Hagyományos formában kezdődik a tanév szeptember 1-jén a magyarországi iskolákban. Mi mindent kellett mérlegelni a döntés meghozatalakor? Látjuk, hogy a járványhelyzet adatai napról napra aggasztóbbak, és a járvány terjedése nehezen kiszámítható.

Valóban, az elmúlt hónapokra a kiszámíthatatlanság talán a legjellemzőbb. Az elmúlt napokban valóban romlottak a számok, de az is tény, hogy ezt megelőzően a nyár viszonylag nyugalomban telt. A tervek erre építkeztek, amikor a hagyományos tanévkezdést preferáltuk, de az Európai Unió tagállamai közül lényegében mindenhol jelenléti oktatással indul a tanév. A mérlegelésében döntő szerepe van annak, hogy bár a digitális oktatás várakozáson felüli sikert mutatott a tavaszi hónapokban, azért olyan illúziója senkinek sem volt, hogy ez eredményesebb és jobb lehet, mint a jelenléti oktatás. Ha ez így lenne, akkor a világ egyes oktatási rendszerei már rég így működnének. Minden ország azzal próbálkozik, hogy legalább a tanév így induljon, hiszen ennek kiemelt jelentősége van az iskolát váltók vagy az iskolát kezdők számára. Nagyon fontos, hogy ezek az osztályok felálljanak, megismerjék az új pedagógusokat, elkezdődjön a közös munka, világossá váljon, hogy mi a követelmény az adott tanév során. És az is különösen fontos most, hogy sikerüljön átgondolni és megbeszélni tanár és diák között, a felkészülés jegyében, hogy ha az adott intézményben mégis digitális oktatást kell bevezetni, akkor ez milyen módon történik majd.

Kásler Miklós miniszter a napokban úgy fogalmazott, hogy készültségi állapotban kell maradni. Mit jelent pontosan ez a készültségi állapot? Folyamatosan figyelni a járvánnyal kapcsolatos összes körülményt, és ha az adott helyzet úgy kívánja, akkor gyors, azonnali reagálással reagálni a helyzetre?

Pontosan. Mi ilyen tanévre készülünk. Folyamatosan figyeljük a járványügyi adatokat, mellette pedig igyekszünk működtetni a magyar köznevelés, a szakképzés, a felsőoktatás rendszereit, hiszen az oktatás nem állhat meg. A rendszereket működtetni kell. A kérdés az, hogy hogyan lehet. Ez nyilván függvénye a járványügyi helyzet alakulásának, de függvénye annak is, hogy mire vagyunk képesek, illetve hogyan vagyunk képesek kezelni esetlegesen a gócokat.Több ezer intézményről beszélünk, megközelítőleg 13 ezer iskola- meg óvodaépületről. A következő napokban, hetekben mindig lesz egy-egy olyan új helyszín, ahol valamilyen intézkedést be kell vezetni. Hogy ez az intézményeknek a 0,1, 1 vagy 5 százaléka lesz, ezt ma nem lehet megmondani. A kulcskérdés szerintem az, hogy a rendszerszintű átállásra kell-e készülni.

Intézményi szinten vagy tankerületi szinten kell dönteni?

Adott esetben tagintézményi, sőt, akár épületre lebontott intézkedések is születhetnek, adott osztályokra is születhetnek intézkedések.

Lehet, hogy egy adott iskolán belül egy osztály esetében rendelik el a karantént.

Így van, ha igazolódik az egyik tanulónál a koronavírus-fertőzés, akkor amíg a kontaktkutatások nem történnek meg, addig az adott osztály tagjai számára lehetséges például az otthoni karantén elrendelése. Az egy külön lépés, hogy ezzel párhuzamosan a digitális munkarend elrendelésre kerül-e az adott osztály vagy esetleg több évfolyam számára is, ezeket tényleg egyedileg igyekszünk majd mérlegelni. Mindenre fel kell lennünk készítve és készülve. Ezzel a készüléssel töltöttük az elmúlt hónapokat, és sok meglepetés érhet ugyan bennünket, felkészületlenek biztosan nem vagyunk és nem leszünk. Mögöttünk van egy olyan tavasz, ahol megtanultuk ezeket az eszközöket használni, ahol kipróbáltuk a rendszer szintű leállást. A kulcskérdés az, hogy ilyenre lesz-e szükség. Én abban bízom, hogy nem lesz, és ezért ezt igyekszünk is elkerülni. Tavasszal egész megyékben maradt rendkívül alacsony a fertőzöttek száma. Ez azt is jelenti, hogy az adott megyének a több száz köznevelési intézménye a mából visszatekintve egész nyugodtan működhetett volna abban az időszakban is. Most vannak erre nézve tapasztalataink, és ezért vagyunk optimisták, hogy nem a rendszer egészét és nem egyszerre fogja érinteni a fertőződés. A mostani makroszámok azt mutatják, hogy viszonylag alacsony a 18 év alattiak száma a fertőzöttek körében. Ez optimizmusra ad okot, de ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ez megváltozhat, ha az iskola kinyit. Éppen ezért fontos, hogy a kiadott protokoll rendelkezéseit minél inkább igyekezzenek az intézmények adaptálni és betartani. Vigyázzunk egymásra, és csökkentsük a fertőzés veszélyeit.

Közeledve a tanévkezdéshez, minden köznevelési intézmény megkapta a minisztériumtól ezt a járványügyi protokollt. 14 témakörben 70 járványvédelmi szabály betartását kérik az oktatási intézményektől. Vélhetően meg tudnak ezzel birkózni az iskolák?

Igen. Kaptunk olyan észrevételt, hogy nagyon sok az intézkedés, meg olyat is, hogy hiányoltak belőle különböző intézkedéseket. A Nemzeti Népegészségügyi Központtal közösen igyekeztünk egy olyan ajánlást megfogalmazni, amely minden nagyobb területre kiterjed, ahol intézkedés lehet szükséges, de ez egy ajánlás, és minden intézmény annyit és olyan módon alkalmaz belőle, amit tud. Kaptam én is olyan megkeresést, hogy egy zsúfolt iskolában a távolságtartást nehéz megcsinálni, és ebben van igazság. De van sok száz olyan intézmény, ahol viszont nincs zsúfoltság, és ott pedig meg lehet csinálni. Amit nem tudunk, hogy hirtelen háromszor annyi tanárunk, négyszer annyi tantermünk, tornatermünk, öltözőnk vagy ebédlőnk legyen. Ezeket kell úgy használni, ahogy helyben megoldható és kezelhető.

Ajánlásokról van szó, és minden intézménynek a saját maga protokollját kell kidolgoznia?

Gyakorlatilag ennek az adaptációjával töltötték az intézmények a megjelentetést követő néhány napot. Nyilván számos kérdést megfogalmaztak felénk is. Például ahova az én egyik lányom jár, ott eddig szaktantermi rendszer volt, tehát vándoroltak a tanulók. A protokollban szerepelt, ha lehet, akkor ezt kerüljük. Idén nincs vándorlás, mindenki a saját tantermében lesz. Ez is egy ajánlás volt. De biztos van olyan intézmény, amelyik egyébként ezt éppen nem alkalmazta.

Ezt azért is nehéz talán betartani az intézményekben, mert van kémialabor, biológiaterem, nyelvi labor, ahová nyilván azért kellett vándorolni, mert ott volt az az eszköztár a szakórához.

Ez is igaz, de ha ezt nem hajtjuk végre, akkor a kontaktusszám és a fertőződésveszély nagyobb. Nem azt állítottuk, hogy ezeket nem lehet most használni egyáltalán, de azt igen, hogy minden intézmény vizsgálja meg, hogyan tudja minimalizálni a tanulói vándorlást, ezzel csökkentve a fertőzésveszélyt.

Távolságtartásra, maszkviselésre vannak ajánlások?

A maszkviselés, ez egyértelműen igazolódott az elmúlt hónapokban, csökkenti a fertőződés, illetve a fertőzés továbbadásának az esélyét. Éppen ezért ez egy markáns ajánlás. A legtöbb tanuló úgyis tömegközlekedéssel vagy valamilyen módon az utcáról jut be az épületbe. Célszerű ott is viselni, és egészen addig, amíg a tanterembe nem érnek, a folyosón is viseljék, egymást védve, a maszkot a tanulók. A tanteremben az oktatás hatékonyságát már csökkenti, ezért ezt például nem tettük kötelezővé. Természetesen nem lehetetlen, hogy egy tanuló a tanteremben is maszkot viseljen, de a pedagógus számára ez előírhatatlan. Természetesen nekik sem tiltott a dolog, csak egyszerűen életidegen. A kulcskérdés az, hogy lehetőleg minél kevesebb kontaktus történjen. Számos intézmény él azzal a lehetőséggel, hogy eltolja a tanórakezdések időpontját, az alsó és a felső tagozat negyedórás, húszperces csúsztatással kezdi a tanítást, ilyen módon nem egyszerre vannak kint a folyosón. Ez mind-mind apróságnak tűnik, de valójában ezek az intézkedések azok, amelyek radikálisabb intézkedéseket hivatottak megelőzni, és jó eséllyel segítenek a fertőzés minimalizálásában. Ugyanígy a rendszeres kézmosás az iskolában való megérkezéskor, a kézfertőtlenítés, mind-mind segítségre lehetnek a járvány kezelésében.

A járványügyi protokollban is az élen szerepel a nagyon alapos, mindenre kiterjedő fertőtlenítés, takarítás, kézfertőtlenítők használata. Ehhez kapnak tisztítószert, fertőtlenítőszert az iskolák a fenntartóktól?

Igen, ezt központilag biztosítjuk, a kormányhivatalokon keresztül történik ezeknek az eljuttatása az intézmények.be Ezen nem fog és nem tud múlni. Az elmúlt hetekben az oktatási épületeket nem használtuk, tehát jelenleg a vírus szempontjából szinte sterilek. Most, amikor elkezdődik az oktatás, kell majd kifejezetten figyelni arra, hogy rendszeres takarítással, fertőtlenítéssel az esetlegesen megjelenő vírust sikerüljön azelőtt elpusztítani, hogy fertőződést okozhatna.

Az iskolai étkeztetés is egy rizikós terület lehet még a higiénés szabályok maximális betartása mellett is. Erre is felkészítik az iskolákat?

Igen, ez is egy kritikus pont, hiszen az ebédlőknek a mérete ritkán alakítható, itt is az intézményeknek azt javasoltuk, hogy csökkentsék az ebédlők zsúfoltságát. Nagyon eltérőek a gyakorlatok. Mások a kis falusi iskolákban, és más az ezer tanulót felvonultató intézményekben. Valahogy meg kell oldani. Lehet azt mondani, hogy ezt sem lehet, azt sem lehet, semmit nem lehet kezdeni. Én ezt kétlem. Az teljesen világos, hogy a rendszerszintű átállást digitális oktatásra valójában senki nem szeretné, sem a szülők, sem a tanulók, senki. Mindenki egyetértett abban, hogy jelenléti oktatással kezdjünk. Akkor ennek megfelelően a lehetőségek függvényében tegyünk meg mindent, hogy ezt a lehető legbiztonságosabban valósítsuk meg.

A protokollban az szerepel, hogy az időjárás függvényében legyenek a testnevelésórák a szabadban. Amíg kegyes hozzánk az időjárás, ez talán megoldható, de utána mi lehet az ajánlás az iskoláknak?

Ahol az osztályok száma nagy, a tornaterem és különösen az öltöző zsúfolt, ott a megoldás az, és erre van még olyan másfél-két hónapunk, hogy a szabadtéri testmozgást preferáljuk. Ez már nagy segítség, és csökkenti a kockázatokat. Lehet, hogy október végére a mostanihoz képest is alacsonyabb esetszámokat tudunk produkálni, és az is lehet, hogy nagyobbat, akkor megfontolandó, hogy mit tudunk tenni a testnevelésórák korlátozásával. Természetesen azzal mindenki egyetért a szakmában, hogy a pedagógiai rendszerünk alapvető része a testnevelés, sőt, a kormány a mindennapos testnevelés mellett is elkötelezett, ezért nehezen tudom azt elképzelni, ha csak nem indokolja a járványügyi helyzet alakulása, hogy a következő tíz hónapban egyáltalán ne legyen testnevelés. De még ez sem elképzelhetetlen.

Nyilvánvalóan kizárólag egészséges, tüneteket nem mutató tanulók, pedagógusok és iskolai dolgozók lehetnek az intézményekben. Az szülői felelősség, hogy betegen, tünetekkel ne engedjék iskolába a gyerekeket, de miben áll az iskolák felelőssége? Ők hogyan tudnak szűrni?

Ebben nincs olyan óriási eltérés az influenzajárvány vagy a koronavírus-járvány között. Akkor általános szabály, hogy ha egy gyerek beteg, akkor a szülő nem az iskolába küldi, hanem a gyermekorvoshoz. Itt annyiban más a helyzet, hogy amikor a tanuló vagy a szülő a gyermekorvosnál jelentkezik, akkor azt is mérlegelni kell, hogy ez most vajon csak egy torokfájás, vagy pedig az orvos koronavírus-tesztelést kér. Ebből a szempontból nagyon alattomos ez a járvány, egy láthatatlan ellenségről beszélünk, de végső soron az orvos teszi pályára az érintett tanulót azzal, hogy hagyományos megbetegedésnek tekinti-e, vagy pedig koronavírus-tesztelést is kér. Ha kér, és a tesztelésen kiderül, akkor jöhet a karantén elrendelése, és az adott intézményben különböző intézkedések bevezetése.

A digitális munkarendből mi az, ami továbbvihető a most kezdődő tanévre?

Egy nagyon izgalmas időszak volt, és gyakorlatilag egy olyan innovációs lehetőség rejlett ebben a digitális átállásban, amilyen rendkívül ritkán adatik meg egy ország oktatási rendszere számára. A magyar köznevelés ezen a téren jól vizsgázott. Nyilván az én dicséretem mindig kincstárinak minősíthető, hiszen mi mást mondhatna a köznevelésért felelős államtitkár, de szülők tízezrei tudják megerősíteni azt a tapasztalatot, hogy a kollégáink nagyon ügyesen vették fel a ritmust, nyilván nagyon eltérő módon. Szerintem mindenképpen örvendetes az, hogy kialakultak olyan osztályplatformok, amelyeken a feladattovábbítás, a leckekiadás, a kapcsolattartás online platformon meg tud valósulni. Ezek a jelenléti oktatás kiegészítésére is tökéletesen alkalmasak.

Pedagógiai módszertanban is lettek olyan gyakorlatok, amelyek beépültek az iskolai mindennapokba?

Abszolút így van. Volt olyan énektanár, aki azt mondta, hogy olyan gyerekek, akik egyébként az énekórákon szégyellősek, nem vállalják a többiek előtt való éneklést, videóban lelkesen küldték az anyagot, készítették magukról a felvételt. Ezek is nagyon hasznos tapasztalatok lesznek. Rengeteg kolléga épít be a napi munkájába olyan tapasztalatokat, amelyeket akkor szerzett. Az érettségi is komoly vitát váltott ki, hogy hogyan szerveztük meg, hogy biztonságos-e, és ehhez képest az érettségiket sikeresen lebonyolítottuk, és egyetlen megbetegedést sem tudtunk azonosítani. Az eredmények pedig a megelőző öt év érettségi átlagát hozták, ami azt mutatja, hogy digitális platformon is sikerülhetett a 18 éves korosztálynak felkészülnie az érettségi tantárgyakra. Mi hittünk benne, és az eredmények ezt igazolták.

Szakemberek, oktatáskutatók részéről voltak olyan visszajelzések, hogy félő, a hátrányos helyzetű régiókban vagy közegben élő diákok, vagy a tanulási nehézséggel küzdők a távoktatás, digitális munkarend hétköznapjaiban még inkább leszakadtak. Valós lehet ez a félelem?

Mi sosem vitattuk, hogy a tantermen kívüli digitális munkarend nem egyenszilárdságú képződmény. Hozzáteszem, minden törekvésünk ellenére az iskolarendszer sem az. Az eltérő munkarend bevezetése nem egy tanügyi reform volt, hanem egy járványügyi intézkedés. És nyilván az eltérő intézményeket eltérő potenciálokkal találta meg, és eltérő módon voltak képesek az iskolák adaptálni az ebből kialakuló helyzetet. De ezzel együtt is, ha Magyarországon elértük digitálisan a tanulóknak nagyjából a 95 százalékát, a többieket pedig valamilyen analóg módon tudtuk bevonni az oktatási folyamatokba, akkor azért ez megállja a helyét az európai mezőnyben. Azzal együtt is, hogy nagyon nehéz ebben pontos adatokat mondani. Szerintem önbizalmat ad az egész magyar köznevelés rendszerének, hogy tudjuk, van lehetőség folytatni az oktatást akkor is, ha a fertőzés helyi megjelenése okán az iskolaépület nem használható.

A minapi bejelentés szerint négyszáz hátrányos helyzetű település több mint tízezer pedagógusa kap bruttó 500 ezer forint egyszeri juttatást. Ez kifejezetten a felzárkóztatást szolgálná?

Valóban. Egy olyan európai uniós projektről van szó, amit nagyjából egy éve terveztünk, amikor még a járvány meg sem jelent a világban. A célja az volt, hogy megtámogassuk a szakmai munkát azokon a feladatellátási helyeken, ahol gyengébbek az adottságok, ahol olyan a családi összetétel, olyanok a jövedelmi viszonyok. Sajnos 2013 előtt nagyon sokszor érvényesült az az elv, hogy egy gazdag településnek jó iskolája, egy szegény településnek meg rossz iskolája volt. Ezen az állami intézményi fenntartásba vétel tud segíteni, és nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy ugyanazok az esélyek álljanak rendelkezésre minden magyar tanuló számára. Ezzel együtt is ezeken a helyeken többletforrások bevonásával, többletmódszertan alkalmazásával érdemes próbálkozni, hogy látható legyen, milyen beavatkozás kell ahhoz, hogy ott is erősebb legyen az oktatás. Most szerencsés az egybeesés, hogy ennek a projektnek a terveit fel tudjuk használni.

Ezek a pedagógusok automatikusan kapják is ezt az egyszeri juttatást?

Így van, az adott településeken lévő állami fenntartású intézmények automatikusan vesznek részt a projektben, és azok a kollégák, akik ezeken a feladatellátási helyeken teljesítenek szolgálatot, ők a projektnek automatikusan részesei lesznek. Természetesen, ha valaki közülük nem szeretne ebben részt venni, akkor bizonyára erre is van mód. A projekt megvalósításában a tankerületeknek van és lesz feladatuk. A lényeg az, hogy ahol vélhetően nehezebben volt megszervezhető a tantermen kívüli digitális munkarend, ezen projekt keretében van mód a tanulók felzárkóztatására.

Beszéljünk még a tankönyvekről, hiszen tanévkezdéskor ez ugyancsak sarkalatos kérdés. Több mint 13 millió tankönyvet kellett eljuttatni a magyarországi iskolákba. Megtörtént rendben?

Így van, pénteken az utolsó nyolc iskolába is kiszállították a tankönyveket. Mind a nyolc intézmény maga kérte, hogy az utolsó napon kaphassák meg, mert olyan építkezések zajlottak az iskola területén, amelyek miatt az utolsó pillanatig kérték kitolni a kiszállítást, hogy ne legyenek útban a tankönyvek. 13 és fél millió tankönyv kiszállítását a Könyvtárellátó az idén is precízen végrehajtotta. Kiemelném, hogy már minden évfolyam ingyen jut a tankönyvekhez, az első, ötödik és kilencedik évfolyamon pedig az új nemzeti alaptantervnek megfelelően átdolgozott tankönyveket kapják meg.

Elkészültek a módosított, átdolgozott változatok is?

Így van, illetve pénteken publikáltuk a Nemzeti Köznevelési Portálon azokat az okostankönyveket is, amelyek ezekhez tartoznak ötödik és kilencedik évfolyamon. Tehát az a pedagógus, aki holnap elkezdi a munkát, az ötödik és kilencedik évfolyamon már tudja használni ehhez azokat a digitális segédanyagokat, amelyeket szintén a járványtól függetlenül az elmúlt években kezdtünk el készíteni, és amelyek már a tavasz folyamán nagyban megkönnyítették a munkát.

Minden nappali tagozatos tanuló ingyen kapja a tankönyvet. Ennek jó része tartós tankönyv?

Igen, de nagyon fontos szempont az, hogy valóban ki kell-e minden tankönyvet minden évben nyomtatni. A legtöbb tankönyv nemcsak egy tanévet bír ki, és ez az áldozat meghozható annak érdekében, hogy a világ erőforrásaival spóroljunk, illetve megfelelően használjuk fel. Ha minden évben mindent kinyomtatnánk, és utána meg menne a kukába, az igen komoly felelőtlenség és pazarlás lenne. Ezek jó tankönyvek, professzionális csapat fejleszti őket, ezért azt gondolom, hogy jól használhatók tartós tankönyv formájában is.

A módosított nemzeti alaptanterv felmenő rendszerben most az első, ötödik és kilencedik évfolyamon jön. Összességében hogy látja, hoz markánsabb változásokat a módosított nemzeti alaptanterv?

A módosított nemzeti alaptanterv a tantárgyi struktúrát alapvetően nem bolygatta meg. Történt átnevezés, informatika helyett például a digitális kultúra, viszont eredményezett óraszámcsökkenést, hiszen a korábbihoz képest felülről korlátozottak azok az óraszámok, amelyeket az egyes évfolyamokon tanítani lehet. Ezt az igényt mind a pedagógusok, mind a diákok igen sokszor megfogalmazták az elmúlt években. Emellett azt is gondolom, hogy egy olyan NAT készült, amely nyilván a nemzeti elkötelezettségű, de modern és gyerekközpontú is, és még jobban alkalmazható lesz a mindennapos iskolai munka során.

Változik a nyelvoktatás szisztémája is, az első idegen nyelv tanítására kerül a hangsúly, és elsősorban a kommunikációra, a beszédkészségre. Mindez érzékelhető már a most induló tanévben?

Ez így van. Az volt a koncepció, hogy az első idegen nyelvre helyeződjék a hangsúly, emellett nagyon széles tankönyvi kínálatot biztosítunk, ráadásul ezen a téren nem is volt cél a teljesen állami feladatellátás, a külföldi nagy kiadók ugyanúgy jelen vannak a piacon. Ez szerintem abszolút pozitívum, és használják is a pedagógusok ezeket a tankönyvcsaládokat. Ami nagy szívfájdalmunk, hogy azt a középiskolás nyelvtanulási programot, amiről tavaly februárban született kormánydöntés, és amely a 9-11-es évfolyam tanulóinak anyanyelvi környezetben biztosított volna kétszer kéthetes nyelvtanulási lehetőséget, le kellett mondanunk a világjárvány miatt. Most izgatottan figyeljük azt, hogy elő tudjuk-e készíteni a következő nyárra, hiszen szeretnénk, ha megvalósulna. Ettől nagyon sokat várunk, csakúgy, mint a pedagógusok továbbképzésétől. Ehhez szintén zajlanak az előkészületek, de itt is meg kell várnunk, amíg a járványügyi helyzet lehetővé teszi, hogy Angliába, Németországba, Olaszországba, Spanyolországba küldjük nagy létszámban a pedagógusokat.

Tanévkezdéskor rendre zajlik egyfajta számháború arról, hogy van-e pedagógushiány. Hogy látja, mit hozhat most a szeptember?

Ez a polémia minden évben megvan, különösen a nyári uborkaszezonban nagyon izgalmas téma, hiszen a legtöbb álláshelyet nyáron írják ki, a legtöbb álláskereső is júniusban kerül az egyetemekről a munkaerőpiacra. Idén azt olvashattuk, hogy 1200 álláshely volt meghirdetve. Én szeretném azt jelezni, hogy 170 ezer kolléga mellett 1200 álláshely kevesebb, mint 1 százalék, tehát ez nem vészes, az építőiparban, az egészségügyben vagy az agráriumban sem lehetetlen. Két-három évvel ezelőtt még arról szólt a nyári polémia, hogy négyezer pedagógus hiányzik a rendszerből, ehhez képest akkor ez az 1200 még akár javulás is lehet. Ez egy egész Európára kiterjedő strukturális probléma, a tanári pályák veszítenek a vonzerejükből, ez nem egy magyar sajátosság.

Az életpályamodell, az ahhoz kapcsolódó bértábla, aztán a különböző ösztöndíj-lehetőségek hoztak egy olyan eredményt, hogy nőtt a pedagógusképzésre jelentők száma. Az idén ez megtorpant. Nem kell aggódni emiatt?

A Klebelsberg képzési ösztöndíj, az életpálya bevezetése nagyban növelte a pedagógusképzési területen a jelentkezői számokat. Az idei évben kötelező volt az emelt szintű érettségi a felsőoktatási felvételinél, ez az előző években tolta meg a számokat, ezért az előző egy-két év adataival összenézve az idei létszámcsökkenés egy kicsit csalóka. Tavaly plusz hatezer fő volt a tavalyelőtthöz képest, idén meg csökkenés, de a azt gondolom, hogy ez stabilizálódni fog a következő években. Viszont a járvány elindulásának volt egy olyan fejleménye, amire senki nem tudott készülni, hogy voltak, akik elvesztették a munkájukat. Az a 10 százalékos generális béremelés, amit a köznevelésben nyáron végrehajtottunk, sőt, a pályakezdők esetén 18 százalékkal nőtt a bér, talán segít abban, hogy idén is fel tudjuk tölteni az álláshelyeket. Fontos azt látni, hogy az elmúlt tíz évben a sok-sok polémia mellett is folyamatosan 167–169 ezer fő körül mozgott a köznevelésben és a szakképzésben dolgozók száma, és az idei évben is ugyanezt a létszámot fogjuk majd hozni. Zárójelesen jegyzem meg, hogy eközben ebben az évtizedben jelentősen csökkent a tanulói létszám, mert a ’90-es években bezuhant a születések száma Magyarországon. Közismert módon a kormány azon is dolgozik, hogy ebben változás legyen, és aktív családpolitikával újra nőhessenek a születési számok, és ennek megfelelően a köznevelésben részt vevő tanulók létszáma is.