az egész rendezvényt. Több oka van annak, hogy a foci miért a legnépszerűbb sportág, de részben visszavezethetem talán oda is, hogy majdnem mindenki űzte ezt a sportot, és vannak olyan élmények, amiket megélt, egy szerelés, vagy egy gól. És az atlétika egy alapsport, alapmozgásokra képes megtanítani az embert és ha minél több ember van, aki vagy már futott vagy fog futni, akkor a közös élménnyel könnyebb lesz az emberekhez közelebb vinni ezt a sporteseményt. Ki akarnak majd jönni, meg akarják nézni, a részesévé akarnak válni ennek a sportrendezvénynek.

A labdarúgás hol van az államtitkárság horizontján? Az önmagában is egy nagyon népszerű dolog. Kell annak állami segítség?

Kell. A Magyar Labdarúgó Szövetséggel rendszeres, aktív az együttműködésünk. Kapnak ők is állami támogatást, illetve a labdarúgással van egy másik olyan kapcsolódási pontunk, hogy elindult 2020. január 1-jén az akadémiai program, ami direkt állami finanszírozásból működik.

Lett-e volna valahol beavatkozási pont államtitkársági részről a Liu testvérek vagy Rapport Richárd ügyében?

Nem.

Egyesületi kérdés? Nemzetközi szövetségi kérdés? Nincs mit tenni? Ahol több a pénz, az dönt?

Azért tudok erről nehezen nyilatkozni, mert valószínűleg egyik ügyben sem vagyok olyan helyzetben, hogy minden részletet ismerjek. A Rapport-ügy, amikor én az államtitkári kinevezésemet megkaptam, az tulajdonképpen már egy eldőlt kérdés volt. Az egy személyi kérdés. Nyilvánvaló, hogy sajnálattal veszi az ember tudomásul, kiváltképp úgy, hogy 2024-ben sakkolimpiát rendezünk, ahol jó lenne a legerősebb válogatottal kiállni. Ami pedig a Liu testvéreket illeti, én azt gondolom, hogy ez elsődlegesen a sportági szakszövetség kérdésköre, mintsem az államtitkárságé.

Országos szakszövetségek bármilyen segítséget ebben az ügyben kérhetnek, vagy ez annyira az ő ügyük, hogy az államtitkárság nem is kíván belefolyni?

Bármikor, bárkinek, bármilyen témában nyitott az én ajtóm is és valamennyi kollégámé is, de Rapport-ügy már egy eldöntött kérdés volt, amikor én a kinevezésemet megkaptam, a Liu testvérek ügyében pedig nem kaptunk semmilyen megkeresést, hogy mi avatkozzunk közbe.

A téli olimpiai sportágak ügye most hogy áll? Fontosak a téli olimpiai sportágak?

Nekünk nagyon fontosak, és megjegyezném, hogy a téli olimpiára, ugyanúgy, mint a nyári olimpiára, már a kvótaszerzés is rendkívül nehéz. Mi, magyarok persze azt szeretnénk, hogy az első, második, harmadik, de legrosszabb esetben pontszerző helyen végezzenek a sportolóink. Ma mi azt látjuk, hogy az is nagyon nagy eredmény, ha valaki kvótát szerez egy olimpiára. Mi nyomon követjük az új sportfinanszírozási programban ez az egyik nagyon fontos kritérium, hogy nem négy év múlva nézzük meg, hogy hova jutott a korcsolyasport vagy bármelyik téli sportágunk, nekünk ők nagyon fontosak. Mi folyamatosan nyomon követjük azt, hogy milyen támogatásra jogosultak, azt hogyan használták föl, és ehhez fogjuk igazítani a jövőben a támogatásokat is.