Hogyan látta a Ferencváros teljesítményét az olasz bajnok ellen?

Nagyon fontos, hogy a szurkolók megértsék: a Bajnokok Ligájában különbség van a csapatok minősége között. Oka van annak, hogy a Juventus az első kalapban volt, a Fradi pedig a negyedikben a sorsolás előtt. Ráadásul még ott van a játékoskeretek értéke közötti differencia, nem is tudom, hatszor-hétszer-nyolcszor több a Juventusé, mint a Fradié. Ezért nem hihető, hogy a Fradi le tudja győzni a Juventust. Az elképzelhető, hogy meg tudja nehezíteni a dolgát, de ha a Juventus a maga nívóján játszik, nem tud nyerni ellene. Ne felejtsük el, a futballban nem a taktikai elképzelés, nem a fizikai felkészültség az első, hanem a játékosok képessége. Néhányan erről időnként hajlamosak elfelejtkezni. A szerdai mérkőzés végén egy kicsit szomorú voltam, a Juventus ugyanis nem tett semmi különöset, úgy láttam, a Ferencváros játékosai túlságosan tartottak az ellenfél nagynevű sztárjaitól. Ami a mérkőzés hajráját, a Juventus utolsó két gólját illeti: az elsőre az emberek azt mondják, Dibusz hibája volt, de szerintem nyolcvan százalékban Blažić rossz hazaadása miatt született a gól, amelyet Dybala rúgott. A védő nagyon rosszul, nagyon erősen rúgta vissza a labdát, Dibusz ezért került bajba, ebből lett a gól. A negyedik gól valóban Dénesé volt, de egy olyan kapusról beszélünk, aki az elmúlt két-három évben csúcsformában védett, nagyon-nagyon jól, sokszor megmentette a Fradi kapuját. Időnként előfordul az ilyesmi. Ami az eredményt illeti, szerintem a játék képe alapján túl nagy lett a különbség. A Juventus vitathatatlanul megérdemelte a győzelmet, de mondjuk 2-0-ra vagy 3-1-re. De még egyszer mondom, különbség van a két csapat között. A Fradi jó úton jár, de sajnos ezúttal több egyéni hibát követett el, mint általában szokott.

Milyen állapotban vannak most a Ferencváros válogatott játékosai, mint Dibusz, Sigér és Lovrencsics, és mennyit fejlődtek a Bajnokok Ligája-sorozat kezdete óta?

Sajnos a Fradiban kevés a rendszeresen játszó magyar játékos, de az a négy, Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő, Botka Endre és Sigér Dávid, aki a válogatott keretnek is a tagja, rendszeresen játéklehetőséget kap. Ezek a mérkőzések segítik a fejlődésüket, hiszen nagyon magas, nemzetközi színvonalon kell játszaniuk. Magyarországon és Olaszországban gyakran tanácsolnak nekem teljesen meglepő dolgokat, akár az összeállítást illetően is. Nem értik, hogy azok a játékosok, akik a Bundesligában játszanak, más nívón teljesítenek, mint akik egy átlagos bajnokságban szerepelnek. A német, az olasz, az angol vagy a spanyol bajnokság ebből a szempontból abszolút kiemelkedő, nem hasonlítható hozzájuk a többi liga. Vonatkozik azokra a játékosokra is, akik esetleg nem kapnak annyi játéklehetőséget, de rendszeresen edzenek, mondjuk egy Bundesliga-csapatban.

A magyar válogatott a szeptemberi-október időszakban idegenben legyőzte a törököket, aztán a bolgárokat és a szerbeket, majd döntetlent játszott az oroszokkal. Mondhatjuk, hogy jó állapotban, jó formában van a csapat?

Nem tudom, hogy milyen állapotban vannak a játékosok, mindenki tudja, hogy a koronavírus-járvány milyen problémákat okoz, ezért azt sem tudom, hogy ugyanolyan állapotban vannak-e, mint egy hónappal ezelőtt. Ráadásul továbbra is él az a lehetősége a kluboknak, hogy nem kötelező elengedni a játékosaikat a válogatottakhoz, például a Werder Bremen már bejelentette, hogy nem engedi el válogatott futballistáit. Mindannyian figyeljük a fejleményeket. Másfelől nagyon szerencsés, hogy a fiúk, a játékosok, mind egy irányba húznak. Ugyanúgy gondolkodnak a játékról, nem passzív szereplői akarnak lenni, hanem amikor az ellenfélnél van a labda, minél hamarabb vissza akarják szerezni, kezdeményezni akarnak. Mondhatom, agresszívebben játszanak, mint korábban. Ezt a stílust próbáltuk elfogadtatni velük a leállás idején, alátámasztva statisztikákkal, mindennel. Ilyen szempontból jó úton járunk. Persze, világos, hogy végül mindent az eredmény minősít. Szerintem jó kilátásaink vannak az év hátralévő három mérkőzésére. Az izlandiak ellen 50-50 százalékosnak ítélem meg az esélyeket, a további kettőn, a szerbek és a törökök ellen, őszintén megvallva, talán kicsit lehetünk optimisták, de nyilvánvalóan ott is mindent megpróbálunk majd, hogy a legjobban szerepeljünk. Mindig azt mondom a játékosoknak, hogy ha a pályán mindent megtesznek, ha küzdenek, harcolnak, futnak, még a gyengébb eredmény esetén sem fogja őket egyetlen magyar szurkoló sem hibáztatni.

Elemezve a következő ellenfelet, az izlandi csapatot, azt láthatjuk, hogy több tapasztalt játékosa is van a legerősebb bajnokságokból. Mi erről a véleménye?

Kétségtelen, hogy az izlandiaknak sok játékosuk játszott a 2018-as világbajnokságon, sőt, már a 2016-os Európa-bajnokságon is. Ez egy nagyon tapasztalt keret, néhány, de nem túl sok fiatal játékossal. Ahogyan általában igaz az északi országok futballválogatottjaira, az övék is nagyon erős fizikailag, gyorsak, erősek, ebből a szempontból nagyon nehéz meccsre számítok. Kiemelendő, hogy három-négy játékosuk is óriási bedobásokra képes, ezeknek olyan hatásuk lehet, mint egy-egy szögletnek – erre is fel kell készülni. Mint ahogyan arra is, hogy a rögzített játékhelyzetek, például a szögletek vagy szabadrúgások megjátszásában nagyon erősek a fizikai képességeiknek köszönhetően. De jók a kontratámadásokban is. Megnéztük a legutóbbi meccseiket: azt láttuk, hogy mivel a Nemzetek Ligája legmagasabb osztályában, az A-ban, erős ellenfelek ellen szerepelnek, kevesebbet birtokolták a labdát, inkább az ellentámadásokra építettek. Nagyon gyors játékosaik vannak mindkét szélen, de meggyőződésem szerint a legjobb futballistájuk Gylfi Sigurdsson, az Everton játékosa, egy igazi tízes. Rendszeresen játszik a klubjában is, a válogatott meccseken rendszerint ő jelenti a különbséget. Ott van aztán Birkir Bjarnason, aki ugyancsak nagyon tapasztalt, rutinos futballista, korábban is játszott már több erős bajnokságban, most Olaszországban. Szóval, ami a neveket illeti, erősebb csapat, mint a miénk, a FIFA rangsorában a harminckilencedik Izland, mi pedig a negyvenhetedikek vagyunk. Minket viszont támogatni fognak a szurkolóink, ezért is mondtam, hogy ötven százalék esélyünk van a győzelemre.

Ön is hangsúlyozta, az egyik legfontosabb tényező, hogy a szurkolók ott lehetnek a Puskás Arénában. Mekkora segítséget jelent ez a válogatott számára?

A Fradi és a Juve mérkőzését nézve a stadionban újra megtapasztalhattam, hogy a magyar szurkolók mennyire imádják a futballt. Mondtam már néhányszor, még Olaszországban sincs ilyen erős szeretet a futball iránt, mint itt. A válogatott mérkőzéseken, ahogyan a nézők eléneklik a Himnuszt, ahogyan kiabálják, hogy Ria, Ria, Hungária, engem mindig mélyen megérint.

A válogatott októberben Szoboszlai Dominik nélkül nyert kétszer is. Visszatérve hogyan tudja még tovább javítani a csapat teljesítményét?

Dominik minden kétséget kizárva – anélkül, hogy bárkit is megsértenék – a legtehetségesebb játékosunk, őt ünneplik a legtöbbet a nagyvilágban. Intelligens, nagyon motivált, eltökélt futballista, aki tisztában van azzal, hogy egyelőre még csak úton van afelé, hogy Európa egyik legjobb középpályása legyen. Nagyon sokat dolgozik, és őszintén hiszem, hogy egy-két éven belül valóban Európa egyik legjobbja lehet a maga posztján.

Szoboszlai Dominik mostanság nagyon jó formában van. Ön szerint mi lehet a számára a következő lépés? Melyik csapat, melyik bajnokság?

Erről többször is elmondtam már a véleményem. Az olasz liga szerintem – sőt, biztosan – nem a legjobb a világon. Az angol, esetenként a spanyol is jobb, mégis azt mondom, hogy Dominik számára kifejezetten jó lépést jelentene egy olasz élcsapathoz szerződni. Sokat tanulhatna, fejlődhetne ott, például taktikai téren. Viszont a beilleszkedése talán nehezebb lenne, mint ha például Németországba menne, mert a Salzburg stílusa nagyon hasonlít a német élcsapatokéra. Szóval egy olaszországi szerződés nehezebbé tenné Dominik dolgát, de biztosan tudna fejlődni, még jobb játékossá válni.

Mikor kezdődik a közös felkészülés az izlandiak elleni mérkőzésre, és napi hány edzéssel készülnek majd?

A helyzet már megszokott, nincs elég időnk a közös gyakorlásra. Ha szerencsénk van, talán tudunk kétszer-háromszor együtt edzeni. Vasárnap este lesznek még bajnoki meccsek, akkortól érkeznek külföldről játékosok, hétfőn tudunk majd először együtt edzeni, aztán kedden, majd szerdán lesz az utolsó közös edzés a mérkőzés előtt. Utóbbin már csak átveszünk néhányan szituációt kifejezetten a mérkőzésre gondolva: szabadrúgások, szögletvariációk, ilyesmi. Ezek nem lehetnek nagyon kemény edzések, figyelembe kell venni, hogy a következő napokban is nagyon sok meccs áll előttünk.

Immár nyolc éve dolgozik a magyar labdarúgásban, hogyan látja, miben sikerült fejlődni?

Szerintem a magyar labdarúgás lépésről lépésre fejlődik, elsősorban az invesztíciónak tulajdoníthatóan, ami a szövetség, illetve a kormányzat érdeme. Ugyanakkor kiemelést érdemel, hogy a legutóbbi három alkalommal mindig volt magyar csapat a két nagy nemzetközi kupa valamelyikének csoportszakaszában, előbb a Vidi, majd a Fradi az Európa-ligában, most pedig a Fradi a Bajnokok Ligájában. Ennek a két csapatnak köszönhetően a magyar bajnokság besorolása is javult az UEFA-rangsorban, a következő nyáron már talán a 26-27. helyen lesz. Ez előrelépés, összehasonlítva a korábbi 32-33. helyezéssel. Ez egy lassú folyamat, lépésről lépésre lehet haladni. Pénz nélkül semmi nem megy. Ha európai topligákról beszélünk, azt is megállapíthatjuk, hogy ott van a legtöbb pénz. Miért az angol liga, a Premier League a legerősebb, a legjobb, a leglátványosabb? Mert ott vannak a legtőkeerősebb szponzorok, nem csak Angliából, hanem az egész világból. Így aztán az angol klubok hihetetlen pénzeket tudnak ajánlani a játékosaiknak. Visszatérve Magyarországra, fejlődnek a dolgok, lépésről lépésre. Lassan, de fejlődnek. Szerintem a közeljövő egyik legfontosabb feladata az akadémiák munkájának az erősítése, fejlesztése.

Mi volt az eddigi magyarországi pályafutásának legfontosabb tapasztalata?

Az egyik és az első a Honvéddal való munka, hiszen ez volt az egyetlen időszak, amelyet Magyarországon klubnál töltöttem. Ami a válogatottat illeti, ott kétségtelenül nagyobb a nyomás, érzem annak a felelősségét, hogy egy országot képviselünk. Ami a címeket illeti, a Honvéddal nyert bajnoki aranyérem különleges, az volt az első, nemcsak itt, Magyarországon, hanem egész edzői pályafutásom során.

Milyen a kapcsolata a klubedzőkkel?

Jó kapcsolatom van a klubokkal, így a Honvéddel, a Fradival és a Vidivel, de mindenki mással is, meg is látogattam már minden NB I-es klubot. Őszintén szólva nem beszélek túl gyakran a Magyarországon dolgozó edzőkkel, de abszolút nyitott vagyok mindenféle eszmecserére a kollégáimmal. Igyekszem mindenkinek tiszteletben tartani a maga szféráját, senkit sem akarok zavarni, de mindig jelentkezem, ha valamilyen információra van szükségem, akár egy játékos állapotáról, és én is mindig örömmel állok a kollégák rendelkezésére. Általánosságban mondhatom, hogy mindenkivel jó a kapcsolatom itt, Magyarországon.