Hajdanán egy magyar származású orvos, Bárány Róbert találta föl azt az egyensúlyvizsgálatra szolgáló forgószéket. Ebben megforgatták az űrhajósjelölteket, és közben azt vizsgálták, hogy milyen vegetatív és szív-érrendszeri reakciókat mutatnak. Azokat minősítették alkalmasnak, akik kevésbé voltak érzékenyek a mozgásbetegségre – magyarázta az InfoRádiónak a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Repülő- és Űrorvosi Tanszékének egyetemi docense.

A változó gravitáció megbolygatja az űrhajós élettani működését

– folytatta Remes Péter űrkutató –, emiatt billenőasztalon vizsgálták annak idején a jelölteket fellógatott, álló és vízszintes helyzetben is, mérve sok száz paraméterét. Például az előbbi pozícióban azokra a szív-érrendszeri reflekszekre van szüksége az űrhajósnak, amiknek a súlytalanságba érkezés pillanatában jól kell működniük, hiszen elvész a fönti gravitáció hatása, amelyik az alsótestében tartja a keringő vérmennyiség nagy részét – magyarázta a szakember.

Manapság természetesen mások a követelmények, mint régen, de ez nem azt jelenti, hogy nem kellően szigorúak. Nem is alkalmas minden földi halandó az űrrepülésre - jegyezte meg az űrkutató. Miután az űrhajós szervezete gyakori légnyomásnak van kitéve, így

igaz például, hogy akinek fogtömése van, az nem alkalmas jelölt,

hiszen, ha ez rosszul van megcsinálva, akkor egy esetleges bennragadt légbuborék elviselhetetlen mértékű, a légnyomásváltozáshoz kötött fogfájást okozhat.

A magasságra és a testsúlyra vonatkozó előírások némileg változtak. Míg Farkas Bertalan idejében pontosan meg volt adva, hány centiméter magas és hány kilós lehetett az űrhajós maximum és minimum, mára a kritériumok lazultak.

Az ugyanakkor ma is igaz, hogy egy rendkívül magas, vagy elhízott ember továbbra is alkalmatlan.

Tudniillik landoláskor igen nagy terhelésnek vannak kitéve az asztronauták, emiatt egy speciális ülésbetétet készítenek a számukra, úgyhogy nem mindegy, hogy milyen antropometriai méretekkel rendelkeznek. Egy túl magas ember egyébként sem férne el a szűk helyeken, kedvezőtlen mozgáslehetőségei lennének, és igencsak megszenvedné az űrutazást – jegyezte meg Remes Péter.

Az egyetemi docens véleménye szerint a leendő magyar asztronauták feladatai között szerepelhetnek majd jelenleg is zajló űrélettani kísérletek elvégzése, így aki ilyennel foglalkozik és egészséges, az jó eséllyel lehet kiválasztott. Ahogyan műszerépítéssel kapcsolatos feladatok ellátására alkalmas mérnökemberek, akár a kozmikus sugárzás és annak mérésével foglalkozó szakemberek is a potenciális jelöltek között lehetnek. Azonban jelenleg még nincs tudomás arról, hogy be lenne határolva a feladatkör, így bárki jelentkezhet, aki kedvet és lehetőséget érez magában az űrutazásra, és persze tudományos kísérlettel rendelkezik, fűzte hozzá az űrkutató.