A japán cserebogár egy nagyon attraktív, csaknem egy centiméteres bogár. Teste ragyogó fémes zöld – akadnak lilás színű példányok –, szárnyfedői sárgás, narancssárgás, barnás színűek, a potroh két oldalán pedig szőrpamacsok díszítik, tehát egy gyűjteménybe illő állatról van szó – fogalmazott Vig Károly entomológus professzor, de megjegyezte: a táplálkozásával komoly gondokat okozhat, illetőleg okoz is a világ számos országában.

A japán cserebogár esetében a kártételt az imágó, vagyis a kifejlett bogár, valamint a lárvája okozza. Utóbbi a földben fejlődik, és több százféle növény gyökerével képes táplálkozni. Főleg a pázsitfűfélék gyökerét károsítja, nagyobb gyepfoltokat is képes kipusztítani. A kifejlett bogár pedig a fák lombozatát fogyasztja; több száz növényen képes megélni, és

miután csoportosan táplálkoznak, gyorsan tarra rágnak egy-egy fát

– emelte ki a szakember.

A Magyar Rovartani Társaság elnöke kifejtette: szaporodáskor az egyik generációról a másikra olykor tízes nagyságrenddel is megnő a népességszám, ezért nagyon lényeges, hogy megfelelő környezeti feltételeket talál-e a bogár. Mivel a japán cserebogár lárvája a talajban fejlődik, ezért bizonyos talajnedvesség óhatatlanul szükséges, hogy a lerakott tojások, illetőleg a már kikelt lárvák ne száradjanak be. Jobbára azért a gazdagabb csapadékellátottságú, nedvesebb területeken képes nagy egyedszámot produkálni – száraz, homokos talajon valószínűleg nem is képes megtelepedni, vagy csak nagyon kis egyedszámban. Ennek alapján Magyarországon inkább a csapadékosabb nyugati országrészben és az Északi-középhegységben adottak a feltételek, amelyek egy nagyobb népességnek a megjelenését segíthetik elő – magyarázta Vig Károly.

A japán cserebogár, ahogyan arra a magyar elnevezése is utal, az ázsiai szigetországból származik, és valamikor az 1900-as évek elején a kereskedelemmel jutott el az Egyesült Államokba, főként a keleti partvidéken terjedt el, és aztán megint csak a kereskedelem révén jelent meg Európában, az Azori-szigeteken, Portugáliában és Spanyolországban, valamint Olaszországban. Mára pedig már Svájcban is feltűnt, de sem Ausztriában, sem Magyarországon nincs még jelen, bár potenciálisan bármikor előfordulhat.

„Ahogyan ismerjük ezeknek az állatoknak a terjedési képességét, és a nagyon élénk kereskedelmemet, nagy valószínűséggel meg fog jelenni Magyarországon is”

– tette hozzá az entomológus.

A japán cserebogárnak jócskán van természetes ellensége – más rovar, gomba és fonalféreg is csökkentheti az egyedszámát –, a gond csak, hogy csupán az őshazájában. Az idegenhonos fajok ugyanis jobbára maguk mögött hagyják az óhazában a természetes ellenségeiket, ezért hosszú időnek kell eltelnie, amíg az új hazában a parazitoid vagy éppen a ragadozó szervezetek átváltsanak az ilyen új táplálékforrásra. „Ez a japán cserebogár esetében még sem az Egyesült Államokban, sem Európában nem történt meg” – fogalmazott Vig Károly, de a tengerentúlon történtek kísérletek, hogy Japánból telepítsenek át olyan rovarfajokat, amelyek gyéríthetik az állományt, ám ezek sem hozták meg a várt eredményt.

A Magyar Rovartani Társaság elnöke közölte: az állat ellen nincs szükség új szerek kifejlesztésére, hiszen jelenleg is rendelkezésre állnak olyan rovarirtók, amelyek hatásosak lehetnek. De egyelőre ezzel a problémával még nem kell szembenéznünk – ismételte meg a professzor, aki szerint, ha ki is mutatnák itt-ott Magyarországon egy-egy példányt, jó pár évnek bele kellene telnie, amíg a szaporulat olyan mértéket öltene, ami már gazdaságilag is jelentős kárral fenyegetne.