A balatoni gőzhajózás eszméjét elsőként Zala vármegye alispánja vetette fel 1837-ben, a balatonfüredi fürdő panaszkönyvébe írt feljegyzésében. Két évvel később egy angolból lett magyar földbirtokos is a Balaton kihasználatlan víztükréről értekezett könyvében. A közvélemény figyelmét Kossuth Lajos irányította a kérdésre 1842-ben a Pesti Hírlap cikkében. Ezt követően kezdett bele Széchenyi István a hazai gőzhajózási társaság szervezésébe.
A Balaton Gőzhajózási Társaság 1845. december 27-én Pesten tartotta meg előkészítő ülését,.Széchenyi 1846. április 2-án jelentette meg Balatoni gőzhajózás című röpiratát, amely hangsúlyozta a gőzhajózás jelentőségét. Néhány nappal később, 1846. április 5-én Széchenyi elnökletével meg is alakult a Balaton Gőzhajózási Társaság.
A Kisfaludy névre keresztelt első hajó előállítási költségeit a részvények árából fedezték. A 40 lóerős gőzgép Angliában, a hajótest - miként a Füred és Keszthely névre keresztelt két uszály is - az Óbudai Hajógyárban készült.
Az 50 méter hosszú, 5 méter széles és csaknem három méter magas, 300 férőhelyes, 200 tonna teherbírású gőzös hajóteste vasból, felépítménye pedig fából készült. Fényűző szalonjában arany belső burkolat és mahagóni oszlopsor, és egy könyvtár is volt.
A Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én, Széchenyi ötvenötödik születésnapján bocsátották vízre. Balatonfüredről Kenesére vezető első útját egy óra alatt tette meg. A hajó később Alsóörs, Keszthely, Kenese és Füred kikötői között járt, feltételes megállóként szerepelt Boglár, Badacsony, Fonyód és Szántód.
A szabadságharc idején a Kisfaludy lett volna István nádor és Jellacic találkozójának színhelye, de tiszttársai a horvát bánt nem engedték fel a hajóra.
A Kisfaludy a Déli Vasút 1861-es átadásáig viszonylag kevés utast szállított, Az első balatoni gőzöst 1887-ben bontották szét, csupán néhány rajz és rézkarc maradt fenn róla.