Romsics Ignác történész az InfoRádiónak elmondta, hogy az új könyve megírásában az játszotta a főszerepet, hogy olyan korok bemutatására is tegyen kísérletet, amikben eddig nem nyilvánult meg. A történész úgy látja, hogy számos olyan könyv jelent meg történelmi témákban, amelyek nem törekedtek a méltányosságra és nem feleltek meg a minimális szakmai elvárásoknak sem.
Hangsúlyozta, hogy a történészt az különbözteti meg az egyéni visszaemlékezőtől, vagy a politikustól, hogy
„nem ördögökkel és angyalokkal népesíti be a közelmúltat, hanem hús-vér emberekkel”
Romsics azt is mondta, hogy nem a téma aktualitásán múlik, hogy az menyire lehet érzékeny, hiszen a régmúlt történései éppúgy megosztják a közvéleményt, mintha aktuálpolitika kérdésekről lenne szó. Hozzátette, hogy a honfoglalás kérdése is ugyanúgy vitákat képes generálni a mindennapi emberek körében, mintha Kádár János, Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor megítéléséről lenne szó. Mivel ez az egyik legrégebbi esemény a magyar történelemben, ezért a fantáziának is teret tud hagyni, ennek következtében pedig a hiedelmek is össze tudnak csapni – véli a történész.
Romsics könyve a magyarok eredetétől, a finnugor nyelv elmélettől, illetve a magyar-ugor együttélésétől kezdődően öleli át a magyar történelmet egészen a 2016-os magyar gazdasági mutatókig bezárólag. A könyvet egy utószóval fejezi be a szerző: „Azért nehéz nagyon sarkos, egyértelmű kijelentéseket tenni az utolsó évtizedekről, mert ezek lezáratlan tendenciák és nem tudjuk, hogy a jövőben ezek milyen irányt fognak venni.” Romsics hozzátette:
„Azt meg lehet mondani, hogy nem jutottunk a rendszerváltás most már közel 30 éve alatt közelebb a fejlett Nyugathoz, mint amilyen távolságra a rendszerváltás elején voltunk”
Arra a kérdésre, hogy mennyire állja meg a helyét az a kijelentés miszerint „a győztesek írják a történelmet” Romsics azt válaszolta, hogy a történészeknek minden ország nézőpontjáról tárgyilagosan kell beszámolnia – így elkerülhetelen Auschwitznak, vagy a Katyńi vérengzésnek is a feldolgozása. „A mi Mohácsról alkotott képünket a törökök határozzák meg? Nyilvánvalóan nem” – tette hozzá, hogy össszeségében ahány ország, annyi történelmi emlékezés él majd tovább.
A történész fontosnak tartotta, hogy nemzetközi kitekintést is tegyen a könyvében, azaz minden korszakra kiterjedően a magyar fejlettségi szintet más országokéhoz is összehasonlította. A 19 század utolsó harmadától már egy egész sor adat segítette ezt fajta vizsgálatot: péládául ekkora össze lehet hasonlítani a bruttó nemzeti összjövedelemet más országokéval, amin keresztül a fejlettségi szintet már pontosabban meg lehetett határozni.
