4 °C
Az MTA beszámolt arról, hogy az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösön az anyagkibocsátás új forrásvidékét azonosította.
Kifejtette: az űrszonda egy hirtelen anyagkitörés miatt kialakult porfelhőt és fényes porsugarat figyelt meg 2015. július 10-én az üstökösmag Aswan nevű területe felett.
A részletes felvételeken látszott, hogy az Aswan terület meredek falú szirtfalán egy addig nem látott éles, fényes perem lett. Ami korábban csak sejtés volt, most beigazolódott:
a meredek szirtfalak is lehetnek az üstökösmag-aktivitás forrásai
- számolt be az Akadémia.
A leomlott faldarab 57x81 méter széles és 65 méter magas volt. A korábbi fotókon az omláshoz vezető törésvonalat is megfigyelték: ez nagyjából 1 méter széles volt, és mintegy 12 méterre húzódott a szirtfal omlás előtti peremétől.
A szirtfal leomlása, a külső borítás lecsúszása után felszínre került az üstökösmag belső része.
Így a Rosetta megfigyeléseinek köszönhetően a kutatók bepillanthattak az üstökösmag felszíne alá, és tanúi lehettek az üstököskitörésnek.
A szirtfal leomlása, a külső borítás lecsúszása után felszínre került az üstökösmag – ugyan csak legfelső, de mégis – belső része.
Az üstökösmagok olyan 5 milliárd éves időkapszulák, amelyek a Naprendszer ősi anyagát, a keletkezésük idején uralkodó fizikai és kémiai viszonyok lenyomatát szinte változatlanul, eredeti állapotában őrzik.
A lecsúszott törmelék friss, jeges-poros tömbjei világosabbak a sötét, alacsony fényvisszaverő képességű környezetükhöz képest.
Ugyanis az üstökösmag felszínének legnagyobb része a beeső napfénynek csupán 4 %-át veri vissza, míg a csuszamlás után felszínre került anyagnál a 40 %-ot is meghaladhatja ez az arány.
A becslések szerint a leomlott anyag térfogatának egy százaléka a kitörés porfelhőjében távozott, ami az üstökösmag 0,535 gramm köbcentiméterenkénti átlagsűrűsége mellett azt jelenti, hogy a kitörés során 108 tonna anyag hagyta el az üstökös magját.
A felvételeket vizsgáló nemzetközi kutatócsoport tagja Tóth Imre, az MTA CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos tanácsadója is.
A Nature Astronomyban megjelent cikk tárgyalja a sziklafal leomlásának lehetséges fizikai okát is: ez a hősokk, összefüggésben az üstökösmag tengely körüli forgásával.
A hősokkot a napi gyors és nagymértékű hőingadozás válthatta ki. E hipotézis összhangban van az üstökös anyagával és a földi laboratóriumokban végzett üstökösszimulációs kísérletekkel is.
A különleges jelenségről bővebben szó volt az InfoRádió Szigma - a holnap világa című tudományos magazinműsorban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!
