Berlinben a törvényhozók ugyan elsődleges feladatuknak az ország kormányzásában való aktív részvételt tekintik, de egyre többször foglalkoznak az üléseknek és hivatalaiknak otthont adó épületek állagával. Csupán a parlamenti ülések színhelye, az egykori Reichstag, azaz a birodalmi gyűlés épülete nem okoz még gondot a képviselőknek.
A Reichstagénál is nagyobb belső térrel rendelkező Jakob-Kaiser Házban található 1745 irodahelyiség a képviselők hivatali irodája, azonban a felső emeleten dolgozók életét igencsak megkeseríti, ha esik az eső, mert a tető beázik és a mennyezetről csöpög az esővíz, ezért – természetesen állami költségvetésből – az érintett képviselőknek vödröket bocsátottak a rendelkezésére, hogy legalább a szőnyegpadló ne hólyagsodjon fel.
Azonban Berlinben nemcsak felülről fenyeget veszély törvényhozási épületet, hanem alulról, a talajvíz felől is,
mert a már az első világháború idején a nők egyenjogúságáért küzdő és még az egykori nyugatnémet képviselőházban is magas tisztséget betöltő Marie-Elisabeth-Lüdersről elnevezett parlamenti szárnyba a pincéken keresztül hatolt be a víz és így kizárt, hogy jelenlegi állapotában, a többszöri halasztás után végre átadhassák rendeltetésének.
Wolfgand Kubicki, a parlament alelnöke elmondta, hogy a 10 évvel ezelőtt eldöntött terv kivitelezésével az állami építésügyi hivatalt bízták meg, amelyről azonban szerinte köztudott, hogy
az eredeti határidők semmibevételével és a költségkeret nem egyszer 50 százalékos túllépésével végzi feladatát.
Utalt arra is, hogy a kívülről igencsak tetszetős üvegpalotának is beillő Marie-Elisabeth-Lüders Házat már hat évvel ezelőtt át kellett volna adni, de erre még most sincs remény, sőt – mint Wolfgang Kubicki fogalmazott – a költségvetés jobban járna, ha nem szánná rá magát az eddig is több, mint 200 millió eurót felemésztő épület renoválására, mert a talajvíz rendületlenül szivárog a pincéken át a tartófalakba is, következésképpen olcsóbb lenne a bontás, és új vállalkozó megbízásával egy teljesen új parlamenti részleg létesítése.