A jelenleg 66 esztendős asszony férjével egy bugacpusztai tanyán élt, szarvasmarha-neveléssel foglalkozott. 2005-ben került hozzájuk egy értelmi fogyatékkal élő nő, két évvel később pedig egy szintén gondnokság alatt álló férfi, akit később csak rendőri intézkedésre engedtek el.

Mivel erején felül dolgoztatták, nem kapott megfelelő ellátást és rendszeresen bántalmazták, a fogyatékkal élő nő megpróbált megszökni, a munkáltatói azonban nem hagyták ezt: hónapokon keresztül éjszakánként rázárták az ajtót, majd elhatározták, hogy megszabadulnak tőle.

2010. június 23-án a vádlott a nő kávéjába permetezésre használt mérget öntött. A sértett röviddel később rosszul is lett, de a vádlott, félve a lelepleződéstől, mentőt hívott. Az eset kapcsán a rendőrség eljárást indított, egy, a tanyán dolgozó nő pedig terhelő vallomást tett a munkáltatókra. A 66 éves nő előzetes letartóztatásba került. Férje fenyegetésekkel és bántalmazással elérte, hogy a tanúskodó nő magára vállalja a bűncselekményt, amikor pedig vissza akarta vonni vallomását, megpróbálta megmérgezni.

A tárgyaláson a vádlott asszony tagadta a bűncselekmények elkövetését.

Az ügyészség - tekintettel az eset összes körülményére - életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A táblabíróság emberölés kísérletében és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek a nőt és jogerősen 15 év börtönbüntetéssel sújtotta, férje öt és fél év börtönt kapott többek között testi sértés miatt.

Az ítélőtábla az elsőrendű vádlott esetében súlyosbította az első fokon kiszabott 12 éves büntetést. Mezőlaki Erik tanácsvezető bíró az ítélet indoklása során kifejtette, az asszony kirívóan súlyos bűncselekményeket követett el, amikor szellemileg fogyatékos, neki kiszolgáltatott embereket megalázó módon, sokszor őket éheztetve foglalkoztatott, személyi szabadságuktól megfosztott, majd közülük egyet megpróbált megölni.