A bolygó hollandit, Wagner negyedik, 1843-ban bemutatott operáját a szerző legnépszerűbb műveként tartják számon, amely ma is folyamatosan repertoáron van. A két és fél órás darabot a bécsi rendező, Philipp M. Krenn állította a szentmargitbányai kőfejtő egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező színpadára.

A mű alapja egy XVII. századi tengerészlegenda: az elátkozott tengerész csak hétévente léphet partra, és újra vízre kell szállnia, amíg rá nem talál arra az asszonyra, aki a sírig hűséges hozzá, addig viszont kénytelen a heves viharokkal dacolva járni a tengert. A zeneműben az erő, a harag és kétségbeesés mellett jelen van a vágyakozás, a romantika és a szerelem, mindez egy kis humorral fűszerezve. A romantikus darab az első olyan Wagner-opera, mely előrevetíti a későbbi művek fő elemeit, a vezérmotívumokat, a megváltást, és a „Gesamtkunstwerk”-et.

A norvég fjordok és a természet ereje

A szentmargitbányai kőfejtőt Momme Hinrichs díszlettervező alakította át hullámzó, korbácsoló tengerré, a fjordoknál szélszaggatta vörös vitorláival egy kísérteties hajó is kiköt, a magasban felállított világítótorony fényeit követve. A természet erejét, a norvég tenger viharait és a pusztító tűz lángjait Roland Horvath videoprojekcióinak segítségével jelenítik meg, a kőfejtőben felépített házakban játszódó jelenetekbe pedig egy operatőr kamerája által nyerhetünk bepillantást, az élő közvetítés képeit a sziklafalra vetítve követhetik a nézők – így válik az előadás olyan összművészeti alkotássá, amely teljesen harmonizál a muzsikával és a színpadi cselekvéssel.

Bár a díszlet légiesen könnyűnek tűnik, súlya majdnem eléri a száz tonnát. A beépített anyagok mennyisége is számottevő: kereken hat kilométer hosszúságú, hatezer-ötszáz négyzetméternyi faanyagot, hatszáz köbméternyi hungarocellt és negyvenkét tonna acélt használtak fel az építkezésnél, mindezeket körülbelül félmilliónyi csavar rögzíti, és mintegy hat tonna vakolat és festék fedi. A nagy mennyiségű anyaghasználat azonban megköveteli a fenntarthatóságot, ezért minden anyagot vagy saját, vagy más produkciókban igyekeznek később újrahasznosítani.

Szopránok és baritonok a világ minden tájáról

Wagner nagyhatású dalait élvonalbeli operaénekesektől hallhatjuk: többek között grúz, amerikai, dél-afrikai, norvég, német, horvát, finn énekesek lépnek színpadra, akik korábban egyebek mellett már a berlini Deutsche Oper, a Prágai Nemzeti Színház, a New York-i Metropolitan vagy a bolognai Teatro Comunale közönségét is elvarázsolták. A Wagner-operák tapasztalt és feltörekvő fiatal előadóiból álló nemzetközi együttesét Patrick Lange karmester dirigálta, az előző évekhez hasonlóan az operaelőadások rezidens zenekara ezúttal is a magyar zenészekből álló Piedra Fesztiválzenekar.

Az előadást a nyári hétvégéken, egészen augusztus 23-ig összesen 24 alkalommal játsszák.

Közben már a jövő évi program is összeállt: 2026-ban a szentmargitbányai kőfejtőben több mint egy évtized után Puccini Tosca című operáját tűzik majd műsorra.