Joe Biden beiktatása után pár órával az Egyesült Államokban munkához is látott. Elnöki rendeleteket írt alá, új vezetőket nevezett ki különböző hivatalokba. Mennyire tekinthető ez a rendes ügymenetnek?

Ez már első munkanapnak számít, tehát nem tekinthetjük különösebben rendhagyónak: 17 elnöki rendeletet aláírt már az első nap. Ez arra való, hogy felgyorsítsa a törvények végrehajtását, ideális esetben arra találták ki, hogy ha az elnök nem tud dűlőre jutni a kongresszussal, akkor sokkal gyorsabban tudja az akaratát keresztülvinni. Ezeket az elnöki rendeleteket lehet utólag módosítani vagy eltörölni a legfelsőbb bíróság döntése, a kongresszus törvényhozása vagy egyszerűen csak egy újabb elnöki rendelet alapján. Ez az előnye és a hátránya is az elnöki rendeletnek, hogy elég hozzájuk egy toll. A Joe Biden hozott intézkedések szimbolikus jelentőségűek voltak, mert az alsóházban egyértelmű többsége van, a szenátusban pedig 50-50 arányban vannak a demokraták és a republikánusok.

A beiktatása óta van ez a helyzet, hiszen a két szenátort akkor nevezték ki.

Így van, és ha patthelyzet alakulna ki a két tábor között, akkor Kamala Harris alelnöknek kell belépni, aki nyilván nem fog Joe Biden elképzeléseivel ellentétes módon szavazni. Ilyen értelemben az elnöki rendeletekre nincs szükség. Ezzel üzenni akart az amerikai nemzetnek, hogy vannak bizonyos dolgok, például a koronavírus kezelése, a WHO-ba vagy a párizsi klímamegállapodásba való visszatérés, amelyek nem tűrnek halasztást.

A párizsi klímaegyezménybe való visszalépés hosszabb távon mit jelent az Egyesült Államok iparának, gazdaságának?

Elméletileg azt jelenti, hogy az Egyesült Államok károsanyag-kibocsátását meghatározott időn belül jelentős mértékben csökkenteni kell, de jogi értelemben nem lesz az Egyesült Államokra nézve ez kötelező. Az Egyesült Államok furcsa módon állt a kérdéshez, azért tudta elnöki rendelettel ezt meglépni Joe Biden, mert elnöki rendelettel léptette ki a klímamegállapodásból az Egyesült Államokat Donald Trump, ő pedig azért, mert Barack Obama is elnöki rendelettel léptette be. Tehát nem úgy csatlakozott az Egyesült Államok, mint általában egy nemzetközi egyezményhez, hogy aláírja a kormány, és a törvényhozás ratifikálja, hanem elnöki rendelettel. Ennek megfelelően a klímamegállapodásnak a tényleges hatása az amerikai gazdaságra, ha jó szándékkal betartja az Egyesült Államok az ígéreteit, nem biztos, hogy érdemi változás fog hozni. Félreértés ne essék, nyilván a Biden-adminisztráció részéről megvan a szándék, hogy a gyakorlatban is tettek kövessék magát a csatlakozást. Egy másik elnöki rendelet visszájára fordította Donald Trump azon intézkedését, hogy a Keystone XL gáz- és olajvezeték megépítését Kanadából az Egyesült Államokba gyakorlatilag ellehetetlenítse. Nem ez fogja eldönteni, hogy mennyire lesz olaj- vagy gázfüggő az Egyesült Államok, de egy fajsúlyos kérdésről van szó. Az amerikai gazdaság óriási olajfelhasználással működik, és az Egyesült Államokban az 1980-as évek óta lendült fel a palagáz kitermelése. Olyan technológiai forradalmon ment keresztül a palagázipar, hogy az Egyesült Államok nettó gázexportőrré vált. A Trump-adminisztráció alatt az volt a mondás, hogy már nem is energiafüggetlenségre törekszik az Egyesült Államok, hanem energiadominanciára, Ez a rendelet egy olyan konkrét intézkedés volt, amelyik tényleg tettnek számít, és nem csak egy gesztusnak, és összhangban van azzal, hogy visszalépteti az Egyesült Államokat a párizsi klímamegállapodásba. Nemhiába mondom azt, hogy gesztus. Amikor Donald Trump bejelentette, hogy kilép a párizsi klímamegállapodásból, akkor a szövetségi szint alatti különböző kormányzati szintű vezetők, kormányzók vagy akár helyi önkormányzatok vezetői jelezték, hogy ők helyi szinten betartják a megállapodásban foglaltakat. Ezt megtehetnék, mert föderatív államról van szó. Ez egy visszatérő vita az Egyesült Államokban több kérdésben. A maszkviselés például egy ilyen kérdés. Nem hiába volt az a másik elnöki rendeletben, hogy a szövetségi intézményekben rendeli el a kötelező maszkviselést, mert azon kívül nem teheti meg. Nem szólhat be a szövetségi állam az államok belügyeibe.

Vagyis ez egyfajta példamutatás elsősorban.

Így van. A kampány alatt Biden azt mondta, hogy a szövetségi intézményekben kötelezően előírja ezt, mindenhol másutt pedig majd kérni fogja szépen. Aztán hogy ezt megteszik vagy nem, az egy másik kérdés. De ezt csak azért hoztam föl, mert a párizsi klímamegállapodás is egy ilyen ügy.

Donald Trump, illetve Barack Obama első napján sokkal kevesebb elnöki rendeletet hozott, illetve az is különbség, hogy Joe Bidennek még nincsen kinevezett és jóváhagyott minisztere. Mikor állhat fel az új adminisztráció?

Több mint 13 ezer elnöki rendeletet hoztak a XVIII. századtól kezdve, de az elnöki rendeletek száma ingadozik. A kulcskérdés, hogy milyenek az erőviszonyok a kongresszusban. Ha az elnök számára nem kedvezőek, akkor számíthatunk arra, hogy még több elnöki rendelet lesz. Ideális esetben nem így kell kormányozni, de a törvények lehetővé teszik. Ami a Biden-adminisztrációt illeti, a miniszterek esetében valószínűleg hetek múlva meglesznek a döntések, részben azért, mert jó helyzetük van még a szenátusban is a demokratáknak, részben pedig azért, mert a jelöltek túlnyomó többsége kifogástalan szakmai és politikai múlttal rendelkezik. A nagykövetek lesznek majd érdekesek, ott még sok kérdőjel van, és az, ami elhúzódhat különböző okokból. A miniszterek, a kabinet tagjait valószínűleg sokkal hamarabb jóváhagyják.

A piacok leginkább az 1900 milliárd dolláros élénkítő csomagra várnak. Erről mikor dönthetnek?

A Biden-adminisztrációnak és a kongresszusnak is az a célja, hogy ezt minél előbb tegye meg. Az elnöki rendeletekkel is üzenni akar Joe Biden, hogy a koronavírus és a gazdaságélénkítés nem tűr halasztást, és értelemszerűen ez igaz olyan kérdésekre is, amelyek elnöki rendelettel nem megoldhatóak, mint például a gazdaságélénkítő csomag. Azért a pártpolitika is beleszól a dologba, ugyanis a demokratáknak tavaly nem igazán volt érdekük, hogy a republikánusok tervezeteit támogassák, mert ha azt elfogadták volna, akkor azzal adott esetben a Trump-adminisztráció és a republikánusok el tudtak volna büszkélkedni a szavazók felé. Ami nem volt sürgős a demokrata pártnak novemberig, az hirtelen most majd sürgős lesz, Joe Biden pedig nyilván partner lesz benne.

A járványhelyzet mely ágazatokat érintette leginkább az Egyesült Államokban?

Turizmus és szolgáltatóipar volt az, amely kifejezetten szenved mind a mai napig a koronavírus miatt, de nagyon nehéz olyan szereplőket találni, akiket valamilyen formában ne érintett volna. Ilyen értelemben Amerika nem más Európához képest, ennek megfelelően kisvállalkozásokat, illetve családokat is kifejezetten célba vesz a mentőcsomag, hogy a leginkább rászorulókat támogassák. Életmentő lesz az amerikai gazdaság szereplőinek. Ahogyan a vakcináció egyre elterjedtebb lesz, a szigorításokat egyre inkább feloldják Amerika-szerte. Ez triviálisnak tűnik, de erről is szólt a vita az elmúlt hónapokban. Donald Trump hónapokon át mondta, hogy vagy nincs szükség szigorításokra, vagy érdemes már feloldani különböző területeken, akár az oktatás, akár a vendéglátás terén. A demokraták nyilván ezt ellenezték, de múlt héten például Andrew Cuomo, New York állam kormányzója szintén azt mondta, hogy ezt nem lehet a végtelenségig folytatni, meg kell nyitni a gazdaságot, mert ha nem nyitjuk meg minél előbb, akkor már nem lesz mit megnyitni. Amikor demokrata körökben is felmerül ez a gondolat, akkor jelzésértékű, hogy valamiféle változásra van igény politikai szinten is. Ezt is érdemes lesz figyelni a mentőcsomag mellett.

Joe Biden beszédében egyebek közt több oltópontot, jobb oltási tervet és jobb intézkedéseket ígért. Mit tud másként csinálni járványügyben, mint elődje?

Ez egy visszatérő pont volt a demokraták részérő, hogy a Trump-adminisztráció rosszul kezeli a koronavírus-járványt. Trump elnök járványkezelési politikájának a kommunikációja teljesen el volt hibázva, egyrészt az elnök szokásához híven nagyon markáns és megkérdőjelezhető megjegyzéseket tett, a legismertebbek be is járták a világsajtót, hogy napozással likvidálni lehet a vírust, vagy hogy fertőtlenítőt kell az ember szervezetébe önteni. De rossz példát mutatott azzal is, hogy sokáig maszk nélkül mutatkozott. Igazából azt nem mondhatjuk, hogy a Trump-adminisztráció járványkezelése kifejezetten rossz lett volna, a kommunikációja és a sajtója volt rossz. Ezért ez az egymillió dolláros kérdés, hogy Joe Biden hogyan tudja kezelni a járványt, mert ebben nincs univerzális megoldóképlet. Még az elektori kollégium sem erősítette meg a választás eredményét, amikor már azt mondta, hogy fölállít egy munkacsoportot, amely majd kidolgozza, hogyan kell a járványt kezelni. Mindenki összenézett, hogy jó, rendben van, de konkrétan mit fog jelenteni ez a gyakorlatban. Egyelőre a kötelező maszkviselés a szövetségi intézményekben az egyetlen lépés, de már elég jól átment a társadalomba, hogy a maszkot valamilyen szinten igenis hordani kell. Az amerikai társadalomnak ez volt egy ilyen nagy mítosza, hogy ha Donald Trump nem hordja a maszkot, akkor biztos majd az emberek sem fogják hordani, de azért a legtöbb ember igenis hordja. Ebből a szempontból ez nem biztos, hogy érdemi változást fog jelenteni. Annyiban mindenképp új, hogy formálisan nem írta elő a Trump-adminisztráció.

Joe Biden beszédeiben is rendre kitért rá, hogy a legfontosabb feladatának az ország egyesítésének, egységének megteremtését, a megosztottság csökkentését tartja. Mennyire megosztott jelenleg az amerikai társadalom?

Borzasztóan megosztott, de nem egy új jelenségről van szó. A megosztottság a 2010-es évek elején kezdődött a politikai szférában, de egyébként régebbre is visszamegy. A 2012-es elnökválasztási kampányban a szokásos sárdobálások közepette is nagyon durva megnyilvánulások voltak nemcsak a politikusok, hanem a társadalom különböző csoportjai részéről is, amelyeknek most még inkább szem- és fültanúi voltunk a 2020-as választásokon. Már a 2016-os felmérésekben a megkérdezettek jelentős része, akkor általában 50-60 százalék fölött azt a választ adta, hogy azért szavaz az egyik jelöltre, mert ő nem a másik jelölt. És ugyanilyen felmérések voltak 2020-ban is. Jelzésértékű, hogy mennyire volt megfontolt a kampány, mennyire szólt ténylegesen programokról, konkrét döntésekről és mennyire volt inkább személyeskedő. A másik, hogy mennyire volt intoleráns a gondolkodásmód mindkét oldalon, hogy a célom az, hogy ne a másik nyerjen. Joe Biden beiktatási beszédének a 70-80 százaléka arról szólt, hogy mennyire szükség van az egységre, és ez így is van, óriási a megosztottság. Mélyebb az intézményi megosztottság. Amikor az amerikai intézményrendszerbe vetett bizalom rendül meg mindkét oldalon. A baloldalon azt mondták, hogy nem lehet bízni, mondjuk, az elektori kollégiumban, mert az egy ősrégi dolog, és ha nem lenne elektori kollégium, akkor simán nyert volna Hillary Clinton is 2016-ban. Ez az amerikai intézményrendszerbe vetett bizalomnak a teljes hiánya. Maga a Donald Trump-jelenség is egy intézményrendszerekkel és politikai rendszerrel szembeni bizalmatlanság.

Mit tehet Joe Biden a megosztottság ellen? Milyen tervei vannak?

Nem tudjuk konkrétan, milyen tervei vannak, de alapvetően ez nem rajta múlik. Abból, hogy egy egyébként valóban jó szándékú és valóban pragmatista, kompromisszumra kész, republikánus körökben is elfogadott személy, mint Joe Biden került hatalomra, nem következik az, hogy ő egymaga meg fogja oldani ezeket a problémákat, főleg akkor, ha ezek generációkon átívelő, rendszerszintű problémák. Épp ez a gond, hogy a problémák egy jelentős része vagy nagyon régi sérelmekre épül és a társadalom egészét átjárja, vagy adott esetben nem létező probléma. És ez az emberi kapcsolatokra is kihat mindennapi, családi szinteken az Egyesült Államokban. Egy konkrét példát hadd hozzak, hogy mennyire mély megosztottságról van szó. A The New York Times munkatársai hozták fel egy cikksorozatban az úgynevezett 1619-es projektet. Ennek a lényege az, hogy az Egyesült Államok alapításakor a Függetlenségi Nyilatkozatban megfogant alapelvek, hogy szabadság és egyenlőség, igazából hazugság úgy, ahogy van, és tulajdonképpen rendszerszintű rasszizmus van az országban, és hogy valójában az alapító atyák is csak azért akartak függetlenedni a britektől, hogy ezzel fenntarthassák továbbra is a rabszolgatartást. Ez egy nagyon erős állítás, egy az egyben az amerikai történelem és identitás teljes revíziója. Erre válaszul készült el Donald Trump megbízására az úgynevezett 1776-os jelentés, ez a hagyományos, tradicionális történelemszemléletet vezeti be. Joe Bidennek az egyik első lépése az volt, hogy azt mondja, erre nincs szükség. Így gyakorlatilag a legalapvetőbb kérdésekre – nemzeti identitás, nemzeti értékek, közös múlt, kik vagyunk mi – adott válaszokban nincs egyetértés bizonyos csoportok között.

Donald Trump távozóban Washingtonból azt mondta, hogy valamilyen módon visszatér. Ez azt is jelentheti, hogy továbbra is elnöki ambíciói vannak, vagy más vezető szerepben képzeli el a jövőjét? A The Wall Street Journal szerint egy patrióta párt létrehozásán gondolkodik.

A demokraták el is tiltják adott esetben szövetségi hivatal viselésétől, úgyhogy nem vennék rá mérget, hogy ő formális tekintetben visszajön. Azt elképzelhetőnek tartom, sőt, valószínűnek, hogy támogatni fog különböző republikánus vagy hasonló politikai kezdeményezéseket. Kétélű fegyver Donald Trump személyes kiállása egy-egy ügy mellett, egyszerre áldás és átok, ami nem igazán kontrollálható. Donald Trump személye politikailag halott, a trumpizmus él és virul. Ez a fajta nacionalista, populista irány, főleg a republikánus párt berkeiben, mindig létezett valamilyen formában, csak mindig másképp hívták.

Mennyi ideig maradhat ez még trumpi vonal? Mennyire erős ő a republikánus pártban?

Egészen addig maradhat ez trumpi vonal, amíg nem talál a republikánus párt olyan jelöltet, aki hitelesen tudja megszólítani azokat a csoportokat, amelyek úgy érzik, hogy az amerikai intézményrendszer megfeledkezett róluk. Ez nagyon keserű érzést kelt az emberekben, és amíg nincs egy olyan politikai jelölt, mint Donald Trump, aki azt mondja, hogy én nyíltan szembeszállok, vállalom az ezzel járó költségeket, addig ezt trumpizmusnak hívjuk. Ha jön egy új jelölt, aki ezt hitelesen megteszi, akkor elképzelhető, hogy azt már nem trumpizmusnak nevezzük.