Két opciót vázolt fel szerdán közzétett közleményében az Európai Bizottság a migrációs válság kezelése során levizsgázott Dublin III. menekültügyi rendszer reformjáról. Miközben az első verzió alapvetően megőrizné a jelenlegi rendszer néhány kulcselemét, kiegészülve a menekültek áthelyezésére vonatkozó vészforgatókönyvvel, addig a második opció radikálisan megváltoztatná a jelenlegi szabályokat.
De, bármelyik változatra is esik majd a Bizottság választása a most kezdődő 2-3 hónapos intézményi vitát követően, mindkét forgatókönyv tartalmazza a Magyarország és egy-két másik tagállam által kategorikusan elutasított kötelező áthelyezési mechanizmust, amiről a BruxInfo által megkérdezett források szerint ráadásul minősített többséggel kellene majd dönteniük a kormányoknak.
Mindez megfigyelők szerint előrevetíti a tavaly szeptemberi precedens megismétlődését, amikor a menekültek ideiglenes áthelyezéséről szóló mechanizmust minősített többséggel, négy tagállam (Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia) leszavazásával fogadta el a Tanács. A nagy kérdés, hogy vajon szeptember óta változott-e a tagállamok hozzáállása a menekültek kötelező kvóták mentén történő elosztásához, ami módosítana a szavazási erőviszonyokon. Tény, hogy még azok a tagállamok is félszívvel láttak hozzá az összesen 160 ezer menekült Görögországból és Olaszországból történő áthelyezéséről szóló döntés végrehajtásához, amelyek annak idején megszavazták.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök márciusban a BruxInfo kérdésére válaszolva kategorikusan kizárta a kötelező menekültkvóták elfogadását, és népszavazást helyezett kilátásba a kérdésről.
Az Európai Bizottság két okból is szükségesnek tartja a dublini rendszer reformját. Először is megítélése szerint a jelenlegi szabályok aránytalanul nagy terhet rónak azokra az országokra, ahol a menedékkérők először lépnek az EU területére. Másodszor, a tagállamok a jelenlegi szabályokat össze-vissza hajtják csak végre, aminek egyenes következménye lett a belső határellenőrzések ideiglenes visszaállítása több tagállam részéről.
A dublini rendszer reformjára vonatkozó első opció értelmében az érkezés szerinti tagállam felelőssége maradna a menedékkérők regisztrálása és a menedékjogi kérelmek benyújtása, illetve elbírálása (folytonosság), de ez a szisztéma kiegészülne a menekültek sürgősségi áthelyezésére és tagállamok közötti elosztására vonatkozó mechanizmussal, amit vészhelyzetben aktiválnának, amennyiben egy tagállamba rövid időn belül túlzottan sok menekült érkezne. A válságáthelyezési mechanizmust akkor élesítenék be, ha a menekültek száma átlépne egy előre meghatározott számú küszöbértéket.
Szakértők szerint ez a tehermentesítő akció a tavaly szeptemberben elfogadott ideiglenes áthelyezési mechanizmus fő ismérvein alapulna, de nem lenne teljesen ugyanaz. Nem lenne benne például az a korlátozás, miszerint csak azoknak a harmadik országoknak az állampolgárai vehetnének részt az áthelyezésben, amelyek esetében a menedékjogi kérelmek jóváhagyási aránya 75 százalék fölött van (ennek jelenleg csak a szíriaiak, az afgánok és az eritreaiak felelnek meg).
A második opció egy szakértő szerint „forradalmi változást” hozna a jelenlegi szabályokban. Eltörölnék ugyanis azt a szabályt, amelynek értelmében annak a tagállamnak kell regisztrálnia és pozitív döntés esetén befogadnia a menekülteket, ahol utóbbiak elsőként az EU területére léptek (lényegében ez jelenleg Olaszország és Görögország).
Ehelyett az önkéntes áttelepítési mechanizmushoz hasonlóan egy állandó elosztási kulcsot vezetnének be a tagállamok népességének, relatív fejlettségének és teherbíró képességének a figyelembevételével. Plusz hozzácsapnának ehhez több, már jelenleg is létező kritériumot, így például a menekültek családi kapcsolatait. Szakértők elismerik, hogy ez az opció jelentős előrelépés lenne egy valódi európai szintű menekültügyi rendszer felé, ami azonban Frans Timmermans bizottsági alelnök szerint jelenleg még nem reális és nem aktuális.
Timmermans sajtóértekezletén értésre adta, hogy a Bizottság még a nyári szünet előtt elő kívánja terjeszteni a konkrét jogszabályi javaslatokat. Addig is reméli, hogy az összes szereplővel és a döntéshozókkal (a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel) kellően meg tudják hányni-vetni a két opciót, amelyet követően aztán a testület azt a verziót terjesztené elő, amelynek a legnagyobb esélye van a jóváhagyásra.
A dublini szabályok felülvizsgálata mellett a Bizottság más területeken is beavatkozna a rendszerbe, hogy korrigálja a jelenlegi szisztéma alapvető hiányosságait.
A testület mindenekelőtt szükségesnek tartja a menekültügyi eljárások további harmonizációját, egyfelől a menekültekkel való emberségesebb és egyenlő bánásmód biztosítása végett. Másfelől pedig a játékszabályok egységesítése révén csökkentve a másodlagos mozgásokat, vagy más néven a menekültturizmust. A jelenlegi szabályok tagállamonkénti eltérő értelmezése nyomán ugyanis valóságos verseny alakult ki a tagállamok között, hogy melyikük tud rosszabb feltételeket biztosítani a menekülteknek, ezáltal elriasztva őket.
A Bizottság ennek érdekében a menekültügyi eljárásokra vonatkozó és a menekültek minősítésére vonatkozó két irányelvet rendeletté gyúrná át, aminek alkalmazásában a direktívától eltérően nem lenne mozgásterük, mérlegelési jogkörük a tagállamoknak. A másik elképzelés értelmében a menekültek fogadásának feltételeiről szóló irányelv célzott módosítását is elképzelhetőnek tartják.
Brüsszel a másodlagos mozgások megelőzésére, illetve szankcionálására is pótlólagos javaslatokat mérlegel. Ennek keretében bizonyos jogok biztosítását a regisztrációtól, az ujjlenyomatvételtől, illetve attól tennék függővé, hogy a menedékkérő a számára kijelölt országban marad. Dmitrisz Avramopulosz példaként hozta fel azt, hogy a nemzetközi védelemben részesülők öt évre szóló tartózkodási engedélyt kapnak a nekik kiszignált tagállamban. Ezt azonban automatikusan elveszítenék, amennyiben tartós tartózkodás céljából egy másik tagállamba mennének.
A tervek között szerepel még az európai menekültügyi támogató iroda (EASO) mandátumának új politikai-végrehajtói hatáskörökkel való kiegészítése, valamint műveleti szerepkörének kibővítése is. Ez magába foglalhatja a menekültek elosztási rendszerének gyakorlati működtetését a megreformált dublini rendszerben; az EU menekültügyi szabályainak tagállamok által történő végrehajtásának nyomon követését; vagy a vészhelyzetekben való intézkedésekre alkalmassá tevő képességek kialakítására.
Az Eurodac (ujjlenyomatvételi) rendszer továbbfejlesztése, illetve változó körülményekhez való hozzáigazítása is napirendre kerülhet, alkalmassá téve azt az irreguláris migráció elleni fellépésre, vagy a migránsok visszaküldésére.
A Bizottság egy másik közleményében azokat a lépéseket is felvázolta, amelyeket a legális bevándorlás előmozdítása érdekében tervez. Ezek közül kiemelkedik egy javaslat majdani előterjesztése egy strukturált áttelepítési rendszer létrehozására. A javaslat egy horizontális mechanizmus létrehozását célozza, a menekültek befogadására és tagállamok közötti elosztására irányuló közös EU-szabályokkal, az áttelepített személyek jogi státuszának tisztázására, pénzügyi támogatás nyújtására, továbbá a másodlagos mozgások megelőzésére.
A testület emellett az uniós kékkártyára vonatkozó szabályok áramvonalasítását és modernizálását is tervezi, a jelenleginél rugalmasabb jóváhagyási feltételekkel, könnyebb engedélyezési eljárásokkal, és plusz jogok biztosításával a magasan képzett harmadik országbeli munkaerő számára.
A jövőbeli tervek közé tartozik még egy, a bevándorlók társadalmi beilleszkedéséről szóló uniós akcióterv elfogadása is.