A külpolitikai szakértő felidézte: az afganisztáni csapatkivonásról, legalábbis az időpontot illetően a Trump-adminisztráció állapodott meg, miután hosszasan tárgyalt öböl-menti országokban a tálibokkal, ennek időpontjának 2021. május 1-jét állapították meg. Természetesen a Biden-kabinetet ez az időpont hivatalosan nem köti, de az új elnök külpolitikai csapata annak idején, Biden hivatalba lépését megelőzően már arról beszélt, hogy az Egyesült Államok történetének leghosszabb háborúját végre már be kellene fejezni, hiszen az már idestova két évtized óta tart. Az említett május 1-i időpontot ugyanakkor biztos, hogy nem tudja tartani a Biden-adminisztráció, jegyezte meg Magyarics Tamás, így a csapatkivonás valószínűsíthetően a szeptember 11-i merénylet évfordulója körül történhet meg, magyarán a kivonulás bejelentése nem az időpontnak a rövidítését, hanem a hosszabbítását jelenti.

Az ELTE tanára – két ügyet is említve – arra is kitért, hogy Európának a csapatkivonásban gyakorlatilag közvetett mód jut csak szerep. Mint rámutatott, amennyiben az afganisztáni gazdasági körülmények nem javulnak – amire rövid távon nincs is túl sok remény –, akkor megnövekedhet a következő időszakban a menekülteknek a száma, kiváltképp, ha kiújulnak a hadurak közötti fegyveres összecsapások. Másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogy Afganisztán köztudottan az egyik legnagyobb drogexportáló ország, így annak, illetve a máktermesztésének a fellendülése azt is eredményezheti, hogy közvetetten a nyugat-európai, pontosabban a nyugati társadalmaknak a szövete lazulni fog. Összességében tehát ezt a két fenyegetést jelentheti az amerikai csapatkivonás Afganisztánból – összegezte a szakember, aki szerint azonban nagyon nehéz megjósolni, hogy egy ilyen bizonytalan politikai, biztonságpolitikai és gazdasági környezetben, ahol a törzsi társadalmak érvényesülnek, pontosan mi fog történni a jövőben.

Újabb vita a brexit folyamatában

Magyarics Tamás az InfoRádió Aréna című műsorában a brexitet illetően úgy fogalmazott: a folyamat ugyan halad, azonban újabb kérdések merültek föl, illetve vita bontakozott ki az EU és az Egyesült Királyság között. Elsősorban abban a kérdésben, hogy Észak-Írország az egységes piacon belül maradt, és úgymond metaforikusan a vámhatár az Ír-tengeren húzódik, magyarán a Nagy-Britanniából Észak-Írországba érkező áruknál elvileg érvényesíteni kellene az uniós sztenderdeket, ami viszont különféle ellenérzéseket és sok-sok papírmunkát eredményez. A egyetemi tanár emlékeztetett, ezzel kapcsolatban az EU és az Egyesült Királyság egyfajta türelmi időben állapodott meg decemberben, miszerint az új rendszer „bejáratására” március 1-ig van lehetőség, amit azonban ki lehet tolni április 1-ig. Mindez azonban – részint a Covidnak is köszönhetően – nem teljesen sikerült, így március elején a britek jelezték, hogy néhány területen továbbra is a régi gyakorlatot folytatnák, vagyis mindenfajta vámellenőrzés nélkül exportálnak árukat Észak-Írországba.

A britek ezen önkényes hosszabbítását – április elsejéről október elsejéig – azonban az EU nem nézte jó szemmel,

és Maros Sevcovic biztossal az élen jogi eljárást próbál kezdeményezni az Egyesült Királysággal szemben, ami egyfajta vitához vezetett a két fél között. Az EU ugyanis a megállapodás megszegésével vádolja a briteket, akik viszont azzal védekeznek, hogy a külső körülmények miatt nem lehetett az összes feltételnek eleget tenni.

Azonban nem csak az EU és Nagy-Britannia az, amely ezt az egész vitát folytatja – tette hozzá Magyarics Tamás –, hiszen félig–meddig a partvonalon ott van Írország is, és az ír miniszterelnök Micheál Martin, valamint külügyminisztere, Simon Coveney, akik jelezték: a kialakult helyzet Írországot is nagyon súlyosan érintheti, ezért ők is szeretnének bizonyos befolyást gyakorolni a tárgyalások kimenetére. Hiszen azok kudarca végső soron azt eredményezheti, hogy az északír–ír határon valódi határ létesülne, amely pedig nagyon komoly politikai következményekkel járhatna, többek között az úgynevezett nagypénteki, vagy hogyha nem a katolikus, hanem protestáns szemszögből nézzük, akkor belfasti egyezménynek a betartásával kapcsolatban – magyarázta a külpolitikai szakértő.

Az északír kérdés

Magyarics Tamás az északír kérdés megértését illetően kiemelte: az 1998-as nagypénteki egyezmény fontos részét képezte, hogy a britek és Dublin együtt fog működi az északír béke érdekében, másfelől kitétele volt: hogy csak akkor kerülhet sor Észak-Írország és Írország egyesítésére, hogyha Észak-Írországban népszavazást tartanak és a többség természetesen az egyesülés mellett dönt.

A most kitört zavargások eredendője, hogy az északír pártok, a DUP és a UUP úgy gondolják, hogy a britek egyfajta módon elárulták őket, mert szerintük azzal, hogy Észak-Írországot bent hagyták az EU egységes piacában, ezzel félig-meddig egy lépést tettek a sziget egyesítése felé, hiszen Írország az EU-nak a tagja maradt. Másrészt a nagypénteki egyezmény, valamint a brexit sem hozott olyan gazdasági változásokat, ami a főként unionista fiatalságot kielégítette volna. Ennek hatására a Londonderryben kezdődött zavargások nem a Sinn Fein, vagy az IRA-tagokhoz köthető elsősorban, hanem az unionista fiatalokhoz, akik rendkívül elégedetlenek a brit kormány politikájával – ismételte meg az ELTE tanára.

Még egy tényező az egész kérdéskörben: tavaly júniusban eltemették az IRA hírszerzési főnökét, és a temetésen részt vett az ír törvényhozás első miniszterhelyettese, amit rendkívüli mód kifogásoltak az unionisták, tekintve, hogy Michelle ’O Neal ezzel a lépéssel mintegy kifejezte a támogatását az IRA, és annak terroristatevékenységével szemben, amit az utóbbi évtizedekben, egészen 1998-ig folytattak.