Washington - a befolyásos ázsiai és csendes-óceáni államok, így Kína, Japán, Oroszország és Mexikó támogatásával - úgy tűnik eloszlatta a reményeket, hogy mégis lesz alku Koppenhágában az üvegházhatású gázok kibocsátásáról.

Barack Obama amerikai elnök is azok között volt, akik a szingapúri csúcson támogatták, hogy a kötelező klíma-megállapodás megkötését jövőre, vagy annál is későbbre halasszák. Az APEC-csúcs zárónyilatkozatából hiányzott a szövegtervezetben még megtalálható mondat arról, hogy 2050-re meg kell felezni a légkörbe engedett üvegházhatású gázok mennyiségét.

A koppenhágai konferencia házigazdája, Dánia immár arról beszél, hogy az év végi tanácskozásnak a tárgyalások folytatásáról kell rendelkeznie, és határidőt kell szabnia az egyezmény megkötésére. Még a megállapodás hiányában is rögzíteni kell, hogy a gazdag országok milyen határértékeket vezessenek be a szén-dioxid és más gázok emissziójának visszafogására, és hogy mennyi pénzt adjanak a fejlődő országoknak a klímaváltozás elleni harcra.

Jean-Louis Borloo francia környezetvédelmi miniszter szokatlan nyíltsággal a következőképpen kommentálta a hírt: "nyilvánvaló, hogy a fő probléma az Egyesült Államok. Õk az elsőszámú hatalom és kibocsátó, és azt mondják: szeretnénk, de nem tudjuk.

Az amerikai Szenátus tovább halogatja a döntés az amerikai iparra vonatkozó emissziós határértékek bevezetéséről.

A koppenhágai konferenciát sok zöldszervezet úgy állította be, mint "az utolsó lehetőséget" a klímakatasztrófa elhárítására. Az emelkedő hőmérséklet nyomán emelkedő tengerszint ugyanis szigetállamok létét fenyegeti és az extrém időjárás mellett további csapást mér főleg a szegény országokra.

Ha Koppenhágában nem lesz új megállapodás - ami most már egyre valószínűbb - akkor a lejáró kiotói jegyzőkönyvet nem váltja fel új, globális egyezmény.

Az előkészítő tárgyalások azonban elakadtak mert a szegény országok szerint a klímaváltozásért történelmileg felelős gazdag államok nem voltak hajlandók radikálisan visszafogni saját emissziójukat.