Pénteken mutatták be a Bűn és bűnhődést az Örkény István Színházban. A Dosztojevszkij regénye alapján készült előadást Gáspár Ildikó rendezte. Az előadás zeneszerzője Matkó Tamás, a kórusszövegeket Tóth Réka Ágnes és Gáspár Ildikó jegyzi. Porfirij szerepében Mácsai Pált, Raszkolnyikov szerepében Polgár Csabát láthatja a közönség.

"Egy egyetemi hallgató úgy dönt, hogy elméleti okokból megöl egy idős zálogosnőt, majd a regény további része arról szól, hogy hogyan jut el oda, hogy feladja magát" – foglalta össze Dosztojevszkij klasszikusának, a Bűn és bűnhődésnek a cselekményét Gáspár Ildikó. A rendező az InfoRádióban elmondta, kevesen tudják, hogy a műnek van egy előzménye, egy Schiller-elbeszélés, melyet nem fordítottak magyarra, és a bűnözőről szól, "aki azért vált bűnözővé, mert korábban elvesztette a tisztességét". Mint mondta, Dosztojevszkij Schiller-rajongó volt, szerinte nem véletlen a párhuzam.

A rendező elárulta, a darab nemcsak azért négy óra hosszú, mert a regény is az, hanem mert őt a gyilkosságon túl a pszichológiai folyamat is érdekli. Gáspár Ildikó hangsúlyozta, mennyire brutálisnak és kegyetlennek írja le Dosztojevszkij a főszereplőt, Raszkolnyikovot körülvevő világot, milyen jeleneteket lát, ahogy az utcán kószál. Hozzátette,

a mű egyik fő kérdése az is, hogy mi tesz valakit bűnözővé: a környezet, vagy eleve a személyiségünkben van-e?

A rendező szerint ez egy megválaszolhatatlan kérdés, az viszont kiderül a műből, hogy Raszkolnyikov nyitott és érzékeny a társadalmi igazságtalanságokra, illetve hogyan küzd a saját érzékenysége ellen, hogyan kerül egy olyan közönyös, elidegenedett állapotba, hogy képes legyen elkövetni a gyilkosságot. "A főszereplő disszociál, leválik a környezetről, amiben él és elidegenedik a társadalomtól" – magyarázta a rendező.

A regény feldolgozását elmondása szerint egy időtlen világba helyezi, nem a múltba, és nem is kortárs környezetbe. A közönség azt is érezheti, hogy a darab a jelen Magyarországán játszódik, annak ellenére, hogy orosz nevek szerepelnek benne. Megjegyezte, ezenkívül semmi más nem utal orosz viszonyokra, ám oda lehet képzelni mögé a cári Oroszországot is.

A rendező elmondta, időtlenséget keresett, éppen ezért nincs ábrázolva sem jelmezzel, sem díszlettel a korszak, hanem absztrakt térben játszanak a színészek fekete alapruhában. Így nagyon hangsúlyossá válik a színészi játék, az arc. Véleménye szerint a főpróbán már látszott, hogy

"a darab brutálisan erős, mindez jól működik".

Gáspár Ildikó elárulta, az előadásban fontos szerepet kap egy női szereplőkből álló kórus is, amelynek tagjai több szerepben is megjelennek. Ez a kórus, hasonlóképpen az ókori görög megfelelőjéhez, egyfajta énekbeszéddel meséli el, mi is jár éppen Raszkolnyikov fejében, illetve követi az eseményeket. Véleménye szerint ez egy nagyon izgalmas eredménye lett a kísérletezésnek.

Matkó Tamás zeneszerző csaknem negyven kórusművet írt a darabhoz, ami soknak hangzik, ám a három felvonásos, hosszú előadásban eloszlik és arányosan van jelen. Hozzáfűzte, a kórusbetétek egyrészt nagyon szépen segítik előre a történetet, másrészt női szemszöget is adnak az előadásnak.