Mi változott az elmúlt egy héten, amióta az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból?

A legfőbb változás, hogy az Egyesült Királyság távozott az Európai Unióból, de azt hiszem, bizton állíthatom, hogy az emberek 99 százaléka nem vett észre semmilyen változást sem, mert – ugyan jogilag kiléptünk a közösségből –, továbbra is érvényben vannak az uniós szabályok és rendelkezések egészen az átmeneti időszak végéig, vagyis 2020. december 31-éig. Ez most egy 11 hónapos időszak, amíg mindkét fél tulajdonképpen hozzászokhat az új helyzethez, de azt hiszem, a legfontosabb a magyar emberek számára az, hogy a „személyek szabad mozgásának joga” eddig az időpontig megmarad, vagyis az esztendő végéig a magyar polgárok szabadon jöhetnek élni, lakni, tanulni, dolgozni az Egyesült Királyságba minden korlátozás nélkül. Egy másik nagyon fontos dolog, hogy a Nagy-Britanniában élő magyarok jogait a jövőben is garantálja a brit, a nemzetközi és az európai jog – ezt tartalmazza az a kilépési dokumentum, amelyet múlt év végén írtunk alá. De összegezve: az emberek nem éreznek semmilyen különbséget, és ez így is marad az év végéig. Nagyon sok függ azonban attól, hogy a következő 11 hónapban a jövőbeli kapcsolatokról milyen megállapodást kötünk, hogy mi változik 2021. január elsejétől. A megállapodásokról március elején kezdünk tárgyalni.

Bármilyen módon befolyásolhatja-e az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok, vagy a kontinensen élő britek jogait az, hogy miben sikerül egyezségre jutni, vagy miben nem?

A legfontosabb dolog, hogy a szigetországban lévő uniós polgárok, illetve a 27-ek területén élő britek jogaira nem lesz hatással a jövőbeli kapcsolatokról szóló tárgyalások sikere, vagy esetleg sikertelensége. Ez a kettő két teljesen különböző dolog.

A múlt év végén elfogadott kilépési megállapodás, amit aláírt az Európai Unió is, egy nemzetközi szerződés, amit beemelt a hazai jogba a 27 tagállam és London is. Ez pedig garantálja az érintett polgárok jogait.

Ez a megállapodás már megszületett, ezzel végeztünk. Amiről az év végéig meg szeretnénk állapodni, az egyebek közt a szabadkereskedelem, a repülésügy, a biztonsági együttműködés – hogy csak néhányat említsek. De az említett polgárok jogai ezektől nem függnek, ez teljesen más ügy. És ez jó, mert az emberek nincsenek bizonytalanságban. És a londoni magyar nagykövetségről kapott visszajelzések alapján a kint élő magyarok nem aggódnak a helyzetük miatt. A legtöbb ember tisztában van vele, hogy semmi sem változik számára. A pénteki adatok szerint eddig 3 millió uniós polgár folyamodott letelepedett státusért a brit hatóságoknál, ami tulajdonképpen egy egyszerű eljárás a helyzetük meghatározására, a kintmaradás jogának fenntartására, amit egészen jövő év nyaráig, 2021. június végéig megkaphatnak a szigetországban élő uniós polgárok. Az adatok szerint 3,5 millió uniós polgár él az Egyesült Királyságban, vagyis többségük már elvégezte ezt a folyamatot, és ez egy nagyon jó jel, mert azt mutatja, az emberek tudják, milyen feladatuk van. És nagyon remélem azt is, hogy a jövőbeli kapcsolatokról szóló tárgyalások sikerrel zajlanak majd le.

Arról vannak adatok, hogy hány magyar regisztrált?

Eddig nagyjából 80 ezer magyar regisztrált, de számítunk továbbiakra is.

Rajtuk kívül vannak olyan magyarok, akik szlovák vagy román útlevelüket használva regisztráltak. Illetve vannak olyan magyarok is, akik több mint 6-7 éve érkeztek az Egyesült Királyságba, és már megszerezték a brit állampolgárságot. Szóval ezért fordulhat elő, ami sokakat meglep, hogy mindössze félmillió lengyel regisztrált, pedig a számuk ennél sokkal magasabb, nagyjából egymillióra tehető – merthogy sokan olyan régóta vannak brit földön, hogy már megszerezték az állampolgárságot. Mert van lehetőség a kettős állampolgárságra. De arra számítunk, hogy lesznek még magyarok, akik regisztrálnak, hogy teljes mértékben biztosítva legyenek a jogaik az Egyesült Királyságban.

Milyen változásokra számíthatnak a szigetországban tanuló diákok január elsejétől?

Az év végéig minden változatlan marad, ebben egyetért mind a négy ország, Észak-Írország, Wales, Skócia és Anglia is – az iskolai tandíjak kérdése helyi hatáskörbe tartozik. A megállapodás szerint azok a diákok, akik még ebben az évben megkezdik a tanulmányaikat valamelyik brit egyetemen vagy főiskolán, pontosan ugyanolyan elbírálásban részesülnek majd tanulmányaik idején, mint bármelyik brit fiatal. Ami abból adódik, hogy uniós polgárként, a közösségi szabályozás idején született a jogviszonyuk.

Azt viszont, hogy mi lesz a helyzet 2021 szeptemberétől, októberétől az új belépőkkel, azt ebben a pillanatban nem tudjuk.

Ez része lesz a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodásnak. Ezért nem tudjuk ebben a pillanatban. A helyzet az, hogy az Egyesült Királyság egy nagyon népszerű célállomása a külföldi diákoknak. A közelmúltban előztük meg az Egyesült Államokat a belépő új külföldi diákok számában. Felsőoktatási intézményeink számára a diákokon túl nagyon fontosak a határon túlról érkezett professzorok, kutatók, oktatók, vendégtanárok. London korábban jelezte, hogy szeretné fenntartani a tudás és a szakemberek ilyen szintű áramlását. Vagyis a gondolkodás London részéről ebbe az irányba mutat, de a részleteket még senki sem ismeri, azok kidolgozása a következő 11 hónapra marad. Kiemelt kérdés ez itt, Budapesten, mert a brit egyetemek a népszerűségi sorban a harmadik helyen szerepelnek – a német és az osztrák intézmények után – a külföldön tanuló magyar diákok körében. És szeretnénk, ha továbbra is érkeznének a brit egyetemekre kiemelkedő képességű magyar diákok, mert hozzájárulásuk a brit gazdasághoz és társadalomhoz jelentős.

Tehát 11 hónap van arra, hogy megállapodás szülessen a jövőbeli kapcsolatokról. Elegendő lehet ennyi idő az összes területen a megállapodásra?. Csak amit ön említett, egyenként is jelentős kérdések, akár beszéljünk a kereskedelemről, akár az oktatásról.

Meglátásom szerint igen, elegendő az idő. A politikai megállapodás, amit a kilépési dokumentummal együtt fogadtunk el, tartalmazza azokat az elveket, amelyek alapján a jövőbeli kapcsolatokról tárgyalunk majd. És ebben a dokumentumban az áll, az év végéig megállapodunk.

Mi nem egy különleges, személyre szabott, vagy egyedi megállapodást szeretnénk,

egyértelművé tettük, hogy olyan megállapodásra törekszünk, mint amilyen jelenleg is van az unió és Kanada között. Szóval egy ilyen egyezség - annak átültetése után - megfelelő lenne. Tehát nem a nulláról kell kezdenünk, nagyon sok példa van a keretekre. Azt gondoljuk, hogy dűlőre tudunk jutni ennyi idő alatt. Másrészt, ha nem tudunk ahhoz hasonló szabadkereskedelmi megállapodást kötni, mint amilyen az unió és Kanada, vagy az unió és Japán között van, akkor azzal is elégedettek lennénk, ha az unió és Ausztrália közötti kereskedelmi megállapodáshoz hasonló megállapodás születne. Tisztában vagyunk vele, és elfogadjuk, hogy mivel kilépünk a közös piacról, a vámunióból, lehetnek kisebb súrlódások a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban, de ez az ára annak, hogy London újra független kereskedelempolitikát vihessen, és megkezdhesse a tárgyalást idén az Egyesült Államokkal, Japánnal, Ausztráliával a saját szabadkereskedelmi megállapodásáról. Szóval nincs sok időnk, de szerintünk arra elegendő lesz, hogy egy olyan megállapodást kössünk, amit megfelelőnek tartunk.

Brüsszelből milyen üzenetek érkeztek az elmúlt napokban? Michel Barnier főtárgyaló például azt mondta, „egy dolog teljesen egyértelmű, az EU és a tagállamok érdekei az elsők”.

Nézze, ez egy tárgyalás. Egy tárgyalás két fél között. Értelemszerűen meg vannak nekünk is a kívánságaink, amiben biztosak vagyunk, hogy nem akarjuk meghosszabbítani az átmeneti időszakot. És nem akarjuk, hogy az Európai Bíróság döntései, vagy a Brüsszelben született szabályozások január elseje után is kötelező érvényűek legyenek London számára. A kilépés a közösségből annyit tesz, hogy teljes mértékben visszanyerjük a szuverenitásunkat. Hogy lenne ez lehetséges, ha továbbra is döntene rólunk az Európai Bíróság, és alkalmazunk kellene az uniós szabályokat és előírásokat? Nem mondhatja meg Luxembourg, Strasbourg vagy Brüsszel a továbbiakban, hogy mit tegyünk, függetlenül a földrajzi közelségtől, mi egy harmadik országnak számítunk majd. Nyilvánvalóvá tettük a tárgyalások előtt az álláspontunkat, és így tettek a 27-ek is, és most leülünk ezeket megtárgyalni. Természetesen mind a 27 államnak megvannak a saját érdekei.

Végül lesz egy megállapodás, ami tükrözi majd, hogy az EU-nak fontos partnere a szigetország, és a briteknek is fontos partnerei a 27-ek.

Hadd mondjak egy példát: a 27-ből 26 állam kereskedelmi többlettel bír az Egyesült Királysággal folytatott kereskedelmében, vagyis több terméket ad el a szigetországban, mint amennyit onnan vesz. Magyarország is ezen államok között van, attól függetlenül, hogy az Egyesült Királyság nincs az öt legfőbb exportpartnere között. Mégis, Magyarország teljes kereskedelmi többletének 30-40 százalékát adja. Tehát az uniós országok többségének a brit egy nagyon jelentős külpiac, és persze számunkra is nagyobb fontos az Európai Unió kereskedelmi szempontból. Tehát teljesen érthető, hogy kvóta- és vámmentességet szeretnénk, és fenn szeretnénk tartani a jó gazdasági kapcsolatokat, de nem minden áron.

Skócia és Észak-Írország ügye mindenképpen meghatározó volt és várhatóan meghatározó is marad a következő hónapokban. A skót vezetés jelezte, újabb népszavazást szeretnének a függetlenségről, az Ír-szigeten pedig kiemelt kérdés volt már a tárgyalások idején is, hogy ne legyen ismét fizikai határ az Ír Köztársaság és Észak-Írország között. Hogy látja ezt a két kérdést, illetve azok megoldását?

Kezdjük Skóciával. Két hete voltam Skóciában, így erről a kérdésről sokakkal volt lehetőségem beszélgetni Edinburgh-ban és Glasgow-ban. Nézze, volt egy népszavazás 2014-ben a függetlenségről, az emberek többsége, 55 százaléka - 45 százalékkal szemben - a maradásra voksolt. Akkor a politikusok, mindkét oldalról, vagyis az elszakadáspártiak és az Egyesült Királyság-pártiak is egyetértettek abban, hogy erre a voksolásra egy generáció életében egyszer van lehetőség.

Hat év telt el azóta, és a legjobb szándékkal sem lehet azt mondni, hogy ez egy generációnyi idő.

A londoni kormány pedig nagyon egyértelművé tette, hogy nem kíván változtatni ezen a megállapodáson, és nem hagy jóvá egy újabb referendumot. A brit kormány szeretne meggyőzni minden skótot, hogy az ország lakói számára továbbra is az a legjobb, ha az Egyesült Királyságban maradnak, de az Európai Unión kívül. Az edinburgh-i vezetés ezt másként látja, de egy törvényes és érvényes népszavazást nem lehet London jóváhagyása nélkül tartani, és a kormány már határozott nemet mondott.

Észak-Írország esetében az áttörést a múlt évben kötött megállapodás jelenti, amely alapján elkerülhetjük, hogy ismét kemény határ legyen Észak-Írország és az Ír Köztársaság között, ami az egyetlen szárazföldi határa az Egyesült Királyságnak az Európai Unióval. Különleges eljárás lesz érvényben a Nagy-Britanniából az észak-ír területek érintésével az Ír Köztársaságba irányuló áruk esetében. Az eljárás nem a határon, hanem más pontokon, például a kikötőkben zajlik majd le, akár legyen az Eszak-Írországban, vagy Angliában, vagy Walesben vagy éppen Skóciában. Vagyis ez lehetővé teszi, hogy elkerüljük ezen a nagyon érzékeny területen azt a lépést, amivel bármilyen határellenőrző infrastruktúrát újra üzembe kellene helyeznünk. Ebben megegyezés született. És az észak-ír parlament megkapta a jogot arra, hogy néhány évente felülvizsgálja, hogy a továbbiakban is fenn szeretné-e tartani ezt a rendszert, vagy sem. Erről megállapodtunk az Európai Unióval, és hamarosan meglátjuk, hogyan működik ez a gyakorlatban.