Új kormány alakul, nem tudjuk pontosan, hogy a gazdaságpolitika mennyire lesz más. A Bankszövetség mire számít? Önök szerint mire kellene a hangsúlyt helyezni?

A bankárok született opportunisták, és ezért a folyamatosságot szeretik. Azt várom, hogy drasztikus változás nem lesz a gazdaságpolitikában, nem is lesz rá szükség, hisz a világgazdasági környezet nem változott meg az elmúlt hónapokban. Két nagy jellemzője van most a világ pénzügyeinek: pénzbőség van, és ez a pénz olcsó. Tehát kívülről nem jön olyan impulzus, amely miatt gazdaságpolitikai, stratégiai váltás kellene. Ráadásul még működött is a gazdaságpolitika az elmúlt években. Egy új elemet várunk mindenképpen, amit már a miniszterelnök is jelzett:

a versenyképesség lesz a gazdaságpolitika egyik súlypontja,

amelyben olyan új lépések lehetnek, amihez a Bankszövetségnek és a bankároknak is csatlakozniuk kell.

A Bankszövetség szerint a kormánynak, általában az államnak hogyan kell leginkább jelen lennie a gazdaságszabályozásban, a gazdasági életben?

A válság megtanított bennünket arra, hogy az állam szerepe megváltozott az elmúlt tíz évben, a helyes arányokat meg is találták a nyugati világban és Magyarországon is. Nálunk egy fokkal erősebb volt az állam beavatkozása a rendszerbe, mert voltak speciális problémáink.

Az Európai Unió szerepét hogy látják?

Az Európai Unió egy olyan adottság, amitől nem fogunk tudni sosem eltekinteni a belátható évtizedekben, hisz a gazdaságunk teljes mértékben integrálódott az Európai Unióba. Az egy más kérdés, hogy az eurózónán kívül vagyunk vagy belül. Ami az Európai Unióban történik, az húsba vág Magyarországon.

Ön szerint jó, hogy az uniós forrásoknak ekkora szerepe volt a magyarországi növekedésben?

Ez adottság, nem egy adomány. Az Európai Unió, amikor úgy döntött, hogy felveszi ezeket az országokat, köztük Magyarországot is, tudatosan vállalta, mert az építkezés része volt ez, és a felzárkóztatás érdeke a legfejlettebb országoknak is. Az elmúlt időszakban a gazdasági növekedés egyik emeltyűje volt az európai uniós pénz, a másik a német export, a harmadik, amely most már a legfontosabb, a magyar emberek fogyasztása. Hét-nyolc évvel ezelőtt fontosabb volt az európai pénz jelentősége a GDP-növekedésben, mint most.

Ön mit gondol, vajon jó, vagy inkább korlátozza a magyar gazdaságot, hogy kívül van az eurózónán?

Mindig európárti voltam, de meg tudom érteni azokat az érveket, amelyeket például a jegybankelnök, a nemzetgazdasági miniszter vagy a miniszterelnök képvisel.

Nekem az eurócsatlakozás egy pénzügy-politikai, pénzügy-stratégiai kérdés, de nemzetstratégiai kérdéssé vált, úgyhogy ez az én értelmezési tartományomon kívül van.

Mi kell ahhoz, hogy fenntartható legyen hosszú távon egy növekedési pálya?

A legfontosab, hogy a belső fogyasztás mindenképpen szerepet játsszon a növekedésben, ez a legstabilabb. Azok a gazdaságok a világban a legstabilabbak, amelyeknél a belső fogyasztás meghatározó, most két klasszikus példa van, Kína és az Egyesült Államok. Ehhez pedig persze az kell, hogy az adott gazdaság tudja az egy főre jutó, elkölthető jövedelmet, reáljövedelmet növelni, mert akkor tudja stabilizálni a gazdasági növekedést.

Mi ön szerint a legfontosabb kihívás a magyar gazdaság előtt?

A versenyképesség fokozása, hogy azok a vállalatok, amelyek európai uniós pénzhez, állami támogatáshoz jutottak, meg tudjanak maradni hosszú távon és hozzájárulhassanak a gazdaság növekedéséhez.

Min múlik a versenyképesség?

Egyéni és vállalati szinten mennyire tudunk alkalmazkodni az új körülményekhez, az új követelményekhez. A magyar psziché meg a magyar vállalat egy kicsit lassúbb, mint a nyugat-európai vagy az amerikai. Mi sokkal inkább a stabilitást szeretjük. Szerintem

a tanulási képesség, a változásra való hajlam és a változási képesség a legfontosabb versenyelőny.

Érzékel ebben változást, például a vállalati ügyfeleiknél?

Nagyon sok olyan ügyfelet ismerek személyesen is, aki az elmúlt húsz évben ezen a tanulási folyamaton végigment, és nagyon jó irányba halad. Van több száz, több ezer olyan magyar középvállalat, amely beépül a nagy európai piramisba vagy mint alapanyag-beszállító, vagy mint részegység-beszállító.

Mennyire fékezi a magyar gazdasági növekedést a munkaerő hiánya?

Bizonyára fékezi, ugyanakkor az előnye a másik oldalon, hogy nincs munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatottság. Ennek ki kell kényszerítenie azt a termelékenységi fordulatot, amit sokan régóta szorgalmaznak.

Mi az, amit a gazdaságpolitikától a gazdasági élet leginkább elvár?

Nagyon határozottan kijelöli azokat az irányokat, ahol támogatni fog. Utána pedig magára hagyja a gazdaságot, és meg kell várni az első eredményeket.

Az a fajta adópálya, amin elindultunk, ebbe az irányba hat?

Ez egyértelmű, igen, a személyi jövedelemadóban megtett lépések rendkívül pozitívak, és a vállalati adó lement 9 százalékra, ennek nagyon nagy jelentősége van. Makroösszehasonlításban még mindig a túladózottak közé sorolnak bennünket. Ebben van tartalék..

Azt mondta a beszélgetésünk legelején, hogy kedvező környezet van, mire lehet ez most jó, ez az időszak?

Olcsó és nagyon sok pénz van a világban, és ez természetesen helyet keres magának.

Az Európai Központi Bank nem fogja követni az amerikai jegybankot, amely már elkezdte a pénz drágítását, és még egy-másfél évnyi időszak van Magyarországon arra, hogy fenntartsuk a laza monetáris politikát. Ezt az időszakot ki kell használni a vállalatok tulajdonosainak, vállalatvezetőknek, ha valakinek befektetési elképzelései vannak, akkor a következő másfél évben kell hitelt felvennie, mert most nagyon olcsó a hitel Magyarországon.

Hajlandók már nagy számban eladósodni a vállalkozások?

Az elmúlt szűk egy évben megnőtt mind a lakossági területen, mind a vállalati területen, a hitel iránti éhség.

Éhségről korábban is lehetett hallani, csak volt egyrészt egyfajta óvatosság 2008 miatt, másrészt talán nem elég erősek még a vállalkozások. Melyik oldódott ezek közül?

Mind a két terület. 2017 közepétől tapasztaljuk, hogy újra növekszik a lakossági hitelállomány, és nő a vállalati területen is a hitelek volumene, de nincs túlfűtöttségi veszély Magyarországon. Jelenleg a lakossági hitelállomány a GDP 14-15 százalékát teszi ki. Hasonló volumenű és arányú a vállalati hitel. Nyugat-Európában talán kétszer-háromszor nagyobb a hitelek aránya a GDP-hez képest.

Ez a 30 százalék körüli az egészséges ön szerint?

Minden ország maga szabályozza be magát. Most a hitel szerepe Magyarországon relatíve kisebb, de

ahogy az európai uniós pénzek jelentősége csökken, a hitelnek kell a helyére lépnie.

A krónikus tőkehiányt, amit a magyarországi kkv-knál 20-25 éve emlegetnek a közgazdászok, most felül lehet múlni?

Segíteni lehet a helyzeten, de nem hiszem, hogy meg lehet oldani. Mondok egy példát a magyar és az olasz középosztály különbségéről. Én nem örököltem, én a középosztályhoz tartozom mint banki vezérigazgató. Az van körülöttem, amit én megszereztem magamnak az elmúlt időszakban. Minden olasz kollégám, aki hasonló rangban van, a nagyapjától kastélyt örökölt, a dédapjától örökölt egy híres festményt, egy alpesi nyaralót és egy tengerparti nyaralót, mert az olasz középosztály tizedik generáció óta továbbörökíti a javakat. Ez Magyarországon nincs meg, tehát nem lehet egy tíz-húsz generációs hátrányt néhány év alatt ledolgozni, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell tenni abba az irányba.

Hogy áll ma a magyar bankszektor?

2017 egy kiemelkedően sikeres év volt, ha csak a nyereségpozíciókat nézem, de ez nem tartható fenn az idén. Körülbelül feleződni fog a nyereség, mert a 2017-es évnek voltak egyszeri tételei, a válság alatt túltartalékolták magukat a bankok, és ezt realizálták nyereségként 2017-ben. A magyar bankrendszer jó években körülbelül 300-350 milliárd adózott nyereséget tud csinálni, és erre a szintre fogunk beállni az idén, és remélem, hogy a következő belátható években. A magyar bankrendszer is egy tisztulási folyamaton ment át az elmúlt nyolc-tíz évben. Három olyan globális változás következett be, amely minden bankrendszerre igaz a világon. Az egyik, hogy

a politikai elit átvette az irányítást a pénzügyi elittől.

A második, hogy a szabályozottság nőtt, és hosszú távon a szakma szabályozottsága nőni fog. A harmadik: a fogyasztók szerepe megnövekedett, a fogyasztói érdekek artikulációja nagyon helyesen megerősödött. Ehhez Magyarországon még hozzájárult, hogy volt egy aktivista kormány, egy aktivista jegybank, a kormány meghirdette azt, hogy átalakítja a a magyar bankrendszer tulajdonosi szerkezetét, amely megvalósult, hisz 50 százaléka már nemzeti kezekben van. És a lakossági hiteleknél az úgynevezett svájcifrank-problémát kellett megoldanunk, ami óriási költséget és óriási pofont jelentett a magyar bankrendszernek, de mindenképpen ezen túl kellett lennünk. Ebből következően az elmúlt évek nem normális évek voltak a magyar bankrendszer számára, mindent megszenvedtünk, amit megszenvedett a bankárvilág, és addicionálisan még megoldottuk ezeket a speciális magyar problémákat is. A kérdésére a válasz az, hogy

az idén kerülünk normális pályára.

Utalt a devizahiteles válságra. Túl vagyunk rajta?

Igen, egyértelműen túl vagyunk. A 2014-ben meghozott döntések, amelyek fájdalmasak, de szükségesek voltak, megoldották a konverziót, 2015. január 1-jétől csak forintban denominált lakossági hitel van Magyarországon.

Az ingatlanpiaci boomot jelentős lakossági hitelállomány fűti. Ennek hol van az egészséges felső határa?

Még nem látom az egészségtelen hitelfelvételt a magyar lakosság részéről, a magyar lakossági hitelek, lakáshitelek volumene 7000 milliárd forint volt tíz évvel ezelőtt, és most pedig egy kicsit több mint 5000 milliárd forint. Tehát

nincs túlköltekezés, nincs túlhitelezési veszély, ez még több évig ez a veszély nem fenyeget bennünket.

Az ingatlanpiaci ciklus bizonyos értelemben független a hitelezési ciklustól: 12-15 éves a megfigyelt statisztikai információk alapján egy ingatlanciklus, amely független attól, hogy a hitelezési ciklus hogy alakul. Most Magyarországon van egy fölszálló ágú ingatlanciklus, amely a következő 1-2-3 évben eléri a fölső pontját.

A lakossági hitel-betét arány most mennyire dinamikusan változó?

A banki hitel-betét arány 100 alá csökkent, ami azt jelenti, hogy kevesebb hitelt ad a magyar bankrendszer, mint amennyi betétet gyűjt, ez korábban fordítva volt. Most a magyar lakosság több betéttel rendelkezik, mint amennyi hitelt vesz föl.

Ez a tanulási folyamat következménye: az a bankár, meg az a hitelfelvevő állampolgár, aki megégette a kezét a svájci frankos hitelezésben, valószínű, óvatosabb lesz a következő hitelfelvételnél.

De egy új generáció, amely nem emlékszik azokra a problémákra, amelyeket az előző generáció megtapasztalt, már újrakezdi majd a ciklust.

Forrásgyűjtés oldalon mennyire komoly versenytárs az állampapírpiac?

Nagyon komoly. A lakossági pénzek nagyobb része ment át állampapírba, mint maradt betétben. A lakosság sokkal nagyobb arányban és volumenben vesz állampapírt, mint öt-tíz évvel ezelőtt, ami egyébként helyes és jó cél.

Ez üzleti vagy inkább bizalmi kérdés?

Ez üzleti kérdés: ha vesz egy öt-tíz éves állampapírt egy magyar állampolgár, akkor 1-2 százalékos hozamot tud elérni, bankbetétben ezt nem tudja.

Itt nincs szerelem vagy nacionalizmus, arról van szó, hogy az állampapír többet fizet.

Kell attól tartani, hogy forráshiány alakulhat ki?

A hitel-betét arány jelenleg 75-80 százalék a magyar bankrendszerben, tehát a belátható néhány évben ez a veszély nem létezik.

A bankrendszer tulajdonosi aránya, amely mostanra kialakult, mennyire tűnik fenntarthatónak?

Az a cél, amit a kormány meghirdetett, megtörtént, és egyfajta nyugalmi helyzetbe került tulajdonosi szempontból a magyar bankrendszer.

És a Budapest Bank jövője?

Ezt, kérem, a tulajdonostól kérdezze meg, a magyar államtól.

További érdemi konszolidáció lehet még a piacon?

A következő két-három évben nem várok konszolidációt, mert ez egy sokkal lassabb folyamat. Az egésznek az az oka, hogy a magyar gazdaság nagyon fontos az európai nagy bankoknak, és inkább vállalták a nagy veszteségeket, és a tulajdonosok több százmillió, egymilliárd eurós veszteségeket pótoltak tőkével, ami azt jelenti, hogy

megtartották a pozícióikat Magyarországon, mert bíznak Magyarországban.

Az UniCredit Bank Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója is. A bankja terveiről mit lehet ma tudni a térségben és Magyarországon?

Az UniCredit 14 országban van a régióban jelen, és ez nagyon sikeres divíziója, egy olyan bázis, amelyre építeni fog. Mi az egyetlen bank vagyunk Magyarországon, amelyik minden évben osztalékot tudott fizetni, amiből következik, hogy minden évben nyereséget csináltunk. Mi még a válságot is nyereséggel tudtuk átélni.

A digitalizáció mit jelent a bankszektor számára?

Egy nagyon nagy megújulási kihívást. A most húsz-harmincévesek már ma sem járnak bankfiókba, egyszer megnyitják a számlát, de lehet, hogy már azt is interneten, utána pedig minden tranzakciót mobiltelefonon vagy interneten csinálnak.

Megváltozik az ügyfél szokása, a fiók jelentősége csökken, a technológiáé nő.

Van még egy nagy általános veszély: a bankrendszer szerepét át fogják venni bizonyos fizetési szolgáltatók. Ha azonban ugyanazokat a szabályokat és tőkekövetelményeket kell figyelembe venniük, amit nekünk, akkor biztos, hogy mi le fogjuk győzni őket hosszú távon.

Ez egy veszély vagy egy lehetőség?

Veszély, mert most ha önt megkeresik, hogy fektessen bitcoinba a magyar állampapír vagy a betét helyett, akkor az az ön döntése, és vállalja azt, hogy esetleg öt év múlva nem lesz befektetése. Ha a bankrendszerben tartja a pénzét vagy állampapírban, akkor vannak garanciák, biztos, hogy hozzájut a pénzéhez.

Ez bizalmi, generációs vagy pedig üzleti kérdés?

Egyelőre generációs, de biztos vagyok benne, hosszú távon bizalmi lesz.

Az Uber ugye bevezette a sofőr nélküli autókat Kaliforniában, ez működött addig, amíg nem történt egy halálos baleset, és az utóbbi két hónapban nincsenek sofőr nélküli taxik az Ubernél…

Ugyanez fog bekövetkezni a nem banki versenytársainknál. Amíg nem égeti meg magát egy adott ügyfélcsoport, addig működik.

Nyilván azért van még egy generáció, amely szeret bejárni egy bankfiókba, és a hagyományos megoldásokat kedveli.

Nekünk addig, amíg ezek a generációk velünk vannak, meg kell találnunk a módját annak, hogy kiszolgáljuk a legfiatalabbakat is.

Ez új módszereket vagy új termékeket jelent?

Mindkettőt. A tranzakciók 99 százalékát az interneten csinálom meg én magam is, az én generációm is rászokott erre, mert sokkal kényelmesebb. De ez nem azt jelenti, hogy elmentem a bankrendszerből mint ügyfél, hanem használom a bankrendszer új lehetőségét.

Egy ilyen bank nélküli világot el tud képzelni?

Nem, a bankár nemcsak opportunista, hanem fantáziája sincs.

A modern gazdaság csontváza a bankszektor, ezen nem fogunk tudni változtatni. A bankrendszer és a bankszektor változni fog, de a szerepe továbbra is meglesz a gazdaságban. Az más dolog, hogy a pénzügyi szektoron belül a struktúrák megváltozhatnak. És megváltozik a hitel, a kötvénykibocsátás vagy a tőzsde-tőkepiac szerepe, ez egy élő folyamat, amely folyamatosan változik, de abban biztos vagyok, hogy a tőkepiacra, hitelre és kötvényre szükség lesz.

És alapvetően üzleti kérdés lesz, hogy az arányok hogy állnak be, vagy inkább bizalom, gazdaságpolitika?

Alapvetően üzleti, de a lényeg, az az, hogy az egész pénzügyi szektor, a pénzügyi infrastruktúra, a pénzügyi kiszolgálószektor biztonságot jelentsen az ügyfélnek, ez a legfontosabb.