Már játsszák a mozik Tóth Barnabás új filmjét, a Mesterjátszmát Hajduk Károly, Mácsai Pál, Váradi Gergely, Péterfy Bori és Varga-Járó Sára főszereplésével. Az alkotás Stefan Zweig 1941-es Sakknovellájának szabad adaptációjaként készült a Nemzeti Filmintézet támogatásával.
Tóth Barnabás, a film rendezője, egyik forgatókönyírója az InfoRádióban elmondta, pszichotrillerről, "kőkemény zsánerfilmről" van szó.
"1956 csak egy kulissza, egy háttér, egy tudás, egy összekacsintás a nézővel, nem tagadja meg a szellemiségét, de erősen továbbgondolja azt" – fogalmazott.
A Sakknovellában egy ügyvéd menekül a nácik elől egy hajón, és ott bonyolódik mindenféle rejtélyes sakkjátszmákba; Fonyódi Tibor forgatókönyvíró-társával úgy gondolták, 1956-ban, menekültvonaton, kommunisták elől bujkál egy katolikus pap.
"Sajnos azt kell mondanom, hogy az elnyomás elnyomás, a diktatúra diktatúra, a knízás kínzás, alig kellett dolgokat megmagyarítani. De olyan szinten azért belenyúltunk, hogy Mindszenty József bíboros tragikus és felemelő sorsát kielemeztem, olvastam műveit, nem kis részben az ő élete ihlette a Hajdu Károly által alakított pap szerepét."
Hogy a romantikus szál azért kellett-e a filmbe, hogy könnyebben tudjanak kapcsolódni a nézők a történethez, arról azt mondta, "az mindig segít a film befogadásában és a szereplőkkel való azonosulásban", magát is romantikus alkatnak tartja, szereti a szép, fiatal, tehetséges színészeket, színésznőket, a szerelem pedig komplex és univerzális, de persze nem kell minden filmben, pszichotrillerben pedig már-már szokatlan.
1956 egy olyan világ volt, amelyben nem lehetett tudni, ki kivel van, kiben lehet megbízni, kiben nem; a filmbeli vonaton hasonló "káosz" van.
"November második felében járunk, és mindenki az utolsó megtakarított valutája vagy aranyfoga árán jutott fel a vonatra. Nem tudni, ki kicsoda. Van egy rejtélyes, dívaszerű nő, aki Péterfy Bori, egy igazán finom, elegáns, láthatóan gazdagabb úr, Mácsai Pál, egy fiatal menekültpáros és ott van a pap. A szálak összekeverednek, nem mindenki az, akinek látszik. A kalauz pedig erős szláv akcentussal beszél, ki tudja, miért... Minden meg van magyarázva a végére, minden mindennel összefügg, beleértve a végecsavart is, ami tényleg egy prizmán át mutat" – részletezte.
A film az 1956 utáni folytatás reményére koncentrál, illetve a pap sorsára, aki Zweig írása nyomán sakkjátszmákba bolondul bele a börtönben, egyedül egy cellában. A sakknak ez a metaforája, hogy egy lépéssel az ellenfél előtt járni, a sötét és a világos harca, ez mind-mind megjelenik a filmen, jó-rossz, élet-halál.
Tóth Barnabás reméli, a Mesterjátszma már az első percekben leköti a néző figyelmét, és a végéig meg is tartja.