14 °C
A londoniak megszokták, hogy munkából hazafelé menet (amikor a munkahely még nem a home office volt), a metróhoz közeledve meghallották a rikkancsok hangját: „Standard, Standard! Read all about it!” És gyorsan a hónuk alá csapták az Evening Standard legfrissebb kiadását, hogy átlapozzák.
A hazaútra betervezett könyv gyakran érintetlen maradt és az újságot sem sikerült gyorsan átfutni, annyira magába tudták az embert szívni a "londoni Esti Hírlap" cikkei.
A Standard gyakran elsőként hozott le híreket, amelyeket a rohamtempó ellenére profi alapossággal írtak meg. Az utazóközönségnek az lehetett az érzése, hogy valamiféle elit tagja, a lap csak erősítette azt a benyomást, hogy kezét a világ pulzusán tartó, izgalmas metropoliszban él.
Londoners are being targeted in phone grabs by masked thugs on bikes and e-scooters at an alarming rate #frontpage
— The Standard (@EveningStandard) June 7, 2024
Victims are calling for a purge on weapon-wielding muggers. Read more on what they have to say: https://t.co/qrQNvnOXne pic.twitter.com/ZNeNjV1iqc
Mindenkit megelőzni
A Standard egyik ismérve az volt, hogy mindenki más előtt hozta le a nagy híreket. Chris Blackhurst, a City rovat egykori vezetője példaként hozta fel 2001. szeptember 11-ét. Az egész világ megdöbbenve nézte, hogy az Al-Kaida terrortámadásai nyomán összeomlottak a World Trade Center ikertornyai. Annak ellenére, hogy ott volt az élő tévéközvetítés, az emberek nem hittek a szemüknek és olvasni is akartak arról, mi történt.
A Standard nem is kérette magát és sok versenytársra rávert gyorsaságával: – másfél órával a megdöbbentő öngyilkos támadások után már az utcán volt a frissen nyomtatott újság, és természetesen a helyszínre vezényelték a New York-ban élő szabadúszó tudósítókat és fotósokat.
‘Every phone started ringing’ — how 9/11 unfolded in Westminster https://t.co/0W2UCUjR0V pic.twitter.com/zsd7CsNIgS
— Zyite (@ZyiteGadgets) September 10, 2021
Egy másik torony – a londoni Grenfell tower lakóház – tragédiáját is drámai gyorsasággal hozta le a lap. A 24 emeletes lakóház 2017. június 14-én lobbant lángra a gyúlékony burkolat miatt. 72 ember halt meg, 74-en sebesültek meg, köztük 20-an súlyosan. A hanyagság és a sokak halálát okozó, ellentmondásos tűzvédelmi szabályzat hatalmas botrányt váltott ki. A torony jelképpé vált.
A Standard fotósa már hajnali 3-kor az épületnél volt, ami ekkor már úgy lobogott, mint egy fáklya.
„Tehetetlen voltam, mit csinálhat ilyenkor az ember? Hallottam a sikoltozást. Olyan volt, mint egy háborús zóna”
– mondta Jeremy Selwyn. Aztán összeszedte magát, felment a szemben álló épületbe és lefotózta a pokoli tornyot, háttérben a hajnali városképpel. A fotó a Standard egész címoldalát megtöltötte, és a világ más lapjai is leközölték. Selwyn megkapta érte az Év Brit Hírlapfotósa Díjat.
Four years ago today @EveningStandard published this devastating front page. It was one of my darkest days of working there.
— Pippa Crerar (@PippaCrerar) June 14, 2021
Today we remember the 72 people who lost their lives - but also mustn’t forget the cladding scandal is far from over.
? pic.twitter.com/QWGr7tRN2w
A volt rovatvezető, Christ Blackhurst szomorúan fogadta, amikor idén májusban megtudta: megszűnik a napi kiadás... ami annak az előszele is lehet, hogy ez az újság is csak online marad fenn, ahogy a tulajdonos Lord Lebedev másik lapja, az Independent.
Itt nem csak a „firkászok önsajnáló köldöknézéséről” van szó. A londoni látképből eltűnnek a Standard-et hirdető óriásplakátok és a metrólejáróknál az újságokat tároló dobozra akasztott miniposzterek a nap szalagcímével. Ezek úgy hozzánőttek az utcaképhez, mint a piros telefonfülkék, az emeletes buszok, vagy a Big Ben.
Ebédre meg megvoltak a nap hírei
Blackurst azon is elnosztalgiázott (egy másik lap, a Telegraph hasábjain), hogy eltűnik a hírgyártás egyik módja is.
„A Standard napja akkor kezdődött, amikor sokan még aludtak, és mire kimentek ebédszünetre, a nap hírei már meg voltak írva, ki voltak nyomtatva, a példányokat teherautókra pakolták a közeli Hertfordhire-megye nyomdájában és beszáguldottak velük Londonba, ahol 1000 különböző utcai standon és kisboltban terítették őket. Nem semmi volt!” – idézte fel, hozzátéve: ezért volt az, hogy minden nap egyfajta diadalnak tűnt.
A nyüzsgő hangyabolyra emlékeztető szerkesztőségnél észvesztő volt a tempó: az éjszakai szerkesztő reggel 6-kor tartott értekezletet, az első határidő délelőtt 10.30-kor volt. Sokáig több napi kiadás is volt, amelyek a Metro, News Extra, City Prices és a West End Final neveket kapták.
„Ha nem tudtál gyorsan írni, mielőtt a Standard-hez kerültél, akkor itt elkezdtél. Vagy mentél máshová”
– emlékszik vissza Blackhurst. (Miközben nem csak tudósítani kellett, mint a gép, de elemezni, összefoglalni, véleményt formálni is.)
Az újságírók egyfajta adrenalinlázban éltek. Az hajtotta őket, hogy ők a Standardnek dolgoznak, tehát nekik kell elsőnek lenniük a hírekkel. Ez egyfajta tükörképe volt az akkor állandóan pörgő, soha nem alvó, folyamatosan változó metropolisznak, Londonnak.
A hírek mellett ott voltak a színházi- és mozipremierek, gálák, és a csillogó sztárok fotói.
A lap emellett kampányokat – cikksorozatokat – is indított, amelyekben egy-egy ügy mellett állt ki: „Olvassunk többet!”, „Mentsünk meg londoni életeket!”, „Segítsünk Grenfell áldozatainak!”, „Szólásszabadság”. Közben a tulajdonos Lord Lebedev az Evening Standard Kisemmizettek Alapítványának patrónusa, a szervezet a szegénység kezelésére és a hajléktalanság felszámolására gyűjt pénzt. Lebedev lapjai a Felix Projekt nevű és a hátrányos helyzetűeket élelmiszerrel ellátó szervezettel is együttműködnek.
Sources: UK's Evening Standard proposes to cut 115 jobs, or one third of staff, including 69 editorial positions, a ~40% reduction of the newsroom (Alex Barker/Financial Times) https://t.co/eNsMlyU0dX pic.twitter.com/3NwrZdfSjF
— Ty Carver (@TyCarver) August 7, 2020
A szerkesztőnek többszörösen fájhatott a feje a határidők miatt, mert a hőskorban nem egy újság, hanem egy kisebbfajta könyv került ki a kezei közül: az oldalszám néha meghaladta a százat.
Buckle up for a rollercoaster ride through the Evening Standard newsroom of the 1970s as remembered by former news editor Stuart Kuttner https://t.co/uF9nylO5zF
— Press Gazette (@pressgazette) June 3, 2024
A változás szele telibe kapta
Mostanra azonban úgy tűnik a Standard is a médiában zajló nagy átalakulás egyik áldozata lehet. Az internet megjelenése óta világszerte patinás lapok tűntek el örökre, vagy mentették át magukat a világhálóra.
Voltak, amelyek megtalálták a varázsreceptet és nyereségessé váltak: példa a tengerentúlon a The New York Times vagy a The Atlantic.
Az 1827-ben alapított Standard, majd később Evening Standard 180 éven át fizetős újság volt. 2009-ben korszakváltáson ment át, amikor megvette Alexander Lebegyev orosz születésű brit üzletember, aki ingyenessé tette. (Lebegyev azóta barátja, Boris Johnson volt kormányfő ellentmondásosan fogadott felterjesztése nyomán Lord Lebedev lett.)
A tulajdonos – aki édesapja KGB-s múltja ellenére azt mondja, hogy a Putyin-rendszer ellen van – a duplájára növelte a példányszámot és 2017-ben egy olyan nagyágyút tett meg főszerkesztőnek, mint George Osbourne, aki a Cameron-féle konzervatív kormány pénzügyminisztere volt.
Az újság azonban lassan vékonyodni kezdett, Osbourne is távozott, a pandémia pedig a karanténokkal megtizedelte a busz- és metrómegállókban osztogatott lap olvasótáborát.
Ahogy volt rovatvezetője megjegyzi: az internet ellen harcolni olyan, mint egy visszafordíthatatlan erővel szembeszegülni. Az emberek már nem a metrón olvassák ugyanis a lapot, utasként, hanem még indulás előtt az irodában, vagy a mobiljukon. (Ha nem mást olvasnak.)
A londoni metrón más városokhoz képest lassan terjedt el a wifi (mobiljel biztonsági okokból nincs), de amikor elterjedt és amikor a pandémia miatt az emberek nagy része otthonról dolgozott, a nyomtatott Standard olvasottsága visszaesett.
A hirdetők pedig elvándoroltak.
London’s Evening Standard plans to shut its daily newspaper and replace it w/ a weekly outlet, bringing an end to almost 200 yrs of publication in the capital...
— Steven Ashley (@steveashleyplus) June 1, 2024
(G) https://t.co/oFJCUMccV0
Az Infostart tudósítójának megállójában már talán egy éve nem teszik ki az Evening Standard példányait. A május végi bejelentés szerint a változó időkre adott válaszként hetilapot csinálnak az újságból – és reménykednek, hogy sikeres lesz.
Ez a Standard viszont már nem lesz az, amitől politikusok és celebek rettegtek vagy lengették diadalmasan, miközben olvasói minden nap izgalommal vették kézbe.
Szerencsére azért a Big Ben még a helyén áll.
