Nem egészen négy évvel ezelőtt Hosszú Katinka ugyanebben az uszodában 4:30 környéki időt tervezett, olimpiai érmet – ha az megvan, boldog, és talán sohasem indul neki annak az útnak, amelyen immár három és fél éve menetel. Amennyiben a 2012-es londoni olimpián akárcsak a mostani előfutamban elért idejét produkálja, másodikként végez...
Csakhogy akkor 4:33-mal végül lemaradt a dobogóról, és a negyedik helyet követően ugyanitt, ugyanezen a helyen hangzott el az az ominózus mondat, ami után egy világ omlott össze benne – a „most mi lesz?” kérdésre ugyanis akkori edzője, az amerikai Dave Salo csupán annyit mondott: „Nyissál egy szépségszalont Budapesten.”
Ez volt a mélypont – innen jött vissza Katinka, akinek ma már két 4:30-as idő a kisujjból kirázás kategóriája: 4:30.97 és 4:30.90 volt a két mai produkció (mindkettő Európa-bajnoki rekord), plusz két úszás 200 háton, amit Berlinben alig bírt, ma már meg sem kottyant neki. Az aranyat utcahosszal nyerte – a másik számban tartalékolva, negyedik idővel finalista, azaz a diadalmenet kedden folytatódhat.
Akadt ugyanakkor egy még boldogabb nála (alkalmasint): Jakabos Zsuzsanna, aki vállműtéte után először tudott egyéniben érmet szerezni – egy bronzot –, és ez további lökést adhat az olimpiai felkészüléséhez.
Egyébként az első úszóérmet, szintén egy bronzot, Bernek Péter szerezte, aki 400 gyorson érkezett harmadikként, ugyanakkor kissé dúlt-fúlt az úszását követően, mondhatni, egyáltalán nem volt elégedett magával.
Napvégi meglepetés gyanánt a férfi gyorsváltó másodszor is megdöntötte az országos csúcsot (3:16.55), Holoda Péter, Takács Krisztián, valamint az elképesztő részidőket repesztő Bohus Richárd (48.64) és Kozma Dominik (48.59) a dolgok jelenlegi állása szerint nem csak a falig repült itt, hanem Rióig – most épp a kvótát érő 16. helyen állnak, a váltó-kvalifikáció pedig május 31-én lezárul.
A középdöntősök közül Cseh László 50 pillangón, Burián Kata 200 háton lett finalista a negyedik idővel, míg Balog Gábor – torokfájósan – hetedikként került be 100 háton. Financsek Gábor (100 mell, 13.), Földházi Dávid (100 hát, 16.) ezúttal nem jutott tovább, ám egyikük sem a fő számaiban szerepelt, azaz a középdöntő is remek eredmény tőlük.
Nyilatkozatok
Hosszú Katinka:
„Csodálatos három és fél év van mögöttem, élveztem az utazás minden pillanatát. Ez a mai nap tényleg arról is szólt, hogy a rossz emlékek végleg törlődjenek ebben az uszodában – és ez ma sikerült. Az Európa-bajnokságon nincs rajtam semmi nyomás, kifejezettem ez az érzésem, hogy csupán az a dolgom, hogy élvezzem ezt a versenyt.”
Jakabos Zsuzsanna:
„Nagyon örülök, mert az ezüst is túl messze volt most, ennél több nem volt ebben. A vállműtétem óta ez az első egyéni érmem, úgyhogy én most boldogabb vagyok, mint az arany- vagy az ezüstérmes.”
Bernek Péter
„Gyakorlatilag el sem fáradtam, annyira sem, mint reggel. Ez most nem állt össze, de inkább most, mint az olimpián. Ez olyan pont semmilyen volt. Kielemezzük, mi volt a hiba, az volt az érzésem, hogy még maradt bennem, van még mit csiszolni rajta, mert 3:45-re számítottam. Most 250-nél indultam meg, ki kellett ezt is próbálni, mint sok minden mást is, hogy Rióban a legjobb legyen."
Bohus Richárd:
„Ez elképesztő, kimondhatatlan boldogságot érzek! Most megvagyunk, remélem, ez így is marad május végéig. Mindenki odatette magát, szerintem nagyot mentünk."
Cseh László:
„Már jobb volt, mint délelőtt, de még nem érzem a vizet. Ez azt jelenti, nem érzem azt, hogy igazándiból haladnék. Mindegy, ezen még dolgozunk, holnapra jobb lesz."
Burián Kata:
„Szerettem volna már most megúszni az A-szintet, de holnap menni fog, biztos, megígérem. Most már nem izgultam annyira, mint délelőtt, mert egyébként rettentően izgulós típus vagyok... Szóval az elejét nem éreztem annyira gyorsnak, bár az idők rendben voltak, de a második és harmadik fordulót elrontottam, ott kell javítanom holnapig."
Balog Gábor:
„Ahhoz képest nem rossz, hogy a torkom miatt egy percet sem aludtam, most az utolsó húsz méteren pedig nem hogy levegőt nem bírtam venni, de nekiálltam köhögni. A hátúszást nem pont erre találták ki... Szóval így elégedett vagyok, a döntőre és a kétszázra még megpróbálunk találni valami gyorsan ható gyógymódot."
Földházi Dávid:
„Három száz hát egy napra pont elég... A vége már nagyon fájt, szerettem volna egy tizedet még javítani, de ennek most nem volt reális esélye."