Néhány nap maradt már csak hátra a pekingi téli olimpiáig. A magyarok tesztelése lezárult már?

Egy utolsó tesztelés mindig van közvetlenül az indulás előttre időzítve. Egy picit nehezíti a helyzetet egyrészt a koronavírus – rengeteg az új fertőzés, de szerencsére a magyar csapat buborékban van, nagyon komoly orvosi felügyelet mellett zajlik a felkészülés. Mivel tagja vagyok a Magyar Olimpiai Bizottság orvosi bizottságának, látom, hogy mi történik velük és hogyan vigyáznak rájuk. Tényleg megpróbálják őket elzárni mindenféle fertőzésforrástól. Az év elején, nem feltétlenül a téli olimpikonok közül, de került fertőzött sportoló karanténba. Ez nem könnyíti meg a munkát. Másrészt nagyon sokan külföldön vannak, itt azért nehéz havas sportágakra olimpiai szinten felkészülni, úgyhogy a legtöbben valamilyen külföldi edzőtáborban vannak. De ez csak a szervezés kihívása, hozzá vagyunk szokva. Ettől függetlenül a teljes magyar csapat rendesen meg van szűrve, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Január 26-án utazik el a küldöttség nagy része. Összesen hány teszten kellett átesniük?

A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlési határozata annak idején azt mondta, hogy négy teszt kell, már 2020-ban elkezdtük őket folyamatosan tesztelni. Az is kérés volt a Magyar Olimpiai Bizottság részéről, hogy senki ne jusson ki úgy, hogy csak közvetlenül az indulás előtt teszteljük, hanem legyen ennek elrettentő ereje, legyen ennek folyamatos szűrés jellege, úgyhogy mindenkinek van 2020-as vizsgálati eredménye is és 2021-ben aztán a szakma szabályai szerint, attól függően, hogy a kockázati besorolás alapján milyen szert érdemes nézni és mennyire kell nézni, ugyancsak megfelelően lezajlottak a mintavételek. Három-négy mintavétele mindenkinek van. Ez a mintaszám bőven elég.

Gondolom, a legjobbaktól, akár az olimpiai bajnoki fivérektől rendszeresen vesznek mintát, évek óta.

Természetesen. Azokra, akik olimpiai éremközelben vagy helyezésközelben vannak, mondjuk ki, hogy a rövid pályás gyorskorcsolya-válogatottról és a Liu testvérekről beszélünk elsősorban, a Nemzetközi Korcsolyaszövetség is erősen figyel. Szerencsére ma már egy nemzetközi sportszövetség és a nemzetközi doppingellenes szervezet együtt dolgozik, megosztja egymással az információt, hogy ne legyen az, hogy ketten kopogtatunk a sportoló lakása előtt. Ma már teljesen bevett szokás, hogy megosztjuk a mintaszámokat. Egyszer mi, egyszer ők, így aztán nem négy, hanem sokkal több mintavétel hárul egy ilyen kiemelt csoportra. Szerencsésen túl vannak ezeken az akadályokon. Nagyon fegyelmezettek és nagyon profik, pontosan tudják, hogy mi a feladatuk, úgyhogy soha nem volt feszültség vagy ellenállás, az egész csapatot véve is mondhatom.

Az elmúlt hat-hét évben a biológiai útlevélprogram egyre inkább előtérbe került. A magyarok közül hányan részesei ennek a programnak?

2021. január 1-jével új WADA-kódex lépett hatályba, amit nekünk is teljes egészében át kellett vennünk, sőt, a magyar államnak is be kellett emelnie a törvénykezésébe, ami azt jelenti, hogy egy magyar kormányrendelet hirdette ki ennek a kódexnek a kötelező betartását a magyar sportolók, illetve a magyar doppingellenes szervezet számára is. Ebben a biológiai útlevél rendkívül fontos szerepet kap. Ez egy folyamatos laboratóriumi analitika. Mi vesszük a mintákat, folyamatosan vizsgálják a világ különböző pontjain szakértők, olyan szakértők, akikkel mi nem vagyunk közvetlen kapcsolatban, hiszen az összeférhetetlen lenne, hanem ők kapnak egy mintaszámot, kapnak egy laboratóriumi analitikai eredményt, kapnak egy biológiai profilt, tehát szteroidprofilokat, hematológiai paramétereket, és ezekből különböző tendenciákra következtetnek. Ahhoz, hogy tendenciára lehessen következtetni, látni, hogy valakinek mennyi a saját paramétereihez képest a normál értéke, s ehhez képest az aktuális mintája jelentősen sok vagy kevés, sok minta kell. Be kellett érnie ennek a programnak, ez nem ma kezdődött, még 2011-ben implementáltuk először és kezdtük el a szteroidprofilokkal. Az előbb emlegettük a rövid pályás gyorskorcsolyacsapatot, akik abszolút eredményesek, az ő mintáik évek óta gyűlnek. Körülbelül száztízen vannak kifejezetten a biológiai útlevélprogramban. Ez nem azt jelenti, hogy a többieknél nem lehet időnként olyan mintát venni, amiből ezeket a paramétereket meghatározzuk, de ez a száztíz ember rendszeresen szűrésre kerül. A különböző szakértők folyamatosan véleményezik a mintáikat. Rengeteg eltérés van. Ez nem jelent feltétlenül doppingvétséget, csak azt, hogy bizonyos tiltott szerekre vagy bizonyos vizsgálatokra jobban kell fókuszálni. Ezért nagyon izgalmas a mi munkánk, minden nap valami más, minden nap változatos, minden nap valami új információ, nagyon sok a tudományos újítás is benne. A WADA rengeteg pénzt költ kutatásfejlesztésre, nagyon helyesen. A biológiaiútlevél-programban az abszolút vezető szerepet a Nemzetközi Atlétikai Szövetség viszi. Már 124 olyan pozitív esete van, ami kizárólag biológiaiútlevél-eltérésből nőtt ki. Nekünk olyan, ami csak biológiaiútlevél-eltérésből nőtt volna ki, nincs. Olyan, hogy biológiaiútlevél-eltérés gyanúja alapján végül be tudtuk bizonyítani, hogy volt tiltott szer a sportolóban, nyolc körüli. Nagyon fontos jelzés a biológiai útlevél. Kisebb mintaszámnál elsősorban a gyanú fogalmazódik meg és további vizsgálatokkal kell bizonyítani, de a lehetőség mindig megvan arra, hogy a biológiai útlevél alapján is el lehessen tiltani a sportolót. Ehhez irgalmatlan nagy mintaszám kell. A Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek van erre lehetősége. Mondom, 124 ilyen esetnél tartanak, ahol nem volt pozitivitás, de annyira jól lehetett mérni a sportoló saját értékeit és az abban bekövetkező, orvosilag megmagyarázhatatlan eltérést, hogy az megalapozta a dopping vétségét. Nyugodjunk meg, hogy ezek tényleg mind doppingvétségek, ilyenért négyéves eltiltást lehet kapni.

Itthon szűk hat éve volt az első ilyen eset, a kajakozó Dudás Miklósé, amikor biológiaiútlevél-programos minta alapozta meg a további vizsgálatot.

Az egy nagyon izgalmas ügy volt. 2015-ös mintavételeket ellenőriztünk 2016-ból visszamenőleg, hiszen akkorra lett meg az a mintaszám, ami alapján azt lehetett látni, hogy azon a bizonyos Európa Játékokon valami olyan csalafintaság történt a mintájában, amire nem tudtunk semmilyen orvosi vagy egyéb magyarázatot találni. Ezért nagyon fontos a minták őrzése, tudjuk jól, hogy tíz évig lehet a mintákat őrizni. Mivel az Európa Játékokon született ez a minta, ennek az őrzése a tízéves kategóriába tartozott, kikértük a külföldi laboratóriumtól. Megnézettük nemzetközi szakértővel, és egyértelművé vált, hogy eltérés van. Végeztettünk egy olyan speciális analízist, amivel ténylegesen be tudtuk bizonyítani, hogy benne van a tiltott szer, így lett pozitív a minta.

Az elmúlt két évben ugyanakkor kevés nemzetközi és viszonylag kevés magyar eltiltott volt. Összességében milyen tényezők magyarázzák, hogy a koronavírus-járvány alatt nem voltak igazán nagy dobások?

Az egy érdekes kérdés, hogy mit nevezünk nagy dobásnak.

Például, ha egy olimpiai bajnok megbukik vagy egy olyan magyar sztársportoló, aki az olimpiára készül. Ezekre mégiscsak jobban felkapja a fejét a sportszerető közvélemény.

A sportszerető közvélemény már igencsak elfáradt abban, hogy időnként dőlnek a pozitív esetek, majdhogynem hozzá van szokva. A nemzetközi súlyemelés világában, ahogy pestiesen mondani szokták, a csapból is a pozitív esetek folynak. Nem nagyon van olyan ország, amelyik egyébként eredményes szokott lenni a súlyemelésben, hogy ne lenne eltiltottja. Ezekre már nem kapjuk föl a fejünket, merthogy megszoktuk sajnálatos módon. Ám nem jelenti azt, hogy ezek nem olyan tendenciák, amikre érdemes odafigyelni. Országok vannak eltiltva: Egyiptom, Thaiföld, Oroszország, azért ezek fontos dolgok. Az, hogy ez nem Európában zajlik vagy hogy nem a magyar sportolókkal kapcsolatos, örvendetes. Talán annak a munkának, amit mi 2005 óta csinálunk, talán beérik a gyümölcse. Kellő időben vannak megszűrve, amikor még nem sztársportolók vagy nem feltétlenül nagy nevek, hanem utánpótláskorúak, folyamatosan megszokják az állandó szigort, azt, hogy állandó ellenőrzés van. Nem könnyű ma élsportolónak lenni, folyamatos ellenőrzés alatt vannak, bármikor megjelenthet a doppingellenőr és meg is jelenik. Amióta jó az együttműködés a nemzetközi sportszövetségekkel, folyamatos az ellenőrzés, nem lehet számolgatni, hogy ebben az egy-két-három hónapban úgysem jönnek. Nagyon örülök annak, hogy magyar sztársportoló, mondjuk, egy olimpián nem bukik meg. Én kifejezetten büszke vagyok erre az eredményre, főleg, hogy voltak utóvizsgálatok, tudjuk, hogy tíz évig őrzik az olimpiai mintákat, minden évben előveszik és egy új analitikával, új módszerrel vagy egy új eszközzel újravizsgálják a mintákat, hiszen ebből rengeteg új pozitív eset került napvilágra. Gondoljunk a londoni és a pekingi olimpia újravizsgálatára, összességében 79 érmet vontak vissza. Ez nagyon magas szám. Volt magyar sportoló, akinek elővették a mintáját és újravizsgálták, de nem rezdült meg a léc senki esetében. Ennek a szűrőprogramnak, ennek az edukációs programnak, amit a Magyar Antidopping Csoport csinál, pont ez a haszna és ez az értelme. Aki megátalkodott doppingoló, az már ne kerüljön oda az élsport közvetlen élmezőnyébe vagy ne kerüljön az olimpiára. Persze, mindig lehetnek kivételek vagy történhetnek szórványos esetek, de az, ami mondjuk, Oroszországban volt, hogy tendenciózusan, államilag asszisztáltak a doppingoláshoz, majd jöttek tömeges bukások, ez Magyarországon elképzelhetetlen.

Úgy fogalmazott, hogy megátalkodott sportoló ne kerüljön a tűz közelébe. Egy doppingellenes nemzeti szervezet tudja azt, hogy ki a megátalkodott doppingoló?

Azért vannak jelzésértékek is. Az ember azért csak húsz éve csinálja ez a munkát. Ennek során olyan kapcsolatba kerül a sportolókkal, hogy bár mindig megtartja a három lépés távolságot, de nagyon sok kérdés van, amiben tud segíteni. Valamilyen egészségügyi probléma kapcsán, például kaphatom-e ezt a gyógyszert, mert ezzel akarnak kezelni. Rengeteg kérdést, e-mailt, telefonhívást kapok, ami nekem öröm, mert én azt gondolom, hogy segítsünk. Nekem abszolút az az ars poeticám, hogy segítsük a sportolót, válaszoljunk a kérdéseire, adjunk meg neki minden információt, kellően oktassuk, mert utólag válságot menedzselni, mikor már ott van a pozitív eset, nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen bármi olyat bizonyítani, amivel a sportoló felmentését el lehet érni. A doppingvétség felelősségét majdnem minden esetben megállapítják. Nagyon ritka az világszinten, hogy nem. Azon, hogy négy évre vagy két évre tiltják el, lehet az ügyvédeknek sokat dolgozni és sokat nyerni hónapokban és napokban, de a két év is nagyon sok, abba is belekerülhet akár egy karrier.

Akik eltiltást kaptak, közülük sokan már azt is sikernek élhették meg, ha egyáltalán kijutottak olimpiára. De tudunk olyan sportolókat, akiknek volt doppingügye és bár nagy tehetségnek tartottá, nem tudnak olimpiára kijutni.

Nagyon nehéz felállni és visszakerülni, főleg az élmezőnybe. Ott toporognak talán a B szinten, de nagyon nagy árat fizettek a botlásért vagy a hibáért. Az ember megismeri a sportolók jellemét, személyiségét, karakterét. Vannak nagyon szorongók, akik állandóan kérdeznek, akik tényleg minden egyes vitamintól összerezdülnek, hogy szabad-e, lehet-e. Mindig nagy tisztelettel és empátiával fogadom az ilyen kérdéseket és szoktam mondani, hogy buta kérdés nincsen, maximum buta sportoló, aki nem kérdez, mert aki kérdez, az azt jelenti, hogy tudatos, odafigyel, gondos és próbálja tényleg a lehető legjobban kivédeni egy lehetséges, nem szándékos doppingvétségnek az elkövetését. Megátalkodott doppingolónak azt nevezzük, aki sosem kérdez, aki kerül minket messzire, aki mindig talán túl emocionálisan fogadja az ellenőröket, nyilván azért teszi a dolgát, de azt lehet látni, hogy ki az, aki nem azzal a fajta lazasággal és szabadságérzéssel vesz részt az ellenőrzésen, mint akinek tényleg nincs félnivalója. Persze, ezek csak szubjektív benyomások, ez semmit nem bizonyít és ez nem jelent doppingvétséget. Ezt az ember a fejében elraktározza és vár, aztán meglátjuk. Ha rezzenéstelenek a biológiai paraméterek és sosincs eltérés, akkor az ember tudomásul veszi, hogy talán nem volt igaza, de azért egy idő után az ember már hozzászokik ahhoz, hogy ki az, akinél számítani lehet arra, hogy előbb-utóbb valamilyen ütközése lesz az ellenőrzéssel. Azért vannak ilyen nevek, nem sokan, de azért van a listámon, akire érdemes odafigyelni.

Összességében egyébként mi a benyomása az elmúlt évtizedekből? Mekkora energiát fordít egy doppingoló sportoló arra, hogy elfedje ezt a tevékenységét?

Nagyot. Azt szokták mondani, hogy nagyon drága a doppingellenőrzés. Az igazán nagy haszon a doppingszereknek a forgalmazásában és árusításában van. Az egy irgalmatlan nagy piac. Nagyon jó a kapcsolatunk a különböző rendvédelmi szervekkel. Magyarországon a sportolót a büntető törvénykönyv nem bántja, elsősorban a kereskedői magatartást megvalósítót, tehát az árusítót vagy azt a sportszakembert szankcionálják, aki segíti a doppingolásban a sportolót, Például Ausztriában a sportolót is büntetik, tehát ott nagyon komoly együttműködés van az ottani doppingellenes szervezet és a rendőrség között, és komoly akciók vannak, ahol házkutatás, nyomozás, edzőtermek ízekre szedése is létezik. Nagyon sok rendőrségi akció van.

Sok lebukott sztársportoló az elmúlt két évben nem volt. Mekkora része volt mindebben a koronavírus-világjárványnak?

Volt része benne. 2019-ben kifejezetten sok pozitív esetünk volt, de az még paradicsomi állapot volt a következő évhez képest. 2020-ban jött a világjárvány, márciusban itthon komoly lezárást jelentettek be, nekünk is le kellett állni majdnem két hónapra. Márciusban nem tudtunk egyáltalán ellenőrizni, minden doppingellenes szervezet csak fogta a fejét és írta a Covid-szabályzatát, hogy hogyan védje meg a doppingellenőrét, hogyan védje meg a sportolót, hogyan jussunk el valakihez, utazási korlátozások voltak, egyik országból a másikba képtelenség volt eljutni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntésébe, hogy a 2020-as tokiói nyári olimpiai játékokat végül eltolták 2021-re, maximálisan belejátszott az, hogy egy csomó országban, mint Kína, Oroszország vagy az Egyesült Államok, nem lehetett ellenőrizni, mert egyik államból a másikba nem lehetett eljutni. Ausztráliában olyan szinten lezárták az államhatárokat, hogy képtelenség volt a doppingellenőrzéseket megvalósítani. Mindenféle próbálkozások voltak a belgáknál, a németeknél, mozgóbusz, amivel megálltak a sportoló lakása előtt és akkor lehívták a sportolót, és ott mindenki szkafanderbe öltözve teljes védettségben próbált mintát venni. Az amerikaiaknál eljuttatták postán a mintavételi eszközöket az illető sportolóhoz, és akkor a telefonjával meg kellett mutatnia a környezetet, a mellékhelyiséget, mindent, hogy ott nincs semmi zavaró tényező és mintát adott. Maga a mintavétel már nem közvetlenül a kamera előtt zajlott. Ezek kétségbeesett próbálkozások voltak, amelyek nem lehetnek részei az ellenőrzésnek. Azért ezek a módszerek nagyon nem a biztonság és az egységesen szigorúan ellenőrzött mintavételek irányába mutatnak. A WADA nagyon gyorsan véget is vetett ennek. Mi május elején megpróbálkoztunk azzal, hogy 24 órán belül behívjuk a sportolót egy olyan egészségügyi intézménybe, ahol van teljesen különálló, a környezettől elzárt, folyamatosan fertőtlenített és átszellőztetett helyiség, minden ellenőr védőfelszerelésbe öltözött. Erre is azt mondta a WADA, hogy átmeneti állapotnak jó, de nagyon gyorsan térjünk vissza a meglepetésszerű, bejelentés nélküli ellenőrzésekre, mert már a 24 órás behívás sem számít biztonságosnak és bejelentés nélkülinek. Nekünk szerencsénk volt, elég gyorsan vissza tudtunk állni a normál kerékvágásba. Azóta is folyamatosan ellenőrizzük a doppingellenőröket, a PCR-tesztelés, az antigéntesztelés mindennapos nálunk. Természetesen a doppingellenőrök mindannyian be vannak oltva, hogy védettségük legyen, illetve a sportolót se veszélyeztessék. Nagyon fontos az együttműködés a sportolóval, a holléti információban fel kell tüntetnie, ha karanténban van, ha pozitív tesztje van, ha beteg, ez nagyon szoros együttműködést kíván. Ennek érdekében például csináltunk egy SMS-rendszert, talán úgy könnyebb megbeszélni az ilyesmit, minthogy a sportoló leüljön a számítógép elé és kitöltse a holléti információt online. Elég jól működik. Sok újítást hozott a koronavírus a sportolókkal való együttműködésben, kapcsolatban. Megtanultunk online előadni, különböző applikációkon keresztül információkat eljuttatni a sportolókhoz. Maga a mintavétel kizárólag személyes találkozás útján valósulhat meg, de minden egyéb információnak az átadására vagy a kérdésekre való válaszolásra sok más módszert találtunk. 2020-ban azt vártuk, hogy nem lesznek pozitív esetek, ehhez képest igen markánsan sok pozitív eset lett, pedig a mintavételek is kicsit döcögve zajlottak. Ez mindenképpen elgondolkodtatta az embert, de a szerek minősége is. A növekedési hormontól az EPO-ig rengeteg szteroid került elő, egyáltalán nem csökkent a kedv arra, hogy egy nagyágyút kipróbáljon a sportoló. A koronavírus kapcsán megtanultuk azt, hogy rengeteg az úgynevezett tromboembóliás szövődmény, ezek az apró kis elzáródások, amik tönkreteszik a légzőfelületet. Ugyanilyen mellékhatásokat tud okozni az EPO-használat is. Azt gondolná az ember, hogy egy olyan helyzetben, amikor az immunrendszerre nagyon is szükség van és egyikünk sem tudhatja, hogy biztonságban van-e és nem fertőződik-e meg, ilyen helyzetben olyan szereket szedni, amelyek maximálisan gyengítik a védekezőképességet és az immunrendszert, olyan rizikó, amit senki nem mer vállalni. Ehhez képest pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. Egyetlenegy magyarázatot találtam, hogy a sportolók is elbizonytalanodtak, hogy lesz-e olimpia vagy lehet-e a formát időzíteni. Volt, akit ez a kétségbeesett helyzet eljuttatott oda, hogy esetleg valamilyen gyors segítséghez nyúlt, ami lehet akár tiltott szer is. Nem beszélve arról, hogy nyílt egy olyan csatorna az egészen fiatalok, a 18 évesek előtt, hogy akár Tokióba is el lehet érni és eredményt lehet produkálni, hiszen az idősebb sportolók nem mindegyike vállalta az eltolt olimpiára való felkészülést.

A WADA nemrég tette közzé a 2019-es jelentését. Ebből kiderül, hogy a testépítés, az atlétika, a kerékpár, a súlyemelés, az erőemelés a leginkább doppingérzékeny sportágak. Ha az itthoni eseteket nézzük, azokban is a testépítés, az erőemelés dominál.

Ez így van. Nagy meglepetés ebben nincsen. Az atlétikában elsősorban a dobószámok, de a közép- és hosszútávfutás is rendkívül doppingérzékenyek, a távgyaloglás nagyon EPO-érzékeny, de ugyanez igaz a kerékpárra is. A súlyemelést, erőemelést nagyon lehet befolyásolni tiltott szerekkel. A WADA általában kétéves lemaradással adja ki ezeket az adatokat, az összes többi azért nem publikus még, mert abból tendenciákat néznek, új kutatásokat néznek, azokat a mintákat újra és újra előveszik, és folyamatosan ellenőrzik. Nem szeretnének ötleteket adni a doppingoló sportolónak. Ez mindig egy kétélű fegyver. Nekem is volt olyan előadásom, amelyen ült olyan az első sorban olyan sportszakember, akiről azt gondolom, hogy inkább ötletekért ült be. Kerek-perec megmondta nekem, hogy azért jött, mert meg akarja hallgatni a biológiai útlevéllel kapcsolatban, hol tart ma a tudomány, mit tudnak, neki ez információ.

Ami az országokat illeti, az, hogy az oroszok állnak az élen a 2019-es adat alapján, de viszonylag szorosan követi az olasz, illetve az indiai esetek száma az orosz esetszámot. Ha azt nézzük, hogy az Egyesült Államok 62 esetéhez képest az olaszoknak 157 volt abban az évben, az eléggé furcsa.

Lehet játszani a statisztikai adatokkal, meg a számokkal, de nem mindig lát bele az ember, hogy ténylegesen mi zajlik. Olaszországnak nagyon komoly doppingellenes szervezete van, ami nagyon szoros együttműködésben dolgozik a nemzeti és a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. Azt se felejtsük el, hogy Olaszországban is büntetőjogi felelősség terheli a sportolót, ha doppingvétséget követ el, ami mindig azt jelenti, hogy a rendőrség és a csendőrség is bekapcsolódik a nyomozásba. Emiatt sokkal több pozitív esetet tudnak produkálni, mert ha rendőrök is nyomoznak a sportoló után, egészen más eszközállományra támaszkodhatnak, mint egy doppingellenes szervezet, ahol legfeljebb szakértők, orvosok vagy doppingellenőrök dolgoznak. Amerikában is meg lehetne ezt tenni, ha akarnák, de ott picit másképp zajlik a dolog, a rendőrség nem avatkozik ebbe bele és nem foglalkozik a tiltott teljesítményfokozás feltárásával. Ott is inkább a kereskedői magatartást üldözik, ugyanúgy, mint nálunk.

A pekingi téli olimpián mire számít?

2019-ben, Katowicében a WADA legutóbbi olyan világkongresszusán, ahol még személyesen jelen tudtunk lenni, maga Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke tartott egy előadást, hogy nagyon komoly áttörést várnak a géndopping területén. Elmondta, hogy dollármilliókat költenek tudományos fejlesztésre és kutatásra, és nagyon várnak bizonyos áttöréseket és bizonyos módszereket, új analitikát. Nagyon vártuk a tokiói olimpiát, de nem jött ez az áttörés. Van a WADA tarsolyában sok minden. Meglátjuk, hogy mi fog történni. A WADA-nak is és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is nagyon elvitte a kapacitását a koronavírus elleni védekezés. Ne felejtsük el, hogy Tokióban több mint hatszázezer PCR-tesztet végeztek el, ugyanez lesz Pekingben is, de nagyon nehéz bármiféle pontos információt beszerezni Kínából, egy kicsit mindenki aggódik azon is, hogy már odajutni sem olyan egyszerű. Arról, hogy ott hogy és mint lesz, csak híreket hallunk. Az ellenőrzés le fog zajlani, a mintákat le fogják venni. Nagyon sok pozitívra, közvetlenül az olimpia kapcsán nem számítok. Láttuk, Tokióban is hat pozitív volt, ami nem nagy szám. Az utóvizsgálatok sokkal izgalmasabbak lesznek. A tokiói minták is már Lausanne-ban, a WADA házilaborjában vannak. Pekingben is ez lesz. Vegyük le a mintákat, hozzuk el, és majd békés környezetben, amikor már senki nem sürget senkit, ráér a nemzetközi szakértői csapat nekiállni, újra és újra vizsgálni. Nem hiszem, hogy a pekingi olimpiához fog a WADA bármifajta szenzációt időzíteni, annál is inkább, mert mindenféle társadalmi és egyéb ellenállások vannak Kínával szemben, ami nagyon érzékeny helyzetet teremt. Ilyen környezetben olimpiát rendezni és a sportolókat megvédeni és a sportolók véleményszabadságát biztosítani nem könnyű, miközben tudjuk jól, hogy Kína nagyon rosszul reagál a sértésre, és azonnal elzárkózik mindenféle politikai kommunikációtól. Ez nem egy könnyű helyzet, nem irigylem a különböző olimpiai bizottságok csapatvezetőit, nem lesz könnyű dolguk abban, hogy békés, tiszta és jó hangulatú téli olimpiát teremtsenek.

Mire számít akár gyakorló orvosként is? A koronavírus-járvány és a nagyon gyorsan terjedő omikron variáns mennyire boríthatja fel ezt a mostani téli olimpiát azután, hogy egyébként megszokhattuk, hogy az olimpiákkal kapcsolatban azért a vírusfertőzések mindig előtérbe kerülnek?

A saját bőrünkön is tapasztaljuk, hiszen a kézilabda Európa-bajnokság kellős közepén vagyunk, ahol a magyar szervezők heroikus küzdelmet folytatnak azért, hogy mind a szervezőket, mind az önkénteseket, mind a doppingellenőröket megvédjék. Mi is fel vagyunk készülve, komoly tartalékállománnyal készültünk arra az esetre, ha valaki kidől. A kézi Eb-n a csapatokban gyakoriak voltak a pozitív esetek. Szerintem egyébként elég jól megtanultuk ezeket az eseteket izolálni, elég jól megtanultuk a buborékot használni és kezelni, és azért Tokióban nagyon szépen látszódott, ha betartják a szabályokat, ha nincs turizmus, nem járnak ki a városba, nem érintkeznek a lakossággal, tényleg zárt közösségben vannak, ami folyamatosan szűrve van, akkor nincs igazán probléma. Mi is nagyon izgultunk Tokió előtt, hogy mi lesz, de aztán nagyon szépen, terv szerint lezajlott. A magyar csapatban egyáltalán nem volt koronavírussal összefüggésben megbetegedés. Egyetlenegy edző került mint kontakt karanténba, de aztán ő sem mutatott semmiféle megfertőződéses tüneteket, és nagyon gyorsan ki lehetett a karanténból is szabadítani. Ha ezeket a szabályokat mindenki fegyelmezetten betartja, nem lesz gond. Kínában még inkább el fogják őket szeparálni, semmilyen szinten nem lehet a lakossággal érintkezni, fertőtlenített, zárt rendszerű metrókocsikban fogják az olimpikonokat szállítani az egyes helyszínek között. Az omikron egy nagyon fertőző mutáció és variáns, tehát olyan, hogy valaki nem tud elindulni az olimpián, mert karanténba kerül, sajnálatosan várhatóan lesz, de ez az egész olimpiát nem fogja tönkretenni reményeink szerint.