Joe Biden amerikai elnök döntését öt tényező motiválta: annak elismerése, hogy az afganisztáni konfliktus fennálló problémái katonai erővel nem oldhatók meg, az ázsiai–csendes-óceáni térségre fókuszáló amerikai nagy stratégia, a Trump-adminisztráció kivonulást megalapozó lépései, az amerikai belpolitikai haszon ígérete, valamint Joe Biden személyes meggyőződése, miszerint 2009 óta a kivonulást szorgalmazza – mondta Csiki Varga Tamás.
Ugyan az eredeti cél, tehát a terrorizmus megfékezése és az al-Kaida terrorszervezetet támogató afgán kormány megdöntése 2001-ben katonai erővel sikeresen megvalósult, és az egykori vezetőt, Oszama bin Landent és társait az évek során kiiktatták,
a térség stabilizálását, valamint egy új működőképes afgán kormány létrehozását az elmúlt húsz év alatt nem sikerült megoldania az amerikaiaknak.
Ennek ellenére belpolitikailag a csapkivonások – amennyiben megvalósulnak –, nagy sikernek tekinthetők Joe Biden számára, aki 2021. szeptember 11-ét, az egykori szeptember 11-i terrortámadások huszadik évfordulóját jelölte meg ennek határidejeként – tette hozzá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa.
Csiki Varga Tamás arról is beszélt, hogy reális a veszély, hogy a kivonulást követően a nemzetközileg elismert afgán kormány politikai hatalma megroppan, a széteső afgán biztonsági erők nemzetközi támogatással is elvesztik maradék fennhatóságukat még az ország nagyvárosai felett is. A biztonsági helyzet romlani fog,
az országon belüli vallási, etnikai és törzsi csoportok közötti konfliktusok pedig kiéleződnek.
Így az őszi kivonulásokat követően a táliboknak akár békés úton, politikailag egyeztetett átmenettel, akár erőszakkal is lehetőségük nyílik majd az afgán állam vezetésének megszerzésére. Felszámolhatják az afgán társadalom modernizációjára és demokratizálásra irányuló eddigi eredményeket – tette hozzá a szakértő, aki arról is beszélt, hogy Afganisztán kikerül a nemzetközi biztonságpolitikai napirend élmezőnyéből.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa hozzátette, hogy ugyan a stratégiai partnerségi megállapodások 2024-ig érvényben vannak, a nyugati államok „visszatérése” kevéssé valószínű.
